Elérkeztünk az évadzáróhoz, kiderül lesz-e világvége vagy sem, ki lesz az áruló a csapatban, vagy új ellenséget köszöntünk. Kezdetnek Henry Parrish egy álmot lát, Moloch idézi meg a legújabb harcosát, látjuk, ahogy kikel a földből és lángoló lován vágtázik. Egy kicsivel csendesebb tóparton Crane mereng Katrinán, ahogy általában szokta, ám meglát egy vörös hajú hölgyet elsuhanni az erdőben. Gyorsan utánamegy és kiér egy közeli mezőre, ott katonákat lát, mégpedig olyanokat, mint az ő társai voltak a függetlenségi háborúban. Megtalálja Vöröskét, nem Katrina, de mire föl a háborús készülődés? Egyik fontos csatára emlékeznek így, hogy eljátsszák azt évfordulós megemlékezésként. Crane-nek több se kell, gyorsan pontosítja a hölgy történelmi tévedéseit, a hölgynek leesik, hogy töribuzival van dolga, majd keres neki egy katonai tiszti egyenruhát, mert polgárok nem játszanak. Crane telója megcsörren, Henry keresi, fontos megbeszélésre hívja őt és a Mills-lányokat.

Corbin kis faházában Crane levetette a régi göncöket, de most azokba a gúnyákba bújik, amiket az emlékhelyen kapott a hölgytől. Jenny sem örül a régi, kopott után régi, de friss göncöknek, viszont Crane legalább elégedett. Ha Parrish nem érkezik meg rövid időn belül, Abbie lelép, a parancsnok kihallgatására megy be. Crane bízik az amerikai igazságszolgáltatásban, hisz ártatlan a főrendőr, de a két lány tudja, nem olyan egyszerű az ügy, mint ahogy látszik. Végszóra az öreg is megérkezik, köszönés nélkül, a puszta infókkal ráhozza a frászt a társaságra. Elmeséli mit látott: a négy fehér fa, Moloch pedig feltámaszt valakit. A két lány a leírás alapján ráismer a Második Lovasra, ez lenne a Háború, aki a lovával a napfogyatkozás felé vágtázik. Két résszel ezelőtti fejtörő, a szent neve egy jel ide kapcsolódik, ha kitalálják a nevet, eljő a háború. Érdekes egybeesés, hogy aznap este lesz egy napfogyatkozás, a legutolsó ilyen égi jelenség pont 13 éve volt. Azon a 13 évvel ezelőtti napon, mikor Abbie és Jenny meglátta az erdőben Moloch-ot kikelni a sírjából, annak is az évfordulója van… Micsoda véletlenek…

Abbie megérkezett a kapitányságra, a főnöke irodáját üresen találja, az egyik kolléganő mondja el, hogy a parancsnok kihallgatását más városba helyezték át, és átad egy csomagot Abbie-nek, egy naplófélét kell böngésznie, fontos lehet. Irány az archívum, Crane és az öreg lelkesen dolgoznak, mikor Abbie érkezik. A terv a következő: boszorkányosan ügyes varázslattal meg lehet akadályozni a Háború belépését a földi világba, de az összes boszi itt Álmosvölgyben halott. Kivéve, na vajon ki él még? Katrina, igaz ő a Purgatóriumban van, de nincsen térkép, adja fel a reményt Abbie, de ennyire nem egyszerű az élete. Crane hiába fürdik egy kicsit a saját dicsőségében a kiváló fotografikus memóriájával és a térkép lerajzolásával, ha Abbie szerint becsapta. Nagy kiborulásra nincsen idő, Abbie kénytelen enyhülni, jöhetnek a további részletek. A térkép bizonyos vonalai úgynevezett Ley-vonalak, természetesen képződő, történelmi jelentőségű, de természetfeletti erővel bíró vonalak. Igen, Álmosvölgyön is keresztülhaladnak ilyen vonalak, ám például New York-on, Denveren, Mucsaröcsögén bezzeg nem, így ottani szellemjárásról sosem hallunk, bár ki tudja, lehet egy másik sorozatra kell csak várni. A vonalak egy pontban keresztezik egymást, ez egy földút az erdő közepén, ott van az átjáró a Purgatóriumba, Washington tábornok szerint ott dőlhet el a nagy csata. A szentes fejtörőhöz a parancsnok kis naplója ad segítséget: Corbin seriffé volt, aki a Knapp tiszteletessel nyomozott, minden találkát lejegyzett és részletes, hanganyaggal bővített jegyzeteket készített. Jenny feladata lesz a hangfelvételek végighallgatása. Jenny félrehívja a tesóját, nem tetszik neki, hogy Abbie önként és dalolva szalad Moloch elé, mi lesz ha Crane tényleg elárulja őt? Igazából Jenny-nek az a baja, hogy fél újra egyedül maradni, miután ismét összejöttek, mint két jó testvér. Abbie megígéri, hogy visszatér, Jennyi megígéri, hogy kiszabadítja, ha ott maradna. Milyen szép a testvéri szeretet…

Akkor irány az erdő, még a levegő is más ez erővonalak mentén. Crane szerint Katrina a Grace-féle templomban lesz. Az öreg rögtön elmondja a Purgatórium útikalauz hasznos infóit: Akármit látnak, hallanak, az nem valóságos, bármennyire is annak tűnik, mert ha elhiszik, ott ragadnak. Ne fogadjanak el se ételt, se italt, mert ha megkóstolják, ott ragadnak. Megérkeznek a megfelelő helyre, ahol elmondják Washington tábornok varázsigéjét, ami kinyitja az átjárót, majd ugyanezeket a szavakat kell a visszatéréskor is elmondani, remélhetőleg már Katrinával együtt jönnek vissza. Az öreg nem megy velük, de kéri, hogy mindenképpen éljék túl a kalandot, mert Abbie&Crane adott neki reményt az élethez, nem akarja elveszíteni őket és ők se veszítsék el egymást a másik oldalon. A páros elmondja a varázsszavakat  és megjelenik a kapu. Mintha egy láthatatlan tükör törne össze, mögötte feltárul egy hosszú boltíves átjáró, ahová kézenfogva sétálnak be.

Abbie felébredt végre, kellemes zene szól a háttérből, mintha egy faházban lenne, a feje sebes, de valaki leragasztotta. Crane-t keresi, de helyette a mosolygó Corbin seriffet és Andy-t találja meg, aki újra kedves és normális. A lány még mindig Crane-t keresi, de a másik kettő nem ismer semmilyen Ichabod Crane-t, sőt a lány az FBI akadémiáról tért vissza, mert megsérült egy gyakorlat közben és eltávot kapott, hát Corbinnál pihen. Osztályelső, a tanárok kedvence, garantált FBI karrier. Abbie hiszi is, meg nem is, de Corbin újra él, az élet a normális kerékvágásban folyik tovább, de valami mintha hiányozna, hiába lehet újra együtt Andy-vel és Corbinnal. Lássuk Crane-t, ő visszatért a maga korába, szintén Abbie-t keresi, de zongoraszót hall és követi a zenét. Egy ünnepség közepébe csöppen, ő az ünnepelt, a király seregében eltöltött szolgálat után leszerelt és hazatért, apja legnagyobb örömére. Állítólag ő volt az, aki a yorktowni csatát sikerre vitte, az egyetemen élete végéig taníthat, a Crane név sokáig ragyog. Az érintett alig hisz a fülének, ő még úgy tudja, hogy fellázadt a hazája és az apja ellen is, de apa és a barátok csak fáradtnak hiszik őt. Apu büszkén mondja el, mennyire imádja a hős fiát, sose tagadná meg, a gyermek meghatódik és átölelik egymást. Apu ünnepelni akar, innivalót kéret.

Ekkor Abbie a kedvencét kapja, pite fagyival. Corbin és Andy falatozni kezdenek, az omlós, meleg süti és hideg fagyi kiváló ünnepi lakoma. Viszont Abbie épp az első falatot kapná be, mikor beugrik neki egy emlék Crane-ről és rájön, amit lát, az hazugság. Hiába dühöng Corbin, nem eszi meg a sütit, ami vérben tocsog. Abbie gyorsan az ajtóhoz szalad, Corbin lefejezve, Andy hátracsapott fejjel könyörög Abbie-nek, de a lány kitör a házból. Az angolok partiján apu tósztot mond drága fia tiszteletére. Crane az ajkához emeli a poharat, de emléket lát Abbie-ről, majd az ital másfél centire az ajkaitól megáll, Crane leengedi a poharat és végre ő is rájön, hogy semmi sem igazi. Apudémon megfenyegeti, hogy tönkreteszi, ha nem iszik, de Crane elhajítja a poharat, majd kimenekül az épületből. A valódi világban, az álmosvölgyi irodában Jenny hallgatja a felvételeket, remélhetőleg talált valamit, mert egy Trinity nevű templomról szóló infókat már izgatottan kutatja.

A Purgatóriumban Crane egy erdőben van, ott egy síró, meztelen lányt fedez fel, de a nő arca helyén nincsen semmi. Crane tovább sétál, és pár lépésre tőle talál egy földön fekvő nőt, végre megvan Abbie és egy ökölösszeütéssel bebizonyítják egymásnak, hogy mindketten valódiak. Abbie örül, mikor kiderül, hogy Crane rá emlékezve jött rá arra, hogy hamis világban vannak, és milyen csodás a köztük lévő kapocs, de Crane már csak Katrinára tud gondolni. Crane felismeri a helyet, ebben az erdőben találkozott először Katrinával, majd eljutnak a templomhoz. A nő békésen álldogál a gyertyák előtt, mit sem sejtve a megmentői érkezéséről. Észreveszik egymást, Katrina nyüszít, hogy nem jöhetnek ide, ő meg nem mehet el, de a párost nem állítja meg senki és semmi. Vagyis de, mert ha Katrinát elvinnék, olyan erők szabadulnának ki, ami pusztulást hozna a világra. Ám a világ akkor is elpusztul, ha Moloch szabadon engedi a Háborút. Talán lenne megoldás: Katrina tud egy kijáratot, de ha ő elmegy, valakinek maradnia kell. Abbie egyre jobban érzi  vesztét, így ő dönt a saját sorsáról, marad. Nem fog elmenekülni Moloch elől, a párra a másik oldalon lesz szükség, hogy segítsenek az emberiségnek. Abbie nem változtatja a véleményét, hiába teniszeznek a Jössz! Nem jövök! párbeszéddel, a lány döntése végleges, ő itt fog harcolni. Katrina átadja a boszorkányláncát, ami megvédi őt a gonosztól és megígéri, amilyen hamar csak lehet visszatérnek hozzá és kimentik. A templomajtón már dörömbölnek, Crane és Abbie elbúcsúznak egymástól, majd Crane Katrinával együtt kimondja az ajtónyitó szavakat és visszatérnek az erdőbe.

Henry Crane-hez rohan, rögtön Abbie-t keresi, ám Moloch próféciája valóra vált. Abbie a másik oldalon ismerkedik a lakótársakkal, akik reflexmozdulatokkal és félelem kiáltásokkal ereszkednek térdre Moloch előtt, míg Abbie bátran szembenéz vele és Katrina láncával sikerül megsebesíteni, így elmenekülhet előle. A másik oldalon Crane és Katrina végre örülhet egymásnak, Henry is bemutatkozhat a boszinak, de bájcsevegésre nincs idő, meg kell akadályozni a Háború eljövetelét. Katrina bűbájoskodik, Crane végre örülhet felesége tudományának. Kis kitérő, Jenny megérkezett a Trinity templomhoz, de mit kell vajon keresni? Vissza Team Crane-hez, megtalálták a négy fehér fát, ahol a Háború felbukkanhat. Vissza Jenny-hez, Corbin anyagát hallhatjuk, miközben ő valami kulcsot vagy egy nehezebb tárgyat keres, amivel ajtót nyithatna, törhetne. A templomot hosszú évek óta sehol sem említik, sokszor nevet váltott, majd egyszerűen eltűnt a feljegyzésekből, mintha titkolni akarnák a létezését. Vajon miért? Jenny megtalálja a kulcsot, ott lengedez a szélben egy kidőlt kerítésdarabon, de egy földön lévő tárgy sokkal érdekesebb. Az égen a napfogyatkozás nemsokára eléri a csúcspontját, hamarosan teljes sötétség ereszkedik a tájra. Jenny ezzel a emléktáblaszerűséggel a birtokában rongyol el, majd egy üzenete hagy Abbie-nek. A szent neve egy jel, azt szó szerint kell érteni, ne bízzanak meg…, hogy kiben azt nem tudjuk meg, mert Jenny kocsiját kilövi a Fej nélküli Lovas, a jármű felborul, Jenny eszméletlen.

A Purgatóriumban Abbie menekül, egy kiálló gyökérben elvágódik, majd gyerekkora egyik helyszínén találja magát. Még a rész elején, Jenny búcsújánál szó volt egy titkos helyről tetőtéren, ott volt egy babaház, amivel kettesben játszottak, ha szüleik veszekedtek. Ott senki sem zavarta őket, az csak az övék volt, most Abbie ennek a babaháznak a másában van, a fiatalkori önmagával és a fiatal Jenny-vel teázgathat és cseveghet Molochról. A kiskorú énje elmeséli neki, mi történt valójában a gyerekkori találkozáskor. Moloch elzárta ezeket az emlékeket, hogy sose jöjjön, jöjjenek rá az igazságra. A másik oldalon Katrina próbál varázsolni, de semmit se érez, mintha a Lovas már eltűnt. Az öreg szerint a Lovas itt van, majd Katrinát és Cranet a fehér fáknak löki, amik magukhoz láncolják őket a gyökereikkel. Ne már, pont az öreg lesz a gonosz? Pedig kedveltem, de vénember túlságosan is jól titkolta, hogy ő csak kihasználta Crane-t, Abbie-t és Katrinát, mert csak így volt esélye, hogy felfedhesse a valódi kilétét. A támogató szavak, az ötletek, a segítség mind-mind a megfelelő pillanatban hangzottak el, a trió csak egy eszköz volt a szemében, az egymásba vetett hitüket használta fel, hogy tőrbecsalja őket. Ők pedig sosem néztek a dolgok mögé.

A második lovas már réges-rég előbújt a földből, pont a 13 évvel ezelőtti napfogyatkozás napján és csak várnia kellett, hogy felfedhesse a valódi kilétét. A babaházban Abbie végre megtudja, mi is történt 13 évvel ezelőtt. A testvéreket odaküldték, hogy lássák, ahogy Moloch feléleszti a Második Lovast, vagyis ahogy a másik oldalon egy bizonyos Henry Parrish-t. Henry csak félig halandó, köszönhetően a kedves szüleinek, Ichabod és Katrina Crane-nek. A vére elég erős volt ahhoz, hogy túlélje a boszorkányok átkát, mert a vére nem csak a Gólemet hozta létre. A fogságban a fák gyökerei táplálták őt, átkozta a szüleit és Istent. Megvágja a kezét, vér csordul ki belőle és megnyitja a régi sírhelyét. 200 hosszú év után hallotta meg az igazi Teremtőjének, az igazi apjának tartott személy hangját, Molochét, aki újra életre keltette őt. Isten küldött két tanút (kicsi Abbie és Jenny), akik megakadályozhatták volna a feltámadást, de akkor legyőzték őket és most is legyőzték őket: Jenny talán halott, Abbie fogságban. 

Ugrás Abbie-re, fáj az igazság, de a lány hiába akar hazajutni, az átjáró bezáródott, a babaház fogja lesz örökre. A másik oldalon a nem túl büszke szülők még mindig nem értik, miért lett Lovas a gyerekükből. A szent neve egy jelkép magyarázata az, hogy Jeremy a feltámasztása után a Trinity templomhoz ment el, ott hagyták magára gyerekként és ott látta meg a St’Henry’s Parrish (St. Henrik Parókia) nevet, így egy új nevet kreált magának. A kis család megejtheti az első hivatalos veszekedését, mekkora áldozatokat hoztak érte a szülei, de a gyermeket nem érdekli semmilyen magyarázat. Egy ló nyerítése hangzik fel, megérkezett a Fej nélküli lovas, vagy Katrina régi kérője, Abraham. Anyucit átadja neki, apucit belefekteti a sírba, a gyökerek takaróként borítják be őt. Henry feltöri a gonosz pecsétjét, amit Abraham adott át, megérkezett hát a világvége…  Hűha, hát szóhoz sem jutok, ezekre a fordulatokra végképp nem számítottam. Ezzel a Rolling Stones számmal búcsúzik az évad és én is. Messze még a második széria, de várlak titeket akkor is! Köszönöm az egész évados kitartó figyelmet!