A folyónál kezdünk, messziről látszik a híd. Ahogy a mélyben Marcel lassanként magához tér, emlékképek villannak fel előtte: az első találkozása Klausszal, amikor az ősi nevet adott neki; aztán amikor arról beszélt, hogy a család sokkal több, mint vérségi kötelék; amikor Elijah zongorázni tanította… Aztán kinyitja a szemét, felúszik a felszínre, kimegy a partra, és bosszúszomjasan ered a Mikaelsonok nyomába.
Elijah Hayley karjai közt keres vigaszt, de a lelkiismerete nem hagyja nyugodni… Klaus arról elmélkedik a karján ülő Hope-nak, hogy talán jobb lett volna, ha nem ő az apja – mindenki megszívta eddig, aki szerette. De vele másként lesz. Elijah jön, immár felöltözve, de nem kér bocsánatot, hanem közhelyekkel dobálózik: a családját védte, nem volt választása. Történt már ilyesmi, de most sokkal nehezebb viselni a terhet… Na ja!
Freya szerint gáz van. De hát a jóslatnak lőttek, veti ellen Kol, csakhogy nővérke nem aludt előző éjjel (mondjuk szerintem a házban kábé senki sem). Hogy ez most a bűntudat miatt volt-e, vagy mert érzi, hogy valami rossz közeleg? Na, ezt kell kideríteni! A boszi előkapja a térképet, hogy ismét megkeresse Klaus ellenségeit. Mint kiderül, Freya nem paranoiás: több tucat gyilkos tart New Orleansba, nyilvánvaló szándékkal.
Marcel Davina sírjánál ácsorog. Vincent tájékoztatja, hogy a bosziősök el lettek vágva, ráadásul maga D segített odaátról. Most a főnin a sor, hogy tegye, amit kell. Kérdés, hogy képes lesz-e rá, hiszen a Mikaelsonok egykor a családjának számítottak. Hja, múlt időben. Úgy tett, mint aki nem vette be a szérumot, csak azért, hogy próbára tegye az ősieket, akik csúfosan elbuktak: Elijah hidegvérrel megölte. Vincent leginkább a városlakók testi épsége miatt aggódik, akik kereszttűzbe kerülhetnek, ráadásul egy seregnyi vámpír jön mindenfelől – megígérteti Marcellel, hogy bármit is tesz, az a lakók javát fogja szolgálni.
Az ősi család harcra készül. Szerencsére Freya nevén van a ház, így van némi előnyük, mert nem jöhet be illetéktelen. Csakhogy Kolnak nincs nagy kedve bujkálni, míg az ellenség a kapunál tolong, harcra és vérre szomjazva. Klaus kissé pökhendien kijelenti, hogy aki annyira meg akar halni, hát jöjjön csak!
Freya varázsolni kezd, de valami vagy nagyon nem műkszik, vagy az egész város vérbe borult. Ekkor forgószélként érkezik egy vámpír, aki egy spéci Strixes gyűrűvel megvágja őt. Ajjaj, Freyát megmérgezték! Odalent zaj támad, mire a tesók kivonulnak, és döbbenten figyelik, ahogy mindenhonnan özönlenek be a vámpírok. Egy hadsereg érkezik, az élen Marcellel. A főni vigyorogva közli, hogy vannak ismerősei, akik képesek kizárni a tulajt az otthonából; amúgy pedig: meglepi! Nem, nem rohad a folyó mélyén!!!! Klaus nyugodt marad, és párbeszédet próbál kezdeményezni, de abból már eleget láttunk az előző epizódban – és hiába vállalja Elijah a felelősséget a tettéért, Marcel műsort akar (mutat rá Kol szemfülesen), Klaus vérvonala pedig azért van itt, hogy a tanúja legyen mindennek.
A LaFayette-ben összegyűlt boszik pánikban vannak – Vincent próbálja lenyugtatni őket. Tény, hogy az ősöket elvágták az élők világától, és egyre több a vámpír, a boszik ereje viszont csökken. De minden rendbe fog jönni. Megint Marcel lesz a Negyed ura, de nem is benne, hanem Vincentben kell a népnek bíznia: ideje a saját kezükbe venniük a sorsukat. A szöveg hatásos, mert a boszik szétszélednek, és marad Will Kinney, aki rendőrségi ügyben érkezett. Talált egy tetthelyet, de nem olyat, amit be lehet jelenteni, szóval kellene Vincent segítsége…
A méreg hatni kezd, Freya padlót fog – de a vámpírcsaj nem örülhet sokáig a győzelemnek, mert Hayley hátulról leszúrja. Mielőtt talpra állíthatná nővérkét, egy másik vérszívó is feltűnik, akinek némi huzavona után kitolja a szívét. Csurom vér lesz, de legalább el tudnak menekülni.
Kinney véres helyszíne a Szent Anna – ismét. Halottak hevernek mindenütt, de nem emberi hullák: ez itt a Strix, legalábbis, ami maradt belőle… Vincent pontosan tudja, hogy nem egy átlagos vámpír végzett velük, és nagyon nincs ínyére a felismerés. Ám úgy fest, az egyik vérszívó még nem teljesen halott, mert az óvatlanul túl közel merészkedő nyomozót elkapja és csócsálni kezdi. Még jó, hogy Vincent gyorsan reagál, és egy bottal végleg pokolra küldi a támadót...
Hayley (első blikkre) a szemközti lakásba támogatja Freyát, aztán Hope-pal a karján belenéz a tükörbe és elszörnyed. A jóslat egyik képe is ez volt, szóval a prófécia tényleg beteljesül – vonják le a következtetést. Hayley ad a véréből, ami bár nem gyógyítja a mérgezést, de nővérke talán erőre kaphat tőle, merthogy varázsolnia kell. Csakhogy az az erő, amivel Lucient legyőzték, nincs már meg – semmijük sincs Marcel ellen. Anyucinak viszont támad egy ötlete.
Kol is beleszól a parttalan vitába: Davinának nem tetszene, ami itt folyik. Na, ja, viszont ha Kol nem lenne, a kis boszi még mindig élne! Bunyó kerekedik, és Marcel végül nyakon harapja az ősit… A másik két tesó ledöbben, amikor öccsük felordít (lelki szemeik előtt megjelenhetett a haldokló Finn arca), de szinte azonnal támadásba is lendülnek. Marcel viszont sokkal erősebb: megröpteti Klaust, Elijah-t pedig megharapja a bal karján – pont, mint a jóslatban. Erre Klaus agya elborul, és már éppen rávetné magát nevelt fiára, amikor Rebekah köztük terem. A meglepetést kihasználva Bex rögvest parancsba adja bátyjának, hogy vigye a tesókat, ő pedig ittmarad, Marcel biztosan nem fogja bántani. Klaus rábólint, és egy szempillantás alatt eltűnik. Hugi a csuklóján levő jelet nézegeti, majd stílusosan megjegyzi: nincs sok ideje mielőtt megőrülne, szóval Marcel sürgősen kezdjen el magyarázkodni!
Hayley és Freya közben felfordították Lucien lakását nővérke ellenszere után, de sehol semmi. Viszont, ha nincs gyógyír, Freya meg fog halni. Ekkor a három tesó toppan be az ajtón egymást támogatva, egyik rosszabbul fest, mint a másik. Hayley elhűl, amikor meglátja, hogy Elijah-t megharapták; Kol már temeti is saját magát, mondván Finn-nel és Camivel is ugyanez történt… Indul a brainstorming. Klaus bedobja, hogyha a méreg hét különböző vérfarkas-falkától származik, talán ez is lesz a kulcs. Hja, csakhogy nem lesznek elég ideig életben ahhoz, hogy ennek a végére járjanak. Három különböző gyógyír szükséges, három különböző bajra – a kutatáshoz évek kellenének, ők viszont a nap végére mind halottak lesznek…
Rebekah követeli Marceltől, hogy gyógyítsa meg a tesóit; főni viszont nem érti, miért védi őket még mindig, azok után, amit vele, és amit Davinával tettek. Nem, nem védi őket, de a családjáról van szó, és hugi könyörgőre fogja. Csakhogy nincs gyógyír – Elijah és Kol halott, és hamarosan Klaus is az lesz. Bexet sosem bántaná, de meghátrálni sem fog, visszaveszi azt, ami az övé. Erre Rebekah a szemére veti, hogy az a férfi, akit ő szeretett, sosem lett volna egyszemélyben bíró, ítélőszék és hóhér is… Marcel elgondolkodik: hugi igazságot akar? Hát megkapja!
Kol egyre szarabbul van, azt mondogatja, hogy talán megérdemlik a halált azért, amit Davinával tettek. Az öcskös meg akar szabadulni a szenvedéstől, és arra kéri Freyát, hogy juttassa mély álomba, vagy ilyesmi. Erre nővérkének láthatóan szöget üt a fejébe valami… Elijah ellenben nyugodtan tűri a rá-rákacsingató kaszás jelenlétét. Csak annyit kér Klaustól, hogy vigyázzon Hayley-re, aki ezt készségesen megígéri, és még egy lépéssel tovább megy: óvni fogja hugit is, Marcelen pedig bosszút áll. Az öltönyös viszont nem akar bosszút – úgy érzi, ő okozta a bajt, minden az ő hibája, és ezzel legyen is vége! Klaus pedig maradjon erős mindannyiukért.
A csőcselék eközben szétveri a Mikaelson-házat. Rebekah hívja Klaust a fejleményekkel: Marcel azt tervezte, hogy feldúlja a várost a teremtője után kutatva, de miután hugival beszélt, egészen más ötlete támadt. Egy bírósági tárgyalás. Na, az ki van csukva!!!! Csakhogy, ha nem ez, akkor a csőcselék vadászni indul, és nem kímél senkit sem, aki az útjába kerül… Klaus tekintete a kicsi Hope-ra téved – nem, neki nem eshet baja!
Elijah ellene van az öngyilkos küldetésnek, inkább arra voksol, hogy öccse fogja Hayley-t és Hope-ot, és meneküljenek. Hayley viszont leszögezi, hogy nem hagyják itt a többieket. A delíriumban lévő Kol nem tud érdemben hozzászólni a témához, állandóan Davinát szólongatja, és le kell fogni, annyira rángatózik. Freya félrevonja Klaust azzal, hogy van egy ötlete, de a kivitelezéshez idő kell. Klausnak be kellene sétálnia erre a tárgyalásra, de ami sokkal nehezebb: a család érdekében túl is kellene élnie…
Niklaus elhatározta magát. Egy levelet csúsztat Hope táskájába, majd azzal búcsúzik az őt lebeszélni próbáló Hayley-től, hogy nemrég elvette tőle a kislányukat – de tévedett. Most viszont arra kéri, viselje gondját a kicsinek… A ház bejáratánál Rebekah fogadja. „Egyszerű” a képlet: ahhoz, hogy Freya terve sikerüljön, hugi nem őrülhet meg, Klaus pedig nem halhat meg. Feszkóoldásként Klaus emlékezteti Bexet, hogy egyszer azt mondta róla, hogy a pokolból is képes lenne kidumálni magát – ideje tesztelni az elméletet. Nagyölelés, aztán irány a vádlottak padja! Elnéző mosollyal szemléli a csőcseléket, ami az érkezését látva még nagyobb zajt csap. Marcel a trónján ülve csendre inti a zűrös bagázst, hiszen a nagy Klaus Mikaelson megtisztelte őket a jelenlétével. Az ősi szemrebbenés nélkül állja Marcel tekintetét.
Főni nagymonológgal készült, de hát a tárgyalások már csak ilyenek. Kezdetnek végignézeti Klausszal a jelenlevők arcát. Ők mind az ő teremtményei, és mindannyian gyűlölik ezért. Ki is emel néhányat: itt egy fickó, akivel megölette a nejét, mert az boszorkánysággal vádolta Bexet; aztán egy másik, akinek szemet vetett a földjére – az illető nem adta, hát felgyújtatta vele az egész falut; emitt van egy lány, akinek végig kellett néznie, ahogy az anyja elevenen elég, csak mert Klaust idegesítette a köhögése… Háááát, nem túl szép a festett kép! Gonosz ősi viszont nem tagadja a vádakat, az ő érdekeit szolgálták ezek a tettek: félelmet szültek és megvédték a családját. Marcel ráveti magát a „család” csontra. Ő is családtag volt, és mire ment vele? Egyáltalán Klaus miért vesződött a leszármazottaival? Megteremtette őket, elhagyta őket, majd, aki szembe mert szállni, annak elvette mindenét. Ezért pedig fizetnie kell! Éljenzés, vastaps.
Freya előkészíti a bűbájt. Egy papírra már felírta mindannyiuk nevét rúnákkal (?), és megvannak a vérminták is a tesóktól. Kol állapota rosszabbodik, Hayley próbálja lefogni, de a lázálomban levő ősi fojtogatni kezdi – Elijah-nak kell a segítségére sietnie.
A tárgyalás következő felvonása: Rebekah kezdi a védőbeszédet Marcel jóváhagyásával. Hugi arra hegyezi ki a mondandóját, hogy a „kedves” egybegyűltek semmiben sem különböznek Klaustól. Erőre, hatalomra vágynak, és ösztönből védik a saját vérüket. Ideje tükörbe nézni, és az vesse Klausra az első követ, aki nem bűnös! Ezt már a főni sem hagyja szó nélkül: éppen Bex beszél? Akit Klaus a legtöbbször büntetett meg, méghozzá azért, mert félt, hogy hugi valakit jobban fog szeretni nála? Évtizedekre ledöfte, mert beleszeretett Marcelbe, nemrég pedig száműzte a Negyedből… És Marcel addig sulykolja a maga igazát, hogy Rebekah-nál mintha bekattanna az átok. Elszabadul az őrület, és rábólint a megállapításra: tényleg gyűlöli Klaust! És ideje elmondania róla az igazságot.
Rebekah szerette a bátyját, ugyanakkor nála jobban senki sem érezte a haragját. Klaus mindent elpusztít maga körül: megölte Anyut és mindkét apját, leszúrva tartotta a tesóit, megtiltotta a szerelmet, mert ő maga sosem talált rá… Hugi bevallja, hogy irigy az összes jelenlévőre, mert ők megszabadultak Klaustól – neki nem volt ilyen szerencséje. Hozzá van láncolva egy ostoba fogadalom miatt. Hát szenvedjen, ahogy ő szenvedett, ahogy mindannyian szenvedtek! Marcel elégedetten dörzsöli a tenyerét, amikor a tömeg végül egységesen halálra ítéli Klaust.
Már Elijah is rosszabbul van: izzad, zihál, rángatózik, alig van magánál, álom és valóság összemosódik. Hayley aggódva figyeli. Az öltönyös attól tart, hogy Klaus nem fogja élve megúszni a kalandot – és ha tényleg így lesz, akkor Hayley-nek a lehető legmesszebb kell innen vinnie Hope-ot. Legyen boldog, és ne gyászolja őt!
Klaus lecsendesíti a csőcseléket, mert szólni kíván. Becsmérli Marcelt, amiért ellene használja hugit, aztán elkezd megfelelni a vádakra. Davina rengetegszer árulta el az ősi családot – talán főni figyelmeztethette volna, mi történik azzal, aki így tesz; talán a lány halála inkább Marcel lelkén szárad… Klaus a tömegből kiemeltekhez is szól – nem bánt meg semmit: ja, megöltem a szajhád, kiiktattam egy nyomornegyedet, megszabadítottalak a rokkant anyádtól. És akkor mi van? Így akarta és kész. Halhatatlanná tette mostani vádlóit, nélküle itt sem lennének, szóval senkinek sem tartozik semmivel. Öljék csak meg, így is ő fog győzni, mert mindig emlékezni fognak rá!
Rebekah erre közbekiabálja, hogy a halál túl jó vég lenne a tesónak. Kínozzák meg! Marcelnek van is eszköze hozzá! Főni végül fejet hajt a tömeg akarata előtt. Bemutatja PT pengéjét, lefogatja Klaust, és a mellkasába döfi a fekete mágiával átitatott fegyvert. Közben azok nevét sorolja, akiket az ősi miatt veszített el: Davina, Diego, Thierry, Gia, Cami, és a fiú, aki egykor ő volt, és akit Klaus anno fiának nevezett.
Rebekah kiborul és lelép. A szemközti lakásból leadja a drótot: Klaus életben maradt, Hayley pedig tegyen róla, hogy ne legyen hiábavaló az áldozata. Freya belefog az összekapcsoló varázslatba – első blikkre olyan, mint amit anno Anyu alkalmazott, amikor egy füst alatt akarta megölni a gyerekeit (Vámpírnaplók 3. évad 14. rész). Ahogy a vércseppek összeérnek a papíron, az összes tesó álomba merül, az életük pedig Klauséhoz van kötve. Hát ezért volt fontos, hogy az ősi hibrid élve ússza meg a tárgyalást…
A csőcselék elvonult, már csak Marcel és az agóniában fetrengő Klaus van a házban. Vincent érkezik, és cinikusan meghajol: Meghalt a király – Éljen a király! Aztán átad egy érmét azzal, hogy visszaveszi a Szent Annát, és templomot fog csinál belőle. És félelem nélkül a főni szemébe mondja azt is, mennyire emlékezteti őt az edzőteremben hagyott mészárszék valaki más „munkájára”. Marcel vállat von, hiszen csak tette, amit kell, mire a boszi leordítja a fejét: nem, tette, amit akart, és pont leszarta a következményeket. Vincent úgy tervezi, hogy a Szent Annából menedéket csinál, és bárkit befogad, akinek elege van a „rendszerből” – és ha ez őfelségének nem tetszik, hát akkor majd róla vesz példát: francba a következményekkel!
A négy tesó egy virágos kertben tér magához, távol a várostól, egy hatalmas ház mellett. Freya elmondja, hogy ugyanaz a bűbáj köti őket Klaushoz, mint amivel Dahlia életben tartotta őket ezer éven át. Plusz, íme egy „chambre de chasse” – Finn és a Nővérek után most Freya olvasatában, mintegy a bűbáj kiegészítéseként. Így együtt maradnak, míg fel nem ébrednek. És amíg ők itt vannak, addig Hayley-nek van ideje megtalálni a gyógyírt mindhárom bajra. Rebekah meghatódik Klaus önfeláldozásán. Mindeközben Marcel szépen lassan befalazza egykori mentorát, bár szemlátomást nem élvezi túlságosan…
Négy koporsó bepakolva egy kamion rakterébe. Hayley elbúcsúzik Elijah-tól, majd beül a volánhoz és becsatolja a mellette ücsörgő Hope-ot. Mosolyogva teszi a kicsi mellé Klaus levelét, aztán útnak indulnak az éjszakában… Hogy mi van a levélben? Apuci megírta a kislányának – ugyan nem tudja, milyen életkorban fogja a sorait olvasni –, hogy szereti. Hogy meg kellett mentenie a tesóit, ezért így is tett. Arra kéri őt, hogy ne gyászolja – a szeretteiért bármilyen fájdalmat képes elviselni, egyedül csak azt bánja, hogy nem lehet Hope-pal. De megnyugtatja a tudat, hogy ott lesz vele Hayley, aki nem nyugszik addig, míg a családjuk újra nem egyesül. Addigis cseperedjen! Váljon belőle egy csodálatos leányzó! És ne feledje: mindigis ő lesz a Mikaelsonok Reménysége…
Hamarosan folyt. köv. a hasonlóképpen fordulatos negyedik évaddal!
Facebook kommentek