Gondok redőzik az Onedinek homlokát, James éppen most értesül testvéreitől Elizabeth nem kívánt terhességéről, ordít is szegény hugival rendkívüli módon, mert kútba esni látja szép tervét a Frazer Hajógyárral. Nincs mit tenni, férjhez mész Daniel Fogartyhoz, amint visszatér!, jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. Elizabeth hiába ismételgeti, hogy nem szereti Danielt, a két báty tartja magát a házassági tervhez. Azért nem teljes az összhang köztük, James ugyanis Robertet teszi felelőssé, amiért nem vigyázott jobban a húgukra, Robert viszont azzal vág vissza, hogy az eset James hajóján, a Charlotte Rhodes-on történt. Elizabethet sem kell félteni, az öntudatos leányzó nem hajlandó elfogadni, hogy bátyja olyan házasságba akarja belekényszeríteni, amit ő nem akar, és felemlegeti, hogy James számításból, egy hajóért vette feleségül Anne-t. Majd az igazsághoz hűen még azt is kijelenti, hogy bizony ő biztatta Fogartyt az eksönre. Na, ez hiba volt, James erőteljes pofonnal honorálja húga őszinteségét. Elizabeth inkább dühösen, mint szomorúan kifut a szobából, a vajszívű Robert próbálja védeni: Azért nem kellett volna megütni szegényt. Majd megállapodnak abban, hogy amint Fogarty hazaérkezik, kihirdetik az esküvőt.

A ráncok még tovább mélyülhetnének James homlokán, ha tudná, mi történik ezalatt egyetlen vagyonával, a Charlotte Rhodes-zal. Lisszabonból hajózik visszafelé Baines kapitánysága alatt, az öreg tengeri medvének ezek szerint érdemes volt megtanulnia írni-olvasni, kapitánnyá léptették elő. Első önálló útja azonban nem felhőtlen, sőt éppen ellenkezőleg: hatalmas viharfelhők alatt bukdácsol a hajó, házmagas hullámok között, ráadásul a rakomány egy része is kigyullad: a matrózok egyik fele a tüzet oltja, a másik fele a betörő vizet szivattyúzza, a harmadik fele a vitorlákkal bajlódik. A vihar csendesültével feltűnik egy halászbárka, Baines komor arccal töprengve nézi.

Váltunk a liverpooli piacra, nagy a nyüzsgés, van itt minden, zöldség, gyümölcs, élő állat, a piac sarkában két kislány fuvolán játszik némi aprópénz reményében. De jó lenne, ha ebből meg tudnánk élni, gondolja zenélés közben a nagyobbik, de ha nekem nem is, talán majd az unokámnak sikerül zenekart alapítania, amit akár hívhatnának Jethro Tullnak is.

Jamest a széles árukínálat viszont nem nagyon érdekli, feldúlt arccal vág át a tömegen, amikor is Albert Frazer csatlakozik hozzá. Ugye nem felejtette el, ma délben lesz a gőzhajóm első próbaútja, és azt ígérte, eljön, emlékezteti Onedint. Persze James nem akar menni, van neki gondja elég: Beteg a húgom, megfázott, közli morcosan Frazerrel. Végül aztán nagy nehezen beleegyezik, hogy egy rövid időre kinéz a hajógyárba, és otthagyja a daliás hajómérnököt.

Anne-hez látogató érkezik, az egyik matróz, George Bascombe felesége. Előleget szeretné kérni a férje munkája után, de Anne sajnálkozva közli, hogy az előírások szerint csak akkor fizethetnek, ha a Charlotte Rhodes visszaérkezik. Belép James, aki rövid úton elhajtja a nőt: Nem érdekel, hogy három gyereke van, maga mindig ott iszogat a Zöld Hajó nevű krimóban, ossza be jobban a pénzt! Néhány halász lép be a raktárba, az egyikük James régi ismerőse, ő közli a rossz hírt: a Charlotte Rhodes-t az oldalára dőlve látták kb. 6 mérföldre a parttól, elég rossz állapotban. Mrs. Bascombe rémülten elrohan, ez most fellármázza a hírrel az egész kikötőt, aggódik Robert, de mire a nő után indulna, annak már híre-hamva sincs. Ráadásul kiderül, hogy James erre az útra nem kötött biztosítást, mert már nem maradt rá pénze, hiába, csőstül jön a baj, Robert csak hitetlenkedve hápog. Sebaj, innen szép nyerni, Rabört, biztatjuk az aggódó bátyót a képernyőn keresztül.

Mrs. Bascombe első útja persze a Zöld Hajóba vezet, gyorsan kér féldeci gint, és már sopánkodik is: Jaj a férjem, jaj megsérült a hajó, jaj mi lesz velem meg a pulyákkal! Természetesen Callon szenior és junior jókor van jó helyen, így ők is meghallják a hírt, sőt a fiatal Edmund még azt is tudja, hogy Onedin erre az útra nem kötött biztosítást a hajóra. Mrs. Bascombe következő útja Sarah-hoz vezet, hátha nála több sikerrel jár, de Sarah sem tud neki pénzt adni, így a nő dolgavégezetlenül távozik. Érkezik Frazer, kezében egy csokor vörös rózsával: Ezt Elizabethnek hoztam, James-től hallottam, hogy nem érzi jól magát. Sarah-ban egy pillanatra megáll az ütő, azt hiszi, Frazer mindent tud, de aztán a ficsúr hozzáteszi: Úgy tudom, megfázott, mielőbbi jobbulást kívánok neki, mondja és távozik. A másik ajtón belép Elizabeth, Sarah határozottan kijelenti: Ezt Mr. Frazer hozta, levél is van hozzá, amit természetesen felbontatlanul vissza kell küldened neki!

James és Robert a kikötőbe siet, ahol éppen most köt ki a korábban már látott halászbárka, amiről a megviselt arcú Baines száll le. Micsoda, maga otthagyta a hajómat!, ordít vele James, miközben fel-alá rohangál. Szegény Baines így Robertnek kezdi mesélni, hogy az úton háromszor is viharba kerültek, a matrózok teljesen elcsigázottak, ráadásul az odaúton George Bascombe lezuhant az árbocról a tengerbe és meghalt. A két Callon természetesen most is jókor van jó helyen, fültanúi az egésznek, és fejükben egy pillanat alatt pompás terv születik: saját gyorsjárású hajójuk, a Lady Sylvia pont kifutásra kész, azzal bevontatják a sérült Charlotte Rhodes-t, és a mentésért cserébe Onedintől az árukészletet kérik. Mézes-mázas szavakkal máris felajánlják önzetlen felebaráti segítségüket James-nek, és választ sem várva elsietnek. James lázasan agyalni kezd azon, mit tehetne Callonék ellen, és be is ugrik a mentőötlet: Gyerünk a Frazer-gyárba!

Albert éppen az utolsó simításokat végzi a gőzösön, amikor a két Onedin és Baines lerohanja. Eleinte ellenkezik, a hajót nem nyílt tengerre tervezték, ráadásul a propeller még csak kísérleti stádiumban van, de James remekül érvel: Magának nincs vesztenivalója, de nekem igen, és úgyis mindegy, hol derül ki a gőzhajó esetleges hibája, folyón vagy tengeren, induljunk máris, mi segítünk felrakodni a szenet, a Lady Sylvia már kihajózott, meg kell mentenünk a hajómat! (Erre utal mellesleg az epizód eredeti címe.) Frazert is elkapja a versenyszellem, most megmutathatja, hogy a gőzösé a jövő, és a szénberakodás végeztével máris indít. Robert sem akar lemaradni a manőverről, „jövök én is, elvégre a társad vagyok” felkiáltással ő is felugrik az induló gőzösre.

Baines, az Onedinek és a mindig elegáns Frazer egyformán szénporos arccal feszülten figyelnek előre, és hamarosan fel is tűnik Callonék hajója. A fiatal Edmund a fedélzetről döbbenten nézi, amint a teafőzőnek gúnyolt gőzhajó lassan utoléri és meg is előzi őket. A túlfokozott teljesítménytől azonban az egyik tömítést kilöki a gőznyomás, így Frazer kénytelen rövid időre megállni. A Lady Sylvia hangos gúnykacajjal újra az élre tör, James kínjában már a kormánykereket kezdi rágni, magvas kritikaként Baines is hegyeset köp a tengerbe. Végre sikerül kicserélni a tömítést, és a gőzös újból megelőzi az ellenszéllel küzdő vitorlást, James vigyorogva kiáltja: Frazer, maga zseni! A Lady Sylvia kénytelen visszafordulni, és a sűrű füstöt eregető gőzös végül kiköt a szintén sűrű füstöt eregető Charlotte Rhodes mellett. Ég a ladagyár, ég üzemem!, idézhetnénk e helyütt az Egészséges erotikából Rajhona Ádámot, de James Onedin nem az a sopánkodó típus. A rakomány szerencsére nem gyulladt be, csak erősen izzik, James előrendeli az összes üres hordót az oltáshoz. Sok szerencsét, örülök, hogy segíthettem, búcsúzik Frazer.

Leszáll az este, a család nőtagjai aggódva pislognak egymásra a gyertyafényben, amikor váratlanul megérkezik a diadalittas Robert: Sikerült eloltani a tüzet és a hajót az öböl bejáratáig navigálni, onnan majd reggel beúszik a dagállyal, ennek örömére felbontok egy üveg madeirát! Előbb cseréld le a vizes ingedet, mert megfázol, figyelmezteti gondos hitvese és átkíséri a szomszéd szobába. (Egyedül nem tud inget cserélni vagy mi?) A magára maradt Anne és Elizabeth beszélgetni kezd, a téma természetesen a gyerek és a házasság. Menj feleségül Fogartyhoz, butaságot csináltál, de most már nincs más választásod, mondja Anne, magában hozzátéve: Bár én tudnék gyereket szülni Jamesnek.

Másnap korán reggel befut a sérült Charlotte Rhodes, a fedélzetről a kormos arcú James és Baines vigyorog diadalmasan. Jamest azonban a sikeres mentőakció sem teszi engedékennyé, Bascombe özvegyének csak a férje által tényleges ledolgozott napokat hajlandó kifizetni. Mrs. Bascombe a Zöld Hajóban panaszkodik az asszonytársaknak, a vajszívű Robert itt találja meg (gondolom, nem volt nehéz a nő nyomára bukkannia) és felajánlja, segít elintézni, hogy az asszony a teljes útért járó bért megkapja a férje után. James felkeresi Frazert és megköszöni a segítséget: Na látja már, hogy a gőzhajóé a jövő?, kérdezi Albert vidoran. James hajlamos is osztani ezt a véleményt és kijelenti: Egyszer majd nekem is lesz, ha lesz rá pénzem. Baráti kézfogással búcsúznak egymástól, James ki is jelenti: Lekötelezett, Frazer.

A kikötőbe újabb hajó fut be, a Hableány, Fogarty vitorlása, Robert szerint Fogarty már partra is szállt és elhúzott a Zöld Hajóba. (Milyen népszerű krimó ez már, mindenki odajár.) A kocsmában a két testvér félrevonja Danielt és kertelés nélkül közlik vele, hogy Elizabeth gyereket vár tőle, lakodalom lesz a mi utcánkban hamarost. Hagyja ott Callont, mert nekem fog dolgozni, teszi még hozzá James ellentmondást nem tűrően. Azért a dolgot még férfi módjára is le kell rendezniük, ezért kivonulnak a hóra hátsó udvarra és ingujjra vetkőzve jól összeverik egymást. A tenger felől szállnak a rikoltozó sirályok, az udvaron szállnak a hangos pofonok, végül James egy jól sikerült szorító fogással lenyomja Fogartyt: Feleségül veszed a húgomat!, lihegi a fülébe. Igen, válaszolja Daniel, de saját akaratomból, és nem azért, mert te mondod!

Azon melegében (értsd: összevert arccal) elvonulnak az Onedin-házba, ahol Fogarty annak rendje-módja szerint feleségül kéri Elizabethet. A csinos leányzónak azonban végleg elege van abból, hogy a család minden tagja, sőt családon kívüliek is meg akarják mondani neki, mit kell tennie. Keményen a sarkára áll és kijelenti: Bocsásson meg, Daniel, de nem tűröm, hogy házasságra kényszerítsenek. Azt nem mondhatni, hogy Daniel zokogva a földre veti magát, amiért kikosarazták, de azért eléggé feldúltan távozik. Miután Robert is magához tér a megdöbbenéstől, emelt hangon odaszól Jamesnek: Akármi fog történni Elizabeth-tel, a felelősség a tiéd!