Elmarad a szokásos intro a sorozat nyitó epizódjából, csak a sötét komorságba burkolózó kastélyt látjuk, és valaki sebtében távozik az éjszaka leple alatt. Másnap reggel kiderül, hogy O’Brian két levelet, és plusz munkát maga után hagyva lépett le szépen csendben. Úristen ki fogja öltöztetni most Lady Corát? Atyaég! (Pedig már a cipzárt is feltalálták.) Gyorsan terjed a hír, és mindenki leeső állal nyugtázza, hogy O’Brian bizony dobbantott. Cora csak kamillázik jobbra-balra, mikor megtudja komornája leveléből, hogy az Indiába utazott a Flintshire házaspárral, Lordunk meg enerváltan kevergeti a teáját, kifejezve, hogy mennyire nagyon érdekli is őt ez az egész.

Volt-e ráutaló jel? Ezt találgatják lent is Carsonék, ki lehet a hunyó, ki tudott róla? Nyilván minden ujj szegény unokaöccsére mutat, de Pattmore megnyugtatja, hogy ugyan dehogy, a szemedbe senki nem mondaná, ne aggódj. Eközben fönt is megy a találgatás, szegény Lady Rose besompolyog egy pirítósért, de csak annyit tud hozzátenni, hogy anyukájának nagyon tetszett O’Brian hajpöndörítési gyakorlata. Lady Mary eközben annak rendje módja szerint agonizál a szobájában, a Dadus egy kis levegőzésre invitálja Georgie-val együtt, de ő inkább tovább mereng a meleg szobában. Violet nagyi Matthew sírját szemrevételezi, megtudjuk, hogy eltelt 6 hónap, annyi kell a földnek, hogy stabilan megálljon rajta a sírkő. A Dadus eközben visszatér a sétából a porontyokkal, és Barrow kicsit megabajgatná Sybbit, de a Dadus akkurátusan közbelép, hogy ne baciluskodjon körülötte. Barrow meg úgy kérdez vissza, hogy „Mi?” mintha bejelentették volna, hogy újra indul a Győzike show. Dadus kicsit el van szállva magától, és beszól Barrow-nak, hogy ne barátkozzon itt a gyerekkel, valamit kéreti azok ebédjét is, mire Barrow felvilágosítja, hogy nehogy már, van neked szád, ha kell valami mondd el te magad Pattmore-nak, alászolgája! Barrow megosztja nézeteit a többiekkel, hogy itten őt utasítgatni akarta a Dadus, mintha valami szolga lenne, mire Bates lepisszegi a többieket, nehogy megmondják Barrow-nak, hogy ő is csak egy közülük.

Sajnos az anyagiak nem állnak olyan jól a birtok körül, Matthew halálával Marynek csak egyharmad jár, de az egész birtok bizony a kis maga alá csináló Georgie-é. Molesleynak sajnos hamarosan távoznia kell, Carson meg nem marasztalja különösebben. Eközben a szalonban folyik a délelőtti csevej, Lady Edith Londonba megy, díszbemutatja őt Gregson az irodalmi elitnek. Lady Cora nagyon örül, hogy végre van új pályázó második leánya számra is, és arra bíztatja Lordunkat, hogy ő is örüljön, de az csak néz egyet balra kitörő örömmel, angol módra. Carson kap egy levelet, ami láthatóan nagyon felizgatja, de annyira, hogy a kárpitos ember érkezése őrület fontosságú esemény lesz a délutánjában, mert nem mindegy hogy verik bele a szöget a kárpitba. Mrs. Hughes-nak ez feltűnik, mivel Carson pont magasról tenne az ilyesmire, ezért kikukázza az összegyűrt levelet. Cora eközben nászasszonya borúját Mrs. Hughes-al vitatja meg, aki azt javasolja talán egy kis amerikai cheer up hozzáállás lényegesen segítene Isobel lelkiállapotán. Lordunk viszont az anyagiak elrendezését aggódik, vajon ki kezelje Georgie örökségét? Magában jól meghányja-veti a dolgot, és úgy dönt ő lesz a kezelője a vagyonnak, majd folytatja az Ivanhoe-t.

Beköszönt Szent Bálint napja, nagy a postaforgalom, mindenki kap valami szívhez szóló üzit, sejtelmes mosolygások mindenhol, még Daisy is kap valami levélkét. Végre látunk egy kis romantikát Bates és Anna között, nem csak mély egymásra nézegetésben merül ki a házaséletük. Lady Edith is kap szívecskés levelet, erre megjelenik Lady Mary, mint valami napálló Drakuláné, és emós hévvel nyugtázza, hogy ja, Valentin nap, érezzed jól magad helyettem is. Mrs. Hughes felkeresi a Carsonnak címzett levél íróját, egy bizonyos Mr. Grigget, aki együtt lépett fel a vándorcirkuszban Carsonnal, de történhetett valami ronda dolog, amiért komornyikunk inkább a háta közepét nézegetné, mint jó öreg haverját. Lady Edith boldogan érkezik meg a Kings Crossra, ahol pajzán kis mosollyal várja őt Gregson, kifejezve mennyire érezte hiányát távollétében. Merész kis ötlettel áll elő, mégpedig, hogy Lady Edith disszidáljon vele Németországba, ahol van esély törvényesíteni az ő kapcsolatuk, ha már Gregson elvált, mire válaszul Edith bemutatja neki a sofőrt. Este azonban Edith elmondja, nagyon szeretne vele mindenféle földi jóságot csinálni, de amíg nem válik el, eléggé törvénytelen lenne mindez. Majdnem elcsattanna már egy csókocska, amikor katasztrófa történik, mert a pincér jelzi, hogy fogyóban a gin.

Molesley sajnos kénytelen a faterhoz hazaköltözni, mert sehol nem alkalmazzák perpillanat, de jön Violet nagyi egy burkolt lehetőséget kínál állásügyben, mert egy barátosnéja hamarosan komornyik nélkül marad. Carson nagyon kiakad Hughes-ra, amiért az a személyes kis kukájában kotorászott, és így belemászik az ő jól körülbástyázott múltjába, még ha az puszta jó szándékból történik is. Carsont viszont továbbra sem érdekli, hogy régi bohóctársa a szegényházban pucolja a krumplit, ami Hughes szerint legalább olyan nyomasztó, mint Dickenstől szinte bármi. A konyhában eközben beüt a technika forradalma, az ipari árammal működő habverővel könnyebb lesz majd még a Wellington bélszínt is megfőzni, Pattmore meg azon izgul, hogy az ő kis szakképzett kacsóira hamarosan nem lesz szükség. A lányokat ez kevéssé érdekli, közben legalább lesz idő azon álmodozni, vajon kitől jött a szív küldi szívnek szívesen. Dadus megint egzecíroztatni akarja Barrow-t, aki megmutatja neki, hol találja az ajtót Pattmore-hoz, de azt kábé annyira érdekli, mint a vadludak vonulása.

Lady Rose közben intézkedett az új komornáról, mert a kis lelkét nyomasztotta, hogy szülei miatt lépett le O’Brian. Egyem is meg. Szóval a család kicsit hezitál emiatt, mert a postán ablakba kirakni egy hirdetést elég skót dolog, nem éppen uraságos arrafelé. Branson eközben megpróbálja Lady Maryt kirángatni a teljes apátiából, és arra sarkallja találjon valami érdeklődést, ami lehet a költészet, vagy a bútorfarigcsálás, és egyéb csacskaságok. Branson nekiállna elmeséli mivel tölti majd a napját, de a Lord rászól, hogy ugyan hagyja már a karosszéria lakatos témát máskorra. Jimmy bevallja pár szem közt, hogy ő a külföldről hazatérő Lady Anstruthernek küldött lapot, akinél anno dolgozott. Mrs. Hughes eközben másfajta módszerrel próbálja Isobelt kirángatni a katatóniás gyászból, és Carson öreg barátját próbálja Isobel pártfogásába ajánlani. Na most ez elég kínos, még ha Isobel nem is lady, meg magasról tesz az ilyen hierarchikus dolgokra, de azért na, Mrs. Hughes un poco túl lépi a szolgálói hatáskörét határozott fellépésével, Isobel meg kábé köpni nyelni nem tud.

Bransonnak az az ötlete támad, talán ha Carson megpróbálná rábeszélni Lady Maryt a birtokigazgatására, és picit felrázni a gyászából, mert nyilván Carson véleménye az ultimát nem a saját apjáé. Daisy végre kipróbálja az új masinát, Jimmy meg egy kis kocsmatúrára invitálja Ivyt, aki pironkodva el is fogadná, ha nem lép be Pattmore. Eközben a Dadus tovább rumbázik Barrow idegein, az meg halál nyugalomban kérdez vissza: „Miért nem kaphat Sybbi tojást a teájához?” (Ezt mintha Douglas Adams írta volna.) Dadus válaszul csak tovább feszíti a zongorahúrt, és Barrow tekintetén látni, hogy jön még Dadusra mókus meg erdőtűz, és megy is egyenest Lady Corához. Lady Mary hirtelen felindulásból kiosztja szegény Carsont, hogy habár ők jó haverságot ápolnak, mégis túlzás az ő papájának a döntését megkritizálni. Egyébként meg nem tudja mi fán terem a birkatenyésztés, ő csak nagyokat sétált azokon a földeken, kábé ennyire ért a birtokigazgatáshoz, Matthew reformjairól nem is beszélve. Szegény Carson, azért méltóságát megőrizve kitart a véleménye mellett, mert ő amolyan megmondó ember.

Vacsoránál folytatódik ez a téma, már a család is belerángatná Maryt egy eseménybe, ő meg picsog egy sort, Matthew-t hiányolja, aztán bontja az asztalt. Később Violet nagyi búcsúzik Marytől emlékeztetve arra, hogy ő a nagyanyja, aki szereti, meg a szokásos lelki macifröccs, de minden hiába, mert kis onokájából minden gyöngédséget Matthew magával vitt a halálba. Violet nagyi meg a Trainspottingból nyúlt szöveggel arra bíztatja Maryt, hogy válassza az életet, mert ez ilyen baromira egyszerű eldöntendő kérdés. Imádom ezt a nőt komolyan. Távozóban még leoltja kisfiát, hogy lordsága mellett átválthatna néha apába. Ivy végül elment dorbézolni Jimmyvel, aki itatta, mint Ártányházi Loncsár papa, és az estének szép rókabőr eregetés lett vége. Carson is összefut másnap Isobellel, aki elmondja, hogy neki most Mr. Grigg pátyolgatásával kifejezetten jó lesz újra Kalkuttai Teréz anyának lenni, úgyhogy ne aggodalmaskodjon Carson emiatt. Violet nagyinál megy a löncsölés, próbálja szegény Molesleyt beajánlani barátnőjének, mint komornyikot, de sajnos Spratt a Szabotázs 0.1 hadművelettel ezt gondosan aláaknázza, és Molesleynak csak a szerencsétlenkedés marad.

Végre egy kicsit könnyedebb romantikus vizekre evezünk Lady Edith londoni útjával, és a megszólaló enyelgős dallamról már pavlovian sejthetjük Gregson is ott lesz. Megy a bájcsevej, végre Edith is nőnek érzi magát, isszák a Dom Pérignont, Gregson meg szerelmet vall, lamúr tuzsúr és kupidók szállnak mindenfelé. A kérdés persze még mindig az, hogy lehetne törvényesíteni ezt a sok-sok érzelmet, és a szomorú szemű Gregson úgy dönt felveszi a német állampolgárságot, akkor el tud válni a nejétől. Milyen szép gondolat ez, véli Lady Edith, de pont német? Schmetterling meg káposzta im mein Lederhosen, ajjaj, ez annyira felizgatja, hogy megkéri Gregsont csókolja már meg végre. Lady Cora, Rose rábeszélésére felveszi Braithwaite-et komornájának, de Mrs. Hughes inkább vétózná az ötletet, mivel nem való ő ide vissza. Hiába a finomkodó szócséplés Cora nyilván nem tudja, amit Hughes, úgyhogy lesz egy kis izgulás a következő részekben. Végre fény derül az epizód legizgalmasabb kérdésére: Ki kinek küldött üzenetet Bálint napra? Alfred küldte Ivynak, Jimmy házon kívülre, és 3-2-1… Pattmore küldte Daisynek, mert sejtette, hogy Alfred Ivynak fog, és nem szerette volna, hogy Daisy kimaradjon a szívküldiből.

Barrow-nak ezúttal nem kellett különösebben ténykednie a Dadus eltávolításában, mert az egy jól odamért baltacsapással elvágta maga alatta a fát. Lady Cora éppen meghallja, amikor Sybbit korcs félvérnek nevezi, merthogy… a sofőr az apja. Mehet szépen pakolni, hiába a magyarázkodás, ez nem Monty Python Repülő Cirkusza. Lady Mary az apjával beszélget, aki továbbra is a nemesi címerbe dugja a fejét, kislányának pedig azt ajánlja ne foglalkozzon a birtok dolgaival, inkább menjen aludni, mert elfáradt már biztos. Bizony kemény dolog egész nap csak kifele nézni a fejünkből. Mary azonban Carsonhoz megy vizitelni, jön a kanosszajárás meg a lelkisimi, könnyek. Carson, mint Superman lerántja a csokinyakiját, és kivillan a free hugs póló. Na semmi perverz, csak Lady Marynek a komornyiktól jobban esik az apai ölelés, mint a sajátjától. Carson intéz hozzá pár további bátorító szót, kemény csaj vagy Marykém, vesd bele magad a birtok dolgaiba, aki úgy is tesz. Micsoda nap ez a mai, sopánkodik egyet Mrs. Hughes is a földön darabokban elterülő Yorskhire pudding fölött, amit Pattmore szerencsétlenkedett össze az új robotgéppel, illetve a használati tudás hiánya miatt. Másnap Barrow is megkapja a kitüntit, mert olyan remekül kiismerte a náci Dadust, Bates meg csak húzza a száját. Záró képként látjuk a Lordot és Bransont sok tweed zakós úriember társaságában, igen komoly beszélgetés közepén, majd Lady Mary antré, és már bele is vág a birkatenyésztés rejtelmeibe.