Anna sebei az arcán lassan begyógyultak, de a nincs az púder, ami elfedné lelki sérüléseit. Bates is a türelme határán jár, már unja, hogy hiába közeledik feleségéhez, és számon kéri mi a jó élet történt így egyik napról a másikra!? Választ azonban továbbra se kap. Reggelizik a cselédség, és Pattmore Mrs. Hughes segítségével megpendíti Alfred szakáccsá avanzsálását Carsonnak. A főkomornyik jóllakott már, így kevésbé morcos, és beleegyezik, hogy Pattmore kiképezze Alfredot a szakácsvizsgára, mert rendes, szorgalmas gyereknek tartja. Baxter, a Barrow által beajánlott új komorna is ezerrel teper Coránál, narancslé meg gyapotvirág, Amerikában ez dukál az igazi reggelihez, amitől Cora nosztalgikus hangulatba kerülten somolyog.
A Lord, Maryvel és Bransonnal diskurál a könyvtárban az egyik bérlő haláláról. Az eset kapcsán Mary azt javasolja vegyék vissza a birtokot a családtól és műveljék maguk, mert ezzel is haladnak majd a korral. Na azt megnézem, ahogy Mary neki áll kapálni! A Lord szintén a haladásra tett finom utalásként kislánya elé tolja a Daily Telegraphot, pont Tony Gillingham és Mabel Fox eljegyzésénél kihajtva. Mary nem túl őszinte mosollyal reagál, és sebtiben távozik gratulációt írni, bár igaziból csak pirulását akarja elrejteni. A konyhában Baxter hajtja a Singer varrógépét, és mindenki érdeklődve figyeli a jelenséget. Daisy kicsit fél attól, hogy a varrógép egyszer csak fogja magát, és mint egy rossz horror filmben, odavarrja Baxter ujját a pendelyhez. Pattmore nem valami modernista, véleménye szerint ennek a masinának nem itt a helye, menjen a mosodába, vagy leginkább hajítsák ki a búsba ez egészet! Anna toppan be, de azzal a lendülettel egyéb dolgokra hivatkozva el is megy. Mrs. Hughes viszont utána megy, és megpróbálja rábeszélni a továbblépés gyógyító erejére, mert Bates is kezd már teljesen begolyózni a helyzettől. Anna viszont nem akarja továbbra se elmondani az igazat, a hazugságra pedig úgyis rájönne a férje. Hoppá! Bates szerencsére kihallgatta ezt a beszélgetést, lesz itt balhé kérem szépen!
Isobel megint terézanyuskodik, és Clarkson doki kérésére próbál kertészi munkát szerezni egy fiúnak, aki főméltósági címen szólítja meg Isobelt. Isobel viszont nem szereti ha fenségesség féle jelzőkkel szólítgatják, és ilyenkor mindig rádöbben, mennyire nem illik ő bele a Grantham kompániába. Clarkson azt mondja Isobelnek, hogy nagyra becsüli őt az egész család, de figyelj, ha nem akarod érezni a szeretetet nem is fogod, és Isobel kicsit fellát ezen a kijelentésen. A Lord elmegy Mr. Drewe apjának temetésére, és érdeklődik, mikor hagyja el a birtokot a család. Nagy pislogás közepette kiderül, hogy Mr. Drewe-nak esze ágába sincs feladni a bérletet, de a Lord az elintézett papírok emlegetésével próbál rávilágítani, hogy ez már egy lezárt ügy, meg ugye az a sok adósság is ott van. Drewe nem tudott a sok adósságról, de ha tudott volna mindent rendbe tett volna, meg itt él már a család vagy 200 éve, nem jelent ez semmit Mylord? A Lord bebizonyítja, hogy nem amputálták a szívét, így másnap reggelre elhívja a gazdát megvitatni a bérlés kérdést. Eközben folyik a konyhában Alfred kiképzése, és a sajttal töltött golyócskák vannak a porondon. Daisy nem tudja mit is érezzen, segíti Alfred fényes jövőjét, pedig legszívesebben itt tartaná. Pattmore viszont megdicséri a segítő hozzáállását, és kap egy kis vállveregetést, hogy túllépett az önzésén.
Edith és Cora visszatérnek a sétából és a szalonba telepednek le kifújni magukat. Edith biggyesztett szájjal veszi tudomásul, hogy nem kapott levelet Gregsontól, így az éppen Tonynak gratulációs levelet író Maryt kezdi szekálni, hogy miért is haladt tovább a Gillingham szekér, és nem cövekelt le nővére mellett. Marynek kijön a porallergiája, és a szeme sarkát törölgeti, miközben maga is elmereng Tony elvesztésének tényén. Szerencsére mindig van mit ünnepelni egy ekkora családban, mint ahogy indokot is mindig lehet találni az ivásra, ugyanis hamarosan közeledik a Lord születésnapja, Mary pedig bedobja egy kisebb buli ötletét a közösbe. Isobel győzködi Violetet, hogy vegye fel kertésznek a protezsáltját, biztos nem bánja meg, mert olyan tehetséges, mint Ollókezű Edward. Violet nagy nehezen beadja a derekát, de azért megkérdezi Isobelt, nehéz dolog-e egész nap azzal a fényes glóriával a fején mászkálnia a sok önzetlen segédkezés miatt. Alfred közben megkapja tíz nap késéssel a behívóját a ritzbeli szakácsvizsgára, ami holnapután lesz. Kicsit izgulás van, de Daisy serényen bólogat, hogy minden rendben lesz, ne aggodalmaskodjon senki. Anna is betoppan és gratulál, majd gyorsan el is húz a gong hangjára, mielőtt Bates egy egész mondatot kibökhetne.
Mary csatlakozik a Sybbivel és Georgie-val játszó Bransonhoz, a történet szempontjából lényegtelen ám roppant cukormázas jelenet erejéig. Valahogy ilyennek képzeljük el Vilmos és Katalin otthonát is. Alfred végre elkészült a bouchee de fromage-zsal, és ezt mindenki leeső állal, sok bravóval tűzdelve éljenzi, kivéve Jimmyt, akinek savanyú a szőlő. Fent a Lordék ízlelőbimbóinak is telitalálat Alfred főztje, fájlalják is amiért elmegy, de azért persze roppant büszkék rá, és remélik összejön neki a tuti állás. Baxter másnap magányosan varrogatja Lady Cora bugyogóját, de idilljét megzavarja Barrow sompolygása az asztal körül. Felemlegeti O’Briant, aki nem volt túl népszerű a cselédek körében, viszont Baxter éleslátásával megállapítja, hogy Barrow sem az. Hát ez az, ezt kell majd helyre tenned Baxter szívem, közli hamiskás mosoly kísértében az inas. Alfred búcsúzkodik az arra érdemesektől, és gyorsan update-elni akarja magát Londonból, de sajnos nincs ott Avi kuzin a Blöffből, hogy felvilágosítsa, a bővebb verzióra meg nincs idő, mert megy a gőzös. Indulnak is kocsival a pályaudvarra Edith-el együtt, aki Londonba ruccan ki egy napra.
Sor kerül a Drewe kontra Crawley megbeszélésre is. A Lord megint felhánytorgatja az adósságokat, de a gazda újfent a családdal való szoros partnerségre utalva próbálja menteni a helyzetét. Pardon az impertinencia miatt, mondja a farmer, de a Lord igen komoly tekintettel közli, hogy ez valóban partnerség, csak azok a mocskos anyagiak ne lennének. Teátrálisan feláll a székből, és a távozó Drewe-nak felajánlja, hogy megelőlegezi és kifizeti a különbözetet. Ó, roppant nagylelkű Lordunk, meg ha jövőre elhalasztaná a család a selyemfüggönyök aktuális lecserélését, akkor pont ki lehetne ezt az összeget gazdálkodni, és a Lord is valóban beéri majd a naplemente megtekintésével is, mint szórakozás. Carson toppan be aggodalmaival a körmölő Mrs. Hugheshoz. Még mindig az a kérdés motoszkál benne, hogy vajon Alfrednak sikerülhet-e ez a főzőiskola, mert volna itt egy igen remek ötlet! Ha Alfredot felveszik, akkor Molesly beállhatna a helyére, már ha nem derogál az inasi poszt neki, a betonozás meg a pizzafutár megbízatásai után. Carsonnak eléggé felragyog a szeme, hogy Mrs. Hughes ezt dícséretes jó ötletnek tartja!
A löncsölés közben Mary nehezményezi, hogy a papája egyedül döntött Drewe ügyében, de a Lord takarózik a „múlt megbecsülése nélkül nincsen jövő” bölcselettel. Violet nagyi szerint ez minimum a Reader’s Diagestbe való, de édes fiam, nem hiányzik egy költő a családba, alkalmasint a rangban egyező Lord Byron se végezte valami rózsásan. Marynek nem tetszik ez a dolog Drewe-val, elvileg nincs joga ilyet kérvényezni a családtól, Branson viszont a Lord pártját fogja szocialista eszméire hivatkozva, aminek kivételesen örül az apósa. Mary továbbra is csak cöcög magában, mire a Lord megbízza a nemes feladattal, hogy közölheti Drewe-val a jó híreket! Bates egyre feszültebb Anna hallgatása miatt, és úgy véli Anna már nem szereti, de jó lenne tudni az okát. Felesége megint a gongra hivatkozva lelép, Bates meg egyszer igazán időzíthetné úgy a dolgait, hogy ne mindig a gong megszólalásakor akarjon bizalmaskodni a nejével. Pattmore elviszi Singer Master Baxterhez a nagy sürgés forgásban elszakadt pendelyét megjavíttatni, és leeső állal nyugtázza, hogy a végeredmény jobb, mint új korában. Pattmore örömködve balra el, majd Barrow telepszik le az asztalhoz kedélyesen bagarettázva, és megpendíti Baxternek, mennyire hálásnak kellene lennie neki, hogy itt lehet az ő jóvoltából. Cserébe nem is kér mást, csak apró-cseprő részleteket, a család terveiről, amit Lady Cora itt-ott elejt, mert rajta kívül mást nem tud megvesztegetni a cselédek közül.
Szegény Pattmore-nak nem volt elég múltkor a robotgép, most Lady Cora jött el vele személyesen közölni, hogy érkezik a Zanussi a Leheltől, Downton halad a korral, így hűtőgép is lesz a konyhában! Pattmore tiszta ideg és nem érti, hogy ha az újságot meg a zöldséget továbbra is elhozzák, akkor a jeget miért nem? Ez van Pattmore, van-e valami a jelen vívmányaiból, ami ellen nem ágálsz? A fűzőjét szívesen elhagyná, feleli gazdasszonya kérdésére, én meg azt nem tudom elképzelni, hol van az a fűző, meg hogy be van fűzve, mert nem úgy tűnik innen nézve. Londonba kapcsolunk, ahol Edith, hoppáré, nem éppen a szerkesztőségbe megy, hanem a felcserhez. Alfred is elkezdi a szakács vizsgáját a Ritzben, egy nagyon komoly francia séf vezényletével. Záporoznak a keresztkérdések egy póréhagymás burgonyaleves új verziójáról, ami két francia szakács hibrid kaja költeménye. Szegény Alfi meg folyton belesül a válaszba, a kérdések végén rá meredő szakács szúrós tekintete miatt. (Ezek a francia elnevezések pont olyanok, mint mikor a Kőszívű ember fiaiban Kárpáthy János megkérdezi unokaöccsét, Abellinót, nem Béla-e véletlenül az ő neve eredetileg, csak úgy egyszerűen?) Hajrá Alfi!
A „nagyon elfoglalt irkálás közben zavarnak meg valakit” jelent következik. Mary kénytelen abbahagyni a levélírást, mert Mr. Napier jött látogatóba hozzá. Kiderül, hogy a kormány megbízásából kutatgat itt Napier, és gondolta beugrik. Bókol egyet Marynek, hogy milyen pompásan fest a gyászos eseményekhez képest. Közben kis közjáték zajlik Ivy és Jimmy között, míg az utóbbi leadja a tearendelést a konyhalánynak. Ivy elmondja tiszteli Alfredban, hogy olyan ambiciózus, Jimmyvel ellentétben. Jimmy viszont inkább csak kokettál, és ambiciózusan bepróbálkozik Ivynál. Közben a tea is szervírozódott valahogy, és Lordék is csatlakoztak Maryékhez. Napier elmeséli mennyire titkos mezőgazdasági projekt miatt van itt, felmérik a háború után hogy megy a birtokoknak, képesek-e fent maradni. Nem mind, mondja Napier és borúsan oldalra tekint, mintha a pamlag karfájára lenne írva a megoldás. Napier szerint Downton nincs annyira legatyásodva, aminek Lordék igen megörülnek és felajánlják szállásul Downtont, de nem egyedül jönne Napier, van egy Charles Blake nevű főnöke. Sebaj jöhető is, van annyi szoba itt, meg bájolgással hátha ki lehet belőle is húzni egy kis segítséget!
A sous séf Avignon kóstolgatni kezdi Alfi elkészült vizsgamunkáját, és a szakmai meggyőződéséről faggatja. Alfred nagyon kihúzza magát és mondja a tutit az ambícióiról, de az eredményre még várni kell. Bates látogatja meg Mrs. Hughest, aki nem zoknit stoppol, nem olvas, nem néz ki az ablakon, hanem mit csinál, na mit? Levelet ír természetesen! Bates már helyet is foglal, le van szarva az ember privát ideje itt. Szóval Bates most már eléggé meg van kavarodva érzelmileg, és mindenáron Mrs. Hughestól vár valami segítséget vagy választ. A házvezetőnő nagyon kitart a hallgatásra tett ígérete mellett, de Bates azzal fenyegetőzik, hogy beadja a felmondását, és már indulna is, amikor Mrs. Hughes már nem bírja tovább nézni, hogy két ember, aki ennyire szereti egymást így szenvedjen, és talajvízként feltör belőle a párterapeuta. Elmondja Batesnek mi történt Annával, de az anyja sírjára is megesküszik, hogy nem tudja ki volt az. Bates 101%-ig biztos benne, hogy Mr. Green volt, de Hughes adja a hülyét. Bates teljesen összetörik és megesküszik, hogy megkeresi az agresszív tetűt, bárki is volt. Rose nem minden hátsó szándék nélkül előhozakodik a Lordnak rendezendő szülinapi partival, mert ez ugye jó alkalom lesz újfent a táncolásra, de a Lord belép, így abbamarad a szervezkedés.
Drewe gazda ügyét statáriálisan már lerendezték, hála Branson szocialista elveinek, és utóbbi aprójából kipattan Bransonból a magabizonytalanság. Úgy érzi nem tartozik ide, de már Írországba se. A család Maryvel az élen próbálja maradásra bírni, mert szerintük az új kezdet neki és Sybbinek itt Downtonban van, de Branson inkább menne Amerikába az ottani rokonokhoz. Carson szobájában Molesley éppen nagyon arcátlanul viselkedik, mert nem mond pitizve rögtön igent Carson ajánlatára az inasi poszt ügyében, lévén ez óriási visszalépés lenne neki ahhoz képest, hogy ő képzett komornyik. Carson teljesen fellát a dolgon, hogy őt így hagyják várakoztatni, és majd később közli vele Molesley elfogadja-e vagy sem a dolgot. Önélzetes a kis latol, ahogy mondaná Pontius is Briannek. Anna lassan elkoptatja a bőrt a cipőkön, annyira sikálja azokat még éjfélkor is, amikor Bates toppan be csendesen és elmondja nejének, hogy mindent tud a vele történtekről. Anna kiakad, hogy Mrs. Hughes elárulta, de Bates közli, hogy kikényszerítette a házvezetőnőből a sztorit. Anna megerősíti Hughes hazugságát, hogy nem Mr. Green volt, Bates szerint meg tök mindegy, aki tette halott ember így is úgy is, de Greent ettől függetlenül se kedvelte. Bates azért kérdőre vonja, miért nem mondta el Anna neki ezt az egészet? Anna könnyek közt vallja be mennyire beszennyezettnek érzi magát a történtek miatt, és hogy nem méltó már a férjéhez. Batesnél is törik a mécses, meg hogy ettől csak még szenvedélyesebben szereti Annát. Kibékülnek, nagy ölelés, egymásra borulás, végre legördült ez a malomkő is!
Hohó, reggelizik a cselédszárny, Alfred meg úgy pattan fel a székről a levelek láttán, mintha Pattmore a combjához nyomta volna a húsvillát. Megérkezett a vizsga eredmény, lélegzet visszatart, visszaszámlálás, és… nem sikerült. Persze mindenkinek összeszalad a szemöldöke, de azért vigasztalják Alfredot, hogy ne adja fel. Szegény Molesley meg hiába jön nagy magabiztossággal és lealacsonyodással a szakmája iránt, hogy mégis elfogadja az inasi állást, de késő bánat, Alfred marad. Carson még mond Alfrednak pár ösztönző szót, és a kitartással bármi elérhető, meg a szokásos Carson féle lelki hosszúlépés. Violet nagyinál összegyűlt az Isobelből és Dr. Clarksonból álló statáriális bizottság, ugyanis a grófné az Isobel által protezsált kertészt vádolja egy nagyon értékes királyi papírvágókés eltűnése miatt. A doki Isobellel együtt eléggé értetlenkedik a dolgon, és a bizonyíték fontosságát jelzi, mielőtt még szegény fiút egyből kiebrudalnák. Dr. Clarkson még azt javasolja, hogy a jövőben a kertész előbb szóljon, mielőtt bemenne a házba, aztán majd közben kiderül ki volt a hunyó. Mary elmegy Drewe-hoz közölni a jó híreket, aki természetes egyszerűséggel közli, hogy a Lordék meg se érzik majd kölcsönadott pénz hiányát. Mary értetlen képet vág, mivel erről ő nem tudott, de azért úgy tesz mintha mégis, és megállapítja Bransonnak, hogy rendes ember lehet ez a Drewe. Anna ugrik be Mrs. Hugheshoz egy kis szemrehányásra, hogy nem volt fair így kitálalni a férjének, de ha már kiderült, akkor oké, meg visszaköltözik a galambdúcba Bateshez. Mrs. Hughes örömködik egy sort, és habár egyöntetűen letagadták Greent, mégse fair, hogy meglóg az a rohadék. Bates is beszél később Mrs. Hughes-zal, akinek lefagy a mosolya, mert a komornyik véres vendettát ígérget Green ügyében.
Facebook kommentek