Kobalt kemény sztori ez. Kezdjük ott, hogy az isten háta mögötti Ohióban, a helyi Bokorpuszta 2. alatt történt az eset. Egész pontosan Chillicothéban. Semmi gond, ha nem ismerős a név, hisz egy 21 ezer fős városról van szó. Itt tűnt el hat 20 és 30 év közötti nő. Ebből négyet holtan találtak meg, kettőt még mindig keresnek. Lehet, hogy ez így elég érdektelennek tűnik, de emlékezzünk csak vissza a Bándy Kata-gyilkosságra. Az egy 145 ezer fős városban történt és az egész országot megrázta a dolog. Most képzeljék el, hogy a 23 ezer lakosú Tatán vagy a 20 ezer lakosú Keszthelyen egy év alatt 6 nő eltűnik, majd 4-et holtan találnak meg. Pontosan ezért, a kisvárosi miliő miatt hiteles az, amit már a legelején nyomat a Chillicothe-i újság főszerkesztője, hogy ez azért durva, mert bárkinek a lánya, húga, nővére, nagynénja, unokahúga is ott lehetett volna az áldozatok között, ezért lett egyből mindenki szívügye, hogy végére járjanak az egésznek.

Persze Ádám és Évától kell elkezdeni a sztorit, ami onnan indul, hogy ez a Chillicothe egy rendes kis város, tele jó és tisztességes emberekkel, mondja az éppen beszélő rendőr, aki aztán az egész mondatot múlt időbe teszi, mert ez az eset egy kicsit beárnyékolja a városról imént kialakított cukormázas képet.

Hatalmas tévhit, kapufa, lukra futás, árnyékra vetődés, kamu, hülyeség, nettó baromság azt hinni, hogy csak a jól ismert tévék adnak említésre méltó műsorokat. Nyilván azokat könnyebben megtalálja az ember, de tengernyi hígfos csatorna között is meg lehet találni a gyémántkontentet. Legyen ez egy próba, ami még aranylövés is lehet a sorozatfüggőségre: hétfő este 10-kor ID Xtra!!! 

Eddig még egy árva szó, egy fonéma, egy legépelt karakter, egy szóköz, az se sok, nem esett arról, hogy miről is van szó. Ez Az eltűnt nők városa (The Vanishing Women). Ha a műfajt nézzük, akkor azért lehetnek kétségeink, de szerencsére a mai dokumentumfilmsorozatok már nem olyan vér cikik, mint régen. Anno az volt a módi, hogy a szóban forgó esetet megélt emberek beszélnek arról, hogy mi volt, közben ügyiratokból vett statisztikákkal dobállózik a narrátor, míg rém rossz, bábszínházból is kirúgdalt színészek rekonstruálják az elmesélteket.

 Az eltűnt nők városa kábé olyan, mintha A gyűjtő című film alá Morgan Freeman még narrálna is. Tehát FA-SZA.

Ha ez nem elég, akkor tessék megnézni ezt az igényputtonyból szalajtott intrót.

A sztori pedig annyi, hogy

• 2014 és 2015 májusa között 6 nő eltűnt az OHio megyei Chillicothéból.
• 4 nőt holtan találtak, 
• 2-t még mindig keresnek.
• Ez a nyomozás igaz története.

Így tessék nézni és a hogyvoltot olvasni!

Eddig tartott Hector barátunk nagy elhatározása a szakításról, máris visszatért a nővére ölelő karjaiba. Lena estéje kevésbé izgalmas, ő azt figyeli feszülten a monitorján, ahogy egy pasas lábkörmöt vág. Ez nem a világ legunalmasabb valóságsója, a megfigyelt férfi Jackson Holt ügyész, őt kell meggyőzni valami módon, hogy engedje ki Belikovot. Egyelőre nem állnak jól, nincs semmi, amivel meg lehetne fogni a pasast. Avi szerint egyszerűen meg kellene szabadulni Sonia Kovitzkytől.

San Jose-ban Harold nekiáll felhasználni azt, amit fáradtságos úton megszerzett: azon ügyködik, hogy telepítse a vírust, mely a Szamaritánus végét jelenti. Úgy érzi miatta alakult minden így, jutottak egyáltalán idáig, neki is kell megoldania. Közben a Gép eszmecserét folytat vele, és megpróbálja megingatni a meggyőződését arról, hogy ez a legjobb megoldás.

Ennek érdekében rövid bejátszásokat mutat neki arról, hogy „mi lett volna, ha…” nem alkotja meg a gépet, kinek hogyan alakul az élete. Főncsi saját alternatív jelenét látjuk először, ahol továbbra is az IFT vezetője, Nathan Ingram pedig a jobb keze. Harold arról beszél, hogy talán többet is tehettek volna az országért, ha tovább próbálkoznak, és megalkotják a kormányzat által tőlük kért MI-t. Barátja leinti: ha nagyon akarnak, úgyis szereznek egyet, de az is lehet, hogy már megvan. És jobb, hogy nincs közük a CIA-s arcokhoz, akik megkeresték őket. A képzelgést ismeretlen férfi – Mr. Barnett – szakítja meg, kiderül, hogy hősünk az ő házába tört be illegálisan a vírus miatt.

Kezeket összetenni, gatyákat felkötni – a Homeland S04 az RTLII jóvoltából végre megérkezett hozzánk is. Akik attól tartottak, hogy Brody nélkül nem lehet jó a sorozat (végülis az alapkoncepció az ő személyére, tetteire és azok következményeire épült), azokat előre megnyugtatom: szerintem a negyedik a legjobb évad. Bőven lehet persze velem vitatkozni, de a végén el fogjátok ismerni: igazán jó móka volt. Itt van nekünk Carrie, Saul és Quinn plusz egy kiváló sztori, szóval nincs miért aggódni. Tessék nézni és a hogyvoltot olvasni, jó lesz ez.

Kabulban, Afganisztán fővárosában kezdjük az epizódot, ebben a koránt sem békés országban dolgozik most Carrie, aki ha sétálni akar kicsit a főváros utcáin sötétedés után, azt három fegyveres kíséretében teheti csak meg. Szép kilátások! Ő mégis megteszi, mert napok óta nem járt az utcán, némi trappolós buksi-szellőztetésre meg mindenkinek szüksége van időnként. Ugye. Messzire nem jut, mert megszólal a mobilja, és berendelik a főhadiszállásra – meló van. Hogy mi is az pontosan? Természetesen rosszfiúk üldözése, jelenleg célzott módszerrel, azaz drónokkal és egyéb megfigyeléssel, majd kilövéssel.

Rich Dotcommal nyitunk, aki éppen a börtönben elnyeri pókeren mindenkinek a cigijét. Az egyik rab meg is vádolja csalással, de Dotcom elmondja, hogy dehogy, csak mindnyájan könnyen kiismerhetők és szarul játszanak. A benga rab nem veszi be, és elő is kerül Rich ingujja alól némi extra lap. Ezt nem viselik jól a többiek, szóval jól össze is verik. Kurt közben a kórházban virraszt az apja mellett és megtudjuk, hogy nem túl jó az állapota. Mayfair meg egy Marcus nevű ismerősének passzolja át a megfigyelőkamera felvételeit, hátha tud vele kezdeni valamit. Bent Taylor a szar állapotban levő Wellernek feldobja ötletként, hogy bevihetné őt az apjához, vigasztalásként megöleli, Allie meg pont akkor érkezik meg, és jelzi, hogy beszélnie kell velük. Kiderül, hogy eddig próbáltak infót kiszedni Dotcomból, de most, hogy bent szétrúgták a seggét, már hajlandó beszélni is, és átadja Shohid Aktart, aki nyolcadik az FBI körözési toplistáján. Ő kezeli az összes nagy terrorszervezet pénzügyeit, ha elkapnák, az ISIS-tól a Boko Haramig mindenkit meg lehetne szivatni. Viszont csak Taylorral és Wellerrel hajlandó tárgyalni.

Attila valami horrort néz a tévében. ,,Nem túl hangos ez egy kicsit?” – kérdezi Juli egy nyelvtanilag elgondolkodtató mondattal.  Az esti idillt Stella csöngetése zavarja meg, ugyanis Attila odaadta neki a névjegykártyáját és azzal az instrukcióval látta el a lányt, hogy bármikor jöhet. Juli meglepetten konstatálja, hogy a kislány a börtönben ülő Piros barátnőjének a lánya, nyilván Attila kerítette elő. Kaját ad a kislánynak, majd négyszemközt elmondatja Attilával a történteket. Ezután Stella elmondja, hogy besokallt a nevelőszüleitől, ezért jött el, és szeretne Attiláéknál maradni éjszakára. Juli és Attila rámondják az áment, ám reggel Stella meghallja amint arról beszélnek, hogy visszaviszik a nevelőszülőkhöz, hisz jogilag nem tarthatják maguknál. Stella lelép, de mire Juliéknak feltűnik, már ki tudja, merre jár.

Hanna és Zsófi eléggé összebalhéznak, Hanna kiosztja egykori barátnőjét, Ádám pont időben szedi szét őket, és elviszi Zsófit Giziék lakásába beszélgetni. Eddigre Zsófihoz elérnek Hanna szavai, és belátja, hogy máshogy kellett volna intéznie, még ha el is ment, mehetett volna rögtön Tóbiáshoz, hogy visszajött, nem kellett volna a háta mögött elrabolni a gyereket. Viszont mostantól csak az számít, hogy ezt helyrehozza, és Bencével lehessen. Míg Hanna teljesen ellene van Zsófi jelenlétének, Kristóf arról próbálja győzködni Tóbiást, hogy kicsi engedményt talán adhatna Zsófinak, hiszen ő Bence anyja, akárhonnan is nézzük. Tóbiás nincs könnyű helyzetben, ugyanis Kristóf után Hanna megy át hozzá, aki teljes mértékben Zsófi ellen beszél. Elmondja, hogy igazából azért van ennyire kiakadva, mert őt is elhagyta az anyja, úgyhogy Bencének jobb lenne, ha nem ismerné az anyját és nem szeretné meg, hogy ne kelljen benne csalódnia újra meg újra. Mindezek ellenére amikor Tóbiás sétálni viszi Bencét, és Zsófi kint ül a Rózsa udvarán akkor felajánlja Zsófinak, hogy menjenek el együtt sétálni. Zsófi repesve mond igent az ajánlatra, s közben bocsánatot kér Tóbiástól, hisz nem gondolta komolyan, hogy kiteszi őket a lakásból, ahogy Tóbiás sem, hogy kiteszi gyermeke anyját a Fittlaborból.

„Mindenki látja, amilyennek látszol, de igaz valódat csupán kevesen.” - Niccolò Machiavelli: A fejedelem

A Múmia újra feltámadt! Mit nézek már megint? Biztos, hogy ez a Grimm? Jött tenyér jósolni? És még magyarok is szerepelnek benne? Túl sok dolog ez egyszerre… Kezdjük előröl! Egy jósnál vagyunk, az özvegy szeretne újra kapcsolatba lépni az elhunyt férjével. Az asszisztens elmagyarázza, hogy ha Laszlo fel tudja venni a kapcsolatot a keresett lélekkel, akkor át fog változni, ne rémüljön meg az ügyfél, hopp, keveréklény átverés! Az özvegy elhiszi, hogy a férje ott van az átváltozott férfi mellett, aki elmondja a betanult adatokat, majd Laszlo elájul, de jövő hét kedden újra kapcsolatba tud majd lépni a férjével. Az özvegy 1500 dollárral szegényebben megy haza, de örül, hogy újra beszélhetett a férjével… A csaló házaspár örül a pénznek, jövő héten többet kérnek majd el tőle. A Múmia ekkor lép be, rossz hírt közöl, ők ezt már nem érik meg, átváltozik mantikórrá (ennyit a múmia dologról) és megöli őket.

Mozgalmas képekkel indítunk, rabok törnek ki az ismert párizsi börtönből, a Chatelet-ből (a XV. században pl. itt raboskodott François Villon is). Az utcán Marcheaux és a vörös gárdisták várják őket, az első hullámot lepuskázzák, majd karddal csapkodják őket, de a túlerő elől végül kénytelenek fedezékbe húzódni. A börtön egyik sarkában egy Joubert nevű ember kuporog, akihez egy őrült tekintetű szakállas rab, Borel lép oda és kijelenti: Én vagyok a királyotok! Na tessék, még egy fattyú?