Erőteljesen csapunk a lovak közé a mai részben, annyira, hogy alig győzzük a fejünket kapkodni. De nézzük sorban. Késő este egy taxisofőr mögé utas száll be, ám a tag nem fuvart rendel, hanem kést (mit kést, pengét) ránt, és az ülésen keresztül felnyársalja a taxist. Nem sokkal később Jo és Henry egy utcasarkon búcsúzik egymástól, majd a férfi az érkező taxiba ül (itt hagytuk ugye abba az előző rész végén). Nincs szerencséje, a sofőr ugyanis ismeri őt – reszelős torokhangon utasítja, hogy kösse be magát, aztán őrült vágtába kezd. Igen, Adam lesz az, és az is rögtön kiderül mit akar: bizonyítani a halhatatlanságát, amit szerinte Henry nem hisz el.
Hősünk hiába ismételgeti, hogy de igen, hisz neki, a férfi ennek ellenére fegyvert ránt és fejbe lövi magát. A következő pillanatban eltűnik a vezető ülésről, az autó pedig irányíthatatlanul száguld tova. Pár méter, és a folyóban köt ki. Ajtók bezárva, a víz egyre emelkedik, így dokink hiába küzd, végül megfullad. Nem sokkal később ismét a folyóban tér magához; immár meztelenül, pechjére két járőr szeme láttára bukkan elő a habokból.
Reggel aztán (immár rendőrségi melegítőben) Reece asztala előtt ülve végzi búskomor, bűnbánó ábrázattal. Némi hezitálás után kiböki, hogy azért szedték össze meztelenül a folyóból, mert alvajáró, időnként össze-vissza mászkál, és csak a folyó téríti magához. És miért meztelenül? Nos, mert úgy alszik. Na itt jön az, hogy leállítom a felvételt, hogy kiröhögjem magam. Csodálom, hogy hadnagyunk kibírja enélkül. Mindenesetre azt tanácsolja Henrynek, hogy vegyen magának pizsamát. Na ja. Hősünk vesszőfutásának azonban ezzel még nincs vége, mert amint kilép a góré irodájából, szembe találja magát az őrs összes dolgozójával, akik nevében Hanson átad egy cuki piros fürdőgatyót és egy úszószemüveget. Az „ünnepelt” egész jól tűri a vérszívást. Miután mindenki kiörömködte magát, nem árt dolgozni: leszúrt áldozat holtteste érkezett Henry „páciensének”. Irány oda, addig kap búcsúzóul pár vigasztaló szót Jo-tól, aztán jöhet a boncolás.
Illetve előbb egy lájtos infarktus, az áldozat ugyanis a taxisofőr, akit Adam előző este leszúrt. Hősünk onnan jön rá, hogy a száguldó taxiban észrevette a sofőr igazolványát, ami megegyezik a mostani holttest arcával és nevével. Az is nyilvánvaló, hogy karddal szúrták le – Lucas dob egy hátast, és közli, hogy kiadatja a körözést a Hegylakóra. Hehe.
Hősünket az üzletben látjuk viszont, ahol magához szólít egy kardot – gondolom a segítségével akar további összehasonlító vizsgálatot végezni a holttesten. Abe nem érti, hogy tud most a munkájára koncentrálni, mikor egy nyilvánvalóan pszichopata halhatatlan tör az életére. Szerinte meg kellene osztania mindezt valakivel, aki segíteni tud neki, hivatalos személyként – igen, Jo-ra gondol. Henry erről hallani sem akar, anno a feleségének is elmondta a halhatatlanságát, elmegyogyó lett a vége (emlékszünk?). Visszapillant a múltba, arra, ahogy a felesége miatt bekerült, és arra, hogy odabent mennyire könyörgött az asszonynak, hogy nem elmeháborodott, emeljen szót a szabadulása érdekében, az azonban elutasította.
A jelenben Henry és Lucas előbbi által a boncterembe hozott karddal szimulálják a tettet, de megállapítják, hogy nem ilyen tárgy lett a taxisofőr veszte. Pontosabban kard végzett vele, de másmilyen. Azt már az érkező Jo-nak mondják el, hogy arra is rájöttek, az áldozat nem régóta volt taxis (bár nem tudom ennek van-e jelentősége), és kapott Hepatitis-B elleni oltást. Ez utóbbit leginkább egészségügyi dolgozók kapják, talán a sofőrködés csak a másodállása volt. Hanson jelenti, hogy megtalálták az áldozat kocsiját a vízben, irány oda.
Jo, Hanson és Henry érkezik a megtalált járműhöz. Dr. Morgan a hátsó ülésre csüccsen (bár kissé vonakodva, mert előjönnek a tegnapi rossz emlékek), ahol azonnal meglátja a kard nyomát az ülésen – ezen keresztül szúrt ugye a gyilkos. Aztán Hanson megtalálja a töltényt (amivel Adam átlikasztotta a buksiját), rendőreink pedig elkezdenek agyalni mi és hogyan történhetett. Annyi biztos, hogy antik fegyverről van szó – Hanson felismeri a töltény alapján – de lövésük sincs (hehe), kié lehetett.
Jo észreveszi a hátsó ajtón a doki által este bevésett karmolásnyomokat, amit szabadulási kísérlete közben hagyott, de ő azt állítja, ebből nem lehet DNS-t nyerni. Naná, hogy nem. Hősünk ekkor a kocsi padlóján megpillantja óráját, ám mielőtt stikában magához szólíthatná, Jo megelőzi, és felkapja a szerkentyűt. A nő jóindulatúan feltételezi, hogy bizonyára elejthette, társa pedig hozzáteszi, hogy jobb lenne, ha nem csinálna ilyesmit, még a végén őt gyanúsítják az esettel. Hm.
Henry ezután az üzletbe érkezik, de lepattan az ajtajáról – Abe zárta be, jelen helyzetben „biztos ami biztos” alapon. Kulccsal persze bejut, odabent (illetve odalent) pedig elkezd az ügyön agyalni, amihez fia segítségét kéri, mert Jo-nak nem akar semmit sem mondani. Kimennek a mólóra, ahol a taxival együtt a vízbe pottyant: szerinte az áramlás a móló lábához sodorhatta a gyilkos fegyvert, ezér elemlámpával a sekély vízbe világítva próbálják meglelni (könyörgöm!). Az öreg végül megtalálja, Henry pedig szó nélkül gatyára vetkőzik, hogy utána ugorjon – sőt még a Hansontól kapott úszószemüveget is beveti, fia akárhogy tiltakozik is. A csobbanásig azonban nem jut el, mert a változatosság kedvéért meglátja őket két rendőr, és félbeszakítja a cselekményt, aztán bekaszlizza közszeméremsértésért (vagy valami ilyesmi).
Persze megint Reece asztala előtt köt ki, és ismételten magyarázkodnia kell, de most nem tudja előadni az alvajárós sztorit, mert a) nem volt full meztelen, b) nem volt egyedül. Elrebegi hát, hogy megtalálni vélte a gyilkos fegyvert, mire a nő visszakérdez: oké, és miért nem fordult hozzám? Erre szinte üvöltve közli, hogy azért, mert egy gyilkost kell elkapni. Aztán észhez tér, hogy talán nem a legszerencsésebb kiabálnia, így felhagy vele. Kicsit később Jo-nak elismétli, hogy mit tippel a gyilkos fegyverről, és azt, hogy Reece pszichomókushoz küldte a viselkedése miatt. Mehh! A nő menten felajánlja, hogy vele is beszélhet, ha szükségét érzi, de Henry nem igazán akar beszélni, így marad a terápia.
Dokink gondolatban visszatér a múltba, amikor utoljára „terápiázott” – első diliházas emlékeiben mozizunk tovább. Persze itt nincs asztal mellett ülés és mélázó vekengés (1815-ben járunk), hanem tömlöc és bilincs. Kezelőorvosa közli, hogy látja, szellemileg ép, ám a kijelentése, miszerint halhatatlan, nem tudható be egyszeri botlásnak, hiába bizonygatja ezt Henry. Szóval marad a hydroterápia, hogy kikezeljék – nem tudom ez mit jelent, de sejtésem azért van.
A jelenben az agyturkásznál ücsörög, akinek az irodája egyáltalán nem az a hipermodern valami, talán ez bizalmat kelthet hősünkben. Meg az is, hogy a dokija Dr. Farber brit és kezdésnek teával kínálja. Kicsit körbeszaglásszák egymást, aztán megkezdik a terápiázást.
Hanson lecsapja Jo asztalára a gyilkos fegyvert – úgy nézem mégiscsak hittek dokinknak és kihalászták a vízből. Sőt a szerszám regisztrálva van, szóval irány megnézni a tulajdonost. Nyomozóink beengedik magukat a feltételezett tettes lakásába, ott azonban csak egy újabb halottat találnak, méghozzá szakszerűen felboncolva. Miután ő a tulaj, kizárható, hogy ő lenne a keresett gyilkos. Szarban vagyunk. Nem sokkal később Dr. Morgan is megérkezik, és megállapítja, hogy az áldozatot élve boncolták fel (baszki!), méghozzá vadászkéssel.
Mikor ezt kimondja, nagyjából zöldre vált a feje és elrohan. Miért is? Nos, mert olyan kése neki is van, méghozzá bent a melóban, a fiókjában (az vaj’h a munka mely fázisához kellhet?) Rohanvást érkezik, Lucas nyugtatja meg futtában, hogy relax, a cuccai mosva-vasalva-kötve-fűzve vannak a fiókjában, vau nem nyúlt hozzájuk. Hát, nem nyert, mert az eszközök valóban ott vannak, ám a vadászkésen ott a rászáradt vér – sanszos, hogy szegény kettes számú áldozatot ezzel belezték ki. Hősünk összenyalábolja a felszerelést, és sietve távozik.
Az üzletbe jött, gyorsan vázolja a helyzetet a fiának, aztán közösen úgy döntenek, hogy nem maradt más választásuk minthogy elmeneküljenek a városból – Henry kizártnak tartja ugyanis, hogy a rendőrség ne őt gyanúsítsa, és nem hiszi, hogy ebből a helyzetből kimagyarázkodhatna. Lucas épp a második áldozat testét vizsgálja, mikor belibben Martinez nyomozó hősünk után érdeklődni. A férfi hebeg-habog egy kört, végül kiböki, hogy egyrészről Dr. Morgan sietve távozott, másrészről a halott pont úgy van felboncolva, ahogy felettese szokta csinálni. Szóval valami rohadtul nem stimmel, konstatálja immár nyomozónk is.
A boltban őrült pakolászás folyik – bőröndök rendben, útlevelek készenlétben, már csak Henryn múlik az indulás, aki a vadászpengét veszi közelebbről szemügyre. Ekkor lép be Jo, és kér magyarázatot a helyzetre. Hát, azon nem nagyon van mit magyarázni, hogy a gyilkos fegyverrel (ami ráadásul a sajátja) a kezében ácsorog a menekülés küszöbén, úgyhogy nincs más választása, igazat kell mondania. Abe ugyanerre biztatja, ideje hát színt vallani.
Legalábbis részben. Mert a teljes igazság ugye korábban már kijött a száján, és katasztrofális következménye lett. A vallomás előtt visszapillant a múltba, ahol láthatjuk a hydroterápiát – a deklaráltan tudományos módszer annyit takar, hogy egy padhoz kötözték, és vödörből öntik a szájába a hideg vizet, hiába üvölti, hogy már belátta, nem halhatatlan. Tisztára, mint a sötét középkorban, baszki.
Gyónását az őrsön ejti meg Martinez, Hanson és Reece társaságában. Az igazság előadható része úgy hangzik, hogy a gyilkos egy ideje már hívogatja őt, dokink valamiért a mániájává vált, rá akarja kenni a gyilkosságait, és nem mellesleg halhatatlannak hiszi magát (itt Henry megejt egy lekezelő vállrándítást, nem győzök vigyorogni). És hogy miért akart elmenekülni? Mert remélte, ha elmegy a városból vége szakad az eseményeknek. Mondjuk ez némileg sántít, de Reece elhiszi, és ez a lényeg, végülis ő a főnök. Elrendeli, hogy figyeljék a boncolót, hátha meglesz a rosszarc, amint Henry után leselkedik. Egyben utasítja a dokit, hogy vizsgálja meg a második áldozat testét, hátha talál valami nyomot.
Így is lesz, kiszúrnak a testen egy harapásnyomot, ami embertől származik. Henrynek eszébe jut, hogy a taxisofőr be volt oltva Hepatitis-B ellen, és mint kiderül ez az áldozat is – kell lennie valami összefüggésnek, közös pontnak a két elhunyt között. Ekkor érkezik Jo, neki adja elő elgondolását, aki előveszi a kisokosát, ahol fel van jegyezve minden a két áldozatról, így derül ki, hogy mindketten megfordultak a Bellevue elmegyógyintézetben. Dolgozóként (ezért a Hep-B oltás).
Elmennek a nevezett intézménybe, ahol nyomozónk kideríti, hogy a két áldozat nemrég itt hagyta a helyet, mert tengelyt akasztottak az egyik ápolttal – mármint a beteg támadt rájuk. A tag nevét azonban nem adják ki, ahhoz külön engedélyt kell kérni. Henry szerint ez így rohadtul nem jó, mert az említett ápolt lehet a gyilok, minél előbb szükség lenne a kilétére. Hát, azt egy orvos is megmondhatja – márpedig hősünk ide jár agyturkászhoz, irány tehát Dr. Farber rendelője szívességet kérni.
Kezelője segítőkész, meg is adja a feltételezett gyilkos nevét – Clark Walkernek hívják. Halhatatlannak hiszi magát, már többször kapták rajta meztelenül a folyóban. Szóval ő lesz Adam, gondolom én. Szabadon mászkál amúgy, csak kezelésekre jár be, még jó, hogy épp most van terápiája. Hőseink veszett tempóban loholnak a portára, hogy megtudják mikor ér véget a kezelése – az őr azt a választ adja, hogy Walker épp kijelentkezett.
Jo átnyúl az őr asztalán és megnyomja a biztonsági riasztót, hogy ezzel lezárja az épületet, nehogy Clark távozni tudjon, Henry pedig kiszúrja a kijárathoz igyekvő gyanús alakot. Vad vágtába kezd utána, Walker felrántja a záródó félben lévő ajtót, és az utolsó pillanatban kipréseli magát rajta. A doki hiába rángatja a kilincset, a rendszer lezárt, nem tudja követni…
Reece az őrsön kiadja az ukázt a kollégáknak – körözés van Walker ellen, mielőbb meg kell találni. Jo és Henry lelkizik még egy kört, a nő biztosítja a férfit, hogy sosem tartaná gyilkosnak, meg amúgy is relax, hamarosan meglesz az elkövető. Dokink ezután az üzletbe megy, ahol hiába keresi Abe-t, fia helyett az alagsorban Clark Walker várja, b+! Henry emelt hangon ordítja, hogy mégis mit tett társával, de nem kap választ, a gyilok mindössze letérdel, és a taxisofőr megöléséhez használt kardot mutatva kéri, hogy ölje meg őt.
Ebben a pillanatban odafent betrappol Abe, szusszanok egyet annak örömére, hogy egészben van. A két halhatatlan vad dulakodásba kezd, az öreg pedig ijedten szalad a hang irányába. Henry kiszabadul a gyilok szorításából, felkap az íróasztaláról egy levélbontót (?), hogy a következő másodpercben a vadul rárontó ellenfele vállába döfje. Az leadja a kanalat, de ahelyett, hogy teste eltűnne nagyonis a helyszínen marad – ezek szerint nem ő a valódi tettes, nem ő Adam.
Miközben a helyszínelők birtokba veszik az üzletet, Henry döbbent arccal áll a felfordulás közepén, még az őt faggató nyomozónak sem tud mit mondani. Hanson állítja le a kérdezősködést azzal, hogy a doki kolléga, hagyják kicsit lélegzethez jutni. Ez elég rendes dolog tőle, csak mondom. Sőt, Lucastól pokrócot kap a hátára, és ezzel egy baráti vállveregetést, Jo-tól pedig pár megnyugtató szót, és egy verbálisan felajánlott vállat szükség esetére – nagyon cukik mind, na.
A pillanatnyi idillt a telefon csörgése szakítja félbe – a túlvégen Adam szólal meg. Elmondja, hogy Walkerrel ő hitette el, hogy halhatatlan, de amúgy egy pszichopata gyilkos volt, szóval nem kár, hogy Henry megölte. Azért hozta hősünket ilyen helyzetbe, hogy végre átélje milyen nagyszerű érzés embert ölni. Dokink nem vevő a játszadozásra, őrültnek nevezi „sorstársát”, és befejezné a vele való diskurálást, mikor a férfi utasítja, hogy nézzen ki az ablakon. Merthogy Adam odakint van, közli, hogy elhagyja a várost, de csak ideiglenesen, hogy újult erővel térjen vissza kínozni őt. És ekkor kilép a félhomályból, hogy végre arca legyen a gyilkos hajlamú halhatatlannak, én pedig sietősen az államat kezdjem keresgélni: Adam nem más, mint Dr. Farber, a nemrég még hősünkkel terápiázgató pszichomókus.
Facebook kommentek