Váratlan húzással a Duna tévé alig pár héttel a BBC premier után már be is hozta nekünk a harmadik évadot, ez ám a jó hír! A rossz viszont az, hogy a készítők bejelentése szerint több évad nem lesz, tehát így osszuk be magunknak az elkövetkező 10 részt. Amint arra mind a huszonhárom olvasóm jól emlékszik, az előző évadot ott hagytuk abba, hogy Constance és D’Artagnan összeházasodott, Milady de Winter eltűnt a (formás) balfenéken, Treville-ből hadügyminiszter lett, Aramis meg otthagyta a testőrséget és Isten hívásának engedelmeskedve szerzetesnek állt, pont, amikor kitörni készült a spanyolok elleni háború. A fonalat négy évvel később vesszük fel a csatatéren, a francia támadást éppen visszaverik a spanyolok, közben Athost leveti a lova, de társai még időben kimentik és visszavonulnak vele saját vonalaik mögé. Ki kell iktatni a spanyolok ágyúját, jelenti ki Athos és ellovagol Lantier tábornokhoz tüzérségi támogatást kérni. A tábornok elismeri ugyan, hogy elfogyott a puskapor és késik az utánpótlás, mindazonáltal nem vonja vissza a támadási parancsot, a katonák induljanak egy szál karddal az ágyúk ellen. De így mindannyiunkat lemészárolnak, veti ellen Athos, de a parancs az parancs.

„Vigyázz az állatodra, ne hagyd elmenni távolra! Vigyázz, nehogy elfolyjon a vére, mert megtalálta Chupacabra éhsége!” – Chupacabra

Esőerdőben dolgozó doktor Diego Hoyos és Gabe Rayes örvendenek, végre haza mehetnek. Egy jókora huszárvágással már otthon is termünk, Hoyos doktor úr felesége, Bélem ölelő karjaiba esik. A feleség vacsorával várta, az ebédlő felé menet látjuk meg, hogy egy jókora hólyag nőtt a férfi nyakára, ajjaj.

Rosalee és Monroe a nászútra pakol, Eddie egy őskori fényképezőgépet keres, idegesnek tűnik. Ifjú felesége persze tudja, nem a gép miatt ilyen feszült a dúvad, tart itt hagyni a többieket, de Rosalee szerint csak túl élik nélkülük, nem?

Grimm lakásban annak az előnyeit sorolják fel, hogy Trubel elköltözött: marad nekik kaja, végre kettesben vannak…

Hanna könnyek között kiabál az elmebeteg pszichológiatanárnak, s segítségért kiált, de senki nem hallja meg a zárt ajtó mögött. Emánuel lent borozgat a Rózsában, és szemezget pár csajjal. Natasa megy oda hozzá érdeklődvén Hanna hollétéről, hisz úgy tudta, a tanár úrnak randija van Hannával. ,,Így is van, a randi éppen zajlik” – mondja a tanár hátborzongató mosollyal. Nem sokkal később visszamegy Hannához, aki elengedésért könyörög, de Emánuel beteg agyát ez felizgatja. Ínyére van a dolog, hisz bár ugyan Hanna állítja, hogy elfelejtette a jelszót, nyilván a játék része, úgyhogy ő most játszhatja a kéjurat. Hanna olyan hangosan kiabál, hogy a gangon sétáló Natasa meghallja a hangját, beront a lakásába, és elzavarja a felajzott Emánuelt. Hanna viszolyog a történésektől, nem mer egyedül éjszakázni, így megkéri Natasát, hogy aludjon nála.

Elrebegek egy gyors hálaimát: Fuszkó túlélte a robbanást! A rész kezdetén kórházban dekkol, az ágya mellett pedig Medve pocol. Forrás érkezik látogatóba járőr egyenruhában (jól áll neki), de nem találja a nyomozót ugrálós hangulatban – eléggé morcos a rakás hulla miatt, amit fellelt, és amit az alagút beomlása miatt nem tud a világ elé tárni. Plusz az sem deríti jobb kedvre, hogy társai továbbra sem akarják beavatni abba, ki miatt haltak meg ezek az emberek.

A nő terel, átad egy borítékot, melyben új személyazonosság van neki és a fiának arra az esetre, ha a saját szakállára nyomozás veszélybe sodorná, vagy ha csak egyszerűen ki akarna szállni.

Taylor éppen szalad, miközben flashbackek ugranak be arról, ahogy az előző epizód véget ért, de hiába volt a nagy cliffhanger, a flashbackekből megtudjuk, hogy nem árulta el neki Oscar, hogy mi is az az Orion. Taylor szaladás közben eléggé őrlődik, hogy bízzon-e a kollégáiban. Közben a már korán talpon levő Weller elcsípi az éppen hazaérő nővérét, akit meg is kérdezi, mikor mutatja be végre a pasiját, de a téma gyorsan arra terelődik, hogy végre újra szent a béke a családban. Közben Pattersont is flashbackek zaklatják a pasija halála kapcsán, ezért dühösen edzőfelszereléseket karatézik edzés címszó alatt. Tasha és Edgar megjelenik aggodalmaskodva, megint el akarják küldeni szabadságra Pattersont, de nekik se jön össze. Könyörgöm, hagyják már Pattersont dolgozni, ha ennyire akar! Közben az orosz kém, akit lefüleltek az előző epizódban éppen egyezkedik a bíróval, az ügyvédjével kimennek a mosdóba, ahol kiderül, hogy az ügyvédje is orosz kém, és rosszul venné, ha kikotyogná azt a bizonyos nevet tanúvédelmi programért cserébe, úgyhogy rátámad és némi durva dulakodás után belenyomja a köpni készülő kém fejét a WC kagylóba. Egy biztonsági rájuk talál és le is lövi az ügyvéd kémet, de addigra már a köpni készülő kém belefulladt a WC kagylóba.

Na, ezt is megéltük, a termékelhelyezéssel sújtott vagy inkább súlyosbított (idióta magyar nyelv a két jével) évadnak menten vége, addig viszont még lesz két esküvés, egy romantikus, meg egy falusi. Na, adjunk a melónak.

Sofia vidoran sürög-forog a konyhában, Gabi a szagokat kifogásolja. Mint kiderül, Sofia a baconos-tojásos palacsintával barátnéja figyelmét akarja elterelni, Gabi régen meghalt édesanyjának születésnapja van ugyanis. Mrs. Diamond (nyugodjék békében) szerint Sofia a legjobb barát a világon, de a reggeli csak menjen vissza oda, ahonnan Gabi szerint jött: a kukába. Ezt a szöszi megszívta mondjuk, ugyanis így neki kell Sofiának reggelit készítenie. Főcím.

Flashbackkel indítunk: Cádiz, 1702. Két lovas hagyja el az égő várost, mint kiderül, az ősi tesók, akik aztán egy friss hullákkal teli fogadóban kötnek ki. Elijah dühös, ő próbálja eltüntetni a nyomokat, de a „kicsapongások” a nyakukra fogják hozni Aput (és itt most Klausra és Kolra gondol). Utóbbi végszóra belibben egy cselédlány nyakára tapadva. Nem igazán veszi komolyan a helyzetet, még akkor sem, amikor meghallja, hogy Klaus lovának feje immár egy karón díszeleg a város főterén, Mikael jóvoltából. Kol maradni akar, hiszen a fater úgyis Klaust rühelli a legjobban, így, ha elmenekül, hát követni fogja, ő pedig maradhat, és élheti világát. Elijah ellenben leszögezi: együtt kell maradniuk! Aztán lefogja az öcsköst, hogy Klaus leszúrhassa. Még egy tesó koporsóban. Remek! A jelenben Kol – Kaleb bőrében – él és virul. Különféle csínyeket követ el mágia segítségével: almát lop, csinos csaj szoknyáját lebbenti… és Davina Clairt stíröli a boszi tudtán kívül.

Folytassuk ott, hogy pszicho-Anika lelökte Rhondát a lépcsőn. Nagyokat bukfencezve érkezett meg a földszintre, a feje csupa vér, de annyit még lát, hogy egy vörös talpú cipőt viselt az, aki lelökte és távozik a sötét éjszakába. Közben a mit sem sejtő Andre, Lú és Olcsó Öltöny visszatértek a székházba. Ez csak azért problémás, mert Lút Mimike szavazásán az áruló Haki döntő szavazatával leváltották, és hivatalosan nem tartózkodhatna még az épületben sem. De hát ez Lú, őt még a rendőrség sem vonszolhatja el innen, mert ez az ő birodalma! Olcsó Öltöny Lú mellett áll, még a fegyvereit is előszedi, mindhalálig marad, ha kell, és szerinte biztos van egy kiskapu, amivel be lehet bizonyítani, hogy Mimikéék jogtalanul szavaztatták meg a testületet. Andrénak tetszik az ötlet, igaz másnap reggel keresgélné, de Lú elzavarja őt az ügyvédi irodába, hogy kutasson, mindezt persze most azonnal, kit érdekel, hogy késő éjjel van! Rhonda eközben már segítségért nyöszörög.

Braavos

Ms. Daru, ki tudja hányadjára elsiratja Joffreyt, a pöcsfejet a színpadon, olyan átéléssel, hogy az utca tátott szájjal bámuló népe megsajnálja, és ha valaki Sansát vagy Tyriont közéjük vetné, széjjelszednék, mint Kleinheisler Laci és Szalai Ádi az osztrákok védelmét. Az előadás után Ms. Daru, akinek ugye már rég halottnak kellene lennie, meghajol, majd balra el, de a színfalak mögött nem nyugalmat talál, hanem hasbaszúrt, több sebből vérző, szürkés bőrű Aryát, szóval ennyit az elméletek egy részéről. Ms. Daru nem felejtette le, hogy Arya mentette meg ez életét, és segít neki, borogatja, bekötözi, és arra a kérdésre, hogy honnan ért a sebkötözéshez, azt válaszolja, hogy amikor a faszijai más nők szagával jöttek haza, megbicskázta őket. Aztán meg ápolta mindet. Gondolom, harmadnapra leléptek, de mindegy, ez most lényegtelen.