Vili balfaszkodik egy sort a kocsiban talált drog láttán, de Bözsi magánál van, úgyhogy utasítja Kertészt, hogy vigye be a rendőrségre. Az öreg épp indulna, mikor hívja egy érdeklődő a kocsival kapcsolatban, mindenáron látni akarja a kocsit, nagyon erősködik, de Vili csak leteszi, hisz dolga van. Egyúttal gyanús is neki, biztos köze van a hívónak a kábítószerhez – állapítja meg. Elindulna a kocsijával a rendőrségre, de az ajtót felfeszítve találja. Na, biztos a drog kell valakinek. Most már Bözsi is bekullant, mert akinek drog kell, az biztos nem hagyja veszni. Hát akkor mi legyen? Újabb telefonhívás az előző részben szereplő kopasz vevőjelölttől: ,,tegye a zacskót a kocsiba, papa, mert egy kollégám megy érte délután”. Ne packázz a maffiával, Vilmos!
Nórának nem tetszik, hogy Gigi minden cetlire az ő nevét írta a sorsolásnál, és ezért lett az övé a Víz, számon is kéri rajta, és Gigi azzal magyarázza, hogy annyit segített rajta Nóra, hogy meg akarta hálálni neki, ráadásul Nóra az egyetlen ember, akire fel tud nézni. Igazán megható, de Nórát nem igazán izgatja a cégigazgatás, szereti a munkáját, nem akarja feladni emiatt, de Gigivel sem kéne kiszúrni, hamár nekiadta. Kéne tehát valaki, aki szívvel-lélekkel csinálja. Nyilván, hogy Mikié lesz a projekt, aki erre számít is, ám Nórának vannak feltételei: csak akkor lesz újra a Berényi Kft-é a Víz, ha Miki egyesíti a Kft-t. Magyarán legyen benne mindenki, aki régen volt: Miki, Attila, Nóra, Juli, Ági, és Laci még akkor is, ha némelyiket nehéz lesz meggyőzni róla. Annyi könnyítés van, hogy a Herrnek nem kell benne lennie, ő sosem volt családtag, nem is lesz.
Emília összefut Lizával, és látja rajta, hogy valami nem stimmel vele, de Liza nem akar beszélni arról, hogy mi nyomasztja, csak megemlíti, hogy Ottóval jó beszélgetni, de azért vannak dolgok, amiket nem mer hangosan kimondani. Van is egy titok, amit elkezd Ottónak mondani, mégpedig az, hogy valamiért azt gondolja, hogy az anyjának köze van a Herr balesetéhez. Micsoda érzékek, kislány!
Félix reménykedik, hogy megússza Ludwig felé a tartozását, hamár úgyis kómázik a régi jóbarát, de Ági felvilágosítja, hogy a pénzt így is úgy is ki kell fizetni, legfeljebb ő, Ági kapja meg. Már ha lesz mit. Eközben a szerb határ közelében Lucának nem tetszik ez a festménycsempészés-dolog, hisz börtönbe is juthatnak Alízzal együtt, de Rudi rászól: ,,ne ríjjá má’!” és mivel Luca nem akar hazagyalogolni a szerb határból, így nem rí. A határátkeléskor ismét csekkol egy rendőr, de amint belenézne a csónakos dobozba, Milán elkezd köhögést imitálni, ezzel úgy eltereli a rendőr figyelmét, hogy ki is száll a kocsiból, és mehetnek tovább. Hamarosan ,,átadás” van, Alíz és Luca pisilni megy az erdőbe, mialatt Rudi és Krisztián lebonyolítja az adás-vételt. Minden simán megy, komoly arcok és szúrós tekintetek váltakoznak, ahogy azt ilyenkor kell. Megérkezik Odett, a vevőnő, egy fogdmegje átnyújtja Rudinak a bőröndöt, ők pedig Odettéknek a csónakosdobozt. Ennyivel azonban nincs vége, ugyanis a fogdmeg fegyvert ránt, és kéri vissza a pénzt, hisz mindent, vagy semmit, de leginkább mindent. Rudi bicskát ránt, elveszi a fegyvert a fickótól, de felesleges, mert az erdőből a többi bunkó kíséri ki Lucát és Alízt, természetesen fegyvert rájuk szegezve. Így ugrik a festmény és a pénz is. Egyre azonban nem számítanak ezek az Odették: Milán valahogy belopódzott a furgonjuk hátsó ülésére, és pléddel letakarva magát várja, hogy hova érkezik az induló kocsi.
A Herr orvosa Ágit nyugtató jó hírt mond: hamarosan meglesz a tettes, aki miatt a Herr kómázik, ugyanis nyomozás fog folyni az ügyben. Na Ági, ezt oldd meg…
Facebook kommentek