Az ország egyetlen, kanapéból is részt vehető házibulija ismét várja a vendégeit, a meghívót egyébként már a fókuszból szokták küldeni, ezzel is mentve párezer embert a Médiaipar Sátánjától, az Iszonyatos Átkapcsolástól. A távirányítókban ezzel a rengeteg nem-lenyomással mentett energiatöbblet pedig jó szolgálatot tesz majd nekünk, amikor a műsor egy-két vállalhatatlanul hamis hangját meghallva, eltorzult szájjal passzírozzuk a hangerőcsökkentő gombot, mintha attól hamarabb lehalkulna a készülék. Az elején még nincs ilyen para, a tátikamegnyitó-ünnepségbe nem szokás rút hangokat bennfelejteni, és így hibamentes, de jobbára semmilyen a házibuli kötelező megnyitója. A kameraváltásokat és az arcokat nézve gyanús, hogy a szöveget nem igazán tanulták meg a versenyzők, mintha mindenki habisztizne még az eltátogott szavakkal is. Koreográfiát meg nem is kaptak, azt ma eltáncolta helyettük a plebsz. Ez így alaphangulatnak gyenge, de legalább ebből a házibuliból nem özönlik majd el dr. Zacher váróját azok, akik mindent túltolnak. Ők ma nem ide jönnek szórakozni. Ha be is néztek, már biztosan leléptek.
A műsor elején két dolgot várhatunk mostanában, mint meglepetést: Attila ruháját és Claudia haját. Általában mindkettő igen jó. Most is csont nélkül pattintották a terepmintás zakót Tillára, és igazán fáintosan néz ki benne. Claudiának ma oldalra söpört frufruja van, hát persze hogy bájos, mint mindig.
Készülhet az első versenyző, Rácz Gergő Rick Astley megaslágerét adja elő. A dalt, ami mindenkinek megvolt kazettán, sajnos nekem is. Akkor még úgy énekeltük, hogy „Nevögácsukéccsúdá, negvögacsuszékuttbá”, aztán jó hosszú ideig nem énekeltük, ami egyébként egy pillanat alatt elrepült, és azóta már tudnánk angolul énekelni, de nem fogjuk. Egyedül Gergő próbálkozik meg vele, de ő sem magától, nekem elhihetik. Múltat idézünk egy olyan dallal, ami a maga korában a múltat idézte, viszont Rick úgy nézett ki a klipben anno, mint most a Halott Pénz a Helló Lányok című dalában. Amikor az ember elér egy életkort, elkezdi észrevenni a generációs szintű ismétlődéseket, az ilyen önmagukba forduló stílus- és divathurkokat. Azért remélem, hogy ez a zakófazon soha nem jön vissza. Soha. Ó, késő. Már vissza is jött. Van oka egyébként annak, hogy kényszeredetten körbebeszélem az előadást és nem kívánkozik ki belőlem a vélemény, de ne húzzuk tovább: A semmilyennél rosszabb volt, a botrányosnál jobb, valahol aranymetszésben a kettő között, a semmilyenhez közelebb. Bántóan hamis hangok, rosszul levett mozgás, Gergő sem élvezte, nem mondom, hogy végigmenekülte a dalt, de hogy nem élte meg a pillanatot, az egészen biztos. Az elején kicsit talán átérződött a Rick féle sötétítés-szerű intenzíven fényes és a fület megtöltő mély hangszín, de Gergő azonnal eldobta, amint problémát okozott, azaz hamisan énekelt tőle. Hát, utána sem lett sokkal jobb. A pontozás is óvatos, Henrik függvényelméleti alapismeretekből bukik orra a szemünk előtt, és összesen 31 ponttal kerül a zsűri lista élére Gergő. Till ezt képtelen kihagyni, szerintem fogadást kötöttek, hogy minden egyes műsorban el fogja sütni ezt a poént.
Tóth Gabi a testvérét hozza. Egy olyan családban, ahol két ekkora török születik, nagyon nagy szerencse, ha a hangjuk természetszerűleg másmilyen. Különben egymás kópiájaként élhetik le az életüket. Gabi és Vera hangja hasonlít ugyan egymásra, de pont elég a különbség, hogy külön utakon járhassanak. Gabinak szálcsiszolt, kissé fátylasan rekedtes felharmonikusai vannak, Verának viszont márványos fényűre polírozott, csilingelően egyenes és kristályszerű hangja. Nincs könnyű helyzetben Gabi. A hangfekvésük szerencsére azonos, mindketten nagyon magas hangokig törnek utat falzett nélkül is, és az alacsonyabb tartományban is megmarad az erő. Így Gabi simán elénekelte Vera dalát, de az éneklő személye végig teljesen egyértelmű volt. Az arc kicsit túljátszott volt, és a ruha alatti ballonokat is egy jó húsz kilóval kisebbre fújták, így kerekedett az egészből egy harmadik Tóth lány, aki azért még mindig inkább Gabis volt. Nem volt rossz, de amikor Gabit nem a műsor végére teszik, akkor számíthatunk rá, hogy nem fogja ledalolni tapétát, és Claudia sem kerül sokkos állapotba. Clau egyébként azt mondja, hogy tavaly Vera jobb Gabi volt, mint amilyen Vera volt most Gabi. Követnek még? Ezt alátámasztani nem tudom, mert nem láttam, de elképzelni simán elképzelem. Verának kicsit könnyebb átjárása lehet Gabi hangtónusaiba, mint Gabinak a testvéréjébe. Henrik visszatottyant a földre az elmúlt két hét intellektuális feltérdeléséből, és alaposan megpocsékolja a nívót. Ha a szerkesztői szobában létezik nagy piros gomb, fölötte „azonnali reklámbevágás” felirattal, akkor lehet, hogy itt közel volt hozzá egy idegesen remegő tenyér.
A házibuli következő korongja a besztondult wannabe jamaicai őslakosoknak kedvez, akiknek a csíkra szűkült tekintete még egy picit összébhúzódik, ahogy koalasebességgel egymás felé fordulnak, és zsibbadt mosollyal nyugtázzák, hogy újabb öt perc világbékét kapnak ajándékba magától Rastafaritól. Tekernének még egyet, de a papír a farzsebben van, majd inkább a szám után. Meg amúgy is, jó bulihoz nem kell benzin, ezt egy régi Dörmögő Dömötörben olvastam, akkor még nem írták bele, hogy füst se. Pedig a reggae szimbólumrendszeréhez erősen hozzátartozik a betépve levés. Szóval Peter Srámek hatalmas füstfelhőből fordul felénk, László M. Miksa paródiáját szállítja, és bár imbolyognak a hangok, ezt az előadást végigmosolygom. Tudja ez a srác, mikor képes olyan jól megcsinálni a dalt, hogy komolyan vegye magát, és ráérez arra is, mikor vegye viccesre. Az egész előadásnak volt egy aranyos-vidám hangulata, amit ellenpontozott az, hogy Peter hangjánál semmi sem áll távolabb a raggától.
Most pedig következzék az este Szép Száma, hogy azok is örömet találjanak a műsorban, akik a szépen elénekelt szép számokat szeretik. Koncz Zsuzsát énekel Wolf Kati, nem rosszul, de teljesen nem tudom átadni magam az élménynek. Ugyanis szinte minden kitartott hangja majdnem tökéletes, de sajnos csak majdnem, és ráadásul ezeket egy gyorsan eldurrantott vibrátóval takarja be, ami meg nem illik a dalba. Egy két hertz lehet az intonáció maximum, valószínűleg a saját hangjában van néhány felharmonikus, ami nem illeszkedik bele teljesen alaporgánumába, és azok húzzák picit félre a hangokat. Egyébként tisztes teljesítmény, tetszik az átszellemült arca, bár a kezei kicsit barbiesan-robotosan mozogtak, Koncz Zsuzsa mozgása ennél élőbb és természetesebb. Mindemellett összességében egy kellemes pár perc volt, de talán jobban illett volna egy Önök kértékbe, mint a Sztárban Sztárba. Henriket elkezdik szétszedni a zsűritársai, hiába, az éledező falkaösztönt nehéz elnyomni, ha betegszag jön valamelyik társunkból. Epésen alázgatják, még éppen a jó ízlés és a haverság keretei között.
Csobot Adél Taylor Swift tavalyi slágerét kapta, A Shake it Off videoklipjét kell megidéznie. A végtelen mosoly, a szikrázó bűbáj és a ragadós életkedv szükséges volt ahhoz, hogy egyben maradjon a produkció. Az énekes részek veszélyesen imbolyogtak, de nagyon jó volt például a rapbetétben a time. Vidám, harsány előadás, de kicsit súlytalan. Akár még látványosként is hivatkozhatunk rá egy elragadtatott pillanatunkban. Adélnak nagyon jó adottságai vannak, komolyabb koreográfiáknál senki sem tudja felvenni a versenyt vele ebben a szériában, de én hiányolok nála valamiféle ösztönös, ősi erőt, mert ez kétségtelenül jóleső, pajkos és fiatalos szikrázás sok mindenhez elég, de egyáltalán nem mindenhez.
Gáspár Laci került a szólóéneklések végjátékába, és egy általa igen nagyra tartott énekest kell megformázzon. A maradandók tisztelettel című lemezén több Máté Péter dal is felcsendül, ez mondjuk pont nem, de nem ez lesz az első találkozásuk. Lacinak jól áll és jót is tesz az alázat, keresi a Máté Péter féle férfias hisztériát, bármilyen ellentmondásosan hangzik is ez. Nagyon szépen énekel, kicsit nyughatatlan, egy helyen túl is hajlítgatja az éneket, ahogy benne van a stenk, de egészen hasonlít az eredetire. A végére elég sok jutott a Gáspáros manírból, azt még lecsíphette volna. Pontatlanságok egyébként nincsenek. Ez megint egy olyan előadás, aminek köze nincs a paródiához, ez tiszta átlényegülés volt.
Jöhetnek a duettek, elsőnek Wolf-Srámek páros érkezik egy Roxette dallal. Mostanra némi értelmet is kapott a közös éneklés, az előző adásban nagyon töltelékszagú volt a közös rész. Srámek teszi a dolgát, és az ilyen mélyre komponált éneklésbe sem bukik bele, bár rommá van effektezve a hangja. Wolf Kati sem rossz, bár néha velőt rázóan hamis, azért kivágja a refrént magából. De ahhoz képest, hogy Ő erre ugrált régen, és a vérében van a dal, Peter meg nem is ismerte, hát, ez a különbség egyáltalán nem látszódott. Henrik szerint Kati vitte a hátán Pétert, aki ilyen gyenge még sosem volt, háháh. Majka szerint is Kati volt jobb, biztos más műsort nézünk.
Következik Mr. President, és a mindent vivő slágerük, a Coco Jumbo. Gergő és Adél közös fellépése mosolyra fakasztó, persze kissé ergya, de hát az eredeti sem volt Grammy várományos, viszont ahogy elkezdték, pont az jutott eszembe, hogy ha lenne még Rió a Petőfi híd lábánál, és most eljönne a Mr. President, akkor kb. így szólna az élő énekes hakni. Adél néhol egészen szépen hozta az eredeti hangszíneket, Gergő meg a múltkor bevált Pain stílusban mondta a szöveget, nem volt rossz, de jó sem.
A végére marad az alfaférfi és az alfanő, szerelmes duettet énekelnek majd nekünk, remélve, hogy epikus végjáték részesei leszünk. Az ember joggal vár sokat tőlük. Lionel Richie és Diana Ross Endless Love című számát éneklik. Ez egy olyan szerelmes dal, amibe mutatóba se keveredett egy kis fájdalom, félelem, düh vagy féltékenység. Ez egy himnusz a boldogsághoz. S mint ilyen, nekem hiteltelen. Ki ír szerelmes számot, amikor szerelmes? Könyörgöm, az valami idióta, ha valaki szerelmes, tessék szerelmesnek lenni, ne írni. Majd ha jön a fájdalom, lehet írni rendes dalokat. Ilyenkor csak giccses epekedő ódák születnek, mint ez is. Ettől függetlenül Gabi és Laci tisztességesen elénekelte a dalt, mindketten ügyesen visszafogták magukat, és következetesen alázattal viseltettek egymás iránt. Szépen épült a hangulat, jól levették az eredeti dramaturgiát, és a páros részek egymáson való mozgása is hűen idézte az eredetit. Viszont a katarzis bácsi meg nem gyütt. Sose’ szabad fullba nyomni a szerelmet.
A kiszavazós végjátékban Wolf Kati és Rácz Gergő került a nézők kivégzőosztaga elé, akik a már több mint háromszázezer letöltést produkáló alkalmazással Katit tartották meg túlélőnek. Gergőnek voltak szép villantásai a műsorban, de ma nem annyira találta a helyét. Ez is elég lehetett a mai távozáshoz, de alapvetően Lacin és Gabin kívül bárki bármelyik műsorban kieshet.
Ennyi volt mára, ez után a házibuli után simán megyünk hétfő reggel dolgozni. Ma Gáspár Laci volt csont nélkül a legjobb, ha az Ön véleménye más, kérem mondja el idelenn a kommenteknél.
Facebook kommentek