Elérkeztünk a sorozat utolsó évadához, az öt évad alatt végbemenő jellemfejlődések kibontakoznak végre, és remélhetőleg Julian Fellows, a sorozat atyja, mindenki számára tartogatott egy kis boldogságot. Az évad nyitó epizódja a downtoni vadászattal kezdődik. Lady Mary a lovon férfinyeregben peckesen ülve kortyolgatja a brandyt, és apja meg is kérdezi tőle, biztos elég elegáns-e ez így, mert a női nyereg sokkal inkább az lenne, de a lánya szerint biztonságosabb a férfinyereg. Mary kiszúr a bámészkodók között egy vészjóslóan vigyorgó falubeli lányt, aki Carson útmutatására elindul a lovasokat megnézni, ahogy majd átugranak a patakon. A konyhában nyugiban folyik a vacsora előkészülete, Andy, a Londonból elhozott új inas végzi nagy ügybuzgalommal a dolgát, Barrow a hátán lovagoltatja George úrfit, Pattmore pedig érdeklődik Hughes-nál mikor lesz a lagzi? De Hughes egyelőre nem tud mit mondani. Pattmore-nak ez nem elég kielégítő válasz, bajt szimatol, így rá is kérdez Hughes-nál, hogy mi a hejhó! A házvezetőnőt nem is kell sokáig nógatni és zárt ajtók mögött elő is áll a farbával. Szóval Carsonnal jól megismerték egymást az elmúlt évek alatt, ez így rendben is van, de mikor igent mondott nem gondolt át mindent, különösképpen Azt. Azt? – kérdez vissza Pattmore, majd hamar legörbül a szája, és folytatja. – Szóval Azt! Tea és keksz, csak semmi szex! Igen, az angoloknál a Voldemort-Tudodki vonalon helyezkedik el a szexelés fogalma.
Pattmore úgy hallotta nem olyan rémes dolog Az. Na most így megállnék még egy gondolatra. Mrs. Pattmore hogy a viharba nem tudja milyen is Az? Elvileg csak volt valaha egy Mr. Pattmore. Bár lehet a szakácsné is csak névházasságot kötött, vagy a házasságkötés és a nászéjszaka közötti időben eltávozott az élők sorából Mr. Pattmore. Na de kanyarodjunk vissza Hughes kálváriájához. Közben kiderül, hogy nem is maga az aktus a gond, hanem Hughes már közel sem érzi magát annyira feszesnek, mint jó pár éve, és ha Carson meglátja, majd nem akarja jobban kihámozni a ruhából. Pattmore a villany lekapcsolását ajánlja, de a házvezetőnő szerint ez csak amolyan sufnituning lenne. Pattmore tovább ötletel, és azzal vigasztalja Hughes-et, hogy Carsont se látta mostanában senki pucéran. Hughes reménykedik, hogy talán Carson se szeretne a kézfogásnál intimebbé tenni a viszonyukat, de nem tudja hogyan beszélje meg ezt vőlegényével, így Pattmore kapja meg ezt az igen hálás feladatot. A szakácsné úgy örül baráti megbízatásának, mint üveges tót a hasra esésnek.
Nagyon szép totálképekben látjuk, ahogy a vadászat zajlik, akár egy mocsári lóverseny is lehetne, mert a kutyák elől ügetnek, utánuk meg az urak és Mary. A patakon vágnak éppen keresztül, mikor Mary kiszúrja a bizarr vigyorral a képén bámészkodó hölgyikét a hídon. Megzavarja a látvány, és jól le is dobja a ló a hátáról. Szerencsére persze minden rendben egészségügyileg, de Marynek valami gyanús a nővel kapcsolatban. Edith eközben otthon próbál meg a főszerkesztőjével értekezni a következő számról, de a hímsoviniszta disznónak derogál, hogy egy nő a főni. Az előző évadban kezdődött egy kis cicaharc a helyi kórház ügyében. Violet szerint a helyi kórháznak függetlennek kellene maradnia, Isobel és Cora szerint viszont inkább be kellene olvadnia a megyei kórházhoz, így korszerűsíteni lehetne az eszközöket, és a betegellátást. Violet ha jól értem igaziból pont leszarja mindezt, neki az a lényeg, hogy így nem lesz kiskirálynő, mert a megyei kórház veszi át az irányítást, és nem lesz akkora beleszólása a dolgokba. A lovaglásból visszatérő Mary észreveszi, hogy a fura nőci ott ácsorog a bejáratnál, így hát kérdőre vonja mit keres ott.
Szóval Rita Bevan pofátlanul megzsarolja Maryt, mert írásos bizonyítéka van Mary és Gillingham pásztoróráiról. Nem is kicsit pofátlanul 1000 fontot kér a hallgatásáért. Maryről lepereg a fenyegetőzés, de azért a zsaroló még olyan terminátorosan biztosítja Maryt a visszatéréséről. A Lord is a szűkös anyagiakról diskurál egyet Carsonnal. A birtok ugyan jól jövedelmez, a személyzet is kevesebb mint a felére csökkent időközben, de mégis kinek van szüksége alkomornyikra manapság? Kicsit közösen merengenek a világ változásain, a Lord is immáron szódával issza a whiskey-jét, mi lesz itt még! Anna kicsit nyomi hangulatban volt mostanában, és Bates a gyerekekről kezd el beszélgetni vele, mire felesége zokogva borul az asztalra. Kiderül, hogy Anna elvetélt, és ez nem is az első eset, csak bőszen hallgatott férje előtt az egészről. Szerencsére Bates nem látja olyan tragikusnak a helyzetet, és annak rendje és módja szerint megölelgeti feleségét.
A szokásos esti vacsoránál Mary bizonygatja a családnak, hogy többet ésszel, mint erővel, bírja ő a birtok igazgatást, nem kell ide új intéző. Végül is mindenki támogatja, Violet nagyi szerint is feszegetni kell a komfort zóna szélét, hogy tudjuk mire vagyunk igazán képesek. De kit is érdekel ez a sok csacskaság, mikor Pattmore végre a tettek mezejére lép, hogy eljárjon Hughes kérésére Carsonnál. Pattmore igen nyögvenyelősen kezd bele, és második kínálásra már elfogadja a pohárka sherryt, húzóra le is tolja, de ettől sem lesz sokkal könnyebb belefogni a témába. Pattmore szerint ugye mindenki megszokta a maga kis életritmusát, meg ahogy maga intézi a dolgokat. Na de milyen dolgokat is? Haha. Szóval ez most nem jött össze, mert Pattmore begyullad a témától, és megköszöni a kellemes csevejt, majd lelép. A Lord anyjával is megosztja gondolatait szolgálócsökkentésről, és Violet Denkernek továbbítja a szomorú fejleményeket, persze megesketi komornáját, hogy hallgatni fog a témáról. Hughes sajnálattal hallja, hogy Pattmore nem járt sikerrel Carsonnál, de a bizalmas beszélgetést Rita Bevan megjelenése szakítja félbe. Hogy jutott be azt nem tudni, de azt hazudja Violet grófnétól hozott üzenetet egyenest Marynek, és csak neki hajlandó átadni. Sajnos Hughes bedől a jól előadott szövegnek, mint friss nyugdíjas a zeptereseknek, és felkíséri Mary szobájába a nőt.
Borzasztóan idegesítő egy picsa ez, képes beleenni Mary reggelijébe, majd közli, hogy még egy esélye van kifizetni a pénzt, vagy tele lesz Maryvel az újság. Anna mutatja meg a zsarolónak merre találja az ajtót, majd sajnos mielőtt visszatérhetne a napi rutinjához, újra beállít Willis őrmester. Green gyilkosának vallomásában kétkedik a bíróság, nincsenek tanúk a korábbi kapcsolatra, de Willis szerint be fog igazolódni, hogy a nő lökte ki a kocsi elé. Daisy apósa látogat el A Lordhoz és a segítségét kéri. A tulajok eladják a birtokot, ahol Mason él, így a gazda helyzete is veszélybe kerül. A Lord talán ki tudná puhatolni mik a tulaj további tervei a birtokkal kapcsolatban. Mason Daisyvel agonizál a helyzetén a cselédek étkezőjében, amikor Miss Denker bukkan fel egy kis pletyóra. Bár senki nem kérdezte, örömmel hinti el az esetleges elbocsájtások hírét. Carson lép be, és Barrow meg is ragadja az alkalmat, hogy érdeklődjön az elbocsátásokról, de a főkomornyik hárítja a választ. Közben a Lord utána érdeklődött cimbijénél a dolgoknak, és sajnos a birtokot úgy könnyebb eladni, ha üres, de Masonnek nem biztos, hogy végleg ki kell költöznie majd.
Carson hívja félre egy pillanatra Pattmore-t, mert közben rájött, hogy nem mondott el mindent előző este szakácsné. Pattmore megkönnyebbülten közli, hogy valóban. Carson sejti, hogy Hughes kérte meg valamire, és gyanúja szerint menyasszonya el akar állni a frigytől, mert még a dátumot se hajlandó kitűzni. Pattmore hebeg-habog, jól jönne vagy két fél deci kevert, el is fordul, hogy ne kelljen a komornyik szemébe elmondania dolgokat. Végül csak kinyögi nagy nehezen, hogy Hughes az asszonyi kötelezettségei miatt aggódik, és vajon Carson elvárja-e, hogy ezeket minden szempontból teljesítse. Carson először nem érti mi ebben a pláne, aztán pislog kettőt, majd lányos zavarában ő is elfordul oldalra. Hallani, ahogy Pattmore lelkéről legördült egy bazi nagy kő, most már csak Carsonon áll mit is szeretne leendő nejétől. Nos Carson hamar rendbe szedi a gondolatait, és kicsit sajnálja is a szakácsnét a rábízott fonák feladat miatt. A komornyik küldi is a választ menyasszonya kérdésére: igen, minden asszonyi feladatot lásson el Hughes, mert Carson gyönyörűnek látja, és amíg a földön élnek teljes életet akar élni, punktum.
Denker nem csak a downtoniakat örvendeztette meg, de kifejezett örömmel közölte Spratt-tel is az őket érintő elbocsátások lehetőségét is. Spratt sajnos bedőlt Denkernek, és a grófnénál fejezi ki reményét, hogy időben megkapja a felmondó levelét, hogy tudjon új munka után nézni. Violet először tréfával üti el Spratt önérzeteskedését, majd kiderül Denker szája járt el, kicsit ideges lesz, és Denkernek lesz még pár nehéz perce az áskálódás miatt. Rita Bevan tér vissza, immáron a főbejáraton, és tök mindegy mennyit kell várni Maryre, ő itt fog ülni addig. Carson időpontkérést javasol a hölgynek, és már penderítené is ki, de a Lord érkezik meg éppen, és érdeklődik a helyzetről. Rita nem tágít, sőt kijelenti a Lordnak, hogy ő itt marad, mert már így is eleget várt Lady Maryre. Mary is megérkezik közben, de már csak a tranzakció végére ér be a könyvtárszobába. Rita Bevan mindent kitálalt a Lordnak, az meg kitöltött neki egy csekket. Mary próbálja megakadályozni, de nem sikerül. A Lord számon kéri lányán mégis mire volt jó ez az egész Tonyval, és milyen galád, hogy nem vette el Maryt. Mary helyreigazítja papját, hogy de Tony akarta, csak ő nem, és egyben felajánlja, hogy visszafizeti az 1000 fontot a Lordnak. De Lordunk élt a fondorlattal, és csak 50 fontot adott a zsarolónak, valamint aláíratott Bevannel egy nyilatkozatot a zsarolási szándékról. A rendőrség és a börtön szavak eltérítették a hölgyikét a szándékától szerencsére. A Lord szerint okos befektetés volt ez az 50 font, mert rájött Mary milyen erős, és el tudja majd vezetni a birtokot.
Barrow épp nem a megfelelő pillanatot ragadja meg, hogy Carsonnál érdeklődjön a helyzetéről, és a fejébe veszi, hogy meg akarnak tőle szabadulni. Denker nem csak Barrow és Spratt alatt kezdte el vágni a fát, hanem maga alatt is. Violet jól megleckézteti komornáját, és elmondja mennyire hiányozni fog majd, és Isobel is milyen jól elvan komorna nélkül. Denker próbálja menteni a helyzetét, és azt mondja a komornyik posztja se olyan lényeges, de Violet azért ennyire nem akarja felrúgni a hagyományokat. Persze ez csak egy kis szívatás volt Denker részére, hogy tudja hol a helye. Az egész család, Daisyvel együtt elmegy Mason birtoktulajának árverésére. Sir Johnnal a szép évek múlásáról diskurál a Lord, Daisyék meg körbe járják a házat,és beérnek abba a szobába, ahol az új tulaj, Henderson ácsorog a feleségével. Daisy nem tud uralkodni az indulatain, és előjön belőle Tiborc panasza, mindenki döbbenetére nekiront Hendersonéknak. Mason, Edith és Cora is próbálja visszafogni, de Daisy nem hagyja magát és a szemükre veti, csak úgy kirakják a bérlőket, akik egész életüket ott töltötték, ez milyen igazságtalan ésatöbbi. A Lord is erélyesen rászól Daisyre, de abból csak fröcsög a kisember önérzete. Önélzetes a kis latol, ahogy Ponciusz is mondaná.
Henderson viszont nem az a megértő fajta, és biztosítja a jelenlevőket, hogy ha meg is tart pár bérlőt Mason tuti nem lesz köztük. Daisy jól megszívatta apósát a kirohanásával, mert nem az a lényeg mit mond az ember, hanem hogyan mondja. A Lord beszélget Sir Johnnal, és nem érti miért kell mindent eladni, és nem egy raktárban őrizni, hátha majd az unokái egyszer visszatérnek. Sir John szerint a jövőben ezek a nagy házak csak intézményként fognak funkcionálni. Este Daisy vacsora készítés közben tovább agonizál a hülyeségén, amikor Carson lobog be a konyhába Willis őrmesterrel együtt. Szerencsére végre jó hírek, a gyilkos vallomását tanúk támasztják alá, így elmúlt a veszély, Annáék végre békében élhetnek. Carson rohan is elmondani a Lordéknak a fejleményeket. A Lord annyira megörül Batesék szabadságának, hogy rögtön meg is csapolna valami jóféle itókát. Az egész család lerobog a konyhába, pukkannak a pezsgős dugók, sámpányt mindenkinek, a Lord köszöntőt a mond a brit igazság szolgáltatásra. Minden szipi-szupi-szuper! Lehozzák a gramofont Mary kérésére, és indul a buli. A Lord közben körbenéz a konyhában, és a hűtőszekrénnyel ismerkedik, és ki is csen belőle egy kis harapnivalót, majd elmereng pár szép gyermekkori emlékről feleségének. Carson zavarja meg őket, mert Daisyről szeretne beszélni. Emlékezteti gazdáját, hogy az árverésen történtek miatt ki is rúgható Daisy, de Cora szerint ez túl kemény ítélet lenne, megkéri Carsont, hogy csak szidja le jól, hogy tudja hol a helye, meg Daisy valószínűleg már amúgy is bánja, amit tett. Carson meg is teszi a kérést, majd a szidás után vissza küldi Daisyt a partira, így kettesben maradnak Hughesal. A házvezetőnő meg is ragadja az alkalmat, és elmondja Carsonnak, hogy szeretne hozzámenni szőröstől-bőröstől. Carsont úgy elragadja a hév a vallomásra, hogy menten szájon is csókolja menyasszonyát.
Facebook kommentek