Hogy mennyire nem tudják az alkotók, mihez is kezdjenek ezzel az egész tengeri kalanddal, érzékelhetjük, ahogyan az epizód elején negyed órán át azt láthatjuk, hogyan barátkozik Claire a hajótörött élettel. A víz ugyanis úgy tűnik, nem oda sodorta, ahova a hajóról kiugrás idején szándékozott menni, így legfeljebb az éjszakai hálótársként mellé szegődő hangyáknak és kígyóknak mesélheti el, hogy miként akarja megmenteni Jamie-t. Minden Lamb bácsikától ellesett és későbbiekben összeszedett tudása ellenére sem tud magának innivalót begyűjteni, így aztán egyszer csak összeesik, de utoljára még homályosan egy teljes papi öltözetben szónokló férfit lát. 

Claire egy ágyhoz kötve tér magához, és egy termetes asszonyságtól innivalót is kap, de csak óvatosan, úgymond a saját érdekében. A kikötözés is emiatt van, hogy elejét vegye a vakaródzásnak, hiszen a hangyák igen csúnyán elbántak a lábaival, ami most egyébként valami zöld izével van bekenve. A spanyolul hablatyoló nő közben érdeklődve nézegeti Claire cipzáros fűzőjét, majd fogja magát, és elviszi az egész ruházatot. Érkezik egy férfi, a korábban látott pap, Fogden atya. Amikor figyelmezteti Claire-t, hogy tessék lassan inni, ő azzal válaszol, hogy tudja, mert orvos. Ezzel aztán le is tudjuk az epizódonkénti elcsodálkozást egy női orvoson. A pasas egyébként inkább egy gyermekáldást hozó szentnek titulálja Claire-t, ugyanis felbukkanásával egy időben megellett a kecske.

San Domingue szigetén vagyunk, ami még keletebbre van Jamaicától, mint ahol a hajó járhatott, mikor Claire leugrott róla. Elvileg innen is odaérhet két nap alatt Kingstonba, indulna is, de a pap azt mondja, Coco szerint veszélyes az ilyesmi még egy ilyen különleges nőnek is, mert sok errefelé a szökött rabszolga és a kalóz. Coco netántalán az imént látott néni? Nem, Coco egy közönséges kókuszdió, akivel a magányos férfi beszélgetni szokott. Annyira érzi a haver viselkedését, hogy félbe is szakítja mondanivalóját, hogy megfeddje Cocót, illetlenség egy hölgyet úgy megbámulni. 

Az iménti néni Mamacita névre hallgat, és úgy gondolja, hogy Claire egy tehén, és a pasas imádott nőjének egykori ruhái - ezt ajánlja ugyanis fel - nem illenének rá. Majd durván elküldi Claire-t megfürdeni. Kelletlenül ad neki ruhát, fürdésre kijelölt helyen pedig szappan is várja. Azt nem tudom, hogy Coco nézett-e ilyen furcsán Claire-re, de elég gyorsan lekopott a hajfesték a parókáról, legalább is egy jelenettel korábban hősnőnk még nem volt ennyire deresedő hajkoronájú. Közben elkészül a vacsora, Mamacita főzte: sült banán, manióka és vörösbab. Az asszonyság nagyon kevélyen néz a vendégre, Claire pedig konstatálja, hogy akármilyen is az étek, az lesz a legjobb, ha bőszen dicsérni kezdi. Kezdünk kicsit latin-amerikai szappanoperásodni, ahogyan Claire-rel meghallgatjuk a pap élettörténetét: eredetileg Kubába indult misszionáriusként, de valahol beleszeretett egy nőbe, akinek a férje, Don Armando gazdag és befolyásos, no és persze kegyetlen volt, így aztán megszöktette. Ha jól sejtem, Mamacita lehetett a kiscsaj dadusa. Claire megint megpendíti, hogy mennie kellene már, de sem a pap, sem Coco nem bocsátaná meg magának, ha elengednék őt és baja esne. Mamacita szerint viszont kerek-perec, a kurvának mennie kell, még ha szerencsét is hozott az állatokra. Ja, persze, Mamacita! Ő az asszonyság anyukája, és amiatt aggódik, hogy ha sokáig itt marad Claire, a pap még a végén elfelejti az ő kicsi lányát. Amikor a pap erről beszél Claire-nek, meg arról, hogy ő úgy, de úgy szerette az ő drágaságát, hogy soha nem felejtené el, akkor hősnőnknek eszébe jut, hogy azzal kellene érvelnie, ő is úgy, de úgy szereti Jamie-t és meg kell mentenie. A pap hajlik arra, hogy mihamarabb induljanak, mindenesetre azért reggel még majd kikérné Coco véleményét is. El is érkezik a másnap, Mamacita nagyon igyekezett,  készen állnak Claire ruhái az indulásra. Már csak a papot kell meggyőzni. Claire gondol egyet, elkezd Cocóval beszélni, s afelé tereli a "dialógust", hogy a kókuszdió végül is útjára engedi. A pap tényleg buggyant, mert tényleg komolyan gondolja a trópusi termény tanácsadói szerepét.Már-már meg is oldódna a helyzet, amikor Mamacita rohan, hogy egy barbár kínai matróz megölte a kecskét. RIP Arrabella. El is siratják családtagjukat, majd a pap egy üvegből iszonyúan visszataszító bogarakat vesz elő, amelyek nyilván azonnal lerágnak minden maradékot a csontról (bár amilyenek, még lehet, a csontot is). A pap elmondja, ezek egy Abandawe nevű mágikus barlangból származnak, Clare-nek meg eszébe jut, hogy az a szerencsétlen edinburgh-i nő is erről zagyvált a múltkor össze-vissza. Abandawe egy olyan hely, ahol emberek tűnnek el, tudjuk meg ezt is. Jujj,így meg már még érdekesebb. Claire-nek most jut el a tudatáig, hogy Mamacita kínai matrózt említett az imént. Hát valami hajó érkezett az imént, azt nem mondhatni, hogy kikötött, inkább partra vetődött, törött árbocokkal és jó pár matrózzal.A pap legyintene rá, kit érdekelnek ezek a barbárok, de Claire hajthatatlan. Mamacita meg szinte ölbe fogva vinné az asszonyt oda az idegenekhez, hát hadd menjen, ha annyira akar, menjen innen el, minél messzebb és minél hamarabb. A parton - nem meglepő - Jamie ücsörög, és Fergusnak magyarázza, hogy a tenger kiszámíthatatlan, és ne bánkódjon amiatt, hogy a kapitány és emberei halálát kívánta, és ez be is következett. Amúgy megvannak Lesleyék és megvan Marsali is. Összerakják a hajót, és már indulnának is, amikor Claire érkezik, és a tükörrel tud villogni, amit szerencsére Jamie még az utolsó pillanatban észrevesz. 

Jó ez a nagy rohanás a tengerparton. Majd nagy ölelkezés. Aztán Willoughby bevarrja Claire sebét, amit a nagy sietség során szerzett, közben megbeszélik a helyzetet. Jamie szerint nincs új a nap alatt, hiszen már megismerkedésükkor is körözött férfi volt, dinna fash, sassenach, nem adják fel Ian keresését. Viszont most így van idejük kicsit pihenni, ez a sziget meg ideális arra, hogy összeadják rendesen Marsalit és Fergust. De előbb ki kell engesztelni Fodgen atyát, aki vonakodva, de végül elfogadja Willougby bocsánatkérését. Claire öltözteti Marsalit, aki tanácsot kér fogamzásgátlást témában, mert modern nő, és élvezni akarja a szexet Fergussal, ahogy Claire is élvezi Jamie-vel (ellentétben ugye szerencsétlen Laoghaire-vel).

Az esküvő pont olyan, amilyennek el lehet képzelni egy olyan pap celebrálását, aki egy kókuszdióval beszélget és az anyósával él együtt. Nem gondolja, hogy Fergus a vőlegény, hiszen mégiscsak fakezű, de aztán belezavarodik abba a gondolatmenetbe, hogy remélhetőleg a fiatalember a farkát nem vesztette el. Erre többször is visszatér, egy ponton már Marsali szól rá, hogy épp szeretné megnézni, megvan-e neki, csak adják már őket végre össze. Akad még egy kis bökkenő, hiszen Fergusnak nincs vezetékneve. Márpedig anélkül ez nem fog menni. Jamie szól közbe, hogy a fiatalember neve Fergus Claudel Fraser. Ezen után már semmi akadálya annak, hogy Jamie nevelt fia feleségül vegye nevelt lányát. 

Ahogyan az epizód eleje, úgy a vége is hosszúra nyújtott és gyakorlatilag eseménytelen. Már úton Jamaicába, Claire épp becsiccsentve kanalazza Willoughby főztjét, amikor megengedi, hogy Jamie adjon be neki egy injekciót, megbosszulhatja a múltkori esetet. Aztán megy az évődés, hogy a teknőcleves afrodiziákum, főleg, ha annyira fel van öntve piával, ahogyan Willoughby készíti. Ennek bizony szex lesz a vége, s a kiszűrődő zajokból erről az ajtó előtt a Tiszteletreméltó Asszonyság hogylétre iránt érdeklődő üzlettárs is tudomást szerez(het).