Izgalom lesz máma is, látszik a címből, a német fordítás is ezt mutatja: Schmuggelfahrt nach Afrika, csempészáru Afrikába. (Párduc, oroszlán, gorilla, makákó, jutnak eszünkbe a KFT zenekar halhatatlan sorai.) James elégedett arccal figyeli a liverpooli berakodást, a hadianyag a felső raktárba, az alsóba kerüljenek a bányagépek, utasítja éppen Baines kapitányt. Fokvárosba lesz a fuvar, délután írják alá a tőzsdén a vonatkozó szerződést. A rakparton Dunwoody kocsikázik végig, oldalán ismeretlen üzletemberrel, Humpty Dumpty széles kalapemeléssel és vigyorral köszönti az őt kissé gyanakodva figyelő Jamest. De felvitte Isten a dolgát, most, hogy Elizabeth kinevezte dájrektornak, értenek egyet hőseink. Na gyerünk ebédelni, nyomjunk be két nagy adag szalonnás-gombás rántottát reszelt sajttal megbolondítva, gondolja tovább James a Tojás Tóbiás vonalat. Jövök, ha meghív, uram, közli Baines szenvtelen arccal, kedvenc tengeri medvénk az utóbbi időben egyre gyakrabban szólogat be gazdájának, csak jelzem.

Eközben Elizabeth valami patakpart mentén lovagol, a paci megáll kicsit inni, közben egy galoppozó lovas halad arra, a felcsapó sárdarabok alaposan bepöttyözik Sz Sz csinos arcocskáját. Szőkénk magából kikelve vágtat a pernahajder után, álljon csak meg, uram, nézze már, dejszen csupa sár lett a ruhám és az arcom, hát mit képzel magáról?, vonja kérdőre, de az csak vigyorogva bókol: Nagyon jól áll önnek, kérem, ne is törölje le, egyébként szabad tudnom  a kedves nevét?  Erdőben nem ismerkedem, agyő, vágja oda Elizabeth és dúlt kebellel ellovagol. (Nem tehetek róla, de hét évad alatt ez a kebel dolog tiszta eposzi jelzővé vált hősnőnkkel kapcsolatban, remélem, nem sértődik meg érte. Volt már ilyen a világtörténelemben, pl. a leleményes Odüsszeusz, vagy vitéz Csepü Palkó, a tiszteletes két pej csikajának jó kedvű abrakolója, hogy csak két közismert példát említsek.)

James előreküldi a klubba Bainest, ő maga meg becserkészi a rakparton ácsorgó és vendégével ékes német nyelven beszélgető Dunwoodyt. (Nekem persze egyből beugrik A németek c. Fawlty Towers epizód, és kicsit megállok röhögni. Don’t mention the war!) A vendég neve Herr Becker, Dunwoody bemutatja egymásnak az urakat, de aztán beszól Jamesnek, hogy ők most üzleti megbeszélést folytatnak, úgyhogy ha Mr. Onedin lenne olyan szíves és elhúzna a balfenéken. James lesz olyan szíves és elhúz, Guten Tag, Herr Becker búcsúzik udvariasan a némettől. Én mondjuk auf Wiedersehen-t mondtam volna, de hát mit értek én a vitorlásokhoz?

Ebéd után James behalad a tőzsdére, hogy beszéljen a Sheldon nevű ügynökkel a szerződés ügyében, de az közli, hogy megbízója talált egy olcsóbb fuvart, közben zavartan pislog a távolabb ácsorgó Dunwoody felé, aki most éppen Lady Fogartyval beszélget. James dühöng egy sort, mit kezdjen most egy félig megrakott hajóval, majd elkapva Sheldon tétova pillantását, megvilágosodik. Nyilván olvasta ő is A megkerült cirkálót, és Dunwoodyt méregetve neki is Fülig Jimmyéhez hasonló gondolata támad: Kavarja ez most, vagy nem kavarja? James úgy dönt, hogy kavarja, ezért odalép Elizabethékhez és félrevonja a hugit. Sz Sz nem titkolózik: Dunwoody, akinek az édes anyukája német, segített néhány szerződést németről angolra fordítani, hát csak természetes, hogy cserébe megbízták egy kedvező afrikai fuvarral. A te gőzösöd különben sincs még kész, Herr Beckernek viszont számít a gyorsaság, veti oda Elizabeth és távozik.

A berakodást felügyelő Baineshez egy Sharp nevű ember lép oda, matróznak akar jelentkezni, bár másodtiszti végzettsége van. Azt tervezi, hogy Transvaalba megy aranyat ásni, ott akar letelepedni Dél-Afrikában, Baines másnapra visszarendeli, mert hivatalosan akkor lesz a legénység toborzása. James és Letty meglátogatja Elizabethet, a hugi közli, hogy Charlotte szeretne vele beszélgetni Williamről. James ezt ellenzi, szerinte ez kizárólag Samuel és Charlotte ügye, oldják meg ők ketten, más ne szóljon bele. De mégis csak a te lányodról van szó!, háborodik fel Letty, aki vállalja, hogy ő és Elizabeth majd beszél Charlotte-tal. Sajnos nekem is el kell utaznom Dél-Afrikába egy kedvező rézkoncesszió ügyében, mentegetőzik Sz Sz. Letty nem boldog.

Az emlegetett páros odahaza ücsörög, Sam az üzleti terjeszkedés hogyanjáról és mikéntjéről beszél Charlotte-nak: barátkozni kell az idősebbekkel és tapasztaltabbakkal, mert a bővüléshez szükség van az ő ismeretségi körükre, befolyásukra és tőkéjükre. Az ifiasszonyt azonban ez szemmel láthatóan nem érdekli, őt untatják ezek az emberek. Erre Sam taktikát változtat és pár napos kirándulásra hívja nejét: Menjünk el Manchesterbe, végre te is kimozdulnál itthonról, és megnézhetnénk egy eladó gyárat is. Ezt hallva Charlotte hisztérikus jellegű kacagásban tör ki, nem igaz, bakker, hogy nem tudsz engem ilyenekkel békén hagyni, valami ilyesmire gondolhat közben, de Sam csak azt érzékeli, hogy nem veszik komolyan a terveit, kellőképpen be is dühödik ezen.

A kikötőben Elizabeth lelibeg a kocsiról és fellibeg a Forbes kapitánnyal útra készen várakozó Frazer gőzösre. A gőzös nem sokkal később kihajózik, Dunwoody és Becker udvariasan integet a szépasszonynak. A toborzásra érkező Sharp észreveszi a két embert, és miközben aláírja a jelentkezési lapot, közli Baines-szel és Onedinnel: ő ismeri azt a németet, Isztambulban és Várnában is találkozott már vele korábban. Egy bizonyos Zaharov ügynöke, aki csak fegyverrel kereskedik, úgyhogy nagy eséllyel a Frazer hajón a bányacuccok között vagy inkább helyett is csempészett fegyver és lőszer van. Ha a szállítmányt a zuluknak vagy a búroknak szánják, akkor az éber brit flotta gondot jelenthet, mert a múltkor is elfogtak egy csempészhajót és a rajta levőket mind rács mögé dugták. James máris utasítja Bainest, hogy készítse fel a vitorlást kifutásra.

James magával viszi Sharpot a tőzsdére és ketten szembesítik Sheldont a Zaharovról megtudott infóval. Sheldon egy darabig terel, de aztán bevallja, hogy Herr Becker megbízója is Zaharov volt. Maga fegyvercsempészt csinált a húgomból!, vágja oda neki James fenyegetőleg és elviharzik. Rohan haza, Elizabeth bajban van, egy óra múlva indulok utána, mondja Lettynek, aki már megy is csomagolni. Jamest viszont feltartja Burgess, újabb gondok vannak a Black Pearl gőzössel: a hatóság szerint nem volt elég megjavítani az elromlott kazánt, hanem ki kell cserélni, különben nem adják ki az engedélyt a kihajózására. 500 font a csere, James gúnyosan számadást készít, mennyibe került neki eddig ez a buli a gőzössel: 1200-ért megvette a fél tulajdonrészt, 600-at fizetett a különböző tartozásokra, most meg újabb 500 a kazánra. Maga őrült módon szórja a pénzemet, de most már nincs mit tenni, intézze el az engedélyt, különben sosem jön vissza a befektetés, veti oda a hetyke bajszosnak és indul a kikötőbe.

Elizabeth felhívja Forbes kapitány figyelmét, hogy mielőbb a célállomásra akar érni, tegyen meg mindent ez ügyben. Ki kell kötniük a Zöld-foki szigeteken, hogy szenet vegyenek fel, az normál tempóban egy nap, de a captain igyekezni fog 18 óra alatt végezni. Maga ügyes ember, ez köztudott, sarkallja Sz Sz még gyorsabb munkavégzésre Forbest, aki tényleg elintézi a szénfelvételt ennyi idő alatt. Elizabeth sherryvel kínálja és kijelenti: Herr Beckernek számít az idő, és ha elégedett lesz, akkor a cég számíthat tőle további megrendelésekre - na és persze a Frazer Járat is megbecsüli a jó kapitányokat.

Jamesék is kihajóznak, Baines szerint Lady Fogarty kb. 10 órával jár előttük, jó széllel simán utolérik. James persze ideges, fel-alá járkál a fedélzeten, húzasson fel még egy vitorlát, türelmetlenkedik Baines-szel. Az azonban újfent leoltja: Ki itt a kapitány, maga vagy én? Nyugodjon meg, uram, ha előbb nem is, de a végcél előtt mindenképpen utolérjük őket – persze, ha jó szelünk lesz, teszi hozzá. James nem boldog.

Letty közli a szövőnőkkel a gyár felújítási terveit, meg hogy 1 pennyvel megemeli a fizetésüket, és intézkedni fog, hogy a munkaidejüket heti 65-ről 50 órásra csökkentse. Ezen felül kaját is intéz nekik, és az építésszel átalakíttatja a tetőt, hogy több fény jusson a csarnokba. A nők azonban gyanakodnak, mik ezek a szokatlan kedvezmények, itt valami bűzlik. Letty bevallja, hogy esetleg eladja a gyárat, de ha addigra ezek a kedvezmények életbe lépnek, akkor azokat az új tulaj már nem tudja visszacsinálni. Nézzék, szegény Betsy is hogy kidőlt, ott alszik az asztalra borulva, mondja Letty, nem, ő az éjszakai műszaktól ilyen fáradt, vihognak a nők. Betsy erre magához tér és sértődötten közli: Most mi van, azzal a fajta munkával jóval többet keresek, mint itt.

Sam felkeresi Lettyt, az utcai hírekből már ő is értesült, milyen reformokra készül nénikéje. Teát nem kérek, de egy kis rum jól esne, mondja Barbarossa Samu, és milyen igaza van. Majd a poharat szorongatva kifejti, hogy ez a fizetésemelés dolog meg a jóléti intézkedések veszélyesek, mert felbujtják a többi munkást, mi lesz, ha mindenki több pénzt akar a munkájáért meg nem lesz hajlandó sötét és koszos munkahelyen dolgozni?! Ráadásul a többi gyártulajdonost is magára haragítja ezzel, hát kell ez neki? Amúgy meg ha Letty tényleg el akarja adni az üzemet, őt érdekelné a dolog, ezt korában már James bácsinak is jelezte.

Burgess eközben Sam lakására látogat, de ugye ő nincs otthon, csak Charlotte, aki pasziánsszal múlatja az időt. Az ön édesapjának az üzlettársa vagyok, mutatja be magát Burgess, és fontos megbeszélnivalóm lenne az ifiúrral. Mivel azonban Sam csak nem kerül elő, Burgess egy idő után távozik. Jöjjön el máskor is, búcsúzik biztató mosollyal Charlotte.

A tengeren a matrózzá visszalépett Sharp szerencsétlenkedik a kötélzeten és le is esik a fedélzetre, ahogy kell. Szerencsére nem túl magasról, így megússza törés nélkül, bár lehet, hogy a bordája megrepedt. A biztonság kedvéért maga James kötözi körbe a mellkasát, sőt a gyorsabb gyógyulás kedvéért egy stampedli védőitallal is megkínálja. Sharpnak amúgy tényleg hálás a fegyvercsempészes infóért és kijelenti, 50 guinea-vel beszáll a csávó költségeibe, ha tényleg aranyat akar bányászni Transvaalban. Ha talál aranyat, akkor ennek arányában osztoznak rajta, de ha nem talál, akkor sem kell visszafizetnie ezt a pénzt. Milyen gáláns.

A gőzös jó tempóban halad, Elizabeth minden alkalmat megragad, hogy dicsérje Forbes kapitány szakértelmét és hozzáértését, a captaint ez egy idő után szemmel láthatóan már zavarja. (Ugye megfigyeltük, hogy szőkénk a múltkor Burgessre nyomult, most meg Forbes van terítéken, nem volt könnyű annak idején bepasizniuk a high society hölgyeknek.) (Jut eszembe, a ’80-as évekből a High Society Girl megvan a Laid Backtől?)

Letty úgy dönt, végül Samnek adja el az üzemet és felkeresi a fiatalokat otthonukban. Rövid alkudozás után megállapodnak 10 000,- fontban, Charlotte-ot azonban nem érdekli az üzlet és inkább felvonul a szobájába. Letty figyelmezteti Samuelt, törődjön többet a felesége igényeivel, ne csak mindig üzleti ügyekkel traktálja, hiszen Charlotte fiatal, érzékeny és szórakozásra vágyik. Igen, ezek a gyengéi, mondja közömbösen Sam. Pedig jobban tenné, ha törődne a lánnyal, aki másnap a kikötőben sétálgat és véletlenül találkozik Burgess-szel. Vidám hangulatban beszélgetnek, a fess kapitányról kiderül, hogy bizony a tengerészeten kívül sok minden más is érdekli, Charlotte is felszabadultan mesél gyerekkori élményeiről.

Letty az utcán találkozik Betsyvel, a csaj puccparádéban száll ki éppen egy konflisból és indulna befelé az egyik házba. Letty beszédbe elegyedik vele, a lány közli, hogy heti 15 shillingért nem fog tovább dolgozni a gyárban, mert itt van ez a másik lehetőség: házsártos feleségekből kiábrándult üzletembereket szórakoztat (eufémizmus!), ily módon 4 fontot is megkeres hetente. Letty döbbenten néz, rossz útra tévedtél, figyelmezteti a lányt, de azt nem érdekli az erkölcsi prédikáció.

Hála a kedvező szélnek, a vitorlás tényleg utoléri a gőzöst még a dél-afrikai partok előtt, Jamesnek arra is van terve, hogyan késztesse megállásra a húgát. Az éjszaka leple alatt elévág és felhúzza a veszélyt jelző zászlót, Baines szerint ez ellenkezik a tengerészeti előírásokkal, de Jamest most nem érdekli a szabályzat. A legénységet leparancsolja a fedélzetről, hogy a hajó elhagyatottnak tűnjön, és a trükk beválik. Az aggódó Elizabeth Forbes-szal átevez a vitorláshoz, ám amikor James vigyorgó arccal előbújik, dühösen visszafordul. James egy másik csónakkal utánaered, kisvártatva Baines is úgy dönt, őt is érdeklik a fejlemények, és ő is átevez a gőzösre.

A fedélzeten James hosszan magyarázza, hogy a bányafelszerelések közt fegyverek is vannak, és mivel Sz Sz nincs meggyőzve, nekiáll felfeszegetni az egyik ládát. És bizony, a gépalkatrészek alatt elrejtve egy puskát talál, amit diadalmas arccal mutat fel. Elizabeth félrevonul bátyjával a kabinba, Baines is utánuk megy. James felajánlja, hogy darabonként egy fontért megveszi a csempészárut, ötszáz puska esetén az 500,- font. Elizabeth azonban 1000-et kér. James gyorsan beleegyezik és már írja is a csekket, nehogy a hugi még magasabb árat mondjon. Ilyen az önzetlen testvéri szeretet.

A fegyvereket átrakodják a vitorlásra, James magabiztosan közli Baines-szel, hogy darabonként hat fontért tutira el tudja adni a puskákat, ismer pár potenciális vevőt. Valami hasznom nekem is kell, hogy legyen ezen az úton, vigyorog, Baines azonban nem osztja főnöke optimizmusát. A kikötőbe érve James vacsorára látja vendégül régi ismerősét, Nesbitt ezredest, meghoztam az ön által rendelt 24 láda bort, meg egy láda konyakot ajándékba, üdvözli a hajóra lépő tisztet.

Vacsora után aztán előjön a farbával, van itt jópár első osztályú puska, ugyan a szállítólevélen nincsenek rajta, de darabonként hat fontot így is megérnek. Nesbitt arca elkomorul, na jó, akkor legyen négy font, enged James, de ezúttal melléfog. Az ezredes a régi barátságukra való tekintettel ugyan nem jelenti fel a hatóságoknál azonnal, de ha másnap reggelig nem rakodja ki az egész hóbelevancot, akkor bizony kénytelen lesz. Baines egész idő alatt a száját törölgeti az asztalkendővel, hogy elrejtse kárörvendő mosolyát, de miután az ezredes távozik, már nem tudja visszafogni magát és egyre hangosabban kezd nevetni. Hagyja abba, azonnal hallgasson el!, dühöng James, de hiába. Na ja, egyszer hopp, másszor kopp; hol kerék, hol talp; ki mint vet, úgy arat. Aki tud még ilyeneket, dobjon kommentet, kéri Baines.