Az előző rész végéből kiderült ugye, hogy Joan idegrohamot kapott, mert nem lett jelölve, és ezt tetézte az, hogy Bette viszont igen. A további jelöltek: Lee Remick, Anne Bancroft, Geraldine Page, Katherine Hepburn. Megint Olivia De Havilland-del kezdődik az epizód, ő szokta kommentálni a Joan és Bette közti harcot. Most épp arról mesél, hogy az 1963-as Oscar után végleg tönkrement a két nő kapcsolata, csakúgy, mint az ő, és a húga, Joan Fontaine közti viszony. Azt mondja, Bette nem nagyon sajnálkozott a szitut illetően, és hogy Joan hiába nem kapott jelölést, mégis simán elérte, hogy ugyanúgy középpontba kerüljön, mint a kolléganője.

Bette egy ügynökségen várakozik, amikor megjelenik egy tejfelesszájú vigyori fiúcska, kezét csókolom, én leszek az ügynöke, mondja. Bette eléggé elcsodálkozik a 23 éves csávón, és kicsit kiakad azon, hogy az ügynökség újoncokat oszt be hozzá, de nem tud mit tenni, mindenki azt gondolja, hogy az új filmje egy bukás lesz, ezért nem is nagyon kap ajánlatokat kövi munkákra.

B.D. a forgatási szünetben jampizik, és Joan ikerlányainak tart Hogyan fújjuk ki a füstöt szexisen? c. különórát. Az ikerlányok egyébként tök egyformán néznek ki, mármint nem arra akarok utalni, hogy most jöttem rá arra, mi az egypetéjűség lényege, hanem, hogy ugyanolyan ruhába is öltöztette őket az anyjuk. Ők is kipróbálják a cigit, de abban a pillanatban megérkezik Joan, és szétcsap közöttük, B. D.-nek meg azt mondja, beszámol az anyjának a kis manőveréről.

Joan a tolószékében ülve gyakorol a stúdióban, amikor egy szőke kiscsaj odapattan hozzá, csókolom én játszom a szomszéd lányt majd, és szeretnék kérni egy autogramot a nagymamámnak, kislány kora óta nagy rajongója magának. Joan kiveszi a fruska kezéből a noteszt, és aláírja, de közben kicsinkét felnyársalja a tekintetével. A szőkeség balra el, a stábtagok csorgó nyállal utána, Joan meg csak ül, én a lány helyében kicsit fosnék.