Harmadik X-faktor válogató jeles alkalmából Magyarország összes színitanodája és vidéki művelődési háza összefogott, és ráeresztette az RTLKlubra azokat a színészeit, akik túl hangosan énekelnek a kórusban és ezzel ellehetetlenítenek minden jelenetet, pedig csak érvényesülni szeretnének. De ez még csak később lesz, először is meg kell nézni megint egy kis montázst a múlt hét legpusztítóbb produkcióiból, meg eltaláltabb mentorbeszólásokból, pár okosság, és kezdünk. Keresztanyu azt nyilatkozza, hogy jó előadást az nyújt, akibe ő két perc alatt beszeret, MalekMiki meg azt, hogy ő az X-faktor önjelölt ízlésrendőre Ezt nem úgy kell érteni, hogy aki Crocsban, szandálzokniban, vagy neadjisten ribancrendszámmal érkezik, azt meghallgatás nélkül kihajítja, hanem zenei vonatkozásban nem tűri az ízléstelenséget.
Ilyen felvezetés, meg a műsor hagyományai után az első produkció valami kivételes szar lesz, erre egy havi fizetésemet fel merném tenni. Én lőn, fiú-lány páros érkezik, nem is tudom, volt-e ennek a felállásnak sikeres képviselője a kilencvenes évek eleje óta. Srác a húzóember a duóban, ez azonnal egyértelművé válik, amikor holt komolyan olyanokat mond, hogy ő minimum oda akar eljutni, ahova Ákos, mert ha Magyarországon ma azt mondja valaki, hogy Ákos koncertre megy, mindenki tudja, miről van szó, és ez 20 éve is így volt. 20 év múlva meg majd azt mondja mindenki, hogy Zoltán koncertre megy. Szép, sőt gyönyörű, szőke kollegina máris el van feledve, pedig még el sem indultak a sztárrá válás kemény és rögös útján. Kezdenek, amint arra a mentoroktól engedélyt kapnak, akik azonnal meg is bánják ezt a könnyelmű döntést, mert a performance pont egyformán káros a szemre és a fülre nézve is. Forognak, futnak, kergetőznek, helyet cserének gyors egymásutánban, amivel talán ki szerettek volna fejezni valamit művészileg, de azt hiszem, erre a mai kor közönsége még nem kellőképpen befogadó. Mentorok megkövült arckifejezéssel nézik és hallgatják végig a rettenetet, mert ezt határozott utasítást kapták a fülükbe, majd pár olcsó poénnal kitessékelik őket, nem mostanában fogunk Zoltán koncerten tombolni, pedig mennyire eredeti művésznév már ez.
Most egy Spar energiaital tölti be a teljes képernyőt, majd olyan fél perc múlva feltűnik, hogy egy versenyző is van mögötte, aki a kezében fogja a dobozt, szeretem az ilyen finoman árnyalt termékelhelyezést. Gitáros fiúka jön idételen szerelésben, az egyik nadrágszára be van tűrve valami borzasztó veszkócsizmába, a másik meg nincs, és Nórika udvarias érdeklődésére elmondja, hogy ez a cowboyoknál a szerelem jele. Ezen Gesztivel is elrugóznak pár percig, pedig aki egykor 3 XXL-es pólót húzott egymásra és bicikliláncot fölé, az inkább meg se szólaljon. Produkció egy romantikus saját szerzemény lesz, amit művészünk a barátnőjének írt. A dal az a kategória, ami már nincs is, a srác elbeszélő költeményt írt a barátnője egy átrókázott éjszakájáról, megzenésítette azt, ÉS elhozta az X-faktorba, mint versenyprodukciót, ha ez nem ér továbbjutást, akkor semmi. Legjobb az, ahogy barátnő havercsajjal összeölelkezve révedezik a Hányáson lőtt lány balladáját hallgatva, minden sort énekelve, ügyet sem vetve DevilNóri WTF pillantásaira. A határtalan romantika ilyen nagyvonalú megnyilvánulása még a kritikus mentorokat is leveszi a lábáról, Geszti és Keresztanyu lassúznak, sőt, ha jól láttam, seggtapi is volt! Értékelésre behívják a múzsát is, Feró tökéletesen hiteltelen ál-megbotránkozást ad elő, de a többi három továbbnyomja, úgyhogy lehet ünnepelni, meg hasmenésről szóló dalokat szerezni a következő körre.
Jönnek az borzalmas produkciók, meg a rémült mentortekintetek, és most veszem csak észre, hogy Keresztanyu most vagy kettővel több gombot hagyott nyitva a blúzán, mint múlt héten. A sorozatos dobhártyamerénylet után egy fiatal lány érkezik, aki azt mondja, 14 évesen a Balkán Fanatikkal énekelt, ebből lehet sejteni, hogy legalább az elviselhetőségi szintet megüti majd. Jessie J számot hoz, amit Geszti szerint mindenki ismer, tehát jól kell nyomni, hallgatható végül is, de nem túl maradandó, mindenesetre Nórika ritmustalanul lötyögött rá kicsit a backstage-ben. Mentorok lelkesednek, közönségnek meg megint állótapsot vezényelnek, ami már ROHADTUL idegesítő ezen a ponton, ebben az adásban több olyan volt, aki állótapsot kapott, mint olyan, aki nem. 4 igennel persze továbbmegy a lány, mert ideális X-faktor alapanyagnak tartják, nem is kell ezt tovább ragozni.
Az elképzelhető leghosszabb kisfilm következik most, főszereplője egy színészsrác hülye hajjal és szép fogorral, egészen popsztár-figura. Végtelen hosszú monológok, szépítkezés a sminkszobában, Táblagép reklám, ima, tehát minden fontos előkészület megvolt, lehet is színpadra menni. Előtte megmutatják még az ítészeket, amint kegyetlenül unják magukat, túl sok szart néztek ma már végig, már 5 óra, és gyerekek még az oviban... Persze érezzük a szerkesztésből, hogy olyan fog most jönni, akire NAGYON felkapják majd a fejüket ők is meg mi is, hát halljuk. Breakevent hozott a srác, ez nagy zene, de jól is kell tolni, különben minek. Hatásos a dolog, mert jól szól, a nehéz részekben is szép, kerekednek is a szemek, mentorok egységes wow-arckifejezéssel ülik végig. Miki úgy dönt, hogy erre felállhatnak, mert ez volt olyan jó, mintha lenne döntési jogosultságuk a kérdésben. Egyöntetű az imádat és a továbbjutás is persze.
Jön egy újabb színészsrác, mentorok már megint unják a fejüket, most éppen csokival tömik magukat, ez a srácnak még jól is jöhet, mert éhes vizsgázható elé soha ne állj ki, vizsgaidőszak-alapszabály. Versenyzőnk azt mondja, hogy élményeket vár az X-faktortól, Feró ezen kicsit problémázik, ide neked azért kell jönnöd, hogy élményt ADJ, és majd ha nem akarjuk levágni a fülünket a produkciód után, akkor beszélhetünk arról is, hogy neked jó legyen. Kezdjük, srác nem szarral gurigázik, simán beválasztotta a Bohemian Rhapsodyt, pont úgy, mintha nem ez lenne az egyik legjobb és egyben legnehezebb alkotása a zenetörténetnek. Elég operettesen nyomja, és indokolatlanul sokat bőg a dal közben, egyik sem emeli túlzottan a produkció élvezeti értékét. Ehhez képest dicsérő szavak hangzanak el a zsűritől, Mikit kivéve, aki szerint ez a jó hangi adottságok ellenére ízléstelen volt és ciki, Geszti szerint nem volt rossz, csak kicsit mágnásmiskás. Szavazunk, zenei szerkesztő bevágja alá az Under Pressure-t, amit jól tesz, nem csak a téma miatt, de most tényleg szüksége van a fülnek egy kis Queen eredetire. Miki a nagy nyomás ellenére sem mond igent, de a másik három szavazat is elég a továbbjutáshoz.
Ismerős arc jön, Butikos Fehér Zoltán tavalyról, fogszabályzóval, és vagy 30 kilóval könnyebben, wow. Ő volt az, akitől azért szabadultak meg tavaly, mert a mulatós jelleget erőnek erejével sem tudták kiverni a az előadásaiból, pedig nagy hangja van. Zoli azt mondja, a Tábor említésétől a mai napig ideges lesz, de megfogadta a tanácsokat, látom, hogy pl. megtanult trendin sálat kötni, de nem ez a lényeg, halljuk inkább. Cee Lo-t hozott, kiejtése továbbra is vicces, hangja még mindig van, és nem tudom, ki hogy van vele, nekem még mindig lakodalmas, de mentorok erről most említést sem tesznek. Csak dicséret, és szeretet van, meg persze továbbjutás, de jaj, megint a Tábor következik.
Óborzalmakból összeállított ízlésgyilkos blokk következik vicces dalválasztásokkal, van itt pl. egy jampec, aki konkrétan olyan számot hozott, amiben nem kell énekelni. A mulataós kategóriát is gazdagítják páran, ahelyett, hogy végleg eltörölnék a műfajt a Föld színéről, ahogy azt kéne, Miki meg az egyik iróniára kicsit sem fogékony jelöltnek az arcába is mondja, hogy „szuper!". Mentorok gyors és súlytalan értekezést folytatnak a lakodalmas rock létjogosultságáról, napjaink zenéjében, én ezt rövidebben is el tudom intézni: nincs neki. Most egy operaénekes érkezik, aki eleve fordítva tartja a kottát, mert azt mondták neki, elég olcsó poén volt. Saját bevallása szerint szereti látni az emberek szemében a csillogást, érdemes akkor MalekMikit figyelnie, aki az első hang után csillogó szemekkel azt mondja, hogy „köszönjük".
Újabb színész jön, a már minden magyarországi tehetségkutatót megjárt Nagy Szilárd, akit leginkább musicalekben szoktam látni, a tömeg szerepében. Ahova több ember kell, meg több hang a kórusba, oda benyomják, de úgy látszik, nagyon elege van már ebből a szerepkörből, szeretne végre egyedül is érvényesülni. Hallgatható, de annyira nem jó azért, a kórusban nem hallatszik, ha hamis, hát itt igen, pedig apuka szerint a srác évek óta a csajbálvány szerepe hajt. Miki látja benne a lehetőséget, mert popsztár fazon, ezért elnézhetők a hibák is, vacillálnak egy kicsit a mentorok, Geszti nem, de a többiek igent mondanak.
Most egy nagyon eltökélt lány következik, a feszült várakozás, ácsorgás, készülődés képeit látjuk, meg azt, ahogy a sminkszobában a „jó napot kívánok" részt gyakorolja egy hajlakkos flakonnal, ezek szerint a produkciója többi részében magabiztos. Határozott lépésekkel és pörgős szoknyában közelít, táncos, ez látszik rajta, és Mercyt hozott, ami egy újabb kiirthatatlan dal a tehetségkutatókról, én már baromira unom. Nem volt rossz egyébként, de már ott tartok, hogy ha meglátom az állótapsot, ideges leszek, és persze most is van, lány el is bőgi magát tőle, és beakad a „nagyon szépen köszönöm" –lemez. Értékelünk, mentorok csupa szépet és jót mondanak, a válasz mindenre „nagyon szépen köszönöm", aranyos. Feró azt mondja, látszott, hogy ez a produkció nagyon be volt gyakorolva, hát valóban, és valahol igaza van Gesztinek, hogy ez nem 100%-os pozitívum. Szavazzunk, négy igen, nem kérdés.
Egy 36 éves néni jön, borzasztó tupírozott frizura, és a legelőnytelenebb divatjamúlt felső, amit csak fel lehet húzni, miért teszi ezt egy nő magával?! Ő pedig baromi szexinek gondolja magát, mert olyan dalt választott, amit csakis és kizárólag ágybacsalogatásra találtak ki: Sade: Smooth Operator, bátor, hogy mást ne mondjak. A kiejtése frenetikus, szép ízes magyarsággal ejti a nehéz angol szavakat, de legalább érthető, nincsenek elharapva a szóvégek, meg hasonlók. Kisfilmjében azt nyilatkozza, táncot is fog vinni a produkcióba, mert szereti, ha a zene viszi a testét, de csak úgy, hogy ne legyen túlzás. Következő kép, amit látunk, hogy van hatot pörög helyben, majd kis híján beleül Geszti ölébe, és igézőnek szánt kígyómozgással közelít a halálra vált arcú Feró felé. Legnehezebb helyzetben DevilNóri van, aki a versenyző barátnőjével van összezárva a backstage-ben, és arcizmait próbálja fegyelmezni hatalmas erőfeszítések árán, majd megkérdezi a barátnőt, hogy „amíg sorra kerültetek, sokat álltatok a napon?" Zseni. Értékelés, Gesztinek ez egy életre szóló trauma volt, és nem találja a szavakat, versenyzőnk meg megkérdezi, hogy „ez jó jel?". Legjobb ebben a válogatós szakaszban, ahogy a jelentkezők képtelenek felismerni az iróniát és a humorba csomagolt negatív kritikát. Azért jelezném, hogy két igen szavazattal esett ki végül, ez több mint amivel a legtöbb előadó büszkélkedhet a kategóriájában, mégis sértődötten távozik.
Most jön egy vigyorgós kisfiú, nem annyira gyerek már, de nehéz megállapítani a korát, mindenesetre lelkes, és szereti meglepni az embereket, hát ez most is sikerül. Crazyt nyom, jó a hang és laza az előadás, ritka az ilyen felszabadult produkció ezen a szinten. Keresztanyut egy pillanatra le kell fogni, mert heves érzelemkitöréseivel még megrémítené a versenyzőt, és azt nem kéne még így az elején, így beéri azzal, hogy „megzabálom!!!". Többiek is imádták, Geszti kimondja, hogy erre vártunk gyerekek, tényleg meggyőző volt, abszolút színpadra termett a srác.
Mai utolsó versenyzőnk érkezik, egy szomorkás hangulatú színésznő, akit annak idején az apja beszélt volna le arról, hogy az énekléssel foglalkozzon. Készülődés ideges perceit mutatják nagyon hosszan, bizonytalanság, kéztördelés, lámpaláz, Voice-ban az ilyen képsorokat szokták követni a legnagyobb meglepetések. Katona Klárit hozott, és nagyon megrendítően adja elő, talán volt benne egy adag színészkedés is, de igazából tényleg hatásos a dolog. Ildinek eljutott a szívéig, Geszti szerint megállt a kés a levegőben, Mikit is eltalálta ezzel, pedig több helyen volt hamis, de egy jó előadásban nem is számít az annyira. Érdekes karakter ez a lány, őt nem szabad elpoposítani, és tucatslágerekkel tukmálni, és akkor talán két héttel a műsor után is emlékezni lehet majd rá. Megbőgetik még egy kicsit a mentorok, meg próbálkoznak némi magánéleti turkálással is, de azt hagyjuk, mert le van szarva, ügyes volt és továbbjut, látjuk még, ez a lényeg. Ezzel véget is ért a harmadik válogató, és ha jól figyeltem, az első az X-faktor történetében, ahol Keresztanyu NEM sírt, na ezt jegyezzük meg.
Facebook kommentek