Az idézet a Brémai muzsikusokból való, a rabló beszámolója a szörnyűséges boszorkányról, és végre, ez már valóban Grimm, ráadásul a jól ismertek közül. A nyitójelenet az előző rész zárója, Monroe kilép a hátsó szobából, főrendőr és Juliette csókolóznak, majd a dúvad finom torokköszörülésére kibontakoznak egymásból. Julis felismeri Eddie-t, és hanyatt-homlok elrohan, miközben egy talpig feketébe öltözött motoros ered a nyomába. A teljesen értetlen főrendőr ugyanígy jár. Luxusmernyó áll meg egy hotel előtt, szép lábú, piros cipős nő száll ki belőle, mögé sorakozik egy égetett tenyerű muksó, és mennek felfelé. Főrendőr berongyol a kapitányságra, Wu és Nick beszélnének vele, de ő épp most nem ér rá. Sebaj, Nicknek csörög a zsebe, előbb Juliette hívja, az esti programjáról érdeklődik, merthogy szeretne vele személyesen beszélni. Rögtön ezután Monroe kéri meg nyomozónkat, hogy ugorgyék már be hozzá egy kis csevejre, mielőtt hazamegy, mert fontosat akar mondani. A fekete ruhás motorosok odaérnek a hotel elé, nekik is épp ott van dolguk. A tenyerekbe égetett rombuszok szolgálnak azonosításul, így jutnak be az egyik szobába. És ki várja őket ott a kérdéseivel? Igen, bizony, a mi jó Adalindunk visszatért.

Nick felteszi a kérdést Monroe-nak: nos? Szegény jó dúvad, eleinte próbál terelni, össze-vissza beszél, de aztán csak kiböki: látta Juliette-et csókolózni valakivel. De nem ismeri a részleteket, és lehet, hogy csak lélegeztette szájból szájba. Nick totál kiakad, van ott pillarebegtetés, sóhajtozás és végül elszánt arckifejezés. Monroe nem zárná ki a lehetőséget, hogy ez csak Adalind varázslatának a mellékterméke, de Nicket ez nem hatja meg, eltökélten elrohan, gondolom, a tiszta vízért a pohárba. Főrendőr Juliette-tel telefonál, szerinte el kell ezt intézni, míg a leányzó igyekszik magyarázni a babaruhát, hiszen ismeri Monroe-t, aki Nick barátja, ezért rohant el szó nélkül. Viszont azt akarja, hogy a főrendőr iránt táplált érzései múljanak végre el, és legyen minden olyan, mint rég, bár nem emlékszik rá, hogy az milyen. Leteszi, mert érkezik Nick. Aki erősen elszánt, ahogy az egy Grimmhez illik. Julis in medias res közli, hogy beleszeretett egy másik férfiba, bár nem tudja, hogy miért. De kezd beleőrülni. A nyomozó nem veti le önmagát, az érdekli, ki az a férfi. Mivel Juliette csak terel, így meggondolja magát, és inkább nem akarja tudni, mert már nem tartozik rá – majd angolosan távozik.

Kopognak Monroe ajtaján – én azt gondolnám, Nick menekült hozzá, de –, Juliette kér bebocsátást. A fene tudta, hogy ők ilyen nagy barátok. Merthogy ő meg akarja magyarázni. Főrendőr liftbe száll, de a két randa motoros is melléugrik. A tenyérkéjük itt is azonosítja őket, mert főrendőr rögtön arról érdeklődik, hogy mit akarnak. Hank valami mikrós kaját melegít, mikor kopognak. Ajtót nyit, és velünk együtt ő is csodálkozik, hogy Adalind áll az ajtóban. Folytatnak némi társalgást, a nőci ártatlan arccal bocsánatot kér, Hank meg gyanakszik. Felemlítődik Adalind anyukája, a nőcske azt pedzegeti, lehetett-e Nicknek köze a meggyilkolásához, Hank meg kötve hiszi. Szőkeség feltűnően gyorsan elbúcsúzik (az egész párbeszéd az ajtóban zajlott), mire Hank bemegy, és nyúlna a telefonjáért, hogy Nicknek beszámoljon. Nem jut el idáig, két vadászkopó veti rá magát, elég esélytelennek néz ki.

Adalind besétál a két feketeruhás által őrzött főrendőrhöz, és örül, hogy láthatja. Sean ezt majdnem elhiszi, főleg, hogy a nő a betegségén csúfolódik. Aztán a tesóra terelődik a szó, aki egyszerűen csak 48 órát ad, hogy megszerezze a kulcsot, mert ha nem, akkor elmondják Nicknek, ki is valójában a százados, meg hogy korábban Marie néni életére tört. Ezzel távoznak, otthagyva főrendőrt a gondolataival. Nick a lakókocsijában ébredezik, Wu telefonál, hogy Hanket agyba-főbe verték előző este, a lakását feldúlták. Hank szerint ketten voltak, talán többen, és betörők lehettek. Nick indul a kórházba. Julis, úgy tűnik, Monroe-nál aludt, mert még reggel is ott beszélgetnek. A nő valójában azért ment pont hozzá, mert még mindig nem hagyja nyugodni, hogy mi is történt a kóma előtti estén, és szeretné, ha ezt Monroe mondaná el neki. Mivel Nick ugye, megmondta, hogy úgysem értené meg. Monroe is húzódozik, végül annyit árul el, hogy Nick szerint Juliette-et megmérgezték, hogy vele kicsesszenek. Csak szeretné megvédelmezni szíve hölgyét az ilyen atrocitásoktól. Julisnak viszont elege van a védelemből, meg abból, hogy folyton sötétben kell tapogatóznia. Viszont hálás Monroe-nak, nem akarja belerángatni a kettejük konfliktusába, úgyhogy inkább távozik.

Hank felébred a kórházban, persze Nick ott van mellette. Próbálna adatokat szeretni a támadásról, de a társa nem nagyon tud részleteket. Elmondja viszont Adalind látogatását. Ebből Nick rögtön leveszi, hogy a boszi az ő kulcsáért jött, sőt, azt is, hogy azért verette meg a csokifiút, hogy ne legyen útban, mikor leszámol Nickkel. Főrendőr egy kopasz úrral társalog franciául, kiderül, hogy megölték a szép pszichopata tekintetű sofőrt, Gustavót, mert Eric (a tesó) intézkedik. És hogy legyen óvatos. Kopaszka meg majd jelentkezik, ha többet tud. Ennek persze kicsi a valószínűsége, mert ahogy leteszi a telefont, egy kopó veti rá magát. Nick ront be főrendőrhöz, beszámol Hankről meg Adalindról. Megbeszélik, hogy elő kell keríteni a nőt. Nick kiadja a feladatot Wu-nak, majd felveszi Monroe-nak a telefont. A dúvad a Juliette-tel kapcsolatos fejleményekbe avatja be, majd dob egy hátast, mikor meghallja, hogy Adalind visszajött. Nick szeretné, ha Julis Eddie-nél maradhatna, így mikor meghallja, hogy már elment, rém idegbeteggé válik. Szerinte lehet, hogy megint a nője a célpont. Azonnal hívni is kezdi, de Julis épp elfelé készül a házából, úgyhogy kinyomja. Kinyitja az ajtót, és na ki áll ott? Hát persze, hogy Adalind.

Nick hazaér, Julis sehol. Körbejárja az egész házat, miközben a nyitva hagyott ajtón egy bakancsos illető óvakodik be. Nick pisztolyt ránt, és majdnem lelövi – Monroe-t. Megtárgyalják, hogy a nő nincs meg, és hogy nem veszi fel – mire Nick ismét próbálkozik. Julis viszont Adalinddal kávézgat, úgyhogy megint nem veszi fel. Adalind részvéttől csöpögve érdeklődik aziránt, hogy vajon az álompár min zördült össze annyira, hogy még a telefont se veszi fel Julis. Nem kicsit elégedetten veszi tudomásul, hogy a praktikái mennyire jól működnek. Azért leadja Juliette-nek a nagy szöveget, nem végződött jól a kapcsolata Hank-kel, ezért Európáig meg sem állt bánatában. Szerencsére kapott munkát egy bécsi családnál, de ott tudta meg azt is, hogy a kedves mamát meggyilkolták. Némi részvét-nyilvánítás után megkérdezi: esetleg Juliskának van valaki más? Arra a válaszra, hogy a helyzet bonyolult, olyan szélesen vigyorog, hogy alig fér el az arcán.

Wu megtalálta a repülőt, amivel Adalind érkezett, de szállodai szoba nincs a nevén. Nick viszont azt szeretné, ha bemérné Juliette mobilját. Főrendőr meg vele akar beszélni, úgyhogy befárad az irodájába. Mikor vészjósló arccal közli, hogy „beszélnünk kell”, én bizony azt reméltem, hogy elmondja az egész hercegesdi-csókosdi-tesósdi ügyet úgy, ahogy van, elvégre Nick értelmes fiú, biztos megérti, és így nem lenne zsarolható sem, de persze nincs ennyi esze. Julisról érdeklődik, mert látja, hogy Nick nincs jól, és megkérdezi, szeretne-e beszélni róla. Mikor Nick mond pár szót, gyönyörű közhellyel válaszol, miszerint ezek a dolgok néha maguktól megoldódnak. Wu érkezik, Juliette a Java-ban van. Tényleg ott ül, és nagy lendülettel magyarázgatja Adalindnak, hogy mi mindenre emlékszik, és mire nem. Adalind épp ráfordul az őt érdeklő témára (lakókocsi), mikor Julis végre felveszi a telefonját. Előbb kiakad azon, hogy Nicket miért érdekli az ő teázása, majd mikor megtudja, hogy Adalindot keresi, inkább odaadja neki a kagylót. Adalind az anyja haláláról érdeklődik, és szívélyesen invitálja a nyomozót, hogy ugorjon be ő is egy kávéra. Leteszi, és azzal a lendülettel tovább érdeklődik a lakókocsiról, Julis meg simán elárulja, hogy egy telepen van. Ekkor egy halom rendőrautó érkezik, Adalind-ot Wu letartóztatja.

Juliette hevesen vitatkozik Nick-kel, nem érti, mire fel az őrizetbe vétel, és amúgy is, Adalind itthon sem volt. Szerinte Nick kihasználta őt, a nyomozó szerint meg csak féltette a nőjét. Julis hangos „ne fárassz már!” kiáltással elviharzik, és képes elmenni főrendőr mellett úgy, hogy nem ugranak egymásnak, nyilván nagyon dühös. Főrendőr odamegy a rendőrautóban üldögélő Adalind-hoz, hogy beszéljen vele. A párbeszédből kiderül, hogy a szőkeség maga akart őrizetbe kerülni, úgy gondolja, ott lesz a leginkább biztonságban. Mert hát hogy is nézne ki, ha meghalna a zárkában, és vele amúgy sem teheti meg főrendőr, amit Kimurával, szóval a százados kénytelen lesz megvédeni őt. Eddie Hank lakására ér, szaglászni kezd, maga elé suttogja: vadászkopók.

Nick kihallgatja Adalind-ot. alibit akar az anyja halálának időpontjára. Adalind Bécsben volt akkor, az anyjával való viszonya meg hol ilyen, hol olyan volt. Nekiáll gúnyolódni azon, hogy Juliette már más férfival vigasztalódik, de Nick csak rezzenéstelen arccal kérdez tovább. A szőke úgy tesz, mintha nem tudná, hogy Hank kórházba került. Nick még megkérdezi, hol szállt meg, ennek révén azt is megtudja, milyen vállalatnak dolgozik Adalind. A nőcske hirtelen vált, és az addigi negédeskedésből komolyra fordít: kell a kulcs, és passz, minden erre megy ki. Nick felpattan és kimegy, arra sem válaszol, hová lett Adalind cicusa. Főrendőr is hallotta a párbeszédet a tükör mögül, így rá is kérdez Nicknél a kulcsra, de persze a Grimm nem fogja kiadni magát csak úgy.

Nick a vállalatnak néz utána, ahol a nő dolgozik, mikor Monroe hívja. Megtárgyalják, hogy vadászkopók, meg hogy az egész az Árulók műve. Ezt erősíti, hogy Adalindot a királyi családok küldték, mert annál a vállalatnál dolgozik, amelyik ideszállíttatta a kardfogút. Nick megkéri Monroe-t, hogy nézze meg magának a csaj szállodai szobáját. Főrendőr a bekasztlizott Adalinddal társalog, és némi pengeváltás után megtudja tőle a lakókocsit, amennyit Julisból sikerült kiszedni róla. Főrendőr gyorsan ki is adja az utasítást, hogy azonnal keressék meg. Monroe bekopogtat a kétszáztizenkettesbe, idióta arccal Leroyt keresi. Az ott lévő kopó nem sokat teketóriázik, közli, hogy rossz helyre jött, és rácsukja az ajtót. Nick elmegy a lakókocsiba, és magához veszi az addig jól elrejtett kulcsot. Monroe csörög, hogy a két vadászkopót találta a szobában, akik megverték Hanket, de szag alapján többen is lehetnek. Nick odamegy, de előbb felszerelkezik a fegyverszekrényéből.

Eddie a leroyos szöveget erőltetve csak bemegy a szobába, végigszámlálja a vadászkopókat, és jól felhívja magára a figyelmet. A kopók kidobják a szobából, majd kis tanácskozás után mennek ők is utána. Monroe valami jól elhagyatott helyre csalja őket, ahol már Nick várja. A négy kopó ki szeretné nyírni szegény dúvadat, de a nyomozó most nem rendőrként van jelen a szituban, a szögecses bézbólütőjével elég hatásosan érvel. Megfektetik mind a négyet, majd az egyetlen nőstény vadászkopót kezdi el faggatni, hogy Adalind kinek dolgozik. Mielőtt a csaj válaszolna (pedig akar), a kevéssé elkábított társa torkon harapja. Gyorsan kizsebelik az összes kopót, Monroe aranyosan elviccelődik azon, hogy minden bizonyítékot és a gyilkos fegyvert is neki kell elrejtenie. Nick berongyol Adalindhoz a zárkába, felelősségre vonja, amiért a családoknak dolgozik. A szőke nem is tagad semmit, sőt, meglebegteti, hogy tudja, ki a portlandi herceg, de sajnos nem mondhatja el, csak a kulcsért cserébe.

Julis birbitéli maga mellett az üres kispárnát, de nem örül, mikor Nick benyit. Pedig a Grimm nagyon határozottan azt közli, hogy nem alszik többet a kanapén. Julis viszont azt nem engedi, hogy mellette aludjon, viszont Nick erre nem is vágyik: csak a cuccaiért jött, mert elköltözik (végre!). Monroe már berendezte neki a vendégszobát. A dúvad hosszas rákészülés után kiböki: tudja, ki Julis szerelme. Merthogy hetekkel ezelőtt felvette, ahogy a százados nyilatkozott a tévében, és bizony, ő a keresett figura. Nick ledöbben, Főrendőr pedig megáll a lakókocsi előtt. Itt a vége, fuss el véle, fél év múlva találkozunk. Addig is mindenféle bónusz-képek, mindenkinek, akit illet.