Nagy és ritka esemény a Gyűlés egy felföldi életében, a MacKenzie klánnál a legutóbbit negyed évszázada rendezték. Nem csoda, ha Rupert és Angus sem szeretne semmiről lemaradni, csak mert a gyerekekkel vadászatosat játszó Claire-re kell vigyázniuk. Angus még férfiasságát is beveti meggyőzésképpen, azaz a fogócskázás után a földön fekvő nő fölé áll, és hát tudjuk jó, hogy mi van - vagyis, hogy mi nincs - egy kilt alatt.
Offred az óljában elmélkedik a helyzetén, amikor Szürke érte jön, hívatnak minket, mama. A nappaliban a Parancsnok várja őket: kirándulni megyünk Serenával néhány napra, addig szépen viselkedjetek, tessék, itt hagyok nektek egy húszéves süldőt hogy nézzen a körmötökre, míg mi távol vagyunk. A szolgálólány nem bírja ki: jó, de hová mentek? Kanadába. Türkiznek mondjuk nincs kedve menni, de Waterford nem enged: ezek a barom kanadaiak azt hiszik, itt elnyomják a nőket és nem nyithatjátok ki a szátokat, úgyhogy fogd be, légy jó kislány, mert jössz. Nick felesége is előkerül, miután a sofőr is utazik, pakolt neki pár csokitallért egy uzsidobozba, a férfi továbbra is tojik az egészre, kezd idegesíteni ez a vonal egyébként, tényleg lehetne legalább egy kicsit kedvesebb, ha nem megy, akkor meg csináljon úgy. Türkiz felmegy elköszönni Offredtől, egyben közölni vele hogy amint kihúzták belőle a gyereket, mehet Isten hírével, a házban tovább nincs maradása. A lány pislog, mint pocok a lisztben, hát de szoptatni tán csak maradnék még? Serena szerint már bőven elég volt egymásból, úgyhogy elvágja magát a kialakuló szövetség kötelékéből és lelép.
"Aludni jó, meghalni jobb, de persze legjobb lett volna sohasem születni." - Heinrich Heine
Az eredeti címről (Breakfast in Bed) természetesen a UB40 örökbecsű darabja ugrik be, azzal kiegészítve, hogy a pünkösdi hosszú hétvégén én is ágyban heverészve írtam ezt a hogyvoltot. Zavarodott arcú fazon érkezik haza valami lepusztult hotelben levő lakásába, hóna alatt csomagot szorongat. Scott, a portás, és az emeleten a Laura nevű szomszédasszonya is figyelmezteti, fejezze már be a sok vircsaftot, ne zajongjon annyit, mert már elege van belőle mindenkinek. A folyosó végén egy idős férfi kerekesszékből figyeli a jelenetet. A csávó (Dan) bezárkózik, a csomagból hosszú lánc kerül elő, ki ez, csak nem egy Petőfi epigon? (És mi mégis láncot hordunk, stb). Vagy esetleg proletár, aki csak a láncait veszítheti, netán kísértet, aki éjféli útjára készül? Bár az is lehet, hogy csak simán Eszternek hozta... Mire ezt mind végiggondolom, a csávó már fel is szögezte a láncot az ablakok elé, ezek szerint védeni akarja magát valamitől, talán a kommunizmus kísértetétől, Marx nyomán. (Elég lesz már, mert még megköveznek az olvasók.)
Egy banda rabol ki jól megszervezetten egy pénzszállító kocsit, pardon, autót, amikor is az egyik lelkes biztonsági őr fegyvert rántana, de a rosszfiúk előbb lőnek. Hondo a fizetős konditeremben izzad 150 font plusz a rúddal, jön hozzá egy pasas, a besúgója, akinek a lánya egyetemista és lelkesen küldi a papát minden reggel edzeni. A rablásokról kérdez, a pasas nem mond semmi hasznosat, és az FBI-ról kérdez, ugyanis nekik mélyebb a zsebük, és hát kell a pénz, mert ott van a kedves mama, az egyetemi tandíj…
A Kormányzó fésüli, keféli egy aranyos kislány haját a lakosztályának rejtekében. Az egyik mozdulatnál egy kicsit lejön a gyerek fejbőre, de koponyáig, és kiderül, hogy az aranyos kislány egy zombi, a Kormányzó pici szeme fénye. Gyorsan visszaöltözteti a kényszerzubbonyba, zsákot húz a fejére és csak így puszilgatja és gyengéden suttogja, hogy „szeretlek Penny”. Az ablakon kinézve látja, hogy Michone kémleli az elnöki lakosztályt. Az biztos, hogy az udvarról nem láthatta, hogy mit csinál pontosan, de értjük a finom utalást: nem bízik a Kormányzóban.
Korábban írtunk már mi is arról, hogy a sorozat első éveiben websorozat is készült a Walking Deadből, ennek a második felvonása a második-harmadik évad között jött ki, pedig a Walking Dead: Cold Storage valójában az első évad előtt játszódik.
Elsőnek az előző részben megismert női bárót, az Özvegyet látjuk, amint belép egy bárba, ahol az egyik táncos épp a bikinijét köszörüli, hangulatos helynek tűnik. Egy férfihez lép, s beszélgetésükből több fontos infót szűrhetünk le: a fickó volt kormányzó, a nő férjét szolgálta, de annak halála után lelépett, mert az Özvegyet nem minden báró ismeri el. Az Özvegy szerint csak eggyel van baj, az Quinn, őt kell elintézni, és akkor a többi lapítani fog. A férfi ezt nem tartja jó ötletek, mert a legtöbb harcosa Quinn-nek van, de őt el is felejthetjük, mert a párosra leső bérgyilkosok lepik el a romkocsmát, és ő az első áldozat.
A mai részben visszatekintünk azokra a napokra, amikor Lucifer L.A.-be költözött. Lucifer emberi időszámítás szerint 2011-ben döntött úgy, hogy szabadságra megy, és a Pokolból egyenesen Los Angelesben kötött ki. A hófehér öltönye a 70-es éveket idézi, de az biztos, hogy a csajok most is ragadnak rá. A szárnyai is megvannak, egy szegény hajléktalant sikerült megijesztenie velük. Egy csinos fiatal futó lánynak nagyon megtetszik az öltönye, még a nagyapja hordta, és Lucifer válaszából kiderül, hogy nem először vett ki szabadságot, legutóbb még ez volt itt a divat. Most is szórakozni jött vissza, és ehhez L. A. a legjobb hely. Később Lucifer már összeszedett magának egy kis füvet, egyéb drogokat, piát és néhány nagyon könnyen kapható hölgyet és urat, a parti beindult! Hamarosan azonban lelassul az idő, és Isten leghűségesebb angyala érkezik meg, hogy újból hazavigye Lucifert. Amenadiel a régi karótnyelt önmaga, veszélyes az isteni lényeknek az emberek közé vegyülni, ha kell, erővel cipeli vissza Lucifert. Lucifer benne van a bunyóba is, még sose verekedett a tesóval, de mikor Ámenka a drága Apjukkal fenyegeti őt, már nem is olyan nagy a hangja a lázadónak. Luci kér még pár percet, el akar búcsúzni a hölgyektől.
Ez az egyik legdurvább rész, annak ellenére, hogy szét van szabdalva és meg van akasztva az izgulós történetszál. Kezdjük előbb a Woodberry történésekkel, mert az az epizód fosztó képzője per pillanat, az izgalmakat meg a végére hagyom, hogy egy lélegzetvétellel letudjuk azt az elképesztő sztorit, amit itt prezentáltak nekünk.
Este kezdünk, egy fiatal lány menekül valaki elől, a 911-et sikerült felhívnia, de minden hiába, mikor odaér a kocsijához, az üldözője elkapja. Ezzel szemben Lucifernél zajlik a buli, elkapták a Kárhozottat, meg kell ünnepelni! Mézi eléggé szkeptikus, egy emberi börtön majd megállítja azt, aki Istennek dolgozik... A szárny, az ördögarc, ezek semmik, ha a Kárhozott igazán ártani akart volna Lucifernek, megtette volna. Lucifer nagyon könnyen veszi a dolgot, a reggeli kihallgatáson megtudja majd a titkos vágyait, vakság ide vagy oda. Mézi pillantása kb. az „aha, persze” választ jelenti, szóval Lucifer felkötheti a gatyáját.