Sokunk vágya teljesült, amikor újraindult a Mi kis falunk! Itt van mindenki, aki számít kezdve a polgármestertől, Piroska nénin át az állatorvosig. Rögtön egy ünnepi alkalommal, húsvét hétfőjével indítjuk a szezont, amelynek fő eleme természetesen az, hogy a férfiak hogyan tudják minél jobban csatak vizesre locsolni a szerencsétlen nőket. Károly polgármesternek viszont kisebb baja is nagyobb a kölni kiválasztásánál, hiszen azon rágódik, hogy miért indítják őt is, és a konkurens Pajkarét polgármesterét is képviselőnek. Kezdjük hát: ,,one, two, one two three, four…”

A mai rész alatt elkezdett beszippantani a kialakulóban lévő survivor szekta, de nem kell aggódnotok, sikerült ellenállnom és be tudtam fejezni a hogyvoltot. Megint sok esemény volt, picit hosszabb lett a mai rész a megszokottnál, de tartsatok ki, izgi lesz!

Közvetlenül az esti törzsi tanács után folytatjuk, Vata visszaérve a táborba egy emberként tátott szájjal csodálkozik, hogy az Extinction nemhogy folytatódott, hanem még mindig ott vannak az eddig kiesettek, SŐT zsűri is lett belőlük, SŐT Keith és WildCard Wendy mégis haza mentek. Míg ezen közösen ámuldoznak, a Kama 6-on kívül mindenki mást tett magáévá a tanácson. Jajj, nem úúúgy… Hanem más következtetéseket vontak le. Aurora például azt, hogy ő és Joe mindenből kimaradt, neki szar van a palacsintájában. Joe kiesésével teljesen egyedül maradt. Eric és Ron félre hívják még azon melegében, megkapja a pep talk-ot: nem akartunk kellemetlen helyzetbe hozni, mert kedvelted Joe-t (vagyis: attól féltünk elmondod neki és bedől a terv), Kama erős, számíthatsz ránk (vagyis: ha már csak heten leszünk téged szavazunk ki először). Aurora sem most jött le a falvédőről, tojik Ronék fejére, a többséggel fog szavazni, bárhol is legyen az. Jól teszi. Gyakorlatilag az ő szavazata most a többet ígérőé lesz.

Párizs, 1848 február. Lajos Fülöp francia király menekül éppen, mivel a forradalmárok letaszították trónjáról, kikiáltva a Második Francia Köztársaságot. Eközben Angliában, a Buckingham palotában Viktória a 6. gyermekét várja a szokott, utálom az egész terhességet arckifejezéssel. Lord Palmerston, a külügyminiszter a királynő engedélye nélkül, levélben gratulál a francia köztársaságnak, eme tettét sem a palota, sem Russel miniszterelnök nem nézi jó szemmel. A miniszterek jelentést tesznek Viktóriának az eseményekről, érkezésük hírére Penge - nek még jobban elfelhősödik a homloka: "Egek! Ne mutatkozzanak, lányok, egy nő sem lesz biztonságban. "

A cím William Butler Yeats Innisfree tavi szigetén című versének utolsó szókapcsolata. A sor, amelyben található Erdődi Gábor fordításában így hangzik: "S a szív csobog s én hallgatom". Szomorkás zene, szomorkás hangulat, most, hogy már tudja mindenki a családból, hogy mi történt Bree-vel (vagy legalább is ismerik a történet egyes részleteit). Jamie mosolyogni próbál, lánya érdeklődik, mi történt apja kezével. Semmiség, kis baleset. Jamie kérdezi, Bree ismerte-e a támadóját, a válasz egy rezignált, csendes és mégis határozott nem. Aztán elmennek megnézni a csapdákat, mi pedig immáron többedszerre is megbizonyosodhatunk róla, hogy Sophie Skelton kifejezetten jót tesz Sam Heughannek (ahogy Caitriona Balfe-ból is mindig valami mást, valami többet hoznak ki a közös jeleneteik). 

Ugye Chimet megkéselte Pszicho-Jason, így most visszatekintünk arra, hogy a mentős-tűzoltó miért is választotta ezt a pályát. Mert hát épp haldoklik. Az meg, hogy minket jobban érdekel, hogy mit akar Pszicho-Jason a feleségével, ráadásul ezt a részt nem sokkal ezelőtt Hen esetében láttuk, az a készítőket nem érdekli.

Ebben a részben megismerünk egy jó barátot, morcos lesz ugyan, de ő mindig az. És végre valahára lerendezzük Belát. Erie, Pennsylvania, két 40-es jó barát búcsúzik egymástól a sportklub előtt. Egyiküknek nyugalmas lesz az estéje, hiszen eljutott a kocsijáig és hazament. A másikra viszont csúnya dolgok várnak, ugyanis valaki betuszkolja őt a kocsija csomagtartójába. Később szerencsétlen betántorog a kórházba, csak egy kabát van rajta, és csöpög a vére. A kedves nővér segíteni akar neki, nyugodtan mutassa mi a gond, látott ő már mindent. Ilyet úgy látszik nem, ugyanis amikor a pasas széthúzza a kabátot, a nő hangosan sikolt fel.

A mai rész eksztrászüperfántásztikus lesz, fordulat-fordulat hátán, szörprájz 5 percenként, egyesülés, Extinction játék, feast, védettségi játék, sok-sok szervezkedés és persze a törzsi tanács. De kezdjük a legelején:

17. nap, a törzsek Jeff színe elé járulnak. Kama érkezik először. Most tudják meg kit szavaztak ki előző este. Lesu teljes létszámmal vonul fel. Jönnek a kékek, Ron oda sem akar nézni. Victoria vigyorogva integet, mindenki lenyugodhat a ..csába, mert Wendy esett ki. Kama örül. Jeff Wardogot kérdezi, hogy: ugye szar ügy, hogy csak négyen vagytok nyolccal szemben? Jah, egyértelmű, hogy ők nyolcan összetartanak, három törzs ide vagy oda. Akkor készülj fel a legrosszabbra nagyon gyorsan, mert MERGE van! Mindenki dobja el a fejkendőjét, friss illatos piros kendőket kaptok és mostantól egy törzs vagytok. A játékosok lelki szemeik előtt már az egyesülés utáni terülj terülj asztalkámat látják, DE Jeff újabb meglepetést vezet fel. Vannak pillanatok, amik évek elteltével válnak ikonikussá és vannak pillanatok, amik instant ikonikusak. Ez egy olyan pillanat… Gyertek elő! – mondja Jeff az Extinctionről idehozott játékosoknak. Kelley mondogatja, hogy „Tudtam, tudtam”, de biztos, hogy nem erre gondolt, mert miután meglátja az érkezőket úgy néz ki, mint aki szellemeket lát. Itt többen azt remélték, hogy a szeretteikkel fognak találkozni, majd kapnak egy I.J. pólót.

Itt az évadzáró, vele együtt megérkezett a hó is Alexandriába – bizony, itt nem úgy van, mint bizonyos másik sorozatokban, itt ha azt mondják, közeleg a tél, akkor az a következő részben már ott is van, és szarnak rá a szerkik meg az írók, hogy hol volt az előző 9 évadban, vagy hogy hogy lehet az, hogy BAZ megyében a Szinva patak egyik oldalán hószünet van az iskolában, miközben a másikon meg már nyílik az orgona. Na vágjunk bele azért, de most szólok, hogy nem ez lesz az évadzárók deluxa.

Nagy szar van a Királyságban, derül ki egy rádió adásból: a hideg tönkrevágta a csöveket, megjavítani nem tudták, úgyhogy Ezekiel simogatja még egy darabig Sir Lancelot rajzolt portréját, de nincs mese, el kell költözni – szóval a Királyságot bezárják, s lőn.

Máris itt van március, pedig még csak most írtam meg a novemberi félévad-záróját a 911-nek. De akkor lássuk, mi történt a 3 és fél hónapos szünet után.

Ha eddig valaki plasztikai műtéten gondolkozott, akkor az első eset láttán elgondolkozik azon, megér-e annyit az egész, hogy az anesztes orvos a páciens kiütése után saját magát és a teljes stábot is elaltassa, köszönhetően a szomszédban zajló felújítási munkálatoknak. A műtét nem teljesen 100%-os, a páciens nyaka és homloka nincs visszavarrva, de a szomszédban lévő munkások sem jártak jól: az egyikük hasába a körfűrész állt bele, miután a cső megvágása után abba esett bele. A páciens most már a régi arcával is jóban lenne, ugye.

Viharos estén kezdünk egy nagyon menő családi háznál. A háziúr egy finom itallal segít magán, mert úgy néz ki, mintha fejben nagyon messze járna. Megszólal a telefon, a férfi mintha számított volna erre a hívásra, szinte összeugrott a gyomra a csengéstől. SHA33 a hívásazonosító szerint. Egy Linda nevű nővel beszél, a nő már sokadik alkalommal hívja őt,  könyörög neki, Bennek, hogy jöjjön el hozzá. Ben kéri, hogy ne hívja többé, ráadásul van egy felesége is. Leteszi a telefont, de az újra cseng, Ben ismét felveszi, ez a Linda egy zaklató szeretőnek tűnik, Ben pedig a kétségbeesett férjnek, aki nem tudja, mit csináljon. Ismét lerakja a telefont, de megint cseng, Ben szétveri a készüléket olyan dühös. Hiába tépte ki még a falból is a kábelt, a telefon ismét cseng. Ben némi hezitálás után előveszi a pisztolyát a fiókból, majd elismeri, hogy Linda nyert, indul hozzá, majd főbe lövi magát.