Az eredeti sugárzásban ez volt a 2x16 epizód, Staten Islandben kezdünk, az egyik szupermarketben öreg Indy a Stargazer című pletykalapot nézegeti, és szóba elegyedik egy női vásárlóval, ki olvassa vajon ezt a sok szemetet?, merengenek. Tessék itt ez a cikk, mutatja a nő, a cím azt harsogja: Jane Fonda tagadja kapcsolatát Gorbachovval. Hangosan röhögök, mert mi van akkor, ha nem is a volt szovjet főtitkárról van szó, hanem a hasonló nevű, de sokkal finomabb vodkáról? Hát igen, van, amikor az élet sokkal érdekesebb dolgokat produkál, mint amikről az ilyenféle lapokban olvasni, mondja Indy. Ennek kapcsán belekezd egy új történetbe, amikor az első világháborúban szabadságot kapott és pár napra otthagyhatta a frontot.
Remyvel utaznak vonaton Párizsba, Remy újra bajszos, nem akarom érte kritizálni, mert katonaság alatt nekem is volt. Útközben beszélgetnek, ebből kiderül, hogy Jones senior egy régi barátja, Levi professzor a Sorbonne-on tanít, és jóban van a hadügyminiszterrel, valszeg ő intézte el Indyéknek a szabit. Megérkeznek a Gare du Akárhová, leszállás után boldog vigyorral szemlélik az elhaladó sok csinos mademoiselle-t. És itt két hetet fogunk eltölteni, dörzsöli (egyelőre csak) a tenyerét Remy. Ismerem Párizs legszebb virágait, bízd rám magad, taxi!, rikkant oda az egyik kocsinak. Indynek azonban először Leviékhez kell mennie bejelentkezni, Remy megnyugtatja, hogy melegen tarja neki a lányokat.
Rue de Seine 12, itt laknak a profék, Indy elbúcsúzik barátjától, majd másnap este találkoznak az egyik kocsmában. Monsieur és Madame Levi örömmel fogadja Indyt, én viszont újra felvihogok, mert a prof nem más, mint Palpatine szenátor, a fene se gondolta volna (legfeljebb George Lucas), hogy itt kezdte ármányokkal teli karrierjét. Levi felolvassa Jones senior levelét, már nem ragaszkodik ahhoz, hogy Indy elvégezze az egyetemet, csak hagyja ott a katonáskodást, ehhez kéri régi barátja segítségét. Levi asszony sorolni kezdi a sok érdekes programot, ahová el akarják vinni Indyt: a kulturális miniszter előadása, teadélután a mezőgazdasági miniszter részvételével, ilyesmik, Indy arca egyre jobban elfancsalodik. Mindez nagyon érdekes, de nekem különleges megbízatásom van, a másik belga tizedest kell kísérnem, közli tettetett szomorúsággal. A profék sajnálják a dolgot, de megértik, mindenesetre legalább az aznapi estélyen vegyen részt Indy, amit a hadügyminisztériumi államtitkár 65. szülinapja alkalmából tartanak. Indy nem túl lelkesen, de beleegyezik, egy estét végül is áldozhat az unalom oltárán.
Felszínes beszélgetések az estélyen, Indy igyekszik elfojtani egy ásítást, amikor feltűnően öltözött, csinos magas nő lép be a terembe, akit hódolattal köszöntenek a frakkos pasik. Hősünk még pislogni is elfelejt, ki ez a hölgy?, kérdezi a professzornétól. Ő a botrányairól hírhedt Mata Hari, közli megvetően madame Levi, a prof ellenvéleményen van, ez a hölgy táncművész, mondja. Az, hogy meztelenül vonaglik a színpadon, nem művészet, zárja le a vitát a nej, és erkölcsi felháborodásában észre sem veszi, hogy háta mögött megjelenik az államtitkár, oldalán Mata Harival. Ő Henri Defense, amerikai, de a belga hadseregben szolgál, mutatja be védencét Levi prof. Indy hosszú kézcsókkal köszönti a táncosnőt, akinek szeméből látszik, hogy felkeltette érdeklődését a fiatal katona. Majd az államtitkár karján továbbmegy, Indy az este folyamán szinte le sem veszi róla a szemét, és látja, hogy feltűnően sok egyenruhás és más előkelő úr járul hozzá beszélgetni. De miközben süteményt hoz valami öreglánynak, elveszti a nőt szem elől, ezért kisiet a teremből, hogy megkeresse.
Bemegy a könyvtárszobában, céltalanul felemel egy könyvet, amikor az oldalfolyosó felől férfihangot hall, "akkor egy hét múlva", majd pár pillanattal később megjelenik Mata Hari. Egy katona, aki szeret olvasni, lepődik meg, és arra kéri Indyt, olvasson fel neki. Ez ugyan görögül van, de majd közben fordítom, hebegi Indy. A nő odaadással hallgatja, de közben évődve megkérdezi: És honnan tudjam, hogy tényleg az van odaírva? Miért hazudnék?, kérdi Indy, mire a válasz: Hogy meghódítson. Van esélyem?, teszi fel a következő kérdést Indy, és közben érzi, hogy kezd szűk lenni az alsógatyája.
Természetesen nem kap egyenes választ, de nem sokkal később a táncosnő meghívja vacsira 11-re a szállodába, ahol lakik. A szakács nagyon jó szuflét tud, de maga esetleg megkóstolhat valami görögöt is. És franciát is?, kérdezi Indy merészen, talán, válaszolja sejtelmesen Mata Hari és ellibeg, mert találkozója van néhány barátjával. Indy megbűvölten néz utána és alig hisz a szerencséjének.
A megbeszélt időben megjelenik a Hotel Chardinban, a recepcióssal közli, hogy Mata Hari várja. Á igen, az unokaöcs, a mademoiselle már jelezte, fáradjon fel a 24-es szobába, mondja a receptoros. Miután a boy felkíséri Indyt, az egyik oszlop mögül előlép egy keménykalapos fazon, aki addig az újságja mögé rejtőzött, és a látogatóról érdeklődik a recepciósnál. Sokat persze nem tud meg, ezért úgy dönt, az épület előtt vár.
Méghozzá reggelig, mert csak akkor érkezik meg Mata Hari. A szobában Indy elaludt a díványon, a nő elnézést kér, hogy egy kicsit megváratta. (Anyukám, 11:00 helyett reggel 7:00, az mióta kicsi?) Vacsorához késő van, de reggelizzünk együtt, mosolyog Indyre, és a szomszéd szobában gyorsan átöltözik köntösbe, gyönyörű vörös haja szabadon szétterül a vállán. Vajas croissant-t csipegetve a Jáván töltött tánctanulási időszakról meg a mesteréről, Bujun jógiról mesél Indynek. Az egyik alkalommal, amikor ügyetlenül megbotlott tánc közben és elesett, a mester odalépett hozzá. A lány azt hitte, büntetést fog kapni, de e helyett a mester elkezdte levetni a ruháját és nekikészült, hogy ránehézkedjen. Mata Hari ijedtében elmenekült, és később megtudta, hogy a jógi Szingapúrba költözött, ahol fényképész lett. A férfiak kihasználják a nőket, a legtöbbjük csúnya és erőszakos, de maga nem, mondja Indynek. Ön gyönyörű, bókol vissza hősünk. Megfogják egymás kezét, Indy megint egyre szűkebbnek érzi az alsógatyáját, ami szerencséjére még vértolulás előtt lekerül róla, és a párocska pillanatokon belül az ágyban köt ki.
Eksön után lírai beszélgetés következik a háború brutalitásáról, Mata Hari azt javasolja, Indy helyeztesse át magát Afrikába, ott nyugisabb és biztonságosabb a szolgálat. De az ágyadban még biztonságosabb, mosolyog Indy, de csak a te számodra, válaszolja a nő, majd újabb csókok következnek és újabb menet, aztán némi pihenő után még újabb csókok következnek és még újabb menet, még nézni is tereh.
Veled maradok, melletted leszek, bizonygatja Indy, jól van, de most felejtsd el a háborút, mosolyog rá a nő és sétára hívja. Az Eiffel torony pont ugyanúgy néz ki, mint 1908-ban, amikor Indy miss Seymourral járt itt, mégis mecsoda különbség! Később leülnek egy parkban beszélgetni, és észre sem veszik, hogy a túlsó oldalról már két keménykalapos detektív figyeli őket. Következő állomás egy festőiskola, én is szeretnék valami olyat alkotni, amire emlékezni fognak, mondja Mata Hari. A séta végén ismét el kell mennie egy vacsorameghívás miatt, de utána talizunk!, int búcsút a lehangoltan néző Indynek, miközben kocsiba száll.
A Remyvel megbeszélt kocsma a Fürge Nyúl, ami Picassóék törzshelye volt, amint arra nyilván mindenki emlékszik a Chapter 2/2-ből. Remy szokása szerint két nővel ücsörög, Genevieve-vel és Colette-tel, valamint egy csinos monoklival a jobb szeme alatt. Kiderült, hogy a zongora tetején táncolt, ami sajnos nem bírta a terhelést, hát ennyit a zenés szórakozásról. Indy kamuzik egy sort arról, miért nem jött hamarabb, vásárolgatott, sétálgatott, a csónakokat nézegette a Szajnán, Genevieve azonban hamar rájön a valódi okra: a srác szerelmes, látszik rajta. Indy tiltakozna, de hiába, a többiek nevetve ugratni kezdik, de Indy nem mond semmit szíve hölgyéről. Genevieve szerint szép dolog a szerelem, de sajnos úgysem tart örökké, Indy "kösz b+" pillantással fogadja a megjegyzést.
Este a szállodában Indy hiába várja Mata Harit, unalmában szétnéz a nő budoárjában. A fésülködőasztalon különböző fényképek, kisebb ajándékok, és egy ékszertartó doboz, a belső fedelén felirat: Az én csodálatos Mata Harimnak - von Claus báró. Indy éberen virraszt, a táncosnő csak hajnali 6-kor érkezik. Bocsánatot kér a késésért, de Indy letámadja, hol voltál és kivel? Ne kiabálj velem, semmi közöd hozzá, csak 2 napja ismerjük egymást, mondja hűvösen Mata Hari. Miután mindketten lecsillapodnak kicsit, a nő azt kéri, Indy ne várja tőle, hogy mindent feladjon érte. Az este egyébként borzasztó volt, de nem tudtam eljönni, viszont közben csak rád gondoltam, mosolyog Indyre, aki végül hagyja magát kiengesztelni - kétszer is...
Szerelmeskedés után arra kéri Indyt, segítsen kiköltözni a vidéki házából, nem tudja fenntartani, ezért kisebbe akar költözni. Havas tájon mennek (októberben? Párizsban? na mindegy) bérkocsival, a házhoz érve Indy kicsit segít a hórukkembereknek a pakolásban, de aztán inkább félrevonulva beszélget a nővel.
A sok holmi közt Indy talál egy kislányt ábrázoló régi fotót, rajta felirat: Margaretha 1882. Nagyon hasonlít rád, mondja Indy, persze, mert én vagyok, mondja a nő. Ez az igazi nevem, Mata Harinak Jáván neveztek el, ami azt jelenti, a Nap Szeme, az jobban illik hozzám, mint a Margaretha. Indy vizsgálni kezd egy köteg levelet, de a nő kiveszi a kezéből: Ők a múltam része, te viszont a jelenem vagy. Felkap egy alig-ruhát és félrevonul vele, van ott egy gramofon, tegyél fel egy lemezt, mondja Indynek. Szitárzene hangzik fel, Mata Hari belibeg és táncolni kezd, Indy elbűvölve nézi, mint Mickey Rourke Kim Basingert. Indyt nem szorítja az alsógatyája, mert a gyakori térfogatváltozástól már teljesen kinyúlt, a táncműsor a szokásos duplamenetes akcióval zárul.
Kis pihenő után Mata Hari ismét menni készül, megint találkozik valakivel, Indy felügyeljen a költöztetőkre, nehogy itt hagyjanak valamit, este találkoznak a szállodában. Így is lesz, este Indy siet a hotelhez és rohan föl az egyik lépcsőn, miközben a másikon pont akkor lépeget lefelé Mata Hari bundába öltözve. Így tehát szerencsésen elkerülik egymást, a szobában Indyt levél várja: valami közbejött, sajnálom, később találkozunk. Indy talál egy másik lapot, La Femme 10:30, Indy a portán kideríti, merre van ez az étterem, és siet oda. Odabent szíve hölgye a hadügyi államtitkárral vacsorázik, Indy leskelődik befele az ablakon, ezért nem veszi észre, hogy az utca túloldalán álló kocsiból két keménykalapos detektív figyeli az épületet. Vacsi után az államtitkár karon fogja Mata Harit és nevetgélve elsétálnak egy kis utcában álló házhoz. Indy féltékenységtől hajtva követi őket, sőt idegességében még falra is mászik, szó szerint, a lámpakarba kapaszkodva, mint valami kezdő Pókember. A keskeny párkányon leskelődik befelé, és így jól látja, hogy a politikus éppen összebújni készül szerelmével. A lényegről viszont lemarad, mert idegességében megcsúszik a lába és Indy leesik az utcára.
Szerencsére nem sérül meg, viszont a kapualjban észreveszi az egyik keménykalapost. És hol a krumpliorr?, támad neki, de ekkor az autóból még ketten ugranak elő, berántják Indyt és elviszik a rendőrségre. Jó zsaru, rossz zsaru felállásban kezdik faggatni, gyanús nekik, hogy nincs még 22 éves, sőt ismerik az összes nevét: Henri Defense, Henry Jones junior, sőt Indiana Jones. Majd Mata Hariról kérdezik, tudják, hogy sok időt töltött vele az elmúlt napokban és arról faggatják, beszélt-e neki katonai titkokról? Indy tiltakozik, a rendőrök figyelmeztetik, hogy ne találkozzon a nővel többet, majd a velük nyomozó katonatiszt arra utasítja, hogy másnap reggel jelentkezzen az egységénél, mert megvonták a szabadságát.
Mata Hari már a szállodában van és most ő vonja felelősségre a késve érkező Indyt, hol volt, merre járt. Indy elmondja, börtönbe zárták, mert kémnek tartották, de tisztázta magát. Majd igazi szerelmi perpatvar következik, azt mondták, német kém vagy, így Indy, ez nevetséges, így Mata Hari. Lefeküdtél a hadügyminiszterrel is, pörög tovább hősünk a témán, de az érkező pofontól kicsit lehiggad. Veszélyben vagy, figyelmezteti Mata Harit, de a nő bízik magas rangú ismerősei segítségében. Szóba kerül a hazugság, amiben ugye Indy is sáros, hiszen nem mondta el valódi nevét és korát a nőnek. Téged csak a gyönyör érdekelt, de engem ne ítéljen meg egy féltékeny kisfiú!, vágja Indy fejéhez. Dühösen kidobja az ajtó elé Indy bőröndjét, az igéző jávai táncosnő közönséges prosti!, kiabálja Indy, mire Mata Hari ezúttal egy tányért vág a fejéhez, de nem találja el. Te meg gyerek vagy, aki katonát játszik, és önérzetes féltékeny férjet!, kiabálja a nő.
Miután kifogynak a vádakból és a tányérokból, Indy halkan megjegyzi: Reggel megyek vissza a frontra. Ezt hallva Mata Hari átöleli és jöhet a kibékülés, meg a minden nézeteltérést elsimító szex. Hajnalban Indy felöltözik és elindul, Mata Hari az ablakból néz utána. Majd flashforward, és látjuk, amikor egy évvel később a kivégzőosztag tüzet nyit rá...
A jelenben a történet végére egész komoly létszámú hallgatóság gyűlt össze Indy körül. És tényleg kém volt?, kérdezi könnyes szemmel a pletykalapot olvasó idősebb nő. Nem tudom, válaszolja öreg Indy, senki sem tudta, talán még ő sem, és az utolsó pillanatig abban reménykedett, hogy jön a mesebeli herceg és megmenti. Életem végéig sajnálni fogom, hogy nem én lehettem az, zárja a történetet öreg akcióhősünk, és lehajtott fejjel lassan kimegy az áruházból.
Facebook kommentek