Kis kihagyás után, már az utolsó előtti részhez jutottunk, lassan vége a vidéki mesének. A döntés utáni napon András éppen a cukihadsereget eteti, miközben Orsi felhívja anyut, szia, egyedül maradtam itt lány. Na, ezzel kapcsolatban lennének kétségeim, de valszeg inkább azt akarja mondani, hogy miután a full esélyes Szilvi lelépett, sikerült lenyomnia az enyhén neurotikus Marcsit, és ő győzött. Anyunak bevallja, hogy minden szép és jó, szép a hely, a pasi nagyon kedves, blabla, de „nem jönnek az érzések”, nem „szerelmes”. Orsi, Úrjézus, 40 éves vagy, a szerelem már nem a júliusi zánkai táborral jön, hahó! Anya próbál tárgyilagos maradni: neki mondtad már? Persze, rögtön, miután a másik csajt kirakta. Hogy te mekkora hülyeségeket tudsz kérdezni! Szerinted? No, majd a bécsi kirándulás mindent megold.
Hát nem így lett. Mikor megérkeznek Bécsbe, már előre láthatjuk, hogy a 4 nyaralás közül az egyik legnagyobb lebőgést nézhetjük végig. Az odaútból sem vágtak be semmit, pedig az út Kugli szerint kb 4 óra, és általában Kugli alálő. Ennyi idő alatt Nyíregyházára tartva kínunkban már bárkivel szóba állunk a vonaton is, nemhogy szívünk választottjával egy meseautóban. Ebből már lehet arra következtetni, hogy nem beszélték rongyosra a nyelvüket, de sok vicces pillanattal sem ajándékozták meg a kocsiba ragasztott lesikamerát. Orsi már ismeri a várost, Andrást szerintem nem is érdekli, ráadásul a hölgy vezetett végig, ami nem csupán -néhány téveszméket valló embertársunk szerint – életveszélyessé tette az utat, de néhány nő szemében a férfiasságból lecsippent valamennyit, ha a pasi fázik a volántól.
Orsi fehér kabátka-fehér topánka kombóval vág neki a városnak, míg András egy tényleg ciki levágott ujjú valamiben, ami nem is a divatra amúgy sem érzékeny szememet bántja, mint inkább a köztük lévő távolságot mutatja. Nekem. A Stephansdom-nál Orsi próbálja oldani a hangulatot a vízköpők mutogatásával, dehogy jön ő itt építészeti motívumokkal, meg korokkal, de határozottan nem ér célt, András azt mondja, hogy tetszik neki, de egész végig azzal van elfoglalva, hogy milyen állat lehet az, dehogy érdekelte őt a Pummerin. Ja, és úgy elmennek mellette, mint a huzat, egy pillantra sem sasolnak be. A következő megálló a lovas fogatok placca, de a randi itt is kimerül az állatok simogatásában, Andrásnak meg sem fordul a fejében, hogy valami romantikus kocsikázásra menjenek, hisz ez neki olyan lenne, mint Orsinak a 3-as metrón andalogni. A rángatozó utcai balerina pedig végképp betehette gazdánál a kaput, az Omegára, vagy a Rolexre fel sem kapta a fejét.
Orsit nagyon zavarja, hogy mindent ő mutogat, András meg csak megy utána, nem ismer semmit, ráadásul a „világmárkák” tökéletesen és maradéktalanul hidegen hagyják. Ezt mondjuk őszintén nem értem. Elmegy egy eldugott kis faluba (elnézést attól, aki ott lakik) egy olyan emberhez, aki valamiért az állatokat és a természetet választotta az emberek helyett, talán nem is nagyon hagyta el az országot egész életében, most meg elvárja, hogy ugyanez az ember bekötött szemmel megtalálja neki az Anker-órát Bécsben. Orsinál beindult a kákáncsomó vadászat, bár lehet, hogy ő sincs tudatában. Bezzeg, ha a Radnai-havasokba mentek volna, Finance Fifi csak pislogott volna, mint pocok a lisztből, de hát Andrásnak az a hét jutott, ami történetesen mögöttük van. Csóri gazda teljesen más adót néz, neki jó Orsi társasága, tetszik az egész, örül, hogy együtt lehetnek, bár azt nem tudom elhinni, hogy nem érzi, ez a ló bizony megdeglett.
Este a szállodában láthatóan nem tudnak egymással mit kezdeni, mondjuk Orsi jobb helyzetben van, mert ő csak Andrást akarja hárítani, de András sem Orsival, sem a helyzettel, sem a várossal, sem a puccos szálodával nem tud mit kezdeni. Úgy fekszenek az ágyon, mint a tyúkhúsleves kocka a citrompótló mellet a Lidli polcán. Elég kínos az egész. Másnap a kávéházban Orsi már megdícsérte a vendéglő összes kiskanalát, a székeket, a stukkókat, de András nem sokáig engedi félrebeszélni, no, akkor lökd az őszintét. És Orsi löki. Egész éjjel nem aludt, mert azt hitte, hogy rá akar mászni, és akkor ő inkább a földön alszik, nem jönnek az érzelmek, pedig ez már a második (!) nap. András a tőle megszokott visszafogottsággal elmeséli, hogy tulajdonképpen ő szereti, ha visszonozzák a közeledését, és nem teperi le a másikat teliholdra üvöltve, ha a másik nem akarja.
A kegyelemdöfés a Duna parton éri a gazdát. Rákérdez választottjánál, hogy most akkor barát, vagy több. Barát. Pff, akkor ennyi. De akkor miért jelentkeztél? No, itt Orsi elkezdi kicsit illatos ezüstpapírba csomagolni a kakát selyemszalaggal, de a lényeg az, hogy ő csak bambiért ment oda, mert tök jó volt vidéken kicsit pocolni, mert kiskorában is jó volt, az, hogy ezzel egy pasi is járhatott volna, az egy bonusz volt. De nem jött össze. Ennyi. Gyenge kezdés után erős visszaesés. Ő nem hitte, hogy őt választja, hanem bárki mást, aki ragaszkodik hozzá. András megértően bólogat, pedig most derült ki, hogy orbitális nagy barmot avattak belőle, fura, hogy ilyen megértő. Mert jó dolog, hogy Orsi megsimogathatta háromszor Zsuzsit, meg a vizsla kutyát, de András ezért elbukta Marcsit. Orsi nem érzi, hogy mekkora elsővonalbeli genya volt, András meg nem akar haragudni.
Olaszországban kicsit más a helyzet, Benyó és Meli egymás karjaiban ébrednek Velence egyik hoteljában. Narrátor Lilu szerint a szobát belengi a tengeri levegő, meg a beteljesült szerelem. Mivel kolis voltam, utóbbira nem akarok gondolni, hogy mi és hogyan lengi be a pecót, maradok a tengeri levegőnél. Benyó szerint, aminek meg kellett történnie, az megtörtént az éjjel. Igazi úriember, nem ködösít. Meli rámosolyog a tegnapi sminkben, Benyó ettől magához tér, najókicsim, készülődjünk, jó? Reggeli közben Melinda elmondja, hogy jajj, de kevés idő volt ez, egy hétig is kevés lett volna, és fél, hogy vége lesz a „romantikázásuknak”, de reméli, hogy inkább nem. Benyónál megint célba értek a szavak, csak mosolyog a lányra, mint egy zsák akciós abrakra. No, mehetünk? Persze.
Felnyergelik a fehér lovat, irány Ungheria! Benyó már az indulásnál fáradt, és nem frissíti fel a kövi majd’ 1000 km sem. Szegénykém délutánra már kifejezetten kihányt zokni kezd lenni, mire Melinda felajánlja, hogy Magyarországon (?) már ő is vezet, de Benyó ezt nem akarja, mire a lány kifakad. És itt most szeretnék idézni:
- Na, de most ne legyen má’ az, hogy elizélsz..! Tényleg, az olyan izé! Mintha hülyebutaszőkeliba lennék!
- Mé’ az is voltál, nem?
- Szőke voltam, de nem hülyebutaliba, te!
Szóval, szép dolog ez két hét ismeretség után, de Melcsi még a koronát is felteszi a hazaútra azzal, hogy megtalálja Benyó katapultjának kioldóján a PIN kód első digitjét: megnézi a telefonját. Ez a gazdának nem annyira tetszik, Melcsi nem érti, hol itt a baj, én meg nem értem, mit keresett nála a másik mobilja. Amúgy nem szokott ilyet csinálni (persze), de volt „egy-két furcsa dolog”...nehezen lehet elképzelni, hogy egy stáb, és két kamera előtt Bence valami „visszatolakodóval” csevegett volna, de a női megérzés mindent felülír.
Sly papónál áll most a bál, neki kell döntenie. Lilu érkezik, a többiek úgy tesznek, mintha nem tudnának róla, mindenki csodálkozva fordul a kapu irányába, mikor begördül, VAJON ki lehet az. Sly „biztos hozták a szenet” mondata megint oldotta a feszültséget, neki tényleg kívánom a legjobbakat. Lilu rövid úton lepattintja Sly-t, menjél, számold ki, hogy a C-14-es izotóp átalakulása során a neutron hány elektront veszít, mikor átalakul protonná, addig én beszélgetek a csajokkal, mire itt végzek, kész legyen! No lányok, milyen volt itt? Megint Viki a bőbeszédűbb, neki elég jó volt az itteni egy hét, és szerinte meggyőzte a gazdát. Mindig figyelt rá, ami jó, ő (mármint Viki) elég sokat beszél, ami nem mindig jó, de Sly-t nem zavarta. Szerinte. Réka saját véleménye szerint nem tudott megnyílni, ezért ő kapja az útilapút, de nem bánja, ha így nem kell, akkot ennyi. Szép ez a küzdés.
Ezután Sly jön Ildikó listáján (kényesen kerülöm, hogy hol vannak Liluval, mert lövésem sincs, hogy hívhatják azt a nagy izé épületet..csűrnek ez nagy...). A gazda már döntött, már kicsit bele is szeretett az illetőbe, és ásókapanagyharang is lehet. Ügyes vagy, akkor az egyiket haza is küldhetnéd, hogy kiderüljön, ki a befutó. Elsőként Rékának vallja meg a frankót: kevés volt az idő, de elég is volt, te maradsz. Réka magához képest örül, Sly meg annak örül, hogy Réka örül, ám a lány a puszinál az arcát fordítja oda, a felszabadult bacillus csere elmarad. Viki a kövi, Sly gyorsan ledarálja a koppintó szöveget, legyünk barátok, Viki megy pakolni. Nincs hiszti, nincs deaztmondtadnekemésénazthittem dráma, szépen elbúcsúznak, szevasz. Rékának már csak Sly maradt.
Másnap reggel a gazda nagyon pörög, reggel ellátja az összes állatot a megyében, meggyőzi az egyik spanját, hogy ezt most ő fogja csinálni néhány napig, mert ő most lelécel. Ez csak egy szíveség, de ha nem figyelsz oda mindenre, megetetlek a sánta barna kutyával. Ezalatt Réka semmi dolga nem lévén elkezd gondolkodni, és rájön, hogy senkit nem ismer, itt nincs melója, és nem is tudja, hogy mit fog itt magával kezdeni. Ez az aggodalom teljesen érthető lenne, ha a játék eddig a Körszállóban zajlott volna, és most derülne ki, hogy Sly a vidék alatt nem Budakeszit értette, hanem frankón egy tanyán lakik, de így el nem tudom képzelni, hogy a lány agya eddig mit csinált? Réka nagyon meggyőzően tudja magát elkeseríteni, de ez még tőle is meglepő. Sly papó „Itt van Prága, minden drága, odaérünk, mint egy páva” örökértékű költeménye nekem bearanyozta ezt a néhány percet, de Réka rezzenéstelen arccal fogadja.
A kocsiban Réka Slynak is előadja a problémáját, de a gazda nem is érti, hogy hol a baj. Dolog az mindig lesz, majd segít neki, vagy csinál saját aerobic órát a faluban, oszt’ annyi, vagy Szolnokra bejár. Sly nem aggódja túl a dolgot, bár amikor megkérdi, hogy a lány mit végzett, és ő egy érettségit, meg az „aerobic okatóst” tudja felmutatni, kicsit elcsendesedik, de no para, biztos megoldjuk. Úgy még nem volt, hogy ne lett volna sehogy.
Tomi reggel pakol be a családi bömbibe, mennek Enikővel nyaralni, anya és apa könnyek közt búcsúzik. Érezzétek jól magatokat, és telefonáljatok majd, jó? Persze, hogy hívunk, addig meg álljatok fél lábon! Enikő a jelek szerint nem tudja, hogy hova mennek, kérdezősködik. Szép helyre viszel? Voltál már ott? Igen és nem. Na jó, akkor Gyékényes és Bábolna kilőve. Együtt alszunk? Naná, majd a fölön alszom nem? Tomiban elindulhatott valami, mert nagyon markolássza azt a kormányt, és arca is kicsit mániákussá válik, Encinek elég mozgalmas estéje lesz. „Fülig ér a szám, hogy ide hoztál. – Még csak viszlek” – ez tetszett. (Erről most beugrott a Joey sori azon része, mikor a főszereplő egy nálánál még gyengébb szellemi adottságokkal megáldott hölgyet visz el szerelmes hétvégére, miközben a lány férje keresi a csajt, de ezt eddig Joey nem mondta meg a lánynak. Aztán a lelkiismerete felülkerekedik, és megpróbálja bevallani. „Tudod, be kell vallanom, hogy amikor azt mondtam, hogy idehozlak, és Ron (a csaj férje) soha nem tenne ilyet, nem mondtam igazat. Mire a csaj:- Szóval, nem hoztál ide?!” nem teljesen illik ide, de akkor is ez ugrott be).
Az egész út móka-kacagány, Tomi a határon még a horvát nyelvtudását is megcsillogtatja, Enci egyre büszkébb és vidámabb. Romis napnyugtára érkeznek a campingbe, gyorsan még a parkolóból belegázolnak a habokba, bókolás oda-vissza, ölelkezés, minden ami kell, mindezt ruhában, mivel eléggé hüvi van már, tekintettel az egyébként borzalmasan megindító naplementére. Enci ebben az idilli pillantban mindent tökéletesnek hihetett, ám Tomi a lány friss prlolicájába hányja bele a pacalpörköltet egyenesen a kondérból egy árva mondattal: szerintem felhívom a’ apukát. Kösz, már azt hittem, megszabadulunk tőlük. Miután aput lerendezték, megkeresték a hajlékukat, aminek küszöbén Tomi annak rendje és módja szerint át is emelte lányt, majd odabenn levetik magukat az... ebédlőasztal melletti ülőgarnitúrára...ez az izé vagy kinyitható, vagy ugye nem ezen kell aludniuk...? Ennél azért több pénze van a csatornának...Őket mondjuk pont nem érdekli, hogy milyen a bútor, Enci valami kamerát piszkál, ami őket veszi, aztán teljesen el vannak egymással foglalva, mindkettejük kölcsönösen bejön a másiknak, tuti igazolás.
Facebook kommentek