Arénás-oroszlános idézet, na, ilyen Grimm-meséről sem hallottam még. Rém ronda ember földet szagolgat, majd lóhátra pattanva távozik, két másik lovas követi. Idős házaspár arról beszélget, hogy a kutyájuk, Ruby biztosan mosómedvét talált, és remélhetőleg nem bűzös borzot, mert nincs otthon szageltávolító. A néni kedvesen rávezeti a bácsit, hogy abban az esetben, ha valóban borz a találmány, neki kell megfürdetnie a kutyust, erre az válaszként hatalmas aforizmával válaszol: „ez a jó a házaséletben, nem kell döntéseket hoznom”. Ezzel kimegy a kutyához, de csak egy mozgó bokrot talál, amiből valami pokolian gyors ugrik elő, és megtámadja. Néni felteszi az évszázad legostobább kérdését (Ed, minden rendben? – holott szegény már teljesen ki van belezve), majd egy ocsmány szörnypofa következtében ő is elhalálozik. Megérkeznek a korábbi lovasok, az éppen husikát (nem a mamóka sajátját, hanem a vacsorára szánt steak-et) falatozó szörnypofát Dimitrij-nek szólítják, majd mikor az menekülőre fogja, lasszókkal befogják, és a ló után vonszolják. Dimitrij eközben visszaváltozik emberré, eszelősen sikoltozik, és az ujjaival felszántja a kellemesen porhanyós erdei talajt. Főcím.

Nyomozóink helyszínelnek, megtudjuk a két kisöreg nevét, meg hogy Ed nemrég ment nyugdíjba. Ja, és hogy sok ujjlenyomatot találtak a helyszínen, van közöttük véres is. Nick kiszúrja a rágcsálást a steaken, Hank meg ismét csak kábítószert feltételez az eset mögött, ahogy minden brutálisabb esetnél szokta. A ház előtt Nicknek feltűnnek a patanyomok, és jó indiánként nyomolvasót is igyekszik játszani. Persze rájön, hogy a lovasok egy embert hurcoltak el, és egy nyeregdarabnak látszó bőr izét is talál. Egyelőre csak feltételezéseket gyártanak Hank-kel. Vágás után Juliette telefonál szívszerelmével, kiderül, hogy másnap lesz a három éves évfordulójuk. Miután biztosítják egymást szerelmükről és leteszik a telefont, a gondos nőszemély zoknipakolás közben rálel a még az első részben vett eljegyzési gyűrűre. Iszonyúan túljátszottan láttatja az érzelmeit az arcjátékával, mutatván, ő biza nagyon örül. Közben meglett a véres ujjlenyomat gazdája: Dimitrij-nek hívják (de meglepődtünk), és háromszor tartóztatták le kábszer birtoklás miatt, egyszer ült is egy évet, most épp feltételesen van szabadlábon. Autóját köröztetik, a felügyelőtisztjét meg meglátogatják.

A pártfogó kifejezetten ellenszenves ürge, és folyamatosan csak hitetlenkedik, hogy Dimitrij nem ölhetett, ő aztán nem csinál ilyet. Ámde nem jelentkezett a héten, Leo meg nem jelentette, ahogy kellett volna. A munkahelyét viszont tudja, a Nyolcadik utcában melózik a nagybátyjánál egy edzőteremben, úgyhogy nyomozóink mennek is tovább. Nagybácsi sem hallott már hetek óta az unokaöccséről, de megmutatja Brian-t, aki talán a legközelebb állt a fiúhoz. Brian szépen kidolgozott izmú csokifiú, súlyzózás közben érdekes szörnypofává válik ő is. Kis kakaskodás után hajlandó válaszolni a kérdésekre. Ő sem látta Dimitrijt, hetekkel ezelőtt utoljára futni indult a Forest parkba. Mivel ő is éppen oda készül, nyomozóink elkísérik. Csokifiú elindul lefutni a maga 15 km-ét, Hank meg lószart talál a futóösvényen. Mielőtt ebbe jobban belemerülhetnének, ismét kapás van: megtalálták Dimitrij autóját egy elhagyatott raktár mellett, úgyhogy odamennek. Brian közben tök jó rap-re fut, a fák közül meg egy lovas nézi.

A raktár mellett gyakorlatilag egy roncs van, mindent kiszedtek belőle, értékelhető nyom nem maradt benne. Nick viszont észrevesz egy rájuk leselkedő alakot, így mégsem áll le a cselekmény, utána indulnak, be a raktárba. Vérnyomokat találnak (mikor érem már meg, hogy a moziban a beszáradt vér nem pirosas-lilás lesz, hanem barna?!), meg egy különös ábrát a földön, tele latin szavakkal és vérrel mindenütt. Nyomozóink gyorsan megbeszélik, hogy itt küzdelem folyt, de nem kakasok között, sőt, még csak nem is puszta kezes volt a bunyó, mert nem lenne ennyi vér. Elméletük alátámasztására gyorsan lelnek is egy láncos buzogányt az egyik oszlopba állítva. Brian közben nem fut már tovább, lasszókkal ugyanúgy elkapják őt is, mint az elején Dimitrijt. Jogos olvasói reklamáció hatására Főgonoszt ezennel átkeresztelem Főrendőrré, szóval ő tud latinul, nem is kicsit, úgyhogy gyorsan lefordítja a küzdőtéren talált feliratot: „az első örömünk az, hogy tudjuk, hogy kell meghalni, a második az, amikor meghalunk”. Megbeszélik vele, hogy lenyomozzák a raktár tulajdonosát, mert a vérnyomok egy része Dimitrijé, és egyelőre nem tudják másként a kettős gyilkosságot felderíteni.

Leo, a felügyelőtiszt egy föld alatti parkolóban ballag, egy nagy fekete autó meg nekinyomja a falnak. Hop-hop, Főrendőr a véres játékról is tudott, hiszen felelősségre vonja Leo-t, amiért kezd elfajulni a harcolása. A szemére hányja, hogy a megállapodás szerint csak azokat használhatná harcra, akik a kapott listán szerepelnek, Leo viszont tojik a listára, neki rendes harcosok kellenek. A vita hevében igen érdekes új mozaikdarabok pattannak ki: Főrendőrnek ez itt a saját kantonja, ahol az ő feltételei szerint kell játszani, Leo meg felségnek szólítja (persze gúnyosan), és közli, hogy a királyi vér nem sokat nyom itt a latban. Főrendőr ezen nem kicsit rág be, pisztollyal kezd el érvelni, de hiába, Leo úgy érzi, ő van nyeregben, úgyhogy nem hajlik a szóra.

Grimmünk ismét a családi adatbázishoz fordul, de végre nem külön lakókocsi-külön Eddie az információ-szerzés módja, a dúvad rögtön házhoz jön megbeszélni a problémát. Köszöngeti is hevesen Nicknek, hogy beengedte ide, neki ez olyan, mint egy grimmológiai kiállítás. Azért áttérnek a témára is: az oroszlángladiátorok kegyetlenek, és évszázadok óta mardossa őket a keserűség a római gladiátorviadalok miatt. Oda lyukadnak ki, hogy ha most is tartanak meccseket, akkor Eddie egy ismerősének az ismerőse talán tudhat róla. Eddie-t lenyűgözi egy láncos buzogány, azon filózik, milyen érzés lehet, ha egy olyannal kupán csapják.

Ezzel a mozdulattal át is váltunk egy viadalra, Brian próbál küzdeni a teljesen vadállatias külsejű Dimitrij ellen, de esélytelen, pár másodperc alatt földre kerül. A hüvelykujj-fordítós jelenetet Leo adja elő (helyre oroszlánfeje van, amikor átalakul), és persze nincs kegyelem. Eddie fogadni indul, a buki egy egérke, mikor látja, hogy dúvad a fogadó fél, egészen készségessé válik. A véres játékról viszont nem nagyon akar tudni, bár némi dollár megolajozza a memóriáját: átad végül egy címet, ahol Eddienek várakoznia kell este, mert ma lesz harc. Nick a lelkére csomózza, hogy ha megtudja a pontos helyszínt, hívja fel őt, és ne menjen oda, pedig Eddie-nek lenne hozzá kedve, úgyis bunyózott főiskolás korában, de a Grimm félti a házi dúvadját, a harc neki túl veszélyes lenne.

Főrendőr érkezik aktával a kezében: Brian is eltűnt (tudjuk), és a kocsiját ugyanúgy a raktár mellett találták, mint Dimitrijét. És már csomózza is a szálakat: Brian is feltételesen volt szabadlábon, az ő felügyelőtisztje is Leo, úgyhogy beszéljenek még egyszer az oroszlánnal. És mivel elővigyázatosnak kell lenni vele (indoklás: mert a büntetés-végrehajtási minisztériumnak dolgozik, tessék?!), Hank menjen a házához, és szóljon, ha van valami. Nick pedig az elhagyott kocsinak néz utána. Azt pont úgy szétszedték, mint az előzőt, és ez bizony csak félrevezetés az ott lévő posztos rendőr szerint. Eddie viszont telefonál, hogy mindjárt összefagy, de nem jött még senki, ebben a pillanatban természetesen begördül egy kisteherautó egy lószállító utánfutóval. Nick ezt hallva azonnali menekülésre szólítja fel a dúvadat, de persze későn: Eddie-e lecsapkodják és elhurcolják. Szerencsére előtte még megbeszélték, hogy hol várakozik, úgyhogy Nick rögtön odahajt, és éppen találkozik az Eddie autójának eltüntetésén fáradozó alakkal, akitől arról érdeklődik, hová vitték a barátját, és persze az elmondja neki.

Az arénában megy a küzdelem, Eddie-t meg bezárják egy kis ketrecbe. Mellette Dimitrij van épp ilyen egyszemélyesben, és bár most emberi az arca, a viselkedése olyan, mint egy vadállaté. A kezébe egy nagy szög állt bele, azt próbálgatja kiszedni, de nem sikeredik, végül Eddie rántja ki a sebből. Enni hoznak nekik, hatalmas véres húsdarabokat – amin tetoválás van, mint a dúvad undorral észleli. Dimitrij éppen Brian-t eszi, fúj. Dúvadunk teljesen ki van akadva, ami nem csoda, ráadásul hiába próbálja elmagyarázni Leo-nak és társaságának, hogy ő nem olyan dúvad, nem foglalkoznak vele. Az oroszlánoknak meggyőző érveik vannak: elektromos ösztökével rázatják a ketrec rácsait, láthatóan fájdalmat okozva szegény Eddie-nek, aki rögtön fel is veszi a szörnypofiját, de persze hiába, csak még több áramot kap.

Hank nem találja otthon Leo-t, viszont hátul rálel egy nyergesre, ahol a lófeleszerelés és tenger sok denevér mellett korrekt kis gladiátorfegyver-raktárat is talál. Nick meg közben az Eddie-t elhurcoló lószállítót nézegeti, egyeztetik a helyszínt, meg a tapasztalataikat telefonon. A dúvadat közben behurcolják az arénába, Dimitrij az ellenfele, naná. Ők küzdeni kezdenek, Nick meg közben besomfordál. Eddie földre kerül, kivégzős pozitúrába, és Leo már éppen fordítaná is az ujjacskáját, mikor Nick pisztolyt illeszt a vállgödrébe: engedje el a dúvadat. Jön egy halom süket duma a viadal szabályáról, meg a feldühödött testvérekről, a lényeg a lényeg: Nick felajánlja, hogy beáll Eddie helyére, hogy kivívja kettőjük szabadságát. Normális?!

Mellékszál, mielőtt szétizgulnánk magunkat: főrendőr gyónni készül egy szép templomban, de gyorsan kiderül, hogy mégsem, hanem az eltévedt bárányka mián érkezett, aki már nem tiszteli a kardot (nyilván Leo-ról van szó), és feloldozás helyett a pap haragját kéri. In nomine patris helyett azzal zárják a beszélgetést: ahogy eddig volt, úgy legyen ezután is. Az arénában Eddie tájékoztatja Nick-et, hogy Dimitrijnek nincsenek gyenge pontjai, és hogy idézze fel magában az ősei erejét, az összesét, és akkor talán lesz némi esélyük, amúgy másodpercek alatt el lesznek intézve. Nick meglepően jól állja a sarat, többször is odacsapkod a gyíkpofának, de azért ő is kerül a földre, meg kap be egy-két gyengébb ütést. Közben érkezik a felmentő sereg, Hank jön az erősítéssel. Nick legyőzi Dimitrijt, és nem akarja megölni, Leo segédje viszont más véleményen van, neki Nick kellene. Gyorsan lecsapkodják a gyíkpofát és a segédoroszlánt is, aztán hát a hátnak vetve megállnak az aréna közepén, elgondolkodni, hogy bár győztek, de hogy fognak innen élve távozni. Persze, a zsaruk időben érkeznek, Eddie elszelel, és Leo-t sem találják. Juliette rettentően csalódott, elfújja a gyertyát az ünnepi asztalon, hiszen Nick nem ért haza. Ismét a gyűrűt nézegeti a dobozkában, akkor is, mikor Nick felhívja, hogy bocsi, reméli, még nem késő, és néhány percen belül otthon lesz. Juliette meglehetősen félvállról válaszolgat, majd eltökélt arccal lecsapja a dobozka tetejét. Itt sem lesz eljegyzés, az látható. Leo a pénzét szedegetné elő a nyergesben lévő páncélszekrényből, mikor főrendőr meglátogatja. Leo szerint ez főrendőr hibája, és meg fog érte lakolni, de sajna, ő lakol meg: a pap valami fenevaddá változhatott, mert tizedmásodperc alatt földre dönti és marcangolni kezdi a dicső oroszlánt, főrendőr meg dolgát jól végezvén elballag a helyszínről.