Guillermo del Torót a Hellboy miatt szerette meg a világ, az egyik legkevésbé képregényes képregényfilm miatt, amiben egy nem szép, nem jó főhős elképesztően jó dumával hentelte végig a játékidőt. Stílusa volt, húzása, tempója, a rendező nem foglalkozott a konvenciókkal, és konokul végigvitte az elképzeléseit.
Megosztó volt? Persze.
A Tűzgyűrű is az volt, van aki szerint mestermű, mások a mozit is messze elkerülik, ahol adták, de ezt A faun labirintusáról is le lehetne írni, sőt, a Mimic - A júdás faj című horrorjáról is. Mert del Torót legkevésbé a konvenciók érdeklik. A víz érintése egy fokkal befogadhatóbb, nézőbarátabb, mint A faun labirintusa vagy a Bíborhegy volt, de a kommersztől azért még messze vagyunk, 13 Oscar-jelölés ide vagy oda.
A sztori egy békaemberről szól, akit mindenki nagyon akar a saját céljaira (igen, még az oroszok is, dúl a hidegháború), de a lény elég hisztis, és kommunikációs gondok is akadnak vele, értsd: csak Elisa, a néma takarító ért vele szót. És ebből lesz egy néhol steampunkos, másutt horrorisztikus, de alapvetően végig romantikus tanmese, aminek a üzenete az, hogy hiába vagy más, te is pont úgy szeretsz, mint mindenki.
Tetszik, amit olvasol? Nézd meg a filmet a UPC Filmtárban, és egy 4K-s Thomson TV is a tiéd lehet! Regisztrálj itt, filmezz a Filmtárban!
(x)
Facebook kommentek