Egy konyhán nyitunk, a szakács halat belez, a tetemet lisztbe majd bő, forró olajba mártja, a halacska nemsokára gusztusosan feldíszítve landol egy társaság asztalán. Az asztalfőn egy zilált fogsorú, cuki homáros előkét viselő maffiafőnök külsejű alak Sam Hess felől érdeklődik. Tájékoztatják, hogy a halálesetnek nincs köze az üzlethez, de azért rosszarcék (azaz Mr. Wrench és Mr. Numbers) nyomon vannak és elfogják a bűnöst. A főnök szerint csak ki kell nyírni, egyszerű.
(Órák száma: egy)
Van ez a domb ott Costa-Ricán, amin Gólem a konfokat mondja, a talaj már kitaposva, a fű kiégve, kő kövön nem marad utána, vajon hány csapó kellett ahhoz, hogy a botrányosan szarul hangsúlyozott, természetellenes tempóban elmondott szövegeket felvehessék? 10? 20? Ma matrózpóló és bermuda jár a Nike cipők mellé (a cég jelezte, nem szponzorok, Gólem csak rajongó), és basszameg, ott van fent a videó a konfról, ha ez valaki szerint természetes, az hazudik.
Ójajj. Űrgyilkosság. Öngyilkos leszek, úgyis az ötödiken vagyok jelenleg, sztem nemes egyszerűséggel kivetem magam az ablakon. Ki sem nyitom. Castle is ezt fontolgatja, de csak azért, mert akkor még nem tudja, hogy ez az ő kedvenc ügye lesz, amikor meglátja otthon, hogy Alexis fiúja az ő felszerelésével lézerezi a lányát, Martha pasija meg az ő pizsamájában grasszál. Azért ez a pizsi dolog elég gáz. Nah, a hulla mégsem a Marson van, kár. Ed a küldetésvezető elmeséli, hogy ez egy szimulátor, a Mars küldetés előfutáraként játszanak vele. Mars 2018 projekt, magánfinanszírozás, ez történik, ha túl sok az elmebajos milliárdos, jelen esetben Viggo Jansen a miénk. Azt ígérte, hogy 2018-ra embereket visz a Marsra, Castle is jelentkezett, de nem jutott be. Nem. Lepődtem. Meg. A hulla, Tom Richwood, pilóta volt és javító munkálatokat próbált elvégezni, mikor jött Alien, és kinyuvasztotta. A szimulátor annyira fasza, hogy csak szkafanderben lehet bemenni, mert különben széthányják a belüket, valami gázok miatt. Castle a legboldogabb ember jelenleg a világon.
A kommentelők kértek, a kommentelők kapnak: így láttuk mi a VV7-et, szigorúan szubjektíven, szókimondón, magunkat nem visszafogva, de senkit nem derogálva, dehonesztálva, degradálva úgymond. Ennyi meg egy bambi.
Nem láttam minden VV szériát, így például az Aurelióssal nem is tudom ezt a hetediket összehasonlítani, de az első hármat figyelemmel követtem. Nekem ez a széria nagyrészt unalmas volt. Egyrészt nem találtak ki túl izgalmas feladatokat a villalakók számára, másrészt hiányzott nekem a kifejezetten vicces karakter, aki mindent könnyedén vesz és leszarja magasról, mit gondolnak róla. Ilyen ember valahogy mindig volt azokban a szériákban, amiket láttam, és mindig ők vitték el hátukon a műsort. Ettől még persze ugyanúgy hőbörögtem rajta és bevonódtam, beszippantott, mint a többi, de nem sikerült kiemelkedő kedvencet kiválasztanom. Ha egy kedvencet kell mondani, akkor Dennist mondanám, ő amolyan “mi kutyánk kölyke” arc volt, akit minden alpáriságával együtt bírtam kedvelni. Sőt, gyakran még Fannikán is jól szórakoztam. Ezzel együtt onnantól kezdve, hogy Laci kiesett és megnyugodtam, hogy ő nem lehet az első, már nem drukkoltam annyira senkinek, mert tőlem aztán mind a három megnyerhette volna.
A legutáltabb arc számomra egyértelműen Zsuzsa volt. Bár Laci majdnem lekörözte, amikor masszívan elkezdte sajnálni és sajnáltatni magát. Az Edina-Laci párbajos héten annyira folyt a nyál és a könny a tévéből, hogy néha azt éreztem, hogy még egy snitt róluk és kiugrom az elsőről hirtelen. De azért Zsuzsa stílusa, értelmetlensége és zagyvaságai még akkor is kiverik nálam a biztosítékot, ha csak rá gondolok. Ritkán van, hogy kikapcsolom egy tévét, nehéz felidegesíteni egy műsorral, de Zsuzsát nézve többször volt ilyen ingerem, és ha nem írtam volna róla hogyvoltot, bizony lelőttem volna az egészet a picsába. Most viszont, hogy vége van, elhullajtok egy könnycseppet, talán még hiányozni is fognak a kis lemmingek az estéimből.
A természetellenes hangsúlyozás és a környezetből való kilógás nem hivatalos világbajnoka, Gólem, a hegyoldalban fenyeget mindenkit a kezében tartott édenhoteles súgókártyákkal, majd elspoilerezi a mai epizódot úgy, ahogy van, kurvaélet. Barátság lesz tesztelve, mondja, majd a bejátszóban Milán, Bence meg Norbi néz úgy, mintha Gólem közölte volna velük, hogy rádöbbent, a férfiakat szereti, és nincs nála síkosító. (Órák száma: egy.)
Ben a bűntett virágokkal és plüssökkel – például egy dizájnos félszemű nyuszival - elárasztott helyszínén emlékezik, amikor összefut Jess-szel, aki szintén aznap értesült Tommy valódi nemzőjének személyéről. Emellett azt is tudni véli, hogy a gyerekkel volt férje, a mindenki által jó apaként és hős katonaként ismert Scott végzett. A férfi egy kiküldetés után változott meg hátrányára, és kezdte aktívan gyakorolni a családon belüli erőszakot. Utóbbit Jess egy videóval illusztrálja, amelyen az áldott jó ember tör-zúz, és azt kiabálja asszonyának, hogy „nem veheted el a fiamat”. Miután Scott illegálisan lelépett a seregből, Jess távoltartási végzést kért ellene, és azóta nem is látta, Tommy viszont egyik nap ismeretlen eredetű akciófigurával jött haza a suliból. Jess gyanítja, hogy a játékot az exe juttatta el valahogy a gyerekhez. Bár ebből még nem következik egyenesen, hogy meg is ölte, de a nő úgy véli, a közelben ólálkodik, és eléggé gyűlöli őt ahhoz, hogy ilyet tegyen. Arról egyébként nem tud, hogy Tommy mástól származott, ami kész szerencse, mert ha tényleg ő az elkövető, bizonyára komoly trauma lenne számára a tudat, hogy nem is a saját fiát likvidálta. Bent és Jesst pedig kinyírná.
Sorozatunk első képkockáin Ben Crawford (Ryan Phylippe) segítségért kiabálva rohan ki az erdőből, ahol halott gyereket talált. Az ilyesmi ritkán vicces, ezért a szomszédok nagyon empatikusan vigasztalgatják a megtört családapát. (Most még…) „Jól vagyok”, mondja Ben hazaérve feleségének, Christynek, de maga sem gondolja, hogy egy perc múlva ez az állítás még kevésbé lesz igaz. Otthon ugyanis egy zord tekintetű rendőrnő, Andrea Cornell (Juliette Lewis) várja, aki nagyon sajnálja, hogy zavarnia kell ily’ vészterhes időkben, de azért kellőképpen gyanakvó fejjel kezdi meg a faggatózást az áldozat és a család kapcsolatáról. Jól ismerték szegényt, a nagyobbik lány, Natalie gyakran vigyázott rá. A rövid bemelegítés után Cornell rá is tér az őt foglalkoztató legfőbb kérdésre: miért ment Ben a szokottnál korábban futni? Sejtjük, hogy ez az egész a „mit keresett az erdőben, és különben is, miért ölte meg azt a szegény kisfiút” tematikát vezeti be finoman.
Kezdjünk egy Luciuos Lyon klippel, What a DJ Spins a címe, minden megvan benne a mi kell, szókimondó szöveg, jó csaj, jó kocsi, egy híradós szerint ez volt az a dal, amivel a birodalom vezére 2002-ben befutott. A jelenben Lúciusz híradókat néz, egyszerre három tévén is, edzés közben. A műsorvezetők az Empire Ent. tőzsdei terveiről beszélnek, így lesz halhatatlan egy király. Edzés közben Lúciusz megszédül és megjelennek előtte a képek, amikor megtudta, hogy ALS-ben szenved. Ezt persze titkolni kell amíg lehet, szoborarcú párja, Anika semmit sem vett észre, mikor a híradókról átvált a bejáratot figyelő kamera képére. Szobor arca megfeszül, dühös lett, mert itt van Cookie és bebocsájtást kér. Lúciusz a bejárat felé menet még lecseszi a takarítónénit, hogy miért jöhetett be Szobor hozzá.
A múlt héten megtudtuk, hogy Gólem nem tud felolvasni, ill. betanult szöveget elmondani kamera előtt, hogy a hotelben BÁRMI megtörténhet, hogy az ivararány egy nehéz szó, a manipulálni meg pláne, de ha jól tematikázik az ember, akkor eléri, amit akar. Dominik szegény addig feszített és csücsörített felváltva (az agyi kapacitás nem tette lehetővé az egyidejű applikálást) hogy lecserélték Lokira, a hotel második, összetett mondatokban kommunikálni képes versenyzőjére.
Lassan félidőhöz közelítenek a vízumra váró, házasulandó párocskáink, és azt kell mondanom, nem nagyon egyenesedik a pálya egyik pár előtt sem, sőt mintha csak halmozódnának a problémák. A kettős hogyvolt női felét én viszem, a férfi szemszögért Chat Géza kolléga felel.
Kezdjük Jasonnel és Cassiával, velük már eddig is volt baj rendesen, és ez az epizód is leginkább arra jó, hogy bemutassa, mennyire nem illik ez a két ember össze. Most éppen turistáskodnak egy kicsit, aminek az egyik igen bájos momentumában Jason akkora nedveset tüsszent, hogy kis menyasszonyára is jut belőle bőven. Ezek után közös bikinivásárlásra indulnak, ahol Cassia egy háromszögmelltartós, brazil bugyis csodát választ, ami azért nem egy botrányosan ledér darab, de Jason szerint már ez is túl sokat mutat. Szerencsétlen Jason, akármiben lefogadom, hogy az a pólóban napozós fajta, aki csakis vihar esetén hajlandó kijönni a napernyő alól, és strandra is csak újságot olvasni jár. Ennek ellenére Cassia rá is ráaggat egy elmondhatatlanul randa, kígyómintás feszülős alsónadrágot, ami a várakozásoknak megfelelően áll neki, lapozzunk is inkább.