„A zongora nem öli meg a zongoristát, ha nem tetszik neki a zene.”
Lesz mit olvasnotok, ohhóó de még mennyit, csak ennyit mondok. Have fun.
Az előző részben bekerítették a madamot, és úgy tűnik, sikerült is elfogniuk, így Bernarddal kell dumálnia. Először úgy tesz, mintha közreműködne, de amikor a pasi észreveszi a változtatásait a kódjában, és indulna Fordért, Maeve leállítja. Elmondja neki, hogy őket ugyanolyan fából faragták, visszaküldeti magát a parkba, Bernie meg eléggé kiakad.
Aki nézte az összefoglalót az egyet ért velem abban, hogy, ha nincs most kiválasztás, akkor bizony fel lett volna adva a lecke a nyomorult hogyvolt írónak. Mert az első egy óráról mégis mi a lófaszt szüljek ide, mikor már a címmel le is zárhattam a volna a posztot. Azért még nem adom fel, nézzük meg legalább Bencének azt a pólóját, amiben hegeszteni szokott.
A kezdőjelenet egy temetés, mindenki nagyon szomorú és elegáns. Úgy tűnik valami maffiafőnök hallhatott meg, azon tanakodnak, hogy nélküle már semmi sem lesz a régi (ja, képzelem hogy szomorkodnak a védelmi pénzt fizető kocsmárosok…). Frankie Tagliano, a főszereplő, illetve Aldo, egy másik nagykutya kicsit összeugatnak azon, hogy akkor kinek mi lesz a feladata ezentúl. Egyetértés nincs, így sok jóra nem számíthatunk. Frankiet követjük otthonába, ami egy földalatti kis csehó. Apró fehér kutyusát etetgeti, miközben a csapossal beszélget, majd hirtelen besettenkedik valaki a kocsmába és gyorsan lövöldözés alakul ki! Nyilván Frankiet akarták eltenni láb alól, de csak a csapost, illetve szegény blökit találták el…a blöki kutyául van, menthetetlen…Frankie jobban sajnálja, mint a csapost. Ezen annyira felmérgeli magát, hogy első útja az FBI-ügynökökhöz vezet, mivel úgy dönt, hogy feldobja kedves maffiózó kolegáit, azzal a feltétellel, hogy utána Lilyhammerbe viszik a tanúvédelem keretében, hiszen ott olyan szép.
A Herr kerülgeti Rudit a lakásban, mese szemeimnek látni a Herr arcát, hogy milyen szinten derogál neki egy fedél alatt élni egy ilyen söpredékkel, mint ,,Rudolf”. Rudi kávét kér, de a Herr nem ad, hisz ő vette a kávét. Jaa, csak Bartha lakásában főzte, Bartha kávéfőzőjével, de ,,persze, nem kell adnod, csokinyuszi” – mondja Rudi, jelentsen is a sértése bármit. ,,Meddig kell még elviselnem ezt a bunkót?” – kérdezi a Herr Ágit, s sürgeti, hogy szerezze már vissza a villát, mert percről-percre csökken az IQ-ja ha egy légtérben van a kigyúrt lakótárssal.
Ahogy fogyatkoznak a dalnokok, úgy tűnnek el az érdekes hangok, karakterek, és válik egysíkúvá az egész miskulancia. Akad még jó torok a versenyben, de egyedi most már alig.
A tegnapi nap mérlege:
