Feszült arccal ücsörgő tengeri medve a nyitó képsorokban, Baines kapitány tárgyalása zajlik éppen a múltkor szerencsétlenül járt Pibroch ügyében. A tengerészeti vizsgálóbizottság vezetője, a tiszteletreméltó Sir Walter Teal vádpontjainak lényege: Baines felelőtlen volt, amiért nem nézte meg, mi volt a tényleges rakomány, ezzel veszélybe sodorta a hajó teljes legénységét. Bár James Onedin tanúvallomásából kiderült, hogy családi okok miatt vállalta el a megbízatást, ez nem menti a mulasztást, ráadásul Teal szerint Baines alacsony származása miatt nem igazán tud döntéseket hozni, talán elhamarkodott volt a kapitányi kinevezése. A jó arisztokrata anyádat, gondoljuk Baines-szel együtt, nehogy már a pudingfejű belterjes angol arisztokraták jobb döntési képességekkel rendelkezzenek a világéletükben hajón élt tengerészeknél! Az ítélet: lefokozás első tisztté, hat hónapig nem tölthet be kapitányi megbízatást brit lobogó alatt vitorlázó hajón. Baines felindultan hallgatja az ítéletet, és csak azért nem megy neki a tiszteletreméltó szőrnek, mert a szintén jelen lévő James időben odalép hozzá és visszafogja.

Baines a közeli kocsmába távozik nagyobb mennyiségű rum bevitele érdekében, ez ilyenkor a legjobb gyógyszer. Sir Walter még pár szóra visszatartja Onedint és megbeszéli vele, hogy tengerésznek készülő fiát, Davidet vigye magával legközelebbi útjára hajósinasnak. Ő ugyanis ellenzi a fiú szándékát és bízik benne, hogy ha kemény kiképzésnek vetik alá, elmegy a kedve a tengertől, és inkább az apja által preferált hivatalnoki pályát választja majd. James elvállalja, természetesen 50 font taníttatási díj ellenében, ennyit Sir Walternek is megér a dolog. David amúgy nagyon sokoldalú, kitűnően rögbizik és költészeti díjat is nyert, büszkélkedik az apa. James arcán látszik, hogy ezeket ő is múlhatatlan erényeknek tartja a vitorlázat kezelése során, de hangosan csak annyit mond: Rendben, egy hét múlva indulok Friscóba a Charlotte Rhodes-zal, várom a fiút.

A krimóban Baines sorra kéri ki a feleseket, az egyik asztalnál ücsörgő kopasz tengerész felismeri, mert korábban már hajózott vele. A lefokozásról már ő is hallott, ez tök érdekes, Baines még át sem ért az iszoldába, de a hír már megelőzte, ebből is látszik, hogy a mobiltelefon csak úri huncutság. A kötözködő szavak hallatán Baines nyakonragadja a kopaszt és már hajintaná keresztül a helyiségen, amikor belép James és újból visszafogja a tettlegességtől. Hagyja csak békén, mert hogy nézne már ki, ha a leendő első tisztem összeverné a másodtisztemet?, kérdezi szokásos félmosolyával. Bainesnek kell pár pillanat, amíg rájön, hogy James újból alkalmazni akarja, a hálálkodás elől azonban Onedinünk gyorsan lelép, némi ezüstpénzt nyomva az öreg markába. De aztán ne rúgjon be nagyon, mert maga fogja felügyelni a berakodást, búcsúzik.

Frazeréknél Albert felolvassa az újságból a Charlotte Rhodes közeles indulásáról szóló hírt, de ez Elizabethet nem igazán érdekli. Inkább a Fox varieté és benne Carrie Harris témát erőltetné, pontosabban Carrie Harrist és benne Albert Frazert… Nincs pénzünk, de te pénzt adtál egy ilyen nőnek - csak tíz fontot, mert azt hazudta, hogy gyereket vár tőlem, hangzik az adok-kapok. Majd a kinek-van-több-joga-elítélni-a-másikat vonal következik, innen ugrunk a ki-a-nagyobb-erkölcscsősz témára: a megesett nő, aki fondorlattal hozzáment máshoz, vagy a feleségét léha dizőzökkel megcsaló férj? A veszekedés végén Elizabeth közli Alberttel régóta érlelt döntését, miszerint elhagyja őt, és hullámzó kebellel kiviharzik a szobából. (Én még nem unom ezt a dúlt kebel témát, remélem, más sem.)

A kikötőben folyik a berakodás, a szállítmány ezúttal pamutszövet bálák, Baines felügyeli a munkálatokat. Anne is a hajón van, a parancsnoki kabinban James felvázolja neki az üzleti tervet: San Franciscoban ezüstöt vásárol majd, amin itthon újabb részvényeket vesz a gőzhajózási társaságban. Az idő szokás szerint most is pénz, ezért a rövidebb úton megy, megkerülve a Horn-fokot, és nem a hosszabb és biztonságosabb útvonalon a Csendes-óceánon át. Anne szokás szerint félti a veszélyes úttól és mérsékelten felveti a „már megint a pénz a legfontosabb” témát is, de persze beleszólása nincs a dolgokba. Váratlanul feltűnik Albert, aki úgy döntött, életében először ő is meg akarja kerülni a Horn-fokot és máris elfoglalja az első tiszti kabint. Majd James borkészletét kezdi vizsgálni, akárcsak az 1x14-ben, és újból fikázza sógora ízlését. Spanyol bor, rémes, mondja lenézéssel, mindazonáltal gallér mögé dob belőle pár pohárral. A parton James és Anne nyíltszíni csókkal búcsúzik egymástól, ez ritka pillanat, be is teszek róla egy képet.

Már éppen eloldanák a köteleket, amikor megérkezik a David gyerek, fehér kesztyűben, ficsúrosan, ilyen szerkóban tényleg inkább a Vers mindenkinek c. műsorban kellene fellépnie, nem egy tengeri vitorláson. 

A Charlotte Rhodes elindul, Anne a partról int búcsút, amikor megérkezik Elizabeth. Most kapta kézhez Albert levelét, benne az elutazási szándék bejelentésével, ettől persze nem boldog. Később otthon teázás közben Anne-nek is elismétli, hogy mire Albert visszajön, ő elköltözik tőle. Anne tétova kérdésére gúnyosan közli, hogy nem, nem terhes Alberttől, sőt mindent meg is tesz, hogy ezt elkerülje. A jó Anne persze megütközéssel hallgatja: Pedig más nők mindent megadnának érte, hogy gyerekük lehessen, mondja, nyilván magára gondolva. Neked könnyű, James úgysem néz más nőre, reagál Elizabeth, hogy ez bók-e vagy gúnyos beszólás, azt mindenki eldöntheti magában.

A David gyerek a kopasz másodtiszttel, Corryval kerül egy kabinba, hamarosan érkezik Baines is és röviden ismerteti a szabályokat: Maga azt teszi, amit én  mondok, a megszólításom uram, a munkabeosztás 4 óra munka, 4 óra pihenés, nem úgy, mint a Beatrice dalában, világos? A kesztyűjére itt nem lesz szükség, a feladatai zsírzás, olajzás, őrködés, kormányzás, vitorlabontás, árbocra mászás. Igen, uram, válaszolja David, de még mielőtt nekikezdhetne a vidám matrózéletnek, felrohan a fedélzetre, hogy néhány kis és nagy rókát dobjon a tengerbe a palánkon keresztül. A tengeribetegség aztán még napokig eltart nála, sápadtan közlekedik a fedélzeten, enni sem nagyon tud, ez azonban nem akadályozza meg Bainest abban, hogy keményen megdolgoztassa. Egy idő után Albert megpróbálja védelmébe venni a fiút, de James leinti: A hajón ne szólj bele a kapitány és az első tiszt dolgába, inkább azon gondolkozz, hogyan hozhatnád helyre a dolgot a feleségeddel, Elizabeth ugyanis nem érdemli meg, hogy így elszökj tőle. Nocsak, mégis van más is a profiton kívül, ami érdekli Jamest?

A szép idő fokozatosan elromlik, és mire a Horn-fok közelébe érnek, már zuhog az eső, fúj a szél, tornyosulnak a hullámok. Előkerülnek az orkánkabátok és a sou’westerek, James azonban kemény csávó, ő hajadonfőtt dacol az elemekkel és vizsgálja távcsővel a zátonyokat. Derékvitorlát behúzni, fővitorlát kurtítani!, adja ki a parancsot Baines. A szolgálat végén a legénység alaposan kifáradva rogy le az ágyakra, ráadásul Corryt valami nyavalya kezdi gyötörni, állandóan didereg, alig van magánál. A szkúner bejut a szigetek és a szárazföld közti átjáróba, most kell gyorsítani, minden ember a fedélzetre! Corry ismét felszenvedi magát a kötélzetre Daviddel, ám az egyik tartókötél elszakad és a szerencsétlen másodtiszt bezuhan a tengerbe. Ember a vízben, és ott is marad, szerencsére azonban az árbocon fél kézzel kapaszkodó Davidet nagy üggyel-bajjal végül sikerül Bainesnek lehoznia.

Kis időugrással folytatjuk, a Charlotte Rhodes már hazafelé tart Friscoból, Baines elégedetten közli Daviddel, hogy még a végén tényleg tengerész lesz belőle. Albert és James beszélgetésének témája ismét a házasság, Frazer kijelenti, hogy akármi is történt, ő nagyon szereti Elizabethet. Liverpoolban is ez a házasság a téma Anne és szőke sógornője között, és bár Sz Sz többször elismétli, hogy őt ugyan nem érdekli Albert és a Charlotte Rhodes, Anne távozása után mégis izgatott sürgés-forgásba kezd, hogy rendbehozza a lakást. Frizura megcsinálva, új fehér ruha felvéve, tettetett laza testtartás a kandalló előtt ücsörögve, amikor a cselédlány látogató érkezését jelenti be. Albert helyett azonban Fogarty érkezik, Elizabeth enyhén szólva csalódott.

A Charlotte Rhodes kiköt Liverpoolban, Anne ismét nyíltszíni csókot vált James-szel, micsoda töményen erotikus rész ez már?! Baineshez Sir William lép oda és mond köszönetet a fia megmentéséért: Maga igazán kitűnő tengerész, rosszul ítéltem meg magát, nagyon sajnálom, mondja hálásan. Albertet persze nem várja senki, csalódott arccal ül be egy fiákerbe és viteti magát haza. A szakállas Fogarty ezalatt újra arról próbálja meggyőzni Elizabethet, hogy ne hagyja el Albertet, hozzátéve, hogy ő már nem tartozik felelősséggel a kis Williamért, amióta a szőke feleségül ment Frazerhez. Begördül Albert kocsija, a zajt hallva Elizabeth megpróbálja kituszkolni a hátsó ajtón Fogartyt, persze pont ebben a pillanatban nyit be Albert.

Üzleti ügyben jöttem, próbálkozik a szakállas, de maga sem hiszi, amit mond. Albert hideg tekintettel kezdi faggatni: Üzleti ügy, amikor még én haza sem értem? Majd ismét Carrie Harris kerül szóba és hogy Fogarty volt-e, aki pletykált az afférról Elizabeth-nek. Daniel azonban nem hagyja magát kifaggatni és méltóságteljesen távozik. A házastársak újabb veszekedésbe kezdenek, Albert jól láthatóan féltékeny az ex-pasira, a szőke persze még adja is alá a lovat. Majd egy váratlan fordulattal Albert felkapja Elizabethet, ledobja a kerevetre és feltépi a sokat emlegetett dúlt keblen a ruhát. Sz Sz először még tiltakozik az erőszak ellen, de amikor Frazer fölé hajolva annyit mond, szeretlek, a feleségem vagy, a nő feldúlt arcvonásai kisimulnak és megnyitja a szerelem kapuját. A várható heves eksöntől a kamera azonban már szemérmesen elfordul.

Igaza volt Virág elvtársnak, hagyjuk meg a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának.