Na kérem, az eddigi belterjesség után végre megcsap bennünket a nagypolitika szele, holmi gabonák, vásznak, puskaporok unalmas szállítmányozása után igazi Fontos Ember (VIP) kerül a rakomány közé. Személye egyelőre még titok, éppen Mr. Callon irodájában beszél róla egy szintén ismeretlen elegáns ruhában, cilinderrel a fején. A cilinderes 300 fontot ajánl a titokzatos utas Livornóba történő szállításáért, de Callonnak bűzlik valami, mert nem kap az ajánlaton, inkább beajánlja James Onedint, akinek kisebb és kevésbé feltűnő a hajója (értsd: lepukkant úszó koporsó) és mivel anyagilag is meg van szorulva, biztos occóér’ is elvállalja a fuvart (értsd: remélhetőleg megbukik az illegális fuvarral, és azzal is a Callonok járnak jól).

Az Onedin fivérek erről mit sem sejtve beszélgetnek, először a kikötőben, ahol James az éppen kihajózó Pamperoban gyönyörködik, majd otthon. Robert a szokásos litániát fújja, még mindig sok az adósságuk, ráadásul neki kellene egy új fűszerüzlet, merthogy a régit a múltkor ugye kénytelen volt eladni Callonnak. Rengeteg pénz megy át a kezeden, nekem mégsem adsz belőle, pedig csak tudnál adni 350-et az új üzletre, reménykedik a báty. James azonban gyorsan lehervasztja: Árut adok-veszek, minden pénzem azokban van, én nem tartom a matracban, mint apánk, és jelenleg mindössze 3 kemény font az összes készpénzem, mutatja testvérének.

Pedig már közelít a jó kis üzlet, a korábban látott cilinderes éppen egy szakállas kalapost kísérget a kikötő lépcsőin. Az a hajó készül Livornóba, a kapitánya James Onedin, mutatja neki a Charlotte Rhodes-t. Majd szétválnak, a cilinderes megy és felkeresi az Onedin házat. Robert még mindig ott van, így ő is tanúja lesz az alkufolyamatnak. A Callontól hallottak alapján a cilinderes 100 fontról indít, persze James egyből rákérdez, hogy ki ajánlotta őt? Igen, Mr Callon?, hümmög sokat sejtetően, és már kapásból visszautasítaná, de ekkor a cilinderes kétszázra emeli az ajánlatát, bár az utas nevét nem árulja el. Robert nem győz eléggé hevesen bólogatni a háttérből, de James persze rá se hederít. 400 font készpénzben, és elviszem a névtelen urat, jelenti ki, Robert kis híján rosszul lesz, biztos benne, hogy a cilinderes körbe fogja röhögni őket és lelép. Meglepetésére azonban az elegáns úr kis gondolkodás után elővesz 200-at azzal, hogy a másik felét a sikeres küldetés után fizeti ki. Megemeli kalapját és távozik, Robert a nagy izgalomtól félig ájultan dől el a háttérben. James nagylelkűen az orra alá tolja a pénzeszacskót, máris megvan az új bolthoz szükséges kezdőtőke.

A hajó berakodása lassan véget ér, amikor Anne érkezik azzal a hírrel, hogy Baines váratlanul rosszul lett és a nővérénél fekszik, nem tud csatlakozni. Szerencsére pont akkor jár arra egy Medcalf nevű fazon, aki éppen hajót keres. Papírjai rendben lévőnek tűnnek, első tiszti végzettsége van és vállalja, hogy egy órán belül összeszedi a szükséges legénységet. Így is lesz, és már kezdik is eloldani a Charlotte Rhodes köteleit, amikor az utolsó pillanatban feltűnik a titokzatos szakállas. Viszlát, Sir George, és adja át üdvözletemet Palmerston miniszterelnök úrnak, búcsúzik halkan kísérőjétől, majd felhág a fedélzetre. Na, ez sem valami egyszerű krikettjátékos lesz, ammán biztos. Gyanúnkat tovább erősíti a rendkívül szakállas Santos nevű matróz, aki kihajózás közben félhangosan odaszól Medcalfnak: Micsoda gyönyörűség lesz megölni!

A szakállas VIP elsőnek a hajó háziasszonyával, Anne-nel kezd beszélgetni, és majd minden mondatában bókol neki, szegény asszony egy idő után azt sem tudja, hova nézzen. A bókoktól mindenesetre azért feldobódik, és később a parancsnoki kabinban James-szel arról beszélnek, hogy vajon milyen nemzetiségű lehet az utas. Szerintem olasz, és bár sok pénzt fizetett az útért, nincs semmilyen különleges kívánsága, mondja Anne.

James felkeresi a VIP-et a kabinjában, aki továbbra sem árulja el a nevét, viszont pisztolya van, nem is akármilyen: hatlövetű colt, új találmány, ajándékba kapta. Onedin határozottan kijelenti, hogy a hajón senkinél nem lehet lőfegyver (kivéve, amikor ő maga csempészi, mint a múltkori epizódban, ugyi), és VIP státusz ide vagy oda, begyűjti a coltot. Az út végén visszakapja, addig majd én megvédem, hogyha kell, nyugtatja meg az utast. A csehovi dramaturgiának megfelelően a darab végén nyilván szükség lesz majd a pisztolyra, mert váltás után máris azt látjuk, hogy Medcalf és Santos arról egyeztet, hogy a gyilkosságot mindenképpen balesetnek kell majd álcázni. Vigyázz!, suttogjuk mi is sztentori hangon a szakállas utasnak, mint annak idején a bábszínházban, amikor Piroska mögött feltűnt a farkas.

A titokzatos VIP újra Anne körül kezd sündörögni, ha pályaelhagyó történelemtanárként nem tudnám, ki a fazon, akkor biztos Casanovára gyanakodnék. A szokásos bókok után több darabra szakított hazájáról kezd beszélni, amit majd ő fog újraegyesíteni, ez mondjuk nem az a tipikus csajozós duma, bár bölcsészlányok körében lehet, hogy bejön. A szakállas titkos utasítást ad át a belépő Jamesnek, ami szerint az utast nem Livornóban, hanem Szardínia szigetén kell partra tenni. A VIP szerint a parancsot a brit külügyminisztérium magasrangú diplomatája, Sir George Pelham írta alá, saját nevét azonban még mindig nem hajlandó elárulni, hiába követeli James. Ellenségeim vannak ezen a hajón, akik nem akarják, hogy eljussak Itáliába, egyelőre csak ennyit mond. De bakker, ha már az ellenségei is tudnak róla, akkor a hajó kapitány előtt mi a rákért kell még mindig titkolózni?, mutatunk rá magunkban a forgatókönyvíró következetlenségére.

Szélcsend van, így nem nagyon lehet balesetet előidézni, emiatt a potenciális merénylők egyre türelmetlenebbek, és gyorsan B-tervet dolgoznak ki. Miközben a szakállas VIP a fedélzeten élvezi a napsütést, Medcalf felküldi Santost a kötélzetre, hogy nézzen utána valami meglazult csomónak. A rosszarcú matróz stikában elnyiszálja az egyik csigát, ami lezuhan, és csak centiméterekkel téveszti el a célpontot. A kabinba visszatérve a VIP rámutat, hogy a csiga valószínűleg nem magától zuhant le, és igencsak gyanús az állandó első tiszt váratlan megbetegedése is közvetlenül a kihajózás előtt. Úgyhogy kérem vissza a pisztolyomat, jelenti ki határozottan, miközben Anne bekötözi a sérülését. James újra felszólítja, hogy árulja el a nevét, és a szakállas most már hajlandó is erre: My name is Garibaldi, Giuseppe Garibaldi, jelenti ki. Bár a név nem sokat mond a kapitánynak, az előzmények hatására végül visszaadja a pisztolyt jogos tulajdonosának.

Kis időre nézzünk vissza Liverpoolba, ahol a „Hogyan keresett magának Robert Onedin új üzletet?” játék állomásait figyelhetjük meg. A régit Callon az új dokk építése miatt már el is bontatta, kárpótlásul most viszont egy lejárt bérletű patikát kínál Robertnek, jutányos áron. Kicsit átalakítja és máris megnyithatja az új kereskedését, győzködi Robertet, aki pár nap gondolkodási időt kér.

Felkeresi sógorát, Albert Frazert, aki óva inti Callon ajánlatától, az öreg szarkeverő nyilván sántikál valamiben, hiszen aukción is eladhatná a patikát, és ott jobb árat kaphatna. Én tudok egy eladó szatócsboltot, az öreg Melly 250-et kér érte, meg még 200-at az árukészletért, mondja ki Albert. Sőt még arra is hajlandó, hogy a Jamestől kapott 200 fonton felül kölcsönt adjon úgy, hogy megveszi Robert részesedését az Onedin Ltd-ben. Robert némi hezitálás után azonban elhárítja az ajánlatot, mert bár sok vitája van az öccsével, azért részvényesnek lenni nem utolsó érzés. Az üzleti megbeszélés végén csak úgy mellesleg értesülünk arról is, hogy Elizabethnek fia született (ő lesz William Frazer), ezt azért jobban is kidolgozhatták volna, ha már olyan sokszor volt téma Elizabeth terhessége, ráncoljuk össze homlokunkat a forgatókönyvíró újabb következetlensége miatt.

A Charlotte Rhodes-on Garibaldi továbbra is Casanovaként adja elő magát Anne társaságában, most éppen arról beszél, hogy ő még soha nem használta ki egy hölgy helyzetét, hacsak az illető hölgy nem kívánta, na ez a duma talán már a műszakis csajoknak is bejönne, nem tudom. Anne viszont háztartásbeli, így továbbra sem fogékony az ilyen megjegyzésekre, bár szíve mélyén… Na de mindegy, nincs idő mélylélektanra, a bérgyilkos matrózok ugyanis már konkrétan a hajó elfoglalását tervezik. James éppen politikai eszmecserét folytat Garibaldival (ismét szóba kerül az osztrákok és franciák által feldarabolt Itália, Cavour, a szárd-piemonti királyság miniszterelnöke, Garibaldi és az egyesült Olaszország titkos támogatója, Anglia látszólagos semlegessége, stb.) amikor Medcalf a fedélzetre hívja Onedint, mivel az ivóvíz megposhadt. James felsiet, a rosszarcú Santos egyből elkapja és kést szegez neki. He-he, az ivóvíznek semmi baja, az a sör volt rossz, amit a maga Baines-e megivott, röhög hangosan Medcalf, Anne a lépcsőfeljáróból rémülten figyel.

Jöjjön ide és adja meg magát, szólítják fel Garibaldit, aki látszólag engedelmeskedik. Pisztolyát félretartva lassan közelebb lép, majd váratlanul két lövést ereszt meg, és máris két bérgyilkossal kevesebb pusztítja a sózott heringet. Medcalf bedühödik: Kétszer lőtt, nem lehet több golyó a tárban! Na öcsém, te se olvastál May Károlyt, gondoljuk vigyorogva, és mire a gondolat végére érünk, Garibaldi még egyet lő, így Medcalf is felveszi a néhai nevet. (Újra szól a hatlövetű, fut át rajtunk még egy kósza gondolat.) Végszóra feltűnik a távolban egy fehér vitorla, de nem Katajev tollából, hanem a Brit Birodalom Admiralitásának megbízásából, hogy Garibaldit biztonságosan partra tegye. Ezt az utat sosem fogom elfelejteni, búcsúzik Giuseppe Casanova mélyen Anne szemébe nézve, de azért Jamestől is elbúcsúzik egy férfias kézszorítással.

És ismét Liverpoolban, az Onedin házba külön futár hozza el a titkos fuvarért járó második 200 fontot, még nyugtát sem kér róla (na majd jön az Apeh, oszt’ lesz nemulass). Robert nagyon örül a pénznek, most már meg tudja venni az öreg Melly boltját tokkal-vonóval, így a „Hogyan keresett magának Robert Onedin új üzletet?” c. társasjáték is szerencsés véget ért. És képzeld, 450-ről lealkudtam 375-re, jelenti ki diadalmasan öccsének. Amúgy tényleg Garibaldi volt a titokzatos utas?, kérdi felvillanyozódva és máris mutatja a friss újságot, benne az olasz szabadságharcos partraszállásáról szóló hírrel. Jamest azonban nem igazán érdekli a politika, máris új üzleti modellen töri a fejét. A hajózási és a raktározási kft mellett létrehozunk egy új céget, az Onedin Fűszerkereskedelmi Kft-t, jelenti be Robertnek, a tulajdonosi részesedésünk abban is 85 % - 15 % lesz. Robert tiltakozik, de James leinti: Mi az, hogy nem igazságos, hát ki teremtette elő a pénzt az új üzletedre?