A Viasat 6 elkezdte a 3. évadot, így mi is felvesszük a fonalat, hogy kövessük a 13-as raktárban történendőket, ahol a feladat nem kisebb, mint folyamatosan őrködni az emberiség biztonsága felett, és begyűjteni minden olyan tárgyat, ami potenciális veszélyforrás lehet. (Snag it, bag it, tag it, ahogy már többször is hallhattuk.) Gyorsan frissítsük fel eddigi ismereteinket: a raktár története több mint kétezer éves múltra tekint vissza, és mindig abban az országban volt a központja, amelyik az adott az időszakban a legerősebb volt. Eddig a 2-es számú raktárról tudtuk meg konkrétan, hogy Egyiptomban, Alexandriában működött, amíg a rómaiak el nem foglalták a várost Kr. előtt 31-ben, a jelenlegi pedig természetesen az Egyesült Államokban, Dél-Dakotában. Minden raktárnak saját gondnoka volt, a jelenben ez Mrs. Frederic, és egy vezető ügynöke, aki e pillanatban Artie Nielsen. Az első két évadban két új ügynök, Myka Bering és Pete Lattimer kalandjait követtük nyomon, hozzájuk csatlakozott később a technozseni Claudia Donovan. A sztorit ott hagytuk el, hogy Myka váratlanul lelépett a raktár csapatától, mert magát hibáztatta azért, hogy az évadzáró epizódban miatta majdnem elpusztult az emberiség. Nézzük tehát, mihez kezd a csökkentett létszámú csapat. Hosszú lesz, de évadnyitó esetében ez talán megengedhető.
Jersey Cityben nyitunk, nagy az izgalom, ki kellett üríteni a helyi rocktörténeti kiállítást, ahol ismeretlen eredetű kisülések tüzet okoztak. A nagyhatalmú ATF (Bureau of Alcohol, Tobacco and Firearms) két ügynöke ordibál az egyik alkalmazottal, aki éppen most vallotta be, hogy zárás után beengedett valami Jimi Hendrix rajongó nőt a kiállításra, aki mindenáron meg akarta érinteni a gitárkirály hangszerét. Eközben a Steve Jinks nevű ügynök (akinek jellegzetes tulajdonsága, hogy azonnal felismeri, ha hazudnak neki) észreveszi Lattimer barátunkat, amint az kedélyes vigyorral feltépi az ajtót és eltűnik az épületben. Odabent már várja Artie és Claudia, akik a kiállított Hendrix-gitárt akarják megközelíteni, amiből elektromos kisülések csapkodnak kifele, sorra gyújtogatva a berendezést. A rockrajongó hölgyeményt foglyul ejtette a telefonfülke, Pete lázasan keres valamit, amivel kiszabadíthatja. A káoszt fokozandó berontanak az ATF ügynökök is, Artie-ék először terelnek, de Jinks minden hazug magyarázatot azonnal kiszúr, így a szakállas végül bevallja, hogy ők Hendrix gitárját jöttek ártalmatlanítani. Jinks ezt már elhiszi, így Claudia gyorsan lekapja a gitárt az állványról, felcsatolja rá a tremolo kart, és ezzel sikerül véget vetnie a gitár romboló tevékenységének. Pete is sikerrel eloltja a telefonfülkét nyaldosó tüzet és így a csinos rajongó is kiszabadul.
Miközben Artie az eredeti gitárt kicseréli egy másolatra, Steve arról érdeklődik, hogyan jutottak be ügynökeink a múzeumba. A szakállas főügynök válasz helyett lesokkolja a Teslával (mint tudjuk, ennek hatása rövidtávú memóriavesztés) és biztonságba helyezi a Hendrix-gitárt. Eközben a rockrajongó hölgy erős szempillarezegtetéssel és melldomborítással arról érdeklődik Lattimertől, hogyan fejezhetné ki neki háláját az életmentésért, Pete barátunk azonban tőle szokatlanul nem csap le a tuti dologra, és társaival elvonul. Valamivel később Steve ügynök is magához tér és hazamegy, ahol váratlan látogató fogadja: Mrs. Frederic. A félelmetes arcberendezésű főnöknéni nem sokat köntörfalaz, ajánlatot tesz Steve-nek egy üres állás betöltésére. Új világ fog megnyílni maga előtt, a végtelen csodák világa, mondja sokat sejtetően. (Mint emlékezhetünk, a pilotban ugyanezekkel a szavakkal toborozta a csapatba Pete-et is.) Ezzel tehát meg is van a címben jelzett új fiú, jöhet a főcím.
Artie és Leena rendezgetik a kettes számú raktárból kimentett leleteket, eközben a felszínen Steve megérkezik Toyota Priusával a raktárhoz. A bejáratnál Claudia fogadja ugyanazokkal a kütyükkel felszerelkezve, amik a pilotban Artie-n is lógtak, még köszöntő szavai is azonosak: Be kellett fejeznem a halat. (Hogy ez mit jelent, az két évad alatt sem derült ki.) A technogeek Claudia természetesen az autókhoz is ért, sorolja a Prius remekebbnél remekebb tulajdonságait, de Steve-et ez nem hatja meg, ő a raktárról szeretne bővebbet tudni, Claudia viszont erről egyelőre nem beszél. Menjünk be, Artie készített sütit, indul előre, végszóra a levegőből lecsapódik az amerikai focilabda (újabb utalás a pilotban már látottakra), Steve csak pislog. Odabent Pete emelt hangon vitatkozik Artie-val mondván, hogy ő nem akar új társat, pláne nem olyat, aki felismeri, ha hazudnak neki. Természetesen ekkor lép be Claudia és Steve, az opportunista Pete egyből felölti joviális vigyorát és nagy örömmel köszönti új társát: Már alig vártam, hogy együtt dolgozhassunk, jelenti ki. Hazudsz, mosolyog Steve.
Váltunk Denverbe, ahol bizonyos Monica Hoffman nevű újságírónő telefonoz éppen a szerkesztőjével valami nagy sztoriról: bankártalálkozó a Regalton Hotelben, ez majdnem olyan izgalmas lehet, mint volt pár éve a titkos pornóbuli a Gellért Fürdőben. A nőhöz csomagküldő futár érkezik, a kísérő papíron viszont nincs név, csak egy kígyót ábrázoló rajz. A nő a szemetesbe dobja a lapot és miközben a küldeményt bontaná, váratlanul kígyómarásra emlékeztető pöttyök jelennek meg a kezén és a testén. Lerogy a földre, kihunyó tudattal távoli hangokat hall, majd motyog pár szót valami Antoniusról, és meghal. A vonal túlvégén a szerkesztő döbbenten észleli, hogy már csak egy hullával hallózik. A papírlap a szeméttartóban önmagától lángrakap és elég.
Ügynökeink a kilátóteraszról körbemutogatják a raktárat az új fiúnak, ám az ókori részlegben valami nincs rendben. Artie rátapad a Claudia készítette periszkópra (ez egy új eszköz a raktárban tárolt leletek megfigyelésére), és látja ám, hogy valamiféle vihar készülődik az egyik piramis körül. Itt bent szokott vihar is lenni?, döbben meg Steve. Nem igazán jellemző, igyekszik megnyugtatni Artie. Együtt visszasietnek az irodába, ahol az ismét működő csőpostán (mondanunk sem kell, ezt is Claudia szerelte meg, csók az arany kezére) Leenától érkezett üzenet fogadja őket: Helyzet van, gyertek át az ókori részlegbe! Természetesen pont ekkor fut be az értesítés a denveri esetről is, aminek szintén utána kell járni. A csapat két részre oszlik: Pete és Steve megy Denverbe, Artie és Claudia Leenához.
Denverben kiderül, hogy bár a nő kígyómarásban halt meg, kígyónak nyoma sincs sehol. A lezárt lakásban molyoló ügynökeinket meglepi az FBI: Sally Stukowski ügynök nem boldog, hogy gyanús titkosszolgálati fazonok folytatnak úgynevezett nyomozást az FBI szerint terroristaveszélyes ügyben. Pete bedobja bájgúnársága teljes skáláját, de hiába, két vállas rendőrrel a nő rövid úton kidobatja őket a lakásból. Pedig egy másik helyszínen is fokozódik a helyzet: egy Charlie nevű fazonnak a postás nagyalakú borítékot ad át, amiből egy kést szorongató kéz rajza kerül elő. A csávó testén vágás okozta sebek jelennek meg, a földre rogy, ő is távoli hangokat kezd hallani, majd Brutusról motyog valamit és meghal. A leejtett papírlap önmagától lángrakap és elég.
Természetesen ide is szemfüles ügynökeink érkeznek először, Steve döbbenten olvassa a szakértői jelentést: 23 késdöfés a testen, mindegyik különböző eszköztől származik. Kihallgatják az egyetlen szemtanút, a nő szerint Charlie színész volt, és most éppen a Regalton Hotelben dolgozott pincérként, ahol valami komoly bankártalálkozót szerveznek. Hoppá, mégis csak izgalmasabb lesz ez a míting, mint volt a Gellért fürdőbeli? Megérkezik Stukowski ügynök is, megint szóbárbajt vív Pete-tel, és kiderül, hogy az ő feladata a bankártalálkozó biztosítása.
Irány a Regalton, ügynökeink némi csúszópénz átadásával sikeresen bejutnak a terepre szétnézni. Közös agyalásuk váratlan eredményt hoz: a klasszikus műveltséggel rendelkező Steve-nek beugrik, hogy az áldozatok utolsó szavai Shakespeare darabokból vett idézetek voltak. A klasszikus műveltséggel nem nagyon rendelkező Pete ebből viszont máris tudja, kihez kell fordulniuk segítségért.
Egy kis családi könyvkereskedésbe nyitnak be, az ajtón ismerős név és a polcok között ismerős alak: Myka Bering, eszem a teknőckeretes szemüvegét! Pete örül a viszontlátásnak és bemutatja egymásnak volt és jelenlegi társát: Ez itt Steve, az új Myka. Steve, ez meg itt a régi Myka. Myka ismét kijelenti, hogy nem megy vissza a raktárba, de Pete megnyugtatja, hogy most nem ezért jöttek. Pár szóban vázolja a két esetet, és elméletüket az avoni madárról. Myka csak a szemét forgatja: avoni hattyú, nem madár! (Angolul tudóknak: az eredetiben Bird of Avon – Bard of Avon.) Myka természetesen fejből vágja az idézeteket: a „Brutus te is? úgy halj meg Caesar” Julius Caesar utolsó szavai, míg a „Lágy mint a lég, édes mint balzsam. Oh Antonius!” Kleopátra utolsó szavai voltak. Csinos ex-ügynökünk előkeres egy Shakespeare fólió másolatot, aminek a történetét is megismerteti Lattimerékkel. Az eredeti fólió tulajdonosa egy Shakespeare által tehetségtelennek tartott színész volt. Miiután a színész a Mestertől nem kapott szerepet, megátkozta a fóliót. Pete hóna alá csapja a reprodukciót és Steve-vel együtt lelép.
Nézzünk vissza azért a raktárba is, ahol közben kiderül, hogy az ókori részlegben készülődő vihar az elhelyezésre váró Zeusz és Héra szobrok között akart kitörni. Artie igyekszik gyorsan felfrissíteni mitológiai ismereteit: Zeusz ugyebár fűvel-fával (mondjuk azzal pont nem, de több istennel és halandóval igen) csalta Hérát, aki ezért állandóan féltékeny volt urára, és emiatt szobraik sem tudnak meglenni egymás mellett. Külön kell tehát elhelyezni őket, erre legjobb helyszín a közeli kisváros, Univille pálmaháza. A kétméteres szobrot sikerül észrevétlenül (gondolom Claudia retiküljében) becsempészni a trópusi növények közé, Claudia még riasztóberendezést is szerel a talapzatba az esetleges idegenkezű eltávolítási kísérleteket megelőzendő.
Pete és Steve tovább nyomoz a Regalton Hotelben és arra jutnak, hogy az újságírónőnek azért kellett meghalnia, hogy ne hozhassa nyilvánosságra a titkos bankártalálkozót, Charlie-nak meg azért, hogy a merénylő megszerezhesse a belépési engedélyét, amivel pincérként szabadon mozoghat a teremben. Az egyik boy átad Steve-nek egy borítékot, és mielőtt Pete figyelmeztethetné, óvatlanul kinyitja. Persze ebben is a fólióból származó rajz van, Steve a földre hanyatlik, fuldokolni kezd, szerencsére pont ekkor érkezik futva Myka. Felismeri az illusztrációt, az Othelloból való, és máris vágja a hozzá tartozó idézetet. Mondd utánam!, kiált Steve-re, aki nagy nehezen megismétli és ezzel megmenekül, Pete pedig gyorsan elzárja a lapot a lila semlegesítő tasakba. Myka röviden ismerteti legújabb felfedezését: aki elsőnek megérinti a fólióból származó lapot, ugyanolyan halállal hal meg, mint ami az adott darab illusztrációján látható. Egyetlen ellenszer van: ha a drámában haldokló szereplő utolsó szavait még azelőtt kimondja az áldozat, mielőtt a papír meggyullad.
Kezdődik a találkozó, három barátunk elhelyezkedik a teremben, Pete hamarosan kiszúr egy gyanús fickót, aki az emelvényen elnöklő három bankárnak dossziékat ad át. Sally Stukowski és FBI-os csapata természetesen pont ekkor érkezik, hogy újból kivezettesse titkosügynökeinket a terepről, Steve és Pete közelharcba bocsátkozik velük. A három főbankár nyitja a dossziékat, arcuk ellilul, alig kapnak levegőt. Myka odaugrik és egy pillanat alatt felismeri a rajzokat: mindhárom a Hamletből származik, Gertrudis, Claudius és Hamlet halálát ábrázolják. (Az a bon mot megvan, ami szerint a Hamlet Shakespeare azon darabja, amiben csak a néző marad életben?) A három áldozat Myka után mondja a megfelelő idézeteket és így megmenekülnek, a papírlapok ártalmatlanul égnek el az asztalon, a gyilkos viszont a nagy kavarodásban észrevétlenül eltűnik.
Myka beül a Toyota RAV-ba és hazahajt (ha eddig nem vettük volna észre, most jelzem, hogy az epizód termékmegjelenítést tartalmaz), ahol váratlanul egy régi ismerős jelenik meg: Mrs. Frederic. Köszönetet mond Mykának a segítségért, majd még váratlanabbul újabb ismerős tűnik fel: Helena az, bakker, akit az előző évadzáróban a Régensek jól elzártak valami tuti helyre, de akkor most mit keres itt? Szavaiból megtudjuk, hogy ő csak hologram, és bocsánatot jött kérni Mykától, amiért miatta elhagyta a raktár csapatát. A megható monológnak Mrs. F vet véget, visszazárja a hologramot valami kristályba és a mielőbbi viszontlátásban bízva elbúcsúzik Mykától.
Ismét a raktárban, Claudia tovább rendezgeti az egyiptomi leleteket, az egyik dobozból egy szkarabeusz esik ki, ami váratlanul életre kel és beássa magát a padlóba. Na ez meg mi volt? Talán később majd kiderül, de most nyílik az ajtó és belép Myka! Visszatér! Mindenki örül, én a legjobban, még Artie is majdnem megöleli, de aztán mégsem. El kell kapnunk a titokzatos merénylőt, téríti vissza az örvendező csapatot a valóság talajára.
Az utolsó jelenetben a merénylőt és megbízóját látjuk, ez utóbbit csak hátulról. A csávó beszámol arról, hogy sajnos menekülés közben hátra kellett hagynia a fóliót a szállodában, Myka Bering pedig visszatért a raktár ügynökei közé. Még mondaná tovább, de ekkor valaki hátulról zacskót húz a fejére és megfojtja. Na öcsém, rajtad már semmilyen Shakespeare idézet nem segít, mondjuk magunkban kárörvendően, ám ekkor meglátjuk a zacskós gyilkost: bazmeg, ez Sally Stukowski, az FBI ügynök!!!
Facebook kommentek