Elérkezett a párbaj napja, tudatja velünk a cigány órakereskedőnek öltözött PuskásP, majd bekokainozott indián módjára artikulátlanul üvöltve rakja máglyára a féltve őrzött agysejtjeinket. De előtte egy kis öfi!
Az utolsó éjszakára hálótársat kell választani az öreg HP Baxxternek. Bizony itt beúsznak azok a csúf felhők a tiszta szeretet egére és kerekedik belőle egy tisztességesebb foscunami. Greg, aki annyira tiszta lelkű és elkötelezett a gonosz elleni küzdelemben, hogy idekint már várja egy KDNP-s mandátum, a nyilvánvalóan feszült helyzetet úgy kívánja megoldani, hogy a két véglényt egymásnak ereszteni, hogy nehogy valakinek szarul essen, hogy nem vele hál. Mivel észérvek sosem voltak, nettó érzelmi pocsolyába pancsolás következik, amely végén a Zsu kinyögi, hogy Ő csak annyit kér, emlékezzen a játék elejére. Nem teljesen világos számomra, hogy arra gondol-e, hogy lehet rossz ötlet volt jelentkezni, mert vele kell együtt lakni, vagy hogy a barátságkarkötőt Greg helyett Erának adta, de Rúdlény úgy elkezd tapsolni mintha Sztálin állna mögötte egy pártgyűlésen, majd távozik sértetten. Viharzás be a budira, ahol Zsu számon kéri a kaucsuk Kent, hogy miért is sugdolódzik a Renyhével, amire egy "Te meg a Rolival beszélsz és az még rosszabb" hárítással válaszol. Tehát azért, mert a Zsu nem hajlandó totálisan elszigetelődni a másik csapattól és legalább taktikai pingek szintjén érintkeznek, feljogosítja Greget és a Renyhét, hogy a bizalmi körből kizárják Zsút és fittyet hányva a tiszta szívnek, bizony nélküle hozzanak meg oly fontos döntéseket.