A folyónál kezdünk, messziről látszik a híd. Ahogy a mélyben Marcel lassanként magához tér, emlékképek villannak fel előtte: az első találkozása Klausszal, amikor az ősi nevet adott neki; aztán amikor arról beszélt, hogy a család sokkal több, mint vérségi kötelék; amikor Elijah zongorázni tanította… Aztán kinyitja a szemét, felúszik a felszínre, kimegy a partra, és bosszúszomjasan ered a Mikaelsonok nyomába.
Két olyan rész következik, amiket az eredeti sugárzásban a 3. évad epizódjainak szántak, de mint tudjuk, a sorit még a 2. évad vége előtt elkaszálták. George Lucas persze nem adta fel és házalt kicsit a megmaradt epizódokkal, ennek köszönhetően a Family Channel megvett tőle párat, amiket négy tévéfilmmé összevágva 1994 és 1996 között sugárzott, ezek egyike volt a Travels with Father is.
Ha valaki azt mondja nekem, hogy 2017 tavaszának végén egy Kusturica-utánérzés trashreality-epizódot fogok hogyvoltozni, kiröhögöm. Erre tessék, itt ülök a gép előtt, és egy kétrészes vidéki kaland első felvonásán röhögök, amiben minden megvan, ami egy szerb cigányfilmben, csak az aranyfogak hiányoznak fájón. Az van ugyanis, hogy Pumped, aki még mindig ki van esve Pumpedné ölének piksziséből, nagyon szeretne visszakerülni a meleg ölbe (nem ólba, baszki, ÖLBE, nem elírás), ezért azt hazudja Pumpednének, hogy elviszi egy rezervátumba vagy tájvédelmi körzetbe vagy mibe.
Pearsonék családi videóival nyitjuk a mai epizódot. Úgy látszik Jack alaposan dokumentálta a családi összejöveteleket, különös tekintettel a szülinapokra. Viszont most, hogy tíz évesek lesznek a gyerekek, mind saját szülinapi partit szeretne. Ez egy kicsit megnehezíti a szülők dolgát, de tudjuk, hogy az apjuk mindenre kapható, ha a gyerekeiről van szó.
„Nem szabad megbízni egymásban, csak úgy védekezhetünk az árulással szemben.” - Camino Real
Kezdődik az évadzárás, ezért már nincsenek megszokott napi ügyek, végre felgyorsulunk! Nick őrjöng, nem örül, hogy Adalind lelépett Kelly-vel, ezt nem akarja annyiban hagyni, a telefonjáért nyúl. Hank estéje ennél jobban alakul, Zuri teperi le, a férfi így nem veszi észre, hogy barátja keresi. Nick tehetetlen, elindul otthonról.
Az epizód elején a kiscsapat a testőrökkel felszerelkezve elmennek Brooke laborjába John vezetésével, de üresen találják a helyet, minden és mindenki eltűnt, Vanessa sehol. Közben látjuk, ahogy Brooke-ék új házba költöznek. HGW-ék nyomok után kutatnak a helyen, de törölték az összes fájlt mindenhonnan. Közben Martin, HGW segédje egy titkos hangárban rejtőzik az időgéppel, ahogy megbeszélték. Brooke közben aggódik, hogy Griffin eltűnt, mióta összevesztek. Kiderül, hogy amit az időgép programjába installáltak, az egy vírus, ami révén be lehet mérni az időgépet, ha használatban van és elhozza megadott helyre, de egy napon belül törli magát. Brooke főtestőre nem bízik Johnban, ezért a ruhájába rejtett egy nyomkövetőt. Jane megállapítja, hogy Brooke elég magányos lehet, mert tök személytelen a hálója. HGW meg megállapítja, lehet újra kell gondolnia az erkölcseit, ha ki akarja szabadítani Vanessa-t. Brooke hívja HGW-t, de John veszi fel, John válaszokat akar, nem kap, Brooke üzeni HGW-nek, hogy megöli Vanessa-t, ha nem kapja meg az időgépet egy napon belül, John azt mondja, szarik Vanessa életére, és már amúgy is halott lenne, ha tényleg meg akarná ölni. Aztán váratlanul felbukkan egy kigyúrt kopasz és rátámad Johnra és egy testőrre, HGW-ék lemennek a zajra és hátulról egy altató injekcióval hatástalanítják. Közben kiderül, hogy Vanessa-t oda vitték, ahol felnőtt, és ami most Brooke-é, de nincs a nevén, így nem fogják megtalálni. Felfedi a mestertervét is, hogy az időgéppel megváltoztat mindent, megmenti az apját, és nem hagyja, hogy Vanessa apja ellopja az Utópiát. És állítólag ez nem is az ő terve, hanem az apjáé, akinek van egy hátrahagyott naplója. Közben HGW-éknek is kezd leesni, mi is az Utópia-projekt, meg miféle génkísérletek ezek.
Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk egy héttel ezelőtt, Flint kapitány önként felajánlotta magát biztosítéknak imádott kalózvárosa megmenekülése érdekében. Igazából inkább Silvernek lesz nehéz dolga, akinek a többiek ellenében el kell vinnie a kincset Eleanorhoz. (Még mindig tartom magam ahhoz, hogy nem kellett volna ebbe belemenni!) Billy a parton készül a védekezésre és egy kukkot sem ért abból, amire a Kalózkirály utasítja, hogy miért is kell megengedniük, hogy a komorna Woodes Rogers hajójához eveztessen és Flint miért túsz. A városról lemondanak az angolok és a Megtorló azonnal visszafordul Port Royalba! – jön a magyarázat.
Rögtön 15 évet ugrunk vissza a múltba, ahol egy álarcos ember rohan. Megtudjuk, hogy ő narrátorunk apja, Vic Hill, akinek meggyőződése volt, hogy az emberek készen születnek, jónak, rossznak, ő például huncutnak. Egy vásáron rohan keresztül és fegyveresek üldözik. Eltalálják egy ponton, de sikerül elrohannia és ellop egy motort és elhajt vele. Megtudjuk, hogy egész életében rablásból élt. Hazaér, ahol a gyereke várja, aki a narrátorunk, és boldog új évet kíván neki. Leveszi a maszkot, leül, és elmagyarázza a fiának a lopás koncepcióját tanácsként. Hallani, hogy jönnek a rendőrök, átad neki egy nagyon pici darab aranyrögöt, mint szerencsehozó csecsebecsét, elküldi a másik szobában, átmegy, és innentől a gyereket követjük, aki az ágy alatt hallgatja végig, ahogy az apját letartóztatják. Ugrunk a jelenbe, ahol a felnőtté váló narrátorunkat, Albertet látjuk. Egy lakóhajón él, a reggeli rutinja után pedig felöltözik és elindul. A városban látszólag mindenki ismeri. Kiderül, hogy az anyja egy virágbolt tulajdonosa. Megismerjük ott Albert haverját, Charlie-t. Összefut Albert az utcán egy Patsy nevű fickóval, akinek tartozik és időt kér még tőle. Kap egy hétvégét, hogy fizessen, különben levágják egy ujját, és a virágbolt sem ússza meg. Tovább megy, és benéz egy boxterembe, ahol Billy nevű haverja edz és lakik. Zokon veszi, hogy talál egy női bugyit az ágyán, arról volt szó ugyanis, hogy meccs előtt 48 órával nincs hupákolás. Mint kiderül, Billy hat meccse nyeretlen és sok pénzt készül rátenni a győzelmére, hogy ki tudja fizetni azt a rengeteg pénzt, amivel tartozik Patsy-nek.
Hölgyeim és uraim, egy újabb hogyvoltba vágom a fejszémet, és jelentkezzen az, akit meglep, hogy ezúttal is egy történelmi sorozat van terítéken. Nem előzmény nélkül, mert A fehér királyné már meghódította egyszer a lelkes hogyvolt olvasók szívét, és én is akkor kaptam rá a Philippa Gregory Tudoros könyveiből készült sorozatra. Most pedig a Starz sugározza a folytatást, (itthon az HBO GO-n érhető el), szóval minden adott a folytatáshoz, vágjunk bele!
1485 augusztusát írjuk a felirat szerint, a bosworthi csatában két nappal ezelőtt aprították darabokra III. Richárdot, aki a shakespeare-i drámával szemben itt egy jóképű legény volt, Yorki Erzsébet, a címszereplő főhősnőnk úgy szeretett bele, mint egyszeri hipszter a közeli sarkon nyílt kézműves sörözőbe. Erzsébet boldogtalannak és lehangoltnak tűnik, ugyanis látomásai vannak. A könyvekben Meluznia leszármazottjaként boszorkányos hatalommal bír, mint az anyja meg a nagyanyja, csak hát szegénynek kevesebb jutott a mágiából. A szerencséből is, mert hol azt látja, hogy forrón olvad össze Richárd királlyal, hol pedig azt, hogy a nevezett uralkodót kivetkőztetik a páncéljából, és a sárban fetrengve kaszabolják darabokra. Patadobogás szakítja félbe a távolba merengést, és Erzsébet pontosan tudja, hogy a fiatal nőknek mérsékelten kellemes dolog egy háborús övezetből érkező lovascsapat markába kerülni, úgyhogy rohan is az anyjához, ő mindig mindenkinek tudott segíteni.
Vége. Ennyi volt. 22 rész után kiderült, hogy az Exek az Édenben plakátján heverő tetovált arc csak kapott egy nem túl nagy rakás lóvét a plakát másik végén áll seggtől, és most ezt, mármint hogy a segg adta a lóvét, tessék szó szerint érteni, mert Zsu, hogy aztán szerkesztői utasításra, vagy saját agyból, ez valahol mindegy is, de kimaxolta a picsaságot annak minden jellegzetességével.