Ismét egy különleges részhez értünk, ezúttal a régi hollywoodi horrorfilmek hőskorszakába repülünk vissza. Régi klasszikusokat idézünk fel és stílusosan fekete-fehérben követhetjük végig az eseményeket. Ezúttal a Warner Bros. majd a SupNat logóval indul az epizód, ezek után a stáblistát látjuk, borzongató zenével kísérve. Viharos éjszakán kezdünk, a tesók épp átlépték a pennsylvaniai államhatárt. Dean kikapcsolja a rádiót, onnan jött a rémisztő zene. Egy ügy miatt járnak itt, egy vámpír garázdálkodik a környéken. Sammy nem túl lelkes, igaz, az ő lelkét a közelgő világvége nyomja. Dean pörög, nem menthetnek meg mindenkit, ha eljutnak odáig, de addig mint a régi szép időkben, igazi Winchester módra, megölnek pár vámpírt.

Az első rész alaposan felforgatta a lelkünket, a baleset mellett azt is láthattuk, hogy reagálnak a politikusok a helyzetre: kiderült hogy a SzU hírneve az első, az emberek meg valahol a lista végén állnak és félinformációkból dolgozik mindenki. Az első résznél nem került szóba, de gyanítom a szemfülesek (akik a tévés vetítéssel egyidőben követik a sorozatot) kiszúrhattak bizonyos személyeket, eseményeket, amelyekről nem írnak a hivatalos források vagy nem a hivatalos történések/idővonal szerint lettek megjelenítve. A készítők éltek az alkotói szabadság adta jogukkal, maximálisan tiszteletben tartva az eseményeket, személyeket, de több dolgon is változtattak. Szerencsére ezek egyáltalán nem vonnak le semmit se a sorozat értékéből, sőt talán még hozzá is adnak valamit. Máris egy ilyen extrával kezdünk, Minszkben (Fehéroroszország) járunk és a helyi Atomenergetikai Intézetbe látogatunk el. A dátum április 26., reggel 08:30, vagyis már 7 órával járunk a baleset után. Szól a rádió, egy íróasztalnál pedig egy középkorú hölgy alszik, a kollégája ébreszti kávéval. Ezen a szép szombat reggelen csak ők ketten vannak bent, kis munkamániások. A pasas kinyitja az ablakot, szellőztetni is kéne ugye, de ahogy bejön a levegő, azonnal megszólal a sugárzásmérő. 8 miliröntgen, nem náluk van a hiba, hanem odakintről jön. Amerikai támadás, hangzik a nem is olyan költői kérdés. A hölgy (Emily Watson kiváló alakításában) azonnal mintát vesz egy vattapamaccsal az ablakról, irány a labor, ellenőrzi, amit ilyenkor kell, majd közösen megdöbbennek az eredményen a kollégával. Jód 131, és ez nem katonai anyagból származik, hanem ipari felhasználású, U-235-ös, amit a reaktoroknál használnak. A tudós hölgyet Uljana Komjuknak hívják és felhívja az első lehetséges jelölt erőművet, a 240 km-re lévő ignalinait, ott is érzékelték a növekedést, de őket aztán ne utasítgassa semmire. A második jelölt a csernobili, az 400 km-re van, ám túl messze, hogy ekkora értéket mérjenek, ahhoz egy robbanás kellene. Felhívja őket is, a kicsengés közben gyorsan bekapják a kollégával a jódtablettákat és töprengenek, hogy atomhulladék szivárog vagy bombát robbantottak-e. Ez utóbbiról nekik is lenne infójuk, akkor esetleg űrprogram, mindegy is igazából, mert a telefont odaát sajnos nem veszik fel.

A királyi házaspár jelenleg sűrű levélváltások közepette érintkezik egymással. Albert Cambridge-be készül utazni, hogy felkenjék az egyetem kancellárjává. Valamint javasolja a kedves őkirályi feleségének, hogy lesz szíves férfi tanítót keríteni Bertie mellé, mert a kisfiú viselkedése kezelhetetlen. Viktória válaszlevelében közli, hogy a kezelhetetlen viselkedés nem több, mint a kisfiú eltérő magatartása az elvártaktól. Továbbá nem javasolja, hogy Albert elutazzon, mert fogadniuk kell a követeket, akik ajándékot hoztak a kis Lujzának. Albi nem tud mit csinálni, megjelenik az eseményen, de egy büdös szót sem szól élete párjához. A levelek továbbra is rekordsebességgel  íródnak, egyre pattogósabb hangvételben, napjában ötször - hatszor fordulnak az inasok komoly szemöldök huzigálásokkal körítve a történteket.

2 levélbomba volt kézbesítve Los Angelesben, az egyik ugye a feleség volt, aki védőügyvédként dolgozik, a másik áldozat egy nyugdíjas biztosítási ügynök, aki az életéért küzd. A 911 központjában érkeznek is a mindenféle bejelentések: a kézbesítőszolgálat kocsija, ami az utcán parkol, csak kézbesít, de nem büntetendő az sem, ha valakinek külföldi hangzású vezetékneve van. Maddie egy nő hívását fogadja, aki a kutyáját ráküldte a postásra, aki csak helyettesíti az illetőt. A következő egy iskolaudvaron egyedül hagyott táska, mindenkit az érkező tűzoltókocsik mögé terelnek. Eddig levélbombák voltak, de lehet változtatott az illető a módszerein, illetve más őrültek is nekiállhattak bombát gyártani. Mivel a táskában lévő fémvalami zavarja a jelet, nem lehet látni, hogy mi az, így felrobbantják. A fém az egy ebédet tartalmazó doboz volt, az egyik kislány hagyta ott az udvaron a táskát, mert nem akarta megenni az ebédet. Közben egy ablaktalan helyiségben valaki egy újabb csomagot állít össze.

Akkor hát csapjunk bele a negyedik évadba: Axet mostanában hat testőr kísérgeti, mindenhol ott vannak, alig férnek be együtt a liftbe. A felhajtás Andolov veszélyes árnyéka miatt van, természetesen. Chucknak pillanatnyilag ügyvédi tanácsadó irodája van, ahol egy lóversenyben utazó tagot igyekszik lebeszélni fegyvertartási engedély beszerzéséről. Ami ugye New York államban csak volt zsaruknak, meg ex-ügynökök jár, lehetetlen mezei gazdag embereknek felhajtani. Hős ügyvédünk felajánl vigaszdíjként egy városi parkolóbérletet, halál ciki az egész.

Jimmy lepukkant házban, az egyik lakásban ott van az anyja, aki eléggé be van állva, ráadásul egy Bryce nevű taggal él együtt, aki eléggé zűrös. Amivel Jimmy-anyu nem tudja, hogy a fia ki (folyton a férjének hiszi), inkább elviszi innen a nőt. Hondo és Darryl fizioterápián, a srác másnap haza is mehet, de járni neki is akarnia kell. Mivel nem megy egyenesen, nem akarja, hogy a barátai így lássák, ezért nem fogad látogatókat. HQ-n Hickset a lánya, Molly látogatja meg, Deac pedig megkapta a Police Star kitüntetést, a díjazott pedig nem lelkesedik annyira ezután az év után.

Klaus dühösen ront be egy lefüggönyözött lakosztályba, ami tele van kábult vámpírokkal. Nagy buli lehetett előző este, a vérszívók nehezen térnek magukhoz – itt első blikkre biz’ nincsenek összeesküvő zsenik, de az ősit ez nem zavarja. Szenvedést és kínokat ígér, ha nem lép elő az, aki elrabolta gyermeke anyját és elküldte neki ezt az érmét. Érme feldob, mire Klaus változatos módszerekkel ritkítani kezdi a nem túl díszes társaságot (karó, harapás, napfény). Marcel is befut a végére jó zsaruként leszögezni, hogy nem áll módjában segíteni, beszéljenek, vagy meghalnak! De úgy fest, senki sem tud semmit, mígnem Greta felveszi az érmét a padlóról és már-már mosolyogva közli, hogy őt keresik.

2019 májusában mialatt a fél világ a Trónok Harca kudarcán kesergett, az HBO szép csendben bemutatta a Sky brit tévécsatornával közös minisorozatát a csernobili atomkatasztrófáról és a fogadtatás elsöprő erejű volt. Még a legszőrösszívűbb kritikusok is hajlandóak voltak a 10 csillagból 9-et, de még inkább 10-et megadni a sorozatnak és nemcsak azért, mert valós eseményeken alapul és kegyeletből is muszáj felpontozni, hanem azért mert megérdemli. Megérdemli, mert a történetvezetés, a színészek munkája, a CGI mágia, a korabeli politikai, emberi hangulat bemutatása tűpontosra sikerült. Őszintén remélem, hogy a 2020-as díjkiosztó szezonban jó pár díjat bezsebel, mert a vélemények alapján nagyon érik sokaknál az Év sorozata cím az eddig látottak alapján. Ha esetleg valaki véletlenül tévedt ide és fogalma sincs mi fán terem ez e a történet, vagy épp a fiatal olvasók közé tartozik, akinek Csernobil csak egy szomorú érdekesség a történelemkönyv lapjain, azok számára jó kiindulás lehet a 20. század egyik legnagyobb  ipari katasztrófájának a wiki oldala, de a google segítségével számos más infót is lehet találni. Visszautazunk az 1980-as évek közepére, amikor Oroszország Anyácska egyre lanyhuló erővel, ám még mindig szorosan ölelte keblére a vasfüggöny rossz oldalán elhelyezkedő baráti országokat, köztük szerény kis hazánkat. Szintén a fiatal olvasók kedvéért, ekkoriban a szélessávú, korlátlan hozzáférésű internet még csak sci-fi írók és a tudósok vágyálmaiban létezett, valamint nem voltak közösségi oldalak se, ahol az  infók akadálytalanul terjedtek volna. Ez utóbbit a szovjet pártállam se igazán szerette akkoriban, meg is lett az eredménye. Nem lehetett #nuclearplantisburning szelfizgetés az égő erőművel vagy nem jöhetett létre a #PrayforChernobyl kampány a katasztrófa után, mint ahogy manapság ezek segítségével kb. egy óra alatt bejárná a világot egy ilyen jelentőségű esemény híre.  Ennyi bevezető után csapjunk is a lovak közé, nem tudom, hogy így írásban mennyire fog visszajönni, de a sorozat, elég rendesen kikészíti a nézők lelkét, hiszen csak gondoljatok bele: ez nem egy amerikai rendező agyszüleménye, hanem a kőkemény rögvalóság, ami akár sokkal rosszabbul is alakulhatott volna.

A Survivor történtében először olyan játékos nyerte meg az 1 millió dollárt és az egyedüli túlélő címet, akit egyszer már kiszavaztak. Chrisre emiatt biztosan sokáig fogunk emlékezni. Erre az évadra is talán pont ezért, mert így alakult a vége. A bejelentéstől folytatom az előző részt a Reunionnal, ami megint rövid lett, még 15 perc sincs. Hol vannak már a több, mint fél órás, sok mindent felfedő összejövetelek? Először ez, aztán kis összegzés. Lássuk miből élünk:

- Jeff első kérdése Chrishez, hogy nincs-e megbánás, lelkiismeret-furdalás azért, mert ahhoz, hogy játékban maradjon a végén kellett Rick hűsége (hogy odaadta neki a fél idolt) és kellett, hogy a végén ezt nem viszonozta és nem választotta maga mellé, hanem tűzgyújtásban kiütötte.
Chris nem bánt meg semmit, más is ezt tette volna a helyében, mert Ricknek volt a legnagyobb esélye mindent elvinni. (És tényleg így van, mert Ponderosán úgy fogadták a 38. este, hogy neki szurkoltak.)
Rick haragszol? – kérdezi Jeff. Így, hogy megnyerte az 1 milliót? Így nem.