Bájcsevegős reggelivel indul a második rész a cselédek szintjén, amibe Braithwaite sajnos nem tud kellően bekapcsolódni, mert csönget Lady Cora. Barrow negédesen érdeklődik Braithwaite hogyléte felől, de látszik a szemén, hogy forral valami kis ármánykodást, amire Anna megpróbálja felhívni Braithwaite figyelmét, de az csak mosolyogva ott hagyja. Jimmy cipel be egy jó nehéz csomagot, ami Matthew irodájából jött Marynek. Mrs. Hughes arra ösztönzi Carsont, hogy ne egyből Marynek adja, hanem Lordnak, majd az eldönti mennyire lenne mellbevágó Marynek sk. kinyitni a dobozt. Apja szemrevételezi a doboz tartalmát, halványan mosolyog a felülre helyezett plüss pónin, majd a kotorászás folytán kipottyan egy összehajtogatott levél.
Lordunk megmutatja anyjának a levelet, aki hüledezik egy sort, amiért kisfia nem akarja megmutatni Marynek. A levél szerint Matthew Maryre hagyta a birtokrészét, ami a Lordnak ellenkezik a jó öreg apáról fiúra szokással. Halott férjről özvegyasszonyra hagyni a birtokot? Na ne, inkább döntse el az ügyvéd! Viszont Violet nagyi bájosan megjegyzi, hogy ugyan már, tudom én, hogy megint te szeretnél lenni a Jani a gáton! A fia hevesen ellenkezik, hogy dehogy, nem változtat ez semmin, de anyja emlékezteti arra az időkre, amikor fenekelés és vacsora megvonás jár azt ilyen viselkedésért, és Grantham lordja kámpicsorodott képpel végül fejet hajt. Dr. Clarkson megvizsgálja Mr. Grigget, akit kicsit vitaminhiányosnak ítél meg, de amúgy minden rendben van, meg egyébként is Isobel szárnyai alatt majd felerősödik. Grigg érdeklődik Carson iránt, de Mrs. Hughes finoman közli, hogy neki nincsenek olyan haverságos emlékei, amiért eljönne vizitelni öreg cimbijéhez. Grigg csak annyit tud kinyögni, hogy ami történt, nem az ő hibája volt.
Alfred szerint Jimmy csak őt akarja bosszantani azzal, hogy csapja a szelet Ivynak. Daisy meg egyfolytában vigyorog, mintha Alfred őt vinné el Rudolf Valentino legújabb filmjére péntek este. Anna sétálgat a faluban, amikor meglátja a kátrányt útba döngölő Molesleyt. Fekete foltos még a tarkója is, és borzasztóan elszégyelli magát, amikor töredelmesen elmondja a How do you do! válasz helyett, hogy mennyi mindenkinek tartozik már a környéken. Anna vajszíve egyből olvadozni kezd, és felajánlja, hogy kisegítik Bates-el, ha szeretné. De Molesley elég önérzetes, és inkább folytatja a kátránydöngölést, amire a művezető finoman fel is szólítja. A Lord megmutatja - úgy látszik a gyerekkori éheztetés felemlegetése meggyőző erővel bírt - a teljesen lesokkolt Marynek a levelet. Átjön Isobel, és a Lord felolvassa a levelet a többi családtagnak is. Matthew kimérten érzelmes stílusban - ezért is illettek olyan jól össze Maryvel - végrendelkezik. Lordunk viszont világlátott ember logikájával megvétózza a végrendeletet, mert ez nem hivatalos ebben a formában, még ha azt hányaveti módon Matthew alá is tanúztatta.
Pattmore engedélyezi Jimmynek, hogy átmenjen Yorkba halért, de Alfred gyanítja, hogy valamiben mesterkedik. Önkéntesen miért menne ez a kis kurafi halért? Valóban! Pattmore is hallgatja Alfred logikázását, majd finoman emlékezteti, hogy jó lenne még éjfél előtt tálalni a vacsorát. A család is átfáradt az barokkos étkezdébe közben, és Lordunk továbbra se tartja jó ötletnek, hogy Mary vezesse a birtokot. Fel is tesz egy találós kérdést! Hány farmerember, hány óra alatt lát meg két nyulat, vagyis, mivel lehetne az üres farmterületeket hasznosítani? Mary elkezd osztani - szorozni, de nem hozta az abakuszát, úgyhogy egy kis időt kér. No de a papája egyből három lehetséges választ is felsorol, ezzel igen kellemetlen helyzetbe hozva lányát. Branson és Isobel egyből Mary mellé áll, mert szerintük ő ismeri Matthew terveit, és majd belerázódik, mondják. A Lord örül mások örömének, de javasolja kislányának, hogy kösse fel azt a nejlonharisnyát, már ha egyáltalán érvényes a rendelkezés. Komolyan, nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy vezesd a birtokot, én meg a háttérből segítek? Nem dehogy, asszony a tűzhelynél, vagyis ebben az esetben a szalonban a helyed, és csak annyi a dolgod, hogy nézzél ki szépen a fejedből, hátha valaki elvesz, újra.
Barrow valamiért nagy odaadással segít Braithwaite-nek kitisztítani egy foltot. Kislány, a helyedben gyorsan másfele venném az irányt! Isobel közli Hughes-al, hogy írt pár szívhez szóló levelet színházaknak, és felcsap postásnak! Mármint Mr. Griggnek adatik meg ez a lehetőség. Lady Mary esti hajfonata készítése közben nézegeti a plüss pónit, és lamentál mennyire nem ért semmihez, és erre még a papája is ráerősít. Anna védi a Lordot, hogy biztos szereti a lányát, meg Matthew reformjait is, de Mary átlát a szitán, és tudja, hogy apuja megint szeretne az ultimát numero egyes főbirtokos irányító lenni a házban. A hiba ott van, hogy a Lord elég konzervatív, és Mary nem biztos a reformok jövőjét illetően. Lady Rose roppantmód jól érzi magát swing hallgatás közben, pizsamában az ágyában, amikor Anna bekopog hozzá egy övvel, és milyen jó, hogy pont most jöttél Anna, mert lenne itt egy pár kérdés. Rose meglengeti egy jó mókának tűnő táncest hirdetményét a szobalány előtt. Anna szerint inkább a pórnép lesz itt jelen, mintsem úri kisasszonyok, de Rose szeretne menni, mert benne van a boogie a lábában. Kifejezetten örülne, ha Anna kísérné el, mert a másik két Crawley lány nem up to date most ehhez, és ha már így kettecskén mennek, ne is szóljon senki másnak. Bedob még egy olyan észérvet is, hogy Bates nem egy táncos lábú, Annára is ráfér egy-két pörgetés, de Rose-nak nem sikerül így se rávennie a murira.
Braithwaite töredelmesen bevallja, hogy szójaszósz ment az asszonysága kedvenc selyemsálára, de hogy hogyan azt nem hajlandó elárulni, így szánakozó arccal hagyja el a szobát. Carson papa a kincses ládikójában kutatgat, felemeli egy hölgyemény fotóját miközben Hughes belibben. Nos így közelről nézve, nem volt egy csábos teremtmény a képen bazsalygó hölgy, de gyanús, hogy miatta akasztották össze a bajszot Griggel. Hughes érdeklődik, de Carson arra a következtetésre jut, hogy végül úgyis mind meghalunk, úgyhogy teljesen mindegy. Mrs. Hughes megállapítja ez mennyire szívderítő, majd úgy dönt megy vissza a dolgára. Bates látogatja meg Violet nagyit, aki riadtan néz föl a levél körmölésből látogatójára. A Lord öltöztetője azzal a kéréssel fordul hozzá, hogy segítene-e pénzt adni Molesleynak, de úgy, hogy ne könyöradománynak tűnjön. „Mily üdítő!” jegyzi meg Violet, és hallani, ahogy kattognak a fogaskerekek az ötlet megvalósításának folytán. Barrow eközben sunyin bemószerolja Annát, hogy ő volt a selyemsál tönkre tevésében a hibás. Lady Cora köpni-nyelni nem tud, de mielőtt válaszolhatna bejön a Lord.
Mary véletlenül kiborítja a Chanel 5-öst, ezért Annának el kell mennie Yorkba a parfümért, aki kapva az alkalmon elkéreckedik arra a táncos murira Rose-al egyetemben. Mary nyugtázza, hogy hát igen, nem valami partirock errefelé az élet, ha csak tényleg amolyan ötórai tea meg szalon tánc lesz, hát menjenek. Bates elmegy Molesleyhoz és egy kis ürüggyel elhívja vacsorázni magukhoz, amin Molesley igen meglepődik, mert Bates nem az a Facebookon bejelölős fajta, de akceptálja a meghívást. Violet nagyi eközben magához invitálja Maryt és Bransont. Szeretné meggyőzni Maryt a birtokigazgatás muris oldaláról, és annak komolyabb megismeréséről. Erre Branson a legjobb ember, mert ő úgyis sokat korzózik arra, és nem csak nézelődik, de tevékenykedik is, úgyhogy igazán elvihetné magával sógorasszonyát pár körútra. Mary csak annyit kérdez vissza, hogy az apjának nem kellene szólni, esetleg? De nagyikája szerint a túl sok igazmondásba is beledöglene az a sánta kutya.
Isobel libben be Downtonba, és Carson elsorolja ki merre löncsöl éppen, ezért üres a ház, de Isobel megnyugtatja, hogy igaziból hozzá jött. Nyilván Griggről akar beszélgetni, és közli Carsonnal, hogy Írországban fog dolgozni az operaházban, mint függönykarnis, de mielőtt még elmenne, Grigg szeretne beszélni a komornyikkal. Carson közli, hogy fájdalom, de erre annyi az esély, mint féllábú tengerésznek győzni a seggbe rugó bajnokságon. Hazugnak nevezi vén cimboráját, és hiába tépi a száját Isobel, Carson papa finoman megmutatja merre találja az ajtót. Visszakapcsolunk Gregson és Lady Edith bájolgásához. Gregson kávét akar főzni Edith-nek, aki meghatódik, milyen házias a jelöltje, de ő közli, hogy Ms. Nespresso nevű bejárónője folytán csak egy csuklómozdulat az egész. Edith a papáját alázza mókásan, hogy az még vizet se tudna forralni, Gregson viszont reméli Edith tud, mert ő sajna se nem lord, se sir, se gróf, csak egy keresztneve és vezetékneve van, abból kell gazdálkodni. Ha már így a bimbózó jövőről van szó, Edith megkérdi, hogy áll a német állampolgárság, biztos Európa legyűlöltebb nemzetéhez akar tartozni szíve választottja? Gregsont kemény angol tölgyből faragták, nem lesz itt gond egy szál se Edith, ne aggodalmaskodj!
A nagy lelkesedésben Edith meghívja Downtonba majdnem elvált, majdnem német, majdnem vőlegényét, akin látszik mennyire honorálja lélekben az invitálást, de gyorsan kivágja magát, és a bizonytalan helyzetére hivatkozva jegeli a dolgot. Edith ezért egy parti meghívással álcázza a családi ismerkedést, amire Gregson már nem igazán tud ellenérveket felhozni. Inkább marasztalná a leányzót, finoman combra csúsztatott kézzel, amit Edith igen nehezen tud visszautasítani. Yorkban annak rendje módja szerint összefutnak a szálak, Jimmy bóklászik a piacon, amikor meglátja Annát és Rose-t besurranni a táncmulatságra, a falu művházába. Anna betoppanva nem érzi túl úrinak a társaságot, de Rose teljesen oda meg vissza van, és kér egy portoricói teát. De le se kell hörpintenie, hogy teljesen lázba jöjjön a dallamoktól és táncolási lehetőségektől. Mindjárt akad is egy gavallér, Anna meg azon botránkozik, hogy nincs, aki bemutassa őket. Szerencsére Sam bemutatja saját magát, és már viszi is Rose-t egy fordulóra. Jimmy sármos kis mosolyával odabillen Annához, hogy felkérje, aki csakis Rose szemmel tartása végett egyezik bele a szteppelésbe.
Rose szobalánynak adja ki magát Táncoslábú Samnek, aki pedig kertész, és kicsit szúrja a fülét a kisasszony beosztásához képest enyhén posh kiejtése. Rose meg inkább csak csábosan rámosolyog, és ezzel el is van intézve a kétely. Branson eközben megmutatja Marynek, hogy túl a sövényen ez itt a kert, valamint közli, hogy nem jár özvegyi pótlék, és a Lord eladná a földeket, hogy bevételre tegyen szert, Mary pedig erősen gondolkodik, hogy ez jó-e vagy sem. A táncmulatság kedélyesen zajlik, de az egyik idióta túl sok alé sört vedelt be, és kiszemeli Rose-t, de mivel Táncoslábú Samtől nem lehet csak úgy lekérni a hölgyet, meg nyilván az se akar mással danszolni, ezért kerekedik egy jó kis verekedés. Szerencsére Jimmy gyorsan kiszökteti a lányokat a csetepatéból. Megérkezik Molesley is a cselédszárnyba Bates múltkori invitálására, és végre sor kerül a nagy megmentő akcióra. Bates azt a látszatot kelti, hogy Molesley adott neki egy valag pénzt kölcsön, amikor odakerült, és még nem adta meg neki, ezért teátrálisan meglobogtat előtte 30 fontot, hogy ez bizony visszajár a jó öreg exlakájnak. Van nagy örömködés és pillantgatás, Bates nyugodt szívvel távozik, de Anna utána megy. Roppant büszke férjére, csak kíváncsi melyik lottószelvényük lett a befutó, hogy így tud adakozni, de Bates csak annyit mond, ezt a trükköt a börtönben tanulta. Valóban az aláírás hamisítás gyakorlásra volt ott idő dögivel.
Jimmy kimenőt kér Ivynak a Carson - Hughes - Pattmore szentháromságtól, mert színházba szeretné vinni. Carson megjegyzi micsoda kupleráj lett ebből a házból újabban, de végül rámondja az áment. Pattmore reméli, hogy Jimmy nem töri össze Ivy szívét, mire Mrs. Hughes igen bölcsen azt mondja mind összetörjük egyszer - kétszer mielőtt meghalunk. Carson elmereng színházas múltján a téma ürügyén, majd Mrs. Hughes, Isobel érveit felhozva megpróbálja rávenni Carsont a megbocsátás isteni erejének használatára, hasztalanul. Lordunk igen komolyan javasolja Batesnek, hogy Anna ne terrorizálja Braithwaite-et, aki ennek nem örül túlzottan, lévén fogalma sincs mi történt, meg valószínűsíti, hogy nem is történt semmi. Ivy szárnyal ide-oda a konyhában, nem tudja mit vegyen fel a nagy randira. Ruhát – javasolja Pattmore, és megnyugtatja, hogy nem a Covent Gardenba, de nem is az epsomi derbire mennek, úgyhogy nyugodjon le, majd felöltöztetik tisztességesen. Alfred féltékenyen elvonul, és Pattmore megnyugtatja Daisyt, hogy a fiatalemberek szíve változékony, és ezzel vigasztalódjon meg óvakodjon is vele. Táncoslábú Sam aggodalmaskodik Rose hogyléte miatt, így nagy vehemensen elindul Downton felé. Anna kint várakoztatja Samet, míg beszél Rose-al, aki rózsaszín selyemestélyiben mégse tipeghet le a cselédbejáróhoz, ezért Anna átöltözteti szobalánynak.
Sam teszi a szépet Rose-nak igen kedvesen, de a kisasszony tudja, hogy szívszélhűdést kapna mindenki, ha összeállna a kertésszel, úgyhogy azt mondja már elígérkezett egy gazdával. Lord Grantham nagy bejelentésre készül a vacsi előtt, minden hozzáértő szemmel bevizsgáltatta Matthew végakaratát, és tá-dám, hivatalosan is Maryé a birtok fele. Mindenki örül, boldog, meg jön a finom vacsora is. Mary és Branson maradnak le a Lorddal egy kis csevejre a hogyan továbbról. A fő probléma az adó, jegyzi meg a Lord, és a birtokeladásból akarja fedezni, amivel Mary nem ért egyet. Lord Granthamet egyből sokkolja a gondolat, hogy vajon milyen úrimuriról kell majd lemondani majd, de úgy döntenek napolják el holnapra a dolgot. Anna értetlenkedik a Lord üzenetén, de hamar kiviláglik, hogy Barrow keze van a dologban. Carson pedig végül megtörik az asszonyi rábeszélés alatt, és kimegy a Grigget vonatra felpakoló kompániához. Hatásvadász módon a beálló vonat mellet bukkan fel a kipöffenő füstből, szokás szerint, mint egy szuperhős. Valóban egy nő miatt szakadt meg a nagy haverság, de Grigg elmondja, hogy nem ő szerette el Carsontól a nőjét, jött az magától, de később megbánta, és bevallotta, hogy Carsont szereti. A tények látványosan simizik Carson lelkét. Kézfogás, au revoir! Carson még elmenőben kéri Isobelt állítsa ki a számlát Grigg ellátásáról, amivel végleg megnyugodna az önérzete.
Facebook kommentek