Most, hogy sikerült lekászálódnom a munkahelyi szopórollerról (szolgálati közlemény: Sorry, very sorry a hosszabb kihagyások miatt), vegyük fel ismét Ted Mosby kalandos feleségkeresés-történetének fonalát, és lássuk, hogy halad. Aktuálisan persze sehogy, mert éppen Robinnal jár, de ez nem szegheti a lelkes nézők kedvét, akad izgalom így is, sőt. Most éppen az első „Szeretlek” kimondásáról szól a bevezető narráció. Azt ugye már a pilot epizód óta tudjuk, hogy Ted gyorsabban eljut eddig a pontig, mint ahogy Guzmics Ricsi ziccerbe hozza az ellenfél csatárait. A normális embereknek eleve lassabban megy a vallomás, Robin pedig főleg az extrémitás Teddel ellentétes pólusán vert tanyát ebben a tekintetben, kb. annyira könnyen áll rá a szája a szeretlek szóra, mint Vona Gábornak a Boldog Hanukára.

Egy csodaszép reggelen kezdünk, egy harmincas férfi futni indul az erdőbe. Különleges alkalom ez, megkímélt Adidas futócipő fel, iPod a fülbe és mehet a menet. A hangulatot az erdő mellett száguldozó Irathi Lélekjáró-banda rontja el, de nem keresztezik egymás útját. Adidas elindul az erdőbe, valami azonban követi őt, a bokrok rázkódnak egy lény útvonalától. Végre tart egy kis pihenőt, ekkor láthatja, hogy valami mozog az aljnövényzetben. A lény belekap a lábába, a férfi most az életéért futhat, de sajnos az avarjáró elkapja. Főcím.

Ha azt hittük, hogy az előző epizód végén belógatott cliffhangert feloldjuk és Flóra a sminkes trailerben kaparja ki Judit szemét, akkor tévedünk, ez egy következmények és értelmes forgatókönyv nélküli sorozat, amiben a szálak a semmiből indulnak, majd nem tartanak sehová. Ehelyett az első képsorokban már az esküvő reggelén vagyunk, mármint Gabi és Antal nagy napján, és azzal nyitunk, hogy Antalt bepálinkáztatja az após, igyál öcsém, ettől szőr nő a töködre. Antal kis híján megfullad a kerítésszaggatótól, és valamiért rádöbben, hogy a gyűrűt nem leli. Berohan a házba, ahol Gabi iszonyú gyökér húga igyekszik a nővérét beerőltetni az esküvői ruhába, és elhangzik a "ne már Antal, ez balszerencsét hoz" mondat. Mintha Csehov szellemét láttam volna a sarokban sírni csendesen. A gyűrű meglesz, főcím.

Ki akar olyannal randizni, aki nem jut el a merge-ig? kérdezi Kat a Redemptionön, szegény szegény kislány. Még mindig nem érti, hogy miért szavazták ki, manókám, te nem vagy okos. Szegénykémen reggel jön ki a stressz és sírdogál a parton, és azon izgul, hogy Hayden mérges lesz rá - nagyon disturbing ez a szöveg, én azt mondanám, hogy ez csak Kat fejében van, de még akkoris. Az arénában is zokog és bocsánatot is kér meg minden, Hayden meg láthatóan zavarban van attól, hogy nagy nyilvánosság előtt kéne érzelmeket kinyilvánítania, úgyhogy a megnyugtatás is kellemetlen.

A kapcsolatom Kattel fontosabb a játéknál, mondja - tényleg? Akkor cserélsz vele? (John nagyon vigyorog.) Katről ordít, hogy nagyon szeretné, ha cserélnének, szívecském, ez egy puzzle, én meg még betűzni se tudok rendesen. A csávó erre megkérdezi, hogy hosszútávon nekik mi a jobb, és kinek van nagyobb esélye, mire Kat sírva sorolja, hogy mennyi rengeteg okból Haydennek, aki eddigre már szintén sír, nem csodálom, szegény kislány nagyon nem vidám látvány, és valahol elég kegyetlen volt ezt így alakítani.

A helyszín az egyesült államokbeli Chester’s Mill, a kezdés meglehetősen „in medias res”, Barbie egy hullát ás el, akiről nem tudjuk miért halott, miért Ő ássa el, mindenesetre Barbie elég sportos, lévén, hogy a középkorú férfit úgy dobálja, mint más otthon a plüssmackóját. Ezután éles váltással a rendőrkapitányságon találjuk magunkat, ahol Duke parancsnok éppen egy cellában hesszel, kedvenc cowboy kalapjában. Vagy, ahogy Ő mondja, a fogadót teszteli. Társával elindulnak körülnézni, hogy a sok pihengetés mellett egy kis munkát végezzenek, és ki tudja, talán útközben még egy fánk is belefér.