Sasi kávé helyett pürésített karfiolhabos okádékkal ébreszti Alindát, meg céklasalátával, hogy helyreálljon a savbázis egyensúlya. Alinda arca kész tanulmány, és jól látható rajta az erőlködés, ahogy másodpercenként emlékezteti magát, hogy miért is csinálja mindezt. Nem lehet könnyű, a turmix láttán én nem terhesen is sugárban hánynám telibe Sándor urat. Ráadásul Sasi hívást kap, egy amcsi filmhez keresnek főhősnőt, de Sasi visszamondja a meghallgatást Alinda nevében, hiszen minek menne, ha egyszer terhes. Alinda csak most kezdi kapiskálni, hogy a terhesség megjátszása több, nem várt bonyodalmat is okozhat az életében, má persze azon kívül, hogy kilenc hónap múlva így vagy úgy, de fel kéne mutatnia egy pulyát. 

Joan a tolószékében ülve gyakorol a stúdióban, amikor egy szőke kiscsaj odapattan hozzá, csókolom én játszom a szomszéd lányt majd, és szeretnék kérni egy autogramot a nagymamámnak, kislány kora óta nagy rajongója magának. Joan kiveszi a fruska kezéből a noteszt, és aláírja, de közben kicsinkét felnyársalja a tekintetével. A szőkeség balra el, a stábtagok csorgó nyállal utána, Joan meg csak ül, én a lány helyében kicsit fosnék.

In medias res kezdünk, ahogy kell, ha Horatiusnak bejött ugye, akkor Pumped és b. nejjelöltje csak nem fog pampogni érte a Viacomnál. A helyszín a telepi keményemberek és enyhe lófejüket szilikoncsöccsel ellenpontozó macáik egyik természetes élőhelye, azaz egy kozmetikai szalon, ahol most kivételesen nem ánuszfehérítés van műsoron, hanem a második legfontosabb dolog a világon, a barnítókrémezés. A kép előterében Pumped vetkőzik sietősen, biztos meg akarja előzni Barbie feliratos pulóverétől megszabaduló csaját, megértem Pumpedet, ha neki netán nem jutna a barnulásból, az valóban tragikus lenne, mert tessék csak elképzelni ezeket az embereket nem narancsszínű fejjel. Ugye.

Peti Sanyának kereszteli el nyomorult sünit, de Hanna nem nagyon tud foglalkozni a dologgal, mert nyomasztja, hogy ő mehetne külföldre újságírni, erre Peti kitalálja a papás-mamást a sünnel. Hannának még hátravan egy Skypeos interjú a német lappal, ami természetesen jól sikerül, úgyhogy itt az ideje színt vallani Petinek: dönteni kell, menni, vagy maradni?

Tóbiás a videófelvétel alapján meggyanúsítja Ottót, a csirkejelmez tulajdonosát, így a bűntett feltételezett elkövetőjét. Ottó tagad, hiszen tényleg nem ő volt. Natasával kiokoskodja, hogy csak Milán lehetett az elkövető, mert ő vitte vissza a jelmezt jogos tulajdonosának, és Natasa is megerősíti, hogy a betörés ideje alatt elvileg a szobájában olvasott a srác, legalábbis kérte, hogy ne zavarják, de ezek szerint csak alibit akart. Natasa elbeszélget csintalan rokonával, és ráparancsol, hogy vallja be Novákéknak, hogy ő tört be a kisboltba. Mivel Milánt amúgy is megdolgozza a lelkiismerete, így nem kell kétszer mondani, töredelmesen bevallja bűnét, és Nováknak kapásból 180 fölé megy a vérnyomása. Micsoda izgalmak!

Hanna sejti, hogy Natasa adta fel a pályázatát az ösztöndíjra, mert csak neki beszélt róla. A szembesítés során Natasa kénytelen vallani, rettentően bánja, de ez nem nagyon segít, Hanna nagyon berág. A méreg nem tart sokáig, ugyanis újabb e-mailt kap, ami egy állásajánlatot tartalmaz Hannoverből. Jaj, hova…rohanjak. Akkora király, hogy nem is ösztöndíjat kap, hanem rögtön fizetett állást?! Pedig volt ott már egó így is, elég…

Zsófi hülye liba módjára kiakad azon, hogy Ádifiú ruhában fotózza Gigit, és kimérgelődve magát faképnél hagyja őket. Gigi később elmegy Zsófihoz elmondani neki, hogy ő egyáltalán nem áll Ádám és közé, de Zsófi elzavarja, és nekiáll bőgni. Nem is baj, hallod, hogy kiírattad magad, őrjítő ez az állandó elégedetlenkedés, amit a szereplő csinál. Még jó, hogy Tóbiás rávilágítja, hogy egy tyúknak is több esze van, úgyhogy Zsófi átmegy Ádámhoz, és bumm, békülős-szex!

Ott tartunk, hogy csóri Madeline elég szomorú, hogy Abigail az apjához költözött, és Chloe hiába cukiskodik neki zene válogatásával, nem igazán bírja megvigasztalni. Ráadásul az sem segít a helyzeten, hogy Nathan (vagy inkább Bonnie) vacsorázni hívja exfeleségét és annak új férjét magukhoz, hogy a jövőben elkerülhessék a súrlódásokat, vagy mi. Ha valamiben Maddie és Nathan egyetértenek, akkor az az, hogy rohadtul nincsen kedvük egymás fejét nézni még kajálás közben is.

Később Celeste és M megdumálják, hogy másnap találkoznak egy megbeszélésen, ahol a polgármester is jelen lesz, mivel le akarja állíttatni az Avenue Q-t. Mivel Perry fültanúja a beszélgetésnek, és mert egy irányításmániás barom, elkezdi emiatt basztatni feleségét - még az „akarok egy harmadik gyereket” kártyát is beveti, nehogy a nőnek karrierje, vagy önálló véleménye lehessen. Ez igen, a férfiak mintapéldánya vagy, öcsém. Mondjuk ami azt illeti, szerintem Maddie estéje sem lehet jobb, amikor arra toppan haza, hogy a férje a kanapé tetején állva egy Elvis jelmezben énekel.

Rebecca visszaemlékezésével kezdődik az epizód. Gyermekkorába repülünk, ahol az apja nézi a meccset, az anyja meg körbeugrálja. A gyerekeknek nem sok szavuk lehet, míg apu tévézik. Ezzel a lendülettel ugrunk is a második múltba, vagyis Rebeccához és Jackhez, akik egy kocsmában nézik a meccset még valamikor a házasságuk elején. Rebecca láthatóan unja a bulit, és nem akar úgy meccset nézni, hogy azt se tudja mit rohangálnak ott a cickányok. Jack szakít rá időt és elmagyarázza neki, ami annyira jól sikerül, hogy Becca lassan nagyobb rajongó lesz, mint Jack, a Super Bowlra meg saját kis rituálét alakítanak ki.