Ma kiderül, hogy a lidércek, bár bogarak, de jó úszók, és némelyik bukik Sheppardre, de ez mégis kevés lesz neki a felszínre jutáshoz, mert Teyla nem csak a barátok agyba-főbe veréséhez ért.
Röpke retrospektívvel nyitunk, amelyben emlékeztetnek bennünket, hogy Teylában lidérc DNS is van, így rá tud kapcsolódni a lidércek elméjére. Sajnos a kapcsolat kétirányú, így a telepátia egyben kommunikáció is lehet, tehát meg tudják az ő elméjét is szállni. Vettük, haladjunk!
Máris ugrunk és tucatnyian szorongunk egy, az óceán mélyén valamit nagyon kereső ugróban. A hangulatból ítélve, már órák óta össze vagyunk zárva, és önfeledten marjuk egymást, ami nem nehéz McKay modorával, Teyla és Ronon türelmetlenségével és Zelenka mókás orrhúzgálásával. Két embert nem hoz ki a sodrából a helyzet; Sheppardet és Vezérasszonyunkat. A Kisfőnök vezet és pásztázza a feneket egy mélytengeri fúrótornyot keresve, míg Weir csak ül mellette és némán mereng. Saját bevallása szerint, a mélytengeri fúróplatformon. Aha, életszerű. A nők már csak ilyenek, ülnek némán órákig egy szédületesen jó hapsi mellett, és egy fúróplatformon gondolkoznak. Mindegy, megleljük végre a platformot, és az minden aggodalmunk ellenére azonnal életre kel. Jó, hogy hoztuk Sheppardet meg az ATA génjét. Aztán egy baljóslatú arcot látunk, aki szintén érzékelte érkezésünket. …és Főcím!
Dolgos órák állnak előttünk, a technikusok igyekeznek beindítani és bemérni minden gépet, Sheppard és csapata pedig biztosítja a helyet, vagyis céltalan ténfereg, hiszen McKay már ellenőrizte az életjeleket. Egyedül vagyunk. Vezérasszonyunk McKay mellett ácsorog. Árnyékot ír le lassan a lassú délelőtt… Ám, ekkor Teyla összevonja a szemöldökét, és közli, hogy érez egy lidércet. Sheppard azonnal hisz neki, és visszafüttyenti a csapatot a vezérlőbe. McKayt rosszul érinti a munka felfüggesztése, és epésen kötözködik a Kisfőnökkel. Vezérasszonyunk elgondolkodva figyeli két helyettesét. Mi lesz ebből?
Kapcsolatfelvétel. Teyla lemegy alfába és erősen meregeti a szemét, majd rákapcsolódik a lidérc elméjére. Azaz, hogy nem. Nincs ott senki. Hurrá, haladjunk! Két csapatra oszlunk, Xéna és Csubi megy balra, a Vezérasszonyunk pedig Shepparddel jobbra. Vagy Sheppard vele. Így is jó és úgy is jó. Idézet a két főnöktől. Ronon nehezen állja meg vigyorgás nélkül, így gyorsan elválnak útjaink. A főnökök édes kettesben andalognak, a helyiek szótlanul róják a köröket. Olyannyira szótlanul, hogy Ronon szóvá is teszi a szótlanságot. Ronon. Valami vicceset várunk ezek után, de csalódnunk kell, Teyla egy rövid „sokra értékelem a barátságodat” bevezető után, tökön rúgja a Nagyszabásút.
Miután Ronon a padlóra kerül, Teyla komor arcot vágva, agyba-főbe veri, rúgja, majd ámokfutásba kezd. Áramot kapcsol le, kristályokat lő szét, vészerőtereket aktivál, ilyesmi. Közben valami közelít a mélységből felénk. Uhhh…
Sheppard magához rendeli McKayt míg megleljük Ronont. Amikor kiderül, hogy Ronont Teyla verte agyba-főbe, vagyis a helyzet komoly, a Főnök Vezérasszonyunkat és McKayt visszaküldi a viszonylagos biztonságba, és a magához tért Rononnal kettesben indul megkeresni Teylát, aki közben szintén „magához tért” – legalábbis sóhajtott egy nagyot és most máshogy meregeti a szemét. A Kisfőnök nem kockáztat, fegyvert fog rá, szimpátia ide vagy oda. Teyla akadozva elmondja, hogy nem emlékszik semmire, ellenben van egy lidérckirálynő a fedélzeten. Egy öreg, tapasztalt királynő. Nem vagyunk boldogok. McKay megpróbálja a károkat helyrehozni, hogy legalább Atlantiszt tudjuk hívni. Két embert az ugróhoz küld, egyet meg a külső szenzorokra állít rá, hogy nézze meg, honnan jöhetett a lidérc. Vajon mit akar itt? Tanakodnak Zelenkával. Mi rögvest okosabbak leszünk, mert láthatjuk, hogy a Békaasszony az ugróhoz küldött két ifjonc tudósból lakmározik.
Közben Weir Teylát vigasztalja, hogy á, nem is hibás, megértjük a dolgot, és az ő bizalma töretlen stb. Így beszél egy igaz barát! Közben Sheppard és Ronon külön-külön cserkelve, végre meglelik a lidércet. Pontosítsunk, az leli meg a Kisfőnököt. A Békaasszony menten ajánlatot is tesz Sheppardnek, vagy inkább megkéri, hogy vigye fel a felszínre. Kedvenc alezredesünk erősen vonakodik, de egy királynő, az királynő, így nem sokra megy a vonakodással. Szerencse, hogy Ronon már közel jár a bazi nagy pisztolyával.
Irigyeljük a zöld pofájút lássuk be! Ronon a lánctalpas széptevést látva, jobb híjján hátba lövi a lidércet, ám
elhibázza! Ilyen közelről! Mindegy, a beömlő víz azért megoldja a problémát, még ha nem is ideális módon. Elveszítjük az ugrót, mert az víz alá kerül, a bekapcsoló vészerőtér túloldalára. Meg aztán minket is meg hány-vet a víz erőst.
Ronon eszmél hamarabb, és találja meg az ugyancsak kába lidércet. Már épp szét akarná lőni a rusnya pofáját, amikor a Kisfőnök is annyira magához kókad, hogy gondolkodni kezdjen. Rögvest leállítja Nagyszabású barátját, hátha kell a lidérc ahhoz, hogy visszajussunk a felszínre.
Weir kezdi meg a tárgyalásokat a királynővel, elvégre ő itt a rangjabeli. A tárgyalások lassan haladnak, egyelőre csak a szokásos „mind meg fogtok halni” szöveggel jön a lidérc, de McKaynek már vannak válaszai. A Békaasszony egy, a közelben az iszapba fúródott cirkálóról érkezhetett, úszva. Azért nem láttuk az érzékelőkön, mert tényleg nem volt itt. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, régen itt van a banya – plusz-mínusz egy nagyon – ahogy Zelenka megállapítja.
Telyla áll elő egy újnak nem mondható ötlettel, majd ő kapcsolatba lép vele, és megszondázza az elméjét. Sheppard szkeptikus, Weir aggódik. Á, most gyenge a királynő – tényleg alaposan leszedálták – és most már tudja, mire készüljön, mire számítson, agitál Teyla. Jobb híjján belemegyünk a tervbe. Teyla sietve a királynő mellé áll, és meregetni kezdi a szemét. Gondolom, ez azt jelenti, hogy elmeszondáz, vagy esetleg valami belement a szemébe. Mindenesetre megtudjuk, hogy a lidérc hajója még az ostrom alatt került ide az iszapba, és lassan-lassan megette a legénységét, és immár egyedül van. Minket megérezve kínkeservesen átúszott ide, de az ugró nem indult be neki, mert ugye pont az ilyenekre számítva van beleépítve a générzékelős biztosítás. A megevett tudóstól megtudta, hogy Sheppard tudja vezetni az ugrót, így lett egy terve. Mivel nagyon unja már a mélységet, elszánta magát a végsőkre is; beindította a lidérc cirkáló önmegsemmisítőjét is, biztos, ami biztos. Sheppard ezt hallva gondterhelten szemez Vezérasszonyunkkal. Fogadjunk McKayre fognak gondolni.
Na, pont McKaynek való a feladat. Annál is inkább, mert a fúróplatform a kéreg egy elvékonyodásán csücsül, így ha felrobbanna a cirkáló, az átszakíthatná a kérget is, ami katasztrofális hatással lenne a városra is. Ja, két óránk van. McKay méltó a bizalomra, neki is van egy terve. Sheppard átmegy a közeli cirkálóra egy mélységálló búvár-szkafanderben, és leállítja az önmegsemmisítőt. A Kisfőnök rábólint a tervre, kis pontosítással. McKay is megy. Rodney nem boldog, de megadóan beöltözik.
Míg bandukolunk a tengerfenéken, van időnk a problémákon merengeni, például azon, hogy ha át is érünk, nem lesz időnk kitalálni a kódot, és lekapcsolni az önmegsemmisítőt. Újra Teyla következik, megint belemászik a királynő elméjébe. Játssza az elesettet, Weir meg látványosan aggódik, és hangosan tanakodnak a királynő füle hallatára, hogy hogyan állnak McKayék. Remélem, van egy tervük, mert nincs már csak egy fél óránk! Teyla újra próbálkozik, és a lidérc… újra megszállja, vagyis sikertelenül rejti el a titkainkat.
McKay működőképessé teszi a cirkálót, Sheppard pedig elrepül vele – tudja meg a lidérc. A Békaasszony felvillanyozódik ezt hallva, és az őt épp kiszabadító Teylát elkábítva, elmenekül. Irány a hajója. Diadalmasan kérdi Sheppardet, hogy helyreállította-e a hajóját, majd miután az vonakodva elismeri, hogy repülni fog, előzékenyen deaktiválja nekünk az önmegsemmisítőt. Köszönjünk Felség! Mivel a Kisfőnök volt a csali, McKay a felmentő sereg.
A fúrótorony legénységi szállásán zárunk, ahol a Weirrel kiegészült kis csapatunk versenyt hízeleg Teylának, hogy milyen ügyes volt, mert át tudott verni egy lidérckirálynőt. Egy nem átlagos lidérckirálynőt! A nyalizásnak McKay vet véget, aki végre jó híreket sorolhat, helyreállt a kommunikáció, és energiatermelésről is szó lehet hamarost, és mindjárt jönnek értünk.
Ezzel a lendülettel el is cipeli magával Vezérasszonyunkat is. Hármasban maradunk, így mindenki a szunyálás mellett dönt. Hosszú napunk volt!
Facebook kommentek