Elérkeztünk az évadzáróhoz, mármint még az elsőhöz, merthogy ez a hogyvolt ilyen retrosított-svédelt változatban érhető el. Sok minden történt az idáig vezető úton, Ted randombarátnői például úgy potyogtak az évad során, mint a gonoszok egy igazán vérbő 24 epizódban, amikor nagyon felidegelik Jack Bauert, aminek főként az ellenfelei (és kisebb részben szövetségesei) látják kárát. Az előző részben ott tartottunk, hogy Lily-t kétségek gyötrik az esküvővel kapcsolatban, Ted pedig visszatért a gyökerekhez. Na, nem úgy, hogy a gergelyugornyai kemping „Harmadik félidő” talponállójának törzsvendégeit kihívja egy visszavágóra csocsóban, hanem, hogy megint Robint akarja meghódítani. Van, aki szeret csirizes talppal felpattanni a szopórollerra, na.

Sötét, lerobbant épületben középkorú pap rózsafüzérrel, ami nem annyira fog segíteni a ráfogott pisztoly ellenében, attól tartok. Bár, ki tudja. Martha-nál és Jimnél viszont még jó, hogy nincs pisztoly, mert simán főbe lőnék egymást a vacsi alatt, szép is az, amikor a párok összeismertetik a szüleiket. Martha szerint a baseball unalmas mint a szar, Jim szerint pedig a színészek mind komolytalanok, a csokis desszertet egymás arcába dörgölik. Beckett és Castle sosem örültek még így hullának, villámgyorsan sorsukra hagyják a két nem túl vidám szülőt. Joe McMurtry atyát előző nap este lőtték le, háromszor, mellkason, biztos ami tuti. A gyilkosság profinak tűnik, de ki lövet le egy papot? Castle egyet találhattok, máris jön a Da Vinci kóddal, de Beckett szokás szerint maradna először a reálisabb lehetőségeknél. Ryan keresztet vet, csak  aztán árulja el, hogy egy fogadó csaposa tud valamit a gyilkosról, de csak nyomozóval hajlandó beszélni, Beckették oda indulnak, Espoék meg egy apácát kihallgatni.

A kocsmába előző este betért egy Leo nevű fickó, aki elmondta, hogy hallotta a lövéseket, majd kiütötte magát mint a szar, így a csapos betette egy taxiba, már mondja is a címet. Ryan tiszta ideg az apáca miatt, a katolikus iskola kikészítette a lelkivilágát rendesen. Mary nővér mondjuk valóban nem az a tipikus „eszemahúsodatkicsikém” típus, de legalább már mondja is, hogy ki a gyilkos, Michael Dolan. Egy elveszett lélek, akit az atya meg akart menteni, de a jelek szerint nem sikerült. A név nem ismeretlen, Mickey az O’Reilly család végrehajtója, együtt nőttek fel az atyával, barátok voltak, mígnem két napja összevesztek mint az állat. A halála napján pedig az atyát a mise kellős közepén hívták el valahova Mickey miatt, a kihallgatás végére már Espo is fél az apácáktól, ez is valami.  

Mai tanmesénkből megtudhatjuk, hogy a környezetvédelem halálosan komoly dolog és, hogy Dannó nem tud főzni, ellenben bérelt helye van ninjánk szívében.

Az ötödik részhez érkezünk a sorozatban, itt az ideje egy rövid értékelésnek. Úgy tűnik, aki kizárólag a briliáns következtetések és a nyomozás izgalmáért kapcsol az aktuális epizódra, csalódni fog. A Sherlock Holmes-történeteknek ebben a változatában legalább olyan fontos — ha nem fontosabb — a karakterek interakciója, háttere, jellemfejlődése, mint a bűnügyek és azok megoldása. Holmes, a gyógyulófélben lévő junkie életét még mindig meghatározza a heroinfüggőség, és bármennyire tagadja, reális esély van rá, hogy visszaesik. Cinikus, goromba álarc mögé bújik és minden lehetőséget megragad, hogy megalázza Watsont, a ráerőltetett gardedámot, de mégis úgy érzem, kezdi megkedvelni. Számára az eredmény a legfontosabb; mindegy, hogy a gyilkos megtalálása vagy Watson szerelmi élete a megoldandó probléma, nincs olyan eszköz, amit nem vesz igénybe a siker érdekében. Watson számára a feladat, hogy Sherlockra vigyázzon, több, mint egyszerű munka. Különleges kapcsolat fűzi őket egymáshoz. Úgy aggódik érte, mintha a családtagja lenne, de az sem kizárt, hogy gyengéd érzéseket táplál iránta. Mókás helyzeteket eredményez, hogy a főszereplők egymástól is tanulnak: az előző részben Watson dedukció segítségével buktatta le a hazudós amorózót, Sherlock pedig néha, egy-egy pillanatig empatikusnak, érzékenynek, majdhogynem emberinek tűnik.

A harmadik műszak óvodás kislányok és daduskáik sípos-dobos-nádihegedűs anyák-napi műsorára emlékeztet ahhoz a hősies, összehangolt akcióhoz képest, amelyet Árnyasfalva fegyveres testületének elit osztaga prezentált az Ámor presszó-hadműveletként elhíresült kettős emberrablási kísérlet megakadályozása során. Tibor és Blanka újraegyesülése könnyet csalna még a Terminátor vascsipás szemeibe is.

Két éve került adásba az Éden hotel, az újkori magyar tévézés egyik legjobb realityje, aminek sem a menetébe, sem a kimenetelébe nem szóltak bele a nézői sms-ek, a játékosok egymás között döntötték el, kivel tolnak ki az adott pillanatban és hagyják pár nélkül, azaz zavarják haza a kolumbiai édenkertből. A Viasat elkezdte ismételni az első évadot, mi meg előkaptuk a klasszikus hogyvoltokat, tessék kommentelni az adás alatt és után, ingyen van.

Nyári köntösbe öltözött Pinokkina, aki megint elfelejti elmesélni, hogy mit lehet nyerni ebben a műsorban (128k RAM elég lesz mindenkinek, gondolták a tervezők annak idején, nem számítva a T69-es modellre), naszóval 25 milliót nyer az, aki a játék végén a hotelben marad. Pinokkina ehelyett a karjára aggatta az összes karkötőt, amit a helyi kínai piacon oridzsinál makuna relik felkiáltással árultak, majd' leszakad a fémkar. Új csávó jön, jelenti be, ez egyre idegesítőbb, a szabályokat ha már a bentlakó agyhalottaknak nem mondják el, legalább minket ne tartsanak már teljes kétségbeesésben.

Hanna villantott az előző részben, Petinek guvadtak is a szemei rendesen. Már csak pár epizód, és lesz itt franciázás dögivel. Miklós meglátogatta Nagysanyit Hongkongban, gondolom, az meg nem annyira örült neki, tekintve, hogy épp egy ferde szemű bulát rendelt telefonon. És hát Miklós nem felel meg annyira a paramétereknek. Nóra és Atikám már a hétvégén megesküdnek, Atikám legnagyobb kétségbeesésére. Emellett még Non-Stop Ádi is megcsinálta a feszkót, spanyol csajozós dumákat tanult, erre Kinga begőzölt, és kidobta az ex-bércsődört. Innen folytatjuk.

Tábortűz lesz a buli végére, mint egy jó katolikus táborban - én már csak tudom. Remélem egy akusztikus gitárt meg egy Delhusza slágerekkel teleaggatott csalamádét is sikerül kukáznia a kellékes fiúnak.  Na jó, ezt még az ellenségemnek se kívánhatom. A tűzrakás már csak azért is lesz vicces, mert a telepi betyárok közül senki azt se tudja mi az a tábortűz. Omlás szerint a tábortűz definíciója: ha négy szipus körbeáll egy hordót, akkor az már tábortűz. Vinny és Séróbáró Pauly D elmennek tűzifáért a helyi ezermester boltba, ahol kapnak is pár sörpadokból összehasogatott maradékot. Ezek a figurák mekkora faszállítók. És ezt a poént ők sem restek hazafele úton az unalomig elismételni.

Feladatok kiosztva, asszonyok a flamót intézik, Omlás lófingatós koktélt kever, de vagy egy hektolitert, a többi hurka gyurka meg a tüzet és a kerti bútorokat ügyezik okosan, intelligensen.  Már az első mozdulatukról lerí, hogy tűzrakásból egyikük sem szerzett kiscserkész jelvényt. De hála a magasságosnak volt még nafta a gengsztercirkálókban, úgyhogy már lángoló is a tábortűz, mint a veszett fene. Megérkeznek a vendégek, mindenki anyját és apját idehívták, még a részeges-tapizós Nino bácsi is itt van, aki most is beszól párat, de a leszerződtetett két mondata után nincs több kameraidő számára.

10 évvel ezelőtt, Reedsville. Egy családi házban egy apuka szerelget, mikor rázkódni kezd a föld. Kisfia kijön a szobájából, látott egy UFO-t. Az apa aludni küldi a fiát, nincsenek UFO-k, majd telefonál valakinek. Érte jött valaki, nem lesz elérhető egy ideig. Majd élesíti a puskáját. A fegyverrel a kezében rohan az erdőben, az égen egy V sikló válik láthatóvá. John May fut tovább, de a bokorból még az Anna hívő Ryan ugrik ki, és verekedni kezdenek. Ryan egy medvecsapdába lép, John ráfogja a fegyvert. Miért árulta el őket, az emberek megzavarták a fejét. JM szerint Anna gyönyöre az ami, megzavarja a fejeket, az emberi érzések értékesebbek. Ryan önként bevállal egy golyót, de ha életben hagyja, akkor üldözni fogja JM-t. JM nem lövi le, reméli, Ryan megérti majd a tetteit, inkább elmenekül. Ryan megesküszik, hogy el fogja őt kapni.

Hannah a szereposztó díványon várakozik, míg a jövendőbeli munkaadója a kényesen fontos telefonbeszélgetést ügyez napszemüveg témában. Na, a napgépek zsírkirály módon leügyezve, úgyhogy jöhet is a meghallgatás. Ja, hogy pont helyben is vagyunk a szereposztó dívánnyal? Az remek. A főnökasszony nem lacafacázik egyből odadobja a melót Hannahnak. Blogolni kéne, a tarifáról annyit, hogy 200 dodó per poszt, amit már csak azért is sokallok, mert eddig nem akadt ember a planétán, aki helyben stroke-ot kapott volna a gyönyörtől, Hannah esszéjének olvastán. Hannah is vattát köp, hogy egyáltalán felvették ráadásul nem is bagóért. A főni pont leszarja, hogy miről ír, csak írjon. Mondjuk kokózzon és írjon arról. De hát ő még soha korábban nem élt a szerrel. Annál jobb. És akkor jön is egy keleti bölcseket megszégyenítő illusztráció a komfortzónáról meg arról az ánuszkarikának ábrázolt helyről, ahol a varázslat születik, ami magyarul eléggé piaci igazmondás, ócska pézsmaszagában dagonyázik, ezért itt az illusztráció.

Jessa a lépcsőn csövezve a barátosnékkal nulla forintért adja el a szarjait. Shoshanna kicsit feszkós, de nem azért mert nőnap van nála, hanem azért, mert nem tudta simára aludni babaarcát, no meg az is betesz a hangulatának, hogy instant agyfaszt kap a nála cellázó Raytől. Merhogy? Kérdezni se kell. Shoshanna épphogy nem ránt elő egy 32 gigás pendrive-ot csurig pakolva liliomtipró Ray rossz szokásait illusztrálandó diagramokkal, mert baszki Ray egész éjjel, jó heteró faszi módjára régi Ally McBeal részeket néz és ezért a szentem nem szunyált valami tisztességesen. Hannah megszakítja a csacsogást, mert van itt fontosabb ügy is, mint Shoshanna kialvatlan ráncai, szóval különösebb szívbaj nélkül, mint egy tősgyökeres junkie benyögi, hogy tolna egy kis kokót. Jessa az illetékes, de most ő sem tud segíteni. De héló, há’ hisz minden New York-i bérházban van egy drogos arc, vágás, az aki folyton a postaládáknál tanyázik. Óóó, egy újabb szelet New York. Danke!