Emília a rádió stúdiójában ül, remegő hanggal szól bele a mikrofonba. Szépen felkonferálja magát, majd kisvártatva érkezik is az első telefonáló, a börtönben rég látott Szamár személyében, aki önmagához híven fossa a szót. Az adás után Natasa gratulál anyjának, aki nem elégedett magával, ennek ellenére némiképp büszkén újságolja, hogy felkérték, hogy amíg a műsor eredeti házigazdája szülési szabadságon van, ő helyettesítse.
Ági jobb híján Gizinek panaszkodik arról, hogy kirabolták a villát, így oda a festmény, amit eladhatott volna. Még jó, hogy egy eredeti Vass Abigél párna ott maradt a kanapén, hisz a bunkók nem tudták, hogy annyira értékes. Gizit Miki váltja fel, akinek Ági beszámol arról, hogy nincs túl jó passzban, de ott a villa, ahol alapítvány lesz a Lizához hasonló beteg gyerekek számára, és Lizát is ott fogják majd elhelyezni. Miki kimondja a kegyetlen valóságot: a bíróságon nem hülyék ülnek, úgyhogy bármilyen szervezetet alapít, Liza egy jó ideig úgysem kerülhet haza. Ágiban összedől egy világ, s belátja, hogy tényleg semmi értelme civil szervezettel vacakolni, úgysem engedik hozzá haza a lányát. A villa így nem kell, pénz viszont kéne, úgyhogy felmegy, és ismét felajánlja Hannának az ingatlant, de ezúttal nem ingyen: ha kell, fél áron Hannáé lehet a kecó. Felmerül egy kérdés: Hanna egyszer már nemet mondott, jót cselekedni sem kell már, akkor miért nem egyszerűbb feltolni a jófogásra, és normális pénzt kapni érte?
Zsófi nagyon rá van pörögve, hogy lássa Bencét, késő este is felhívatná Ádámmal Tóbiást, hogy tudja, mikor vigyázhat rá, arról elfeledkezik, hogy egy kisgyerekes családot nem kéne zargatni későn este. Ádám, még mindig nem kapisgálod, hogy baj lesz ebből?!
Alíz teljesen ki van borulva, amiért nagyanyja össze akarja hozni Irmát Vili bácsival arra az időszakra előtervezve, amikor ő már föld alatt lesz. Bözsi szerint teljesen jogos a dolog, ugyanis Irma mindenhez ért, jó lesz Vili mellé. Vili ugyan nem tud e tervekről, de feltűnik neki Bözsi kedvessége Irma felé, de miért ne lenne kedves – teszi fel a költői kérdést Bözsi, hisz ha főzni nem is tud, legalább művelt, és bizonyára magányos. Hamár a főzésnél tartunk, Bözsi letámadja Irmát azzal, hogy megtanítja pörköltet főzni. Irma eléggé tart a dologtól, hisz nem nagyon szereti a pörköltet, de Bözsi addig noszogatja, míg igent nem mond. Neki is áll hagymát pucolni, ám amikor Alíz meglátja, abban senkinek nincs köszönet, ugyanis elküldi a francba, neki a Bözsi mama a nagymamája, nem kell másik, aki a főz rá!
Kristóf a biciklijével kiegészülve érkezik Tóbiásékhoz, nem akarta lent hagyni, nehogy ellopják, úgyhogy a falhoz támasztja a lakásban, s közben véletlenül feldönti az egykor Zsófi tulajdonában álló próbababát. Felmerül a kérdés, hogy miért van még meg, ha Zsófi már sehol sincs, s Tóbiás Zsófi szóba kerültétől idegesen megállapítja, hogy igazából rég meg kellett volna szabadulni tőle. Ádám érkezik lecsekkolni, hogy mikor kell beállnia babára vigyázni, ugyanis Zsófi már nem bír magával, látni szeretné, de nincs szükség Ádám szolgálataira, hisz Kristóf vigyáz majd a gyerekre. Zsófi nem fogadja túl jól a hírt, hogy nem láthatja Bencét, teljesen ki van akadva, amiért Tóbiás csak úgy játszik Ádám idejével, hol van rá szükség, hol nincs, de Ádám leállítja, hisz ha ekkora az arcod Zsófikám, húzhatsz fel Tóbiáshoz szólni neki, hogy visszajöttél. Na ettől lenyugszik a nő, de az ötlet nem is rossz, nem bújhat mindig Ádám háta mögé, úgyhogy indul engedélyt kérni Tóbiástól, hogy láthassa a fiát. Ádámnak közbe kell lépnie, ugyanis az az igazság, hogy Tóbiásnak még nem is szólt arról, hogy Zsófi visszatért…
Facebook kommentek