Repülőgépen nyitunk, a két pilóta leszálláshoz készülődik Seattle-ben, közben sztorizgatnak, viccelődnek, láttál-e már falon pókot, voltál-e már török börtönben, ilyesmi, amikor váratlanul az Adam Ashby nevű főpilóta szeme kimered, arcán ezüstös erek tűnnek fel. Miután magához tér, tanácstalan arccal fordul társához: Hol vagyok, hogy kerültem ide? A másodpilóta a vészhelyzetre tekintettel igyekszik gyorsan letenni a gépet. Főcím.

A raktárban Myka monologizál magában, bizonytalan abban, hogy visszatérése után tényleg van-e helye a társai között, nem fogják-e kiutálni. Tessék, nincs is üres szék az asztalnál, hergeli magát az üvegajtón beleskelődve. Bizonytalanul lép be a reggeliző társak közé, Leena máris pattan és hoz neki egy széket, na látod, mit aggódsz feleslegesen, drága Myka, ráadásul az új frizurád is igencsak bejövős, igyekszünk megnyugtatni kedvenc ügynöknőnket a képernyőn keresztül. Artie ismerteti a pilóta esetét, aki repülés közben hirtelen elfelejtette, hogyan kell vezetni a gépet. Pete tele szájjal érdeklődik, hogy mehetnének-e vonaton Seattle-be, mert ő fél a repüléstől, de morzsafelhőbe burkolt szavait csak régi társa, Myka érti, a többiek csak pislognak. Még szerencse, hogy te tudsz pete-ül, mosolyog Leena, miután Myka lefordította nekik Pete mondandóját. A régi-új páros reggeli után máris útra kel Seattle-be.

Steve-et és Claudiát Artie Bostonba küldi, ahol árverésen kell résztvenniük, a megszerzendő tárgy egy húsvágó bárd, ami bizonyos Mary Mallowé volt. Igen, hentes Mary, hallottam róla, veti közbe Steve. Artie szerint a lelet tulajdonsága az, hogy mindenféle betegséget vagy sérülést átadhat másnak, rossz kezekbe kerülve nyilván veszedelmes fegyver, ezért mindenképpen szerezzétek meg az árverésen, adja ki az ukázt Artie, nekem addig New Hampshire-be kell mennem az egyik régens temetésére. Steve nem túl lelkes, most tényleg, szerezzünk megy egy ócska kést, ez dögunalom, méltatlankodik. Ráadásul Claudia győzelmi táncba kezd körülötte: És én leszek az akció során a rangidős ügynök, mert te még csak újonc vagy, sa-la-la-la.

Myka és Pete megérkezik a seattle-i kórházba, ahol a pilóta kezelőorvosa arról tájékoztat, hogy a páciens fizikailag ugyan jól van, de értelme rohamosan fejlődik visszafelé, jelenleg egy ötéves gyerek szintjén van. Eközben a kórház másik részén Lisa Ward sebészdokin műtét közben rosszullét vesz erőt, lekapja arcáról a maszkot és szeme körül neki is ezüstös erek jelennek meg. Miután magához tér, ő is értetlenül és riadtan néz körbe: Hol vagyok, mi ez itt? Két hasonló eset alig pár órán belül, ügynökeink gyorsan akciótervet dolgoznak ki: Pete utánanéz, van-e valami kapcsolat a szerencsétlenül járt pilóta és a sebészdoki között, míg Myka a videohívón felcsörgi Leenát, hogy nézzen utána emlékezetvesztést okozó leleteknek a raktár nyilvántartásában.

Leena keresése sajnos nem jár eredménnyel, a hosszú beszélgetés végén még beszélnek pár szót Myka visszatéréséről, és hogy Leena lát-e erre vonatkozóan valamit Pete aurájában. Pont ekkor érkezik vissza kedves baltaarcú ügynökünk, Myka gyorsan bontja is a vonalat. És mit talált az ügynökök gyöngye? Kapcsolatot a két eset között, mi mást: a közelmúltban Ashby és Ward is ugyanabban az étteremben vacsorázott, ahol pont azon a napon megöltek egy Amy nevű pincérlányt. Pete máris rohanna tovább az étterembe, de Myka még váltana vele pár szót arról, miket gondolt és érzett az ő kilépésekor és akkor, amikor visszatért a raktárba. Pete habozik, keresi a szavakat, és végül megtalálja őket: Az erő legyen veled, jelenti ki és a kijárat felé indul, miközben a Rockyból, a Cápából és egyéb klasszikusokból származó filmes idézeteket szór Myka felé.

Ugrunk Bostonba, Claudia, úgy is mint rangidős ügynök, licitál a hentesbárdra, kikiáltási ár 2000 dolcsi. Közben Steve folyamatosan elégedetlenkedik: Leletekkel bohóckodunk, azért az ATF-nél izgalmasabb volt, rosszfiúk, lövöldözés, meg minden. A licit végül 2800-nál áll meg, Claudia diadalmasan ugrik fel a székről, yesss, nyertünk! Az árverést vezető mókus azonban a licit után sajnálkozva közli, hogy a tétel sajnos eltűnt, pedig aznap reggel még megvolt. Na, máris itt van a Steve által hiányolt rosszfiú. Ki lehet az, nézzük meg a dolgozók belépés-kilépés nyilvántartását, javasolja Claudia. Az egyik raktáros munkatárs, bizonyos Owen Larsen alig egy hét munkaviszony után aznap mondott fel, reggel 8-kor érkezett, de 9:30-kor már távozott is. Gyanús, ráadásul Larsennek hívják, keressük csak fel!, adja ki az ukázt Claudia, a vezető ügynök. A nagy sietségben azonban nem veszi észre, hogy valaki titokban követi őket.

A gyanúsított nincs otthon, ezért az ügynökök megfigyelőállást foglalnak Larsen háza előtt. Claudiának szokás szerint be nem áll a szája, dumál mindenféléről, közben azért minden második mondatban elhelyezi, hogy most ő a rangidős ügynök. Jaj, szakadj már le erről, nem kell ezt folyamatosan hangoztatnod, úgyis csak kettesben vagyunk, elégeli meg egy idő után Steve. Claudia ebből persze csak azt hallja meg, hogy kettesben vagyunk, és máris kombinálni kezd: Oké, hogy most rám akarsz mozdulni, hiszen elég jó nő vagyok, és te sem vagy éppen csúnya, de talán majd inkább pár év múlva, amikorra a helyzetem a raktárban megszilárdul… – és csak mondja, mondja, mondja. Szerencsére azért levegőt venni neki is kell, így Steve az egyik ilyen pillanatnyi szünetet kihasználva közbeszúrja: Meleg vagyok. Claudiában fennakad a hang: Oh my god, tátogja maga elé hangtalanul.

A coming out után a beszélgetés jó darabig szünetel, azután lassan újra megindul. Steve szerint Claudia túl sokat vállal magára, mert Artie-nak akar imponálni, de erre nincs szükség, hiszen Artie úgyis becsüli őt. A beszélgetést Larsen megjelenése szakítja félbe, az ügynökök kipattannak a kocsiból. Ide a táskát!, kiáltanak rá, de Larsen gázspray-vel lefújja Steve-et és elrohan. Ám nem jut messzire, mert a sarkon túl álló autó ajtaja kicsapódik és elgáncsolja Larsent, táskája messzire repül és a bárd kiesik belőle. A váratlan támadás végrehajtója Artie, aki egyszerre nyúl a bárdért a térdsérülést szenvedett Larsennel. Ennek eredményeként Artie erős fájdalmat érez saját térdében, míg Larsen sértetlenül kocsiba száll és elhajt a bárddal. Tehát így működik ez a lelet, nézünk a menekülő után. Claudia rettentő dühös, amiért Larsen meglógott, ráadásul szerinte Artie azért követte őket titokban, hogy kémkedjen utána és kiröhögje, ezért dühösen ott is hagyja a szakállas ügynököt.

Eközben Pete az étteremben a főpincérrel tárgyal, aki emlékszik a pilótára és a dokinőre, őket hívták be tanúskodni a rendőrök. A gyilkossággal valami Geoffrey Cedolia nevű fazont vádolt meg a rendőrség, Pete máris indul a börtönbe, hogy beszéljen vele. Pont ott van nála Sawyer nevű ügyvédje, aki Pete-nek is kijelenti, hogy védence ártatlan, ezt igazolhatja legjobb barátja Eric Bell, aki aznap este az étteremből hazafuvarozta Geoffryt. Geoffry aznap éjjel már ki sem mozdult otthonról, a terhes barátnőjére vigyázott, aki azonban sajnos végig aludt és így nem tudja megerősíteni Geoffry alibijét. A mérsékelten ellenszenves fejű ügyvéd még hozzáteszi, hogy a média gusztustalanul nagy támogatást ad az áldozat anyjának, szinte naponta készítenek vele interjút. Erről Myka is meggyőződhet, aki éppen Amy anyjával beszélget, amikor a lakásba megérkezik az egyik helyi tévéadó rámenős riporternője. A csaj szerint a gyilkos személye egyértelmű, Myka azért megpróbál ellentmondani: Geoffrey még csak gyanúsított.

Pete és Myka utánanéz Ericnek és kiderítik, hogy a srác szintén emlékezetvesztésben szenved, ő is a kórházban van. A betegágy mellett az ügynökök beszélnek pár szót Sarah-val, Eric anyjával, majd miközben kifelé mennek, Myka felveti, hogy talán a riportercsaj a tettes, az ő érdeke, hogy a tanúkat ellehetetlenítse. Miközben ezt magyarázza társának, Pete szeme váratlanul kimered, arcán ezüstös erek tűnnek fel: Te ki vagy, jól nézel ki, motyogja Mykának. Nabazmeg, nála is kezdődik.

Még szerencse, hogy pont a kórházban vannak, Pete így gyorsan bekerül a páciensek közé, Myka meg elrohan Courtney-hoz, a riportercsajhoz. Az persze tagadja, hogy bármi köze lenne bármihez, a beszélgetés közben viszont szeme egyszer csak váratlanul kimered, és arcán ezüstös erek tűnnek fel: Maga kicsoda, hol vagyok?, teszi fel ő is a már sokat hallott kérdést. Most vagyunk igazán zavarban: a csaj amatőr módon vagy maga ellen fordította a titokzatos leletet, vagy tényleg semmi köze hozzá és ő is csak áldozat.

Myka is felkeresi Geoffryt a börtönben, a srác szerint a riportercsaj nem olyan kemény, mint amilyennek látszik, hiszen a múltkor, amikor az ügyvéd Sawyer letámadta, egy perc alatt meghátrált. Mykának ez szöget üt a fejébe és felkeresi a tévécsatornát, ahol az egyik alkalmazottat sikerül rávennie arra, keresse elő és játssza le neki azt a felvételt. A képen Myka éles szemmel kiszúrja, hogy Sawyer nyakkendőtűt hord, ez már évtizedek óta nem divat, ő vajon miért viseli? Ráadásul a tanúkkal ő is beszélt, na nyomás csak az ügyvédhez! Sawyer elmondja, hogy a nyakkendőtűt postán kapta, kísérőlevél nem volt mellette, neki viszont megtetszett és hordja, mert magabiztosnak érzi magát tőle. Myka lila védőkesztyűt húz és leveszi Sawyerről a tűt, amin WW monogramot vesz észre.

Tárcsázza Leenát, aki megerősíti, hogy a 30-as, 40-es években élt egy Walter Winchell nevű rámenős riporter, aki arról volt híres, hogy mindenféle infót ki tudott szedni az emberekből. (Winchell amúgy tényleg valós személy volt.) A tűhöz azonban tartozik egy pár mandzsettagomb is, ami viszont segít visszahozni az emlékezetet, tehát kettéosztott leletről van szó, úgy, mint annak idején az 1x11 Nevermore c. epizódban, ahol Edgar Allan Poe tolla és notesze volt a kettős lelet. Leena még túrja kicsit az adatbázist és döntő infót talál: Winchell egyik munkatársának unokája Sarah Bell, és az ő fia Eric!

Myka rohan a kórházba, de Ericet már hazavitte az anyja, a nővér szerint a fiú csodálatos módon váratlanul rendbejött. A forró nyom hozzád vezet, Sarah Bell mossál kezet, idézi fel magában Myka a kitűnő URH zenekar 80-as évekbeli számát és rohan a Bell-házhoz. Az igazi gyilkos a maga fia, Eric, akit így akart megvédeni!, leplezi le Myka a túlbuzgó anyát, aki először tagad, de aztán bevall mindent. A mandzsettákat viszont nem adja át, inkább megsemmisíti és már be is kapcsolja az elektromos konyhamalacot. Myka pisztolyt ránt és a konyha túlsó feléből kilövi a 3x3 cm-es kapcsolót, gratula! Előkerül Eric is, aki elmondja, hogy baleset volt, ő nem akarta megölni Amyt, és anyja hibát követett el, amiért így akarta őt megmenteni a börtöntől. A mandzsettákat átadja Mykának, aki rohan Pete-hez, majd sorra a többi áldozathoz, és a lelet segítségével mindenkinek sikeresen visszatér az emlékezete.

Zárjuk le a hentesbárd vonalat is: miután Claudia lenyugszik, laptopján sikeresen beméri Larsen mobilját és már indul is utána Steve-vel. Innen már megoldod, én megyek is vissza a raktárba, búcsúzik sántikálva Artie, aki még kijelenti, hogy nem kémkedni akart Claudia után, hanem csak nyomon követni az első komoly bevetésen, hogy ha kell, segítsen neki. Az ügynökök az egyik bostoni kórházban találnak rá Larsenre, aki éppen egy fiatal páciens kezéből veszi ki a bárdot és szorítja saját kezébe. Ő itt a fiam, leukémiás, de most már minden rendben, én betegszem meg helyette, és így majd fel tudja nevelni az unokámat, mondja a megdöbbent arccal ácsorgó Claudiáéknak. És most mi lesz, letartóztatnak?, kérdezi, de Steve kijelenti: Nem, mi leleteket gyűjtünk be, nem rosszfiúkat.

A záró jelenet Mykáé, aki először Pete-tel beszél és bocsánatot kér tőle, amiért anno nem beszélte meg vele a raktárból való távozási szándékát. Majd bizalmas találkozó következik három régenssel, köztük a főnök Adwin Kosannal, akiknek beszámol a sikeres akcióról. Kosan kijelenti, a próbaidőszak lejárt, és ő biztos benne, hogy Myka újból oszlopos tagja lesz a csapatnak. Welcome back, jelenti ki, amihez maga részéről a hogyvoltíró is szívből csatlakozik.