Ez már a célegyenes előtti gyorsító szakasz, vagy mi a bánatos bré a megfelelő szakszó erre az F1-ben. Mindegy, a lényeg, hogy már nagyon a végét járjuk, de annyira, hogy egy Mustangot sikerrel leamortizált a kék csapat. Jó,csak egy defektjük volt, de egyszerűbb volt odaadni a kihullott zöld csapat sárga autóját, hogy azzal repeszthessenek tovább. No szóval, irány valami vár vagy bástya, ahol annyi a teendő, hogy meg kell számolni a lécsőfokokat. Ezt az emelt matek érettségivel felérő feladatot a türkizek és a feketék minden gond nélkül abszolválják, de a kékeknek repetázniuk kell lépcsőmászásból, mert rossz számot mondanak be Bazsó Karotta Gábornak, aki így juszt se adja át a következő helyszín és feladat részleteit rejtő kódot. Másodjára megvannak, 117 lépcső van a nyomorult épületben. Bár ezzel utolsók lettek, csak egy autóindításnyira és úgy 200-300 méterre maradtak le Jani és Márti duettjétől. Ez a hátrány meg pikk-pakk előny is lesz.

Ez egy ilyen öszvér poszt lesz vagy mi, amiben az írók mondják el, mit, hogy láttak, és köszönik meg mindenkinek a megtisztelő figyelmet. Kezdjük is, véreim.

Na ezen is túlvagyunk. A nézőnek unalmas rémálom, a stábnak rémes vérvalóság egy ilyen döntő, amire az össze exgyökeret összeszedik (perelj be Tivy, bazdmeg) és meg kell valahogy akadályozni, hogy amíg nem veszi őket a kamera a)széjjelcsapják magukat, b)összebalhézzanak valakivel. A döntőnek mint műsornak nem sok értelme van (ahogy a párbajoknak sem, ha már itt tartunk), mert nem lehet értelmes tartalommal megtölteni, még úgy sem, hogy az "értelmes" és a "tartalom" szavakat a Póverdbáj esetében sokkal lazább értelmezésben kell kezelni, mint a hétköznapokban. A döntőre Anikót nagyon összekapták, a ruhájának a felső része pompás, a sminkje dettó, a hajába, ha akarnák sem tudnék belekötni, sajnos a soványsága szerintem mára kóros mértéket öltött, egyél már Anikó, baszki. A ruha alja viszont a stylis vakságát igazolja, ilyen vékony nőre nem adunk átlátszó szoknyát, akkor meg pláne nem, ha eleve kissé görbe a lába, mert amikor szemben állt, a szoknyán át láttam a villaajtót mögötte. Ettől még ma volt a legjobb, de erről majd később.