Visszatért a képernyőkre az egyik legmegosztottabb nézőközönséggel bíró sorozat: a publikum egyik fele a rémesen nyomasztó világkép ellenére rajong érte, míg a másik fele a sorozatban megjelenő társadalmi kérdések létjogosultságáról fröcsög habzó szájjal. A kasszasikerként számon tartott könyvadaptáció első évada ott fejeződött be, ahol az Atwood regény véget ér, lássuk milyen rémálmokat tartogatnak a továbbiak.
A nettó kettő és fél perces előző évad hogyvoltja után ott folytatódik a sztori, ahol abbamaradt: June a fekete furgon hátuljában hűsölve bizakodva várja, hová viszik, azonban mikor kicsapódik az ajtó, barátok helyett csaholó vérebek, reszkető szolgálólányok és egy szájkosár várja. Az asszonyokat egy karámon át egy stadionba terelik, a szabadulás reménye gyorsan szertefoszlik: ahogy megpillantják a felállított bitót, már húzzák is a nyakukba a kötelet – a biztos halál előtti percekben kiváló a zeneválasztás, a jelenet pedig elképesztően hiteles - feláll a karomon a szőr ahogy Offred barátnője összepisili magát félelmében. A tekesek vezetője elüvölti magát: „Az Ő keze által!”, majd jelet ad az akasztásra, de a lányok alatt a talaj nem nyílik meg, viszont begrasszál a focipályára Lydia néni és magához ragadja a mikrofont. Erős lecke.
Flashback: Reggeli indulás családi körben, June kéri a férjét hogy írja alá a fogamzásgátlója receptjét, a hozzájárulása nélkül ugyebár nem lehet kiváltani – az ajtóban végül friss szerelmesként turbékolva megtárgyalják a család kibővítését, nem kell a pirula.
A szolgálólányok a szakadó esőben állva egy követ tartva a jobb kezükben hallgatják Lydia néni tirádáját arról, mennyire el vannak ők kényeztetve, amiért a szabad akarat gondolatával kacérkodtak. A néni nyomatékul oda-odabök egyet a sokkolóval a vizes ruhájukba, Offred is kap az isteni figyelemből, mígnem az asszonyhoz megérkezik az infó hogy a lány terhes, tán nem kéne árammal erősítgetni tovább a méhfalát. Vacogó fogakkal kántálás, Offredet bevezetik a melegre, Lydia néni meg beekizve szalad húzni a harangot, majd az ebédlőben kacarászva magyarázza a lánynak, hogy semmi értelme az erőfeszítéseinek, utalva a kövezős botrányra:
- Janine nem „semmi”.
- Úgy véled jót tettél vele? Gyorsan Isten országába juthatott volna, a barátai közé.
- A barátok nem kövezik halálra egymást.
Offred tovább dacol, nem eszi meg amit eléraktak, a néni kiosztja: minden lány aki nem vágott egy sziklát a félszemű bolond halántékának, megbánja azt is hogy valaha megszületett, persze te nem, te terhes vagy, így hát védett – könnyű úgy nagypofájúnak lenni, hogy más faszával vered a csalánt. A néni elvezeti egy sötét szobába, ahol láncon tartanak egy terhes szolgálólányt, mert lefolyótisztítót ivott hogy véget vessen a rabszolgaságnak – Offrednek rögtön megjön az étvágya, a képváltást követően már szorgalmasan kanalazza a levest, míg bevezetik a többieket. A lányokat felállítják tornasorban vele szemben, majd Ofrobertet betessékelik a menza kínzókamrává kialakított konyhájába, és meggyújtják az odabilincselt keze alatt a gázt. Offred tovább kanalazgat.
Flashback 2: June-t felhívják Hannah iskolájából, lázas a gyerek, nem értünk el időben, a hatályos jogszabályok szerint átpateroltuk a kórházba. June bemegy az említett egészségközpontba, ahol elkapja a szociális munkás és úgy csűri-csavarja a beszélgetést, hogy a végén az jön le, June megnyerte a világ legrosszabb anyája címet, amiért hőemelkedéssel is elküldte iskolába a lányát, ennek díjazásában pedig akár el is vehetik tőle a gyereket kiskorú veszélyeztetése miatt.
Nőgyógyásznál vagyunk, Türkiz mérgében összeszorított fogakkal közli Offreddel, hogy vége az engedetlenségének, nem tűr a jövőben semmiféle kihágást.
Ne húzza fel magát, Serena. Tudja, árt a babának.
Vizsgálat, ultrahang képek, éretlen csikóként elnevetem magam a „petezsák” szón, láss csodát: Mr és Mrs Waterford, itt a gyermekük! Öröm, boldogság, a házaspár és az orvos el, bejön egy asszisztens aki elköszönéskor a nevén szólítja June-t, aki erre egy piros négyzettel jelölt kulcsot talál a csizmájában. Felgyorsulnak az események, a kulcs illik a zárba, az útvonal hogy merre szaladjon szintén piros négyzetekkel van jelölve, futás egy sötét folyosón, melynek végén a lány beugrik egy hentespultnak berendezett furgonba.
Ifjabb Voldemorték kiadták a keresést, a lány a malac és kecsketetemek között üdülve felidézi a napot, amikor kihirdették a hadiállapotot. Megérkeznek, a hentes beengedi egy épületbe és elbúcsúzik azzal hogy majd jön érte valaki: az a valaki nyilván a Waterford ház sofőrje, gyermekének apja lesz. Ruhacsere, hajvágás, az előző 40 percben látottak alapján két ízben szavaztam már a legnyomasztóbb jelenetre, de a java még csak most jön: a lány elégeti a ruháit, majd egy csapdába esett farkas bátorságával vágja le a saját füle felét, és dobja a tűzbe a benne lévő nyomkövetővel együtt.
Ütős nyitás, azt mondom.
Facebook kommentek