A kezdőjelenet egy temetés, mindenki nagyon szomorú és elegáns. Úgy tűnik valami maffiafőnök hallhatott meg, azon tanakodnak, hogy nélküle már semmi sem lesz a régi (ja, képzelem hogy szomorkodnak a védelmi pénzt fizető kocsmárosok…). Frankie Tagliano, a főszereplő, illetve Aldo, egy másik nagykutya kicsit összeugatnak azon, hogy akkor kinek mi lesz a feladata ezentúl. Egyetértés nincs, így sok jóra nem számíthatunk. Frankiet követjük otthonába, ami egy földalatti kis csehó. Apró fehér kutyusát etetgeti, miközben a csapossal beszélget, majd hirtelen besettenkedik valaki a kocsmába és gyorsan lövöldözés alakul ki! Nyilván Frankiet akarták eltenni láb alól, de csak a csapost, illetve szegény blökit találták el…a blöki kutyául van, menthetetlen…Frankie jobban sajnálja, mint a csapost. Ezen annyira felmérgeli magát, hogy első útja az FBI-ügynökökhöz vezet, mivel úgy dönt, hogy feldobja kedves maffiózó kolegáit, azzal a feltétellel, hogy utána Lilyhammerbe viszik a tanúvédelem keretében, hiszen ott olyan szép.

Ugrás után Frankievel - vagyis Giovannival, mert mostantól Giovanni Henriksennek hívják - közlik a részleteket, miszerint mehet Lilyhammerbe, és hogy ne legyen feltűnő a hirtelen érkezése, kreáltak neki egy kis háttérsztorit, miszerint az apja norvég volt, ezért költözik oda. Több segítsége nem lesz, mostantól egyedül van. Már Norvégiában a vonaton magnóról próbálja elsajátítani a nyelvet, az arckifejezése láttán kevés sikerrel. Vele szemben azonban ül egy egész helyes szőke nő, szemeznek kicsit. Miközben kigülledt szemmel próbálja magában mondogatni a norvég alapkifejezéseket, néhány suhanc hangos zenét hallgatva randalírozni kezd a vonaton. Még egy idős úr sapkáját is elveszik. Amikor a főkolompos kimegy a mosdóba, Giovanni utána megy, megszorongatja egy kicsit illetve néhányszor falhozvágja, hogy megtanulja a jómodort. Visszafele jövet a srác visszaadja a satyit, illetve elnézést kér az öregtől. Ez tetszik a szőke bukszának is.

Az állomásra megérkezve Giovanni buszra száll, szóbaelegyedve a  vicceskedvű, kissé alkoholistafejű sofőrrel. Humoros, ahogy a sofőr norvégul beszél, Giovanni, meg angolul válaszol…azt hittem ez csak nálunk szokás. Giovanni bevallja, hogy a ’94-es olimpia alatt tetszett meg neki a város. A sofőr reakciója erre az, hogy ő arra nem emlékszik, csak a következő évben józanodott ki. Megérkeznek Giovanni új lakására…hát, nincs lenyűgözve. Bent hideg van, és minden kicsit lepukkant. Az FBI kicsit megszivatta. De sebaj, előkapja a ruhája alól az otthonról hozott pénzkötegeket, illetve tisztes helyre teszi Blöki földi maradványait. Reggel sem jobb a helyzet, a lakás szinte üres, mintha direkt kitoltak volna vele. Felveszi a röhejes télikabátját és csizmáját, majd kimegy körülnézni. Sikerül is összeismerkedni az egyik szomszéddal, aki az utcán elhagyott egy bárányfejet…az lesz a nő vacsorája…kis beszélgetés után kiderül, hogy ő a helyi rendőrfőnök…jószomszédság…kellett ez neked, öreg? Mindenesetre megegyeznek, hogy mindenkinek egyszerűbb, ha őt Johnny-nak hívják, ezért tegyünk mi is így (több névváltás már nem lesz).

Van még néhány dolog, amit Johnnynak lassan meg kell szoknia. Elsőként a garázsában álló, Amerikában max mozgássérülteket szállító járgánynak megfelelő méretű elektromos autót, mellyel igyekszik bejutni a városba. Első útja a bevándorlási hivatalhoz vezet. Az egyértelműen idióta tisztviselő elmagyarázza Johnnynak, hogy Norvégiában nem olyan egyszerű megnyitni egy bárt (ami ezek szerint a terve volt), csomó dolgot el kell intézni ezzel kapcsolatban. Johnny, mint minden rendes, New Yorkban szocializálódott ember, ezt felhívásnak értelmezi, és elővesz egy köteg pénzt. Az idóta tisztviselő akkor sem ijedne meg jobban valószínűleg, ha egy fegyvert fogtak volna rá…kikéri magának és feljelentéssel fenyegetőzik. Johnny elnézést kér, és megkéri, hogy kezdjék előlről… Kezdésként el kell mennie egy álláskereső kurzusra, vagy mire… Hazafele menet a havas úton belebotlik egy bárányba, mely mire kiszáll az autóból elszalad Johnny bácsi elől.

Úgy tűnik csak elkapta a barit, és sikerült valahogy begyömöszölnie a csomagtartóba, mert épp akkor ér oda a vonaton megismert szőke bukszához a báránnyal, amikor annak fia az elveszett jószág miatt siránkozik. A csaj Sigridként mutatkozik be. Miközben dumálnak, Johnny ügyesen kideríti, hogy a nő szabad préda, nincs férje, legalábbis nem él velük. Másnap kezdődik a kurzus, az idóta ember (Jan) tartja, Johnny, viszont lekésik az elejéről. A teremben csupa cserencsétlen alak, egy jórészük nem is erről a földrészről jött. Amint Johnny megérkezik, rögtön kap is egy fejmosást, hiszen itt a pontosság az egyik legfontosabb. Megszeppenve ül le az egyik szerencsétlen, sancgalléros-baseballsapkás fazon mellé. A lebaszás után Jan előkotor egy bábot, mellyel gyermeteg módon állásinterjút játszik Johnnyval. Amikor azonban Johnny elsüt egy igazi viccet, Jan megsértődik és gyorsan szünetet rendel el.

A kurzus után a sancgalléros ember, meg a barátai sörözni hívják Johnnyt, aki valószínűleg a társaság szánalmas összetétele miatt első körben lemondja a bulit, de mikor meglátja, hogy Sigrid is a kocsmába tart, gyorsan visszakozik. Miközben a sancgalléros (Torgeir), az idióta kisbuszos az állomásról (Roar), akiről kiderül, hogy Torgeir testvére, meg valami szakadt metálos az a bevándorláspolitikáról vitatkozik norvégül, Johnny igazi gentleman módjára egy üveg pezsgőt küld Sigridnek, illetve a mellette állomásozó nőnek. Boldogan elszopogatják. A megfelelő idő után Johnny levadássza Sigridet, majd az ilyenkor szokásos alibibeszélgetést mímelik. Mikor Johnny a pulthoz megy egy körért, Sigrid rossz hírt kap, a frissen megmentett bárányt elkapta egy farkas…már csak pörköltnek lesz jó szegény jószág. Johnny, gondolom a folytatásra gondolva, egy gyors káromkodást elmormolva magában, felajánlja, hogy hazaviszi. A kis Jonas ott sír a lelkét kilehelő állat mellett, Johnny ezen felbuzdulva megígéri, hogy elkapja a farkast.

A két félhülye, Torgeir illetve Roar is odakeveredik Sigridékhez, úgy tűnik itt mindenki ismer mindenkit. A beszélegtés arra terelődik, hogy saját maguk hogyan tudnák levadászni a gyilkos vadat. Egyszer csak betoppan a rendőrnő, gyorsan felfogva a helyzetet mindenkit előre figyelmeztet, nehogy hülyeséget csináljanak…a farkas védett állat, nem lehet csak úgy lepuffogtatni. A norvégokba még a szar is vigyázzba vágta magát…tisztelik és félik a törvényt. Johnny azonban otthon előkotor egy stukkert, amit eddig a kutya földi maradványai között rejtegetett és újdonsült két cimborája felé veszi az utat konzervdoboznyi elektromos autójával. A két fószer először megpróbál kifarolni a helyzetből, mondván, hogy hideg van, meg sötét (megjegyzem, Norvégiában ez elég röhejes indok), de mivel Johnny lepuncizza őket, így gyorsan meggondolják magukat. Cserébe persze kiröhögik Johnnyt, ahogy ovishoz hasonlóan próbálgatja a síléceit…mondjuk tényleg elég lúzer, így megszánják és adnak neki egy pár hótaposót.

A síléc hiányában Johnny jelentősen lemarad a többiekhez képest a sötét erdőben, bár próbálja tartani a lépést…ennek ellenére kapja az osztást rendesen. Nem teljesen tiszta hogyan, de valami gps alapján próbálják megtalálni a vadat. A jeges erdőben Johnny kezdi megbánni, hogy a Bahamák helyett amellett döntött, hogy északon fagyassza le a golyóit. A két tesó a szokatlan terheléstől kifulladva megpróbál kommandósat játszani a sötétben. Ez olyannyira nem jön össze, hogy Torgeir egy madárhangtól megijedve véletlenül meglövi melák testvérét. Miközben idióta módon próbálja összekaparni, ami maradt belőle, a messzeségben egy lövést hallanak. Johnny a nagy káromkodás közben összefutott az állattal, és szimplán lepuffantotta, mintha egy new york-i sikátorban lenne. Közben kiderül, hogy az oriást csak súrolta a lövés, szerencsére nincs komolyabb baja.

Miközben próbálnak megszabadulni a tetemtől, valaki észreveszi őket az erdőben. Torgeirnek eszébe jut, hogy az túlmozgásos tisztviselőnek, Jannak, a környéken van egy kis vityillója, volt is már ott, így más ötletük nem lévén, gyorsan odamenekülnek. Miközben Torgeir valami dugikaja után kutat, egy kis dobozban érdekes képeket talál. Úgy tűnik Jan nudista partit szokott tartani a kis vikendházban alkalmanként, egy csomó nővel, köztük kiskorúakkal is. Johnny régimotorosként már érzi, hogy ez kapóra jöhet neki. Másnap reggel, mikor visszaszenvedik magukat a településre, a határban szinte már várja őket Laila, a rendőrnő, ugyanis a valaki, aki tegnap észrevette embereinket, jelentette is a rendőröknek, hogy valószínűleg illegális vadászokat láhtatott. Laila megpróbálja a szőnyeg szélére állítani a srácokat, de Johnny nem kispályás. Erre előkerül a szemtanú, aki állítólag látta is őket. Kisül, hogy ez az a fószer, akinek Johnny a vonaton visszaszerezte a sapkáját (most is rajta van). Amint felismeri Johnnyt, rögtön mondja, hogy nem, nem ők azok, nem is látott semmit, ettől persze Laila begurul, joggal.

Johnny, most, hogy jobb tárgyalópozícióban van a fényképekkel, ismét felkeresi Jant a hivatalban. Ő nem nagyon érti miért jött, talán meg akarja megint vesztegetni? Johnny megnyugtatja, hogy ezúttal nem erről van szó, majd diszkréten odacsúsztatja a képeket, melyen Jan meztelen segge látszódik egyes hölgyek előnyösebb testrészeivel egyetemben. Johnny kifejti, hogy a kérdés mostantól az, hogy mit fog ezekkel a képekkel csinálni, és hogy ez mind a jó öreg Janon múlik. Jan nyel egy jó nagyot, majd szemüvegét orrnyergén hátratolja és félve megkérdezi, hogy Johnny mit szeretne? Johnny jó diák, szeretne tanulni, de ezentúl Sigridtől, akit majd Jan szépen szerződtet, mint új tanárt. Illetve nincs kedve tökölődni a sok engedéllyel a bár megnyitásával kapcsolatban. Itt Jan egy cseppet tiltakozik, de mikor Johnny megértően, egyúttal elnézést kérve és a képekre rámarkolva indulni készül, meggondolja magát, inkább megereszt néhány telefont az ügy miatt. Johnny nem szarozik sokat, gyorsan megveszi a kocsmát, ahol söröztek és beveszi tulajnak az idióta Torgeirt, biztos jó lesz majd ha valakire rá kell húzni egy balhét. Torgeir örül, mint majom a farkának. Azzal zárunk, hogy Laila, a rendőr valamilyen központban próbál segítséget kérni Johnnyval kapcsolatban, hátha többet megtudhat a múltjáról. Ez még érdekes lesz…