Förtelmes öt nap volt… Azt hinnéd, hogy a havas lankák majd’ kétezer méteres magasságaiban nem kínoz majd a bánat, mert lefoglal az életedért való ádáz harc (tudod, az, amiről a Dalban a pirosan villogó fiú énekelt), de ez nincs így. Egész egyszerűen nem érdekel már semmi, egy szilánkos csonttörés karcolásnak tűnik a lelket ekéző mélységes mélabú mellett. Egy dolog tartja a reményt a kárhozottban: hogy egy szebb jövő hajnalán barbár szomszédjaink megérzik a sürgető szükséget – na nem az aprófosásra, azt alkalomadtán már most is érzik, hanem – arra, hogy a ma még csiszolatlan gyémánt státuszban jegyzett Bűnök és szerelmeket saját nyelvükön, hovatovább, eredeti nyelven, felirattal sugározni kezdjék. De a dicső nap eljöveteléig minden kihagyott epizód gennyedő sebet ejt a szívemen, és a hideg veríték is kiver arra a gondolatra, hogy ezeket netalán nekem valaha is be kell pótolnom. Huszonkettedik rész.

Max épp legújabb étcsokis sütijét kínálja Earl-nek kipróbálásra, mikor befut Caroline. Szorgosan elnézést kér a késésért és egy levegővel azonnal beszámol élményeiről, miszerint szeretett volna leinteni egy taxit, de rájött, hogy nincs nála pénz, aztán az első sokkot követően megállapította, hogy tulajdonképpen egyáltalán nincs pénze, így sétálnia kellett; majd azzal folytatja, hogy útközben látott egy hajléktalant, akinek elmesélte fél élettörténetét, mire még ő kapott pénzt a férfitól, akit tekinthetnek akár az első befektetőjüknek is. Caroline épp csak levegőt vesz, máris előrukkol első ötletével a sütibizniszt illetően: felírhatnák a napi ajánlat mellé a táblára, hogy Max Házikészítésű Sütijei, hogy így kezdjék el reklámozni magukat. Max nem repes az ötlettől és bár azt hazudja, hogy csak azért nem szeretné a nevét nyilvános helyen látni, mert akiknek tartozik, mind azt hiszik, hogy Seattle-ben él, annak ellenére kissé sántít a dolog.

Jackatyát leszúrták, irány a kórház, vagyis ez esetben a V gyógyközpont, Travis atya kísérte be őt. Era reggel, mit sem sejtve a késelésről, hívogatja a harcostársat, Ty-ról akarna vele beszélni, aki az anyahajón van. Era egy régi közös képüket nézegeti, mikor a kép tükröződő keretében meglátja a támadóját. Ugyanaz a V, aki Jackatyát is leszúrta. Harcolni kezdenek, Erának végül egy kés és egy serpenyő segítségével sikerül a tagot ártalmatlanná tenni. Vagy legalábbis azt hiszi, mert a V még él, és újra támad, de ezúttal Era jó helyre döfi belé a képkeret éles, törött részét.

A sejtések beigazolódtak, a Vesuvius csúcsán valóban egy szívás az élet. Elég volt hozzá néhány hét, hogy rájöjjenek szökevényeink, biza hidegebbek az éjszakák itt fönt, mint a templomban, tűzifa már alig van, na és kaja, az már végképp nincs. Ezt megelégelve néhány vállalkozó szellemű germán úgy dönt, hogy csak neki ugranak a római falnak a hegy lábánál. Szerencséjükre viszonylag foghíjas a védősor a vacsoraidő miatt, Ashur és az Egyiptomi viszont pont ott kóricál, amikor megérkeznek a farkaséhes rabok. Nincs idő meglepődni, gyors lefolyású harc után Ashur éppen levágná már Lugo fejét, amikor Mira karon találja egy nyílvesszővel, megjött a felmentő csapat. A germán srácok aligha lesznek megdicsérve a Rambo hadművelet miatt.

Sokkos állapotban követtem az elmúlt héten a BK részeit. A legdurvább Timike kalandja volt a félig megrágott és megemésztett hamburgerrel, majd a telefonlopással, de ebben az ügyben is a kedvenc részem a SZOT-üdülőre hajazó ötcsillagos (???) hotel és a madám kinézetű szovjet bula volt, aki igazából magyar volt, de attól még olyan ronda, hogy annak idején az ilyeneket csípőből boszorkánynak kiáltották ki, már csak a kinézetük miatt is. Szóval ő meg visszakövetelte Timikétől a telefont, és olyan stílusban tiltotta ki a vasalt hajúak koncertjéről, hogy én a Timike anyjának a helyében visszakézből vágtam volna pofán, hogy még azokat a lófogait is lenyelje. A másik komédiába illő jelenet a szentéletű Juli magánszáma volt, amit Nórának villantott, miután megtudta, hogy az összefeküdt Miklóssal. Ez a szemforgatás igazán hányingerkeltő, tekintve, hogy Juli Atikámmal feküdt össze jópárszor, és Nóra mégse köpte szemközt. Még. Ja, és Gizike is elég erősen ráfeküdt a kavaró szerepre, kilogikázta, hogy mivel a Laci olyan kedvesen nézett a Julira, biztos ő volt a szeretője. Ez még viccnek is rossz, de innen folytatjuk.

Ma megtudjuk, van attól nagyobb baj, mint amikor a menyasszony lefekszik a násznaggyal és, hogy egy fejsérülés alkalmat adhat bizonyíték-gyűjtésre csakúgy, mint szerelmi vallomásokra.

Két éve került adásba az Éden hotel, az újkori magyar tévézés egyik legjobb realityje, aminek sem a menetébe, sem a kimenetelébe nem szóltak bele a nézői sms-ek, a játékosok egymás között döntötték el, kivel tolnak ki az adott pillanatban és hagyják pár nélkül, azaz zavarják haza a kolumbiai édenkertből. A Viasat elkezdte ismételni az első évadot, mi meg előkaptuk a klasszikus hogyvoltokat, tessék kommentelni az adás alatt és után, ingyen van.

Az ember ösztönlény, ezért zsigeri volt az az összerezzenés, amit Horváth T69-es modell Éva megjelenése kiváltott bennem az első percben. Az előző adásból sikerült bevágni az összes olyan jelenetet, amiben a szereplők a lehető legkevésbé természetes arcukat mutatják, műröhögés, műmosoly, mű(anyag)sorvezető, a vágóknak szívesen megmutatnék egy Survivor-évadot, de nem a félig (?) bekokózva csigaházat fújó Stólbucival, hanem a rendeset, sírva fakadnának. Rémálmaiban a T69 arra utasít merev karral, hogy írjam le az ideális nőt, és közben meredten néz rám, szeme meg vöröslik, mint Schwarzeneggernek.

Két éve került adásba az Éden hotel, az újkori magyar tévézés egyik legjobb realityje, aminek sem a menetébe, sem a kimenetelébe nem szóltak bele a nézői sms-ek, a játékosok egymás között döntötték el, kivel tolnak ki az adott pillanatban és hagyják pár nélkül, azaz zavarják haza a kolumbiai édenkertből. A Viasat elkezdte ismételni az első évadot, mi meg előkaptuk a klasszikus hogyvoltokat, tessék kommentelni az adás alatt és után, ingyen van.    

Na, kérem szépen, itt a nagy nap, a Viasat3 is elindította valóságshow-ját, amit úgy reklámoztak be, hogy világsikert aratott stratégiai játék, ez olyan eukakofemizmus, mint a Való Világot Kelet-Timor kedvenc szappanoperájaként eladni. Az ÉH a skandináv országok kedvenc reality-je, a dán, svéd és norvég piacokon szeretik nézegetni, mert sokkal több csöcs, fasz és dugás van benne, mint bármely más formátumban, és igen, a Viasat3 is ezektől a műsorelemektől reméli, hogy a nézettsége emberesebb legyen a kilencórás sávban.

Helikopteren nyitunk, Kolumbia partvidékét látjuk, majd zoomolunk a hotelre, ami valóban jól néz ki, és kurva jó helyen van, szívesen elnyaralgatnék én is itt, csak fürdőgatyában nem vagyok kameraképes, mert hiába mondom, hogy kockahasam van nekem is, csak jó mélyen, kiröhögnek. Megjelenik a műsorvezető Horváth Éva is, aki a teraszon poroszkál a kamera felé, óvatos, kimért léptekkel, közben úgy konferálja fel a műsort, mint egy kezdő robotnő, kicsit csikorog a szoftver, a hangsúlyokkal és tagolással komoly bajok vannak, sebaj. A szereplők következnek, meg jelenetek a botrányosnak ígérkező műsorfolyamból (minden nap lesz összefoglaló), ezt majd amikor értelme van, akkor vesézzük, legyen elég annyi, hogy szép, színes képeket kapunk. Első hv, hosszú lesz.

Ne tessék aggódni! - mondta nekem a vízvezetékszerelő, mikor látta rajtam, hogy nem hiszem el neki, hogy a frissen festett falról gond és nyom nélkül le fogom törölni annak a piszkos vízsugárnak a nyomát, amit volt kedves odaspriccelni a levegőtlenítés során. - Ne tessék már aggódni! - ismételte meg - Ezek a mai festékek gyorsan megszáradnak, és utána le tetszik majd törölni egy ronggyal a feketéjét, pikk-pakk...Hát valahogy így vagyok ezzel a sorozattal, mint a piszkosan maradt falammal: azóta is várom türelemmel, hogy majd kitisztul egyszer...No, a múltkori lebilincselő epizód után a mai is remek kirándulásnak ígérkezik a magyar sorozatok mocsarasabb vidékeire: lesz itt kérem családi dráma és akciójelenet. Én nem is tudtam volna a rendező helyében, melyiket is toljam előbb a kedves néző arcába bele, annyira nehéz a választás...hisz mindkettő bővelkedik nagyszerű színészi alakításokban, kiforrott dialógokban és persze az operatőri munkáról sem feledkezhetünk el: sok-sok közeli teszi még érzékletesebbé a szereplők szíve mélyén forrongó indulatokat.