Nu, hát előzőleg ott hagytuk abba, hogy a bérgyilkoskölök Duro próbálja megmurdelni Atiát, a finom ragun keresztül, amit a tenyeres-talpas szakácsleány fog felszolgálni. Mivel minden garabonciás kihalt arrafelé, ezért a szakácsleány kezd énekelni Atiának egy műsoros vacsora keretein belül, de aztán elkezd vérezni a szája (poén, hogy összenéznek, de nem esik le nekik a tantusz), majd utolsó leheletével is a dalt énekli. Persze Duro pont leselkedik az ajtónál, innen már a képet nem nehéz összerakni, hogy ki volt a tettes, Castor gyorsan utána is veti magát.
Róma 2x04 - A teknős és a nyúl
Duro nem menekül meg, Timon szépen megkínozza mindenféle rettenetes vasszerszámmal, amelyek nagy részét ma már a fogászoknál találjuk meg (ez is egyfajta műsoros vacsora, csak vacsora nélkül), a látványnak nem túl kellemes procedúra közben andalog be Octavia és Jocasta, akik jókat nevetgélnek a nagypöcsű rabszolgás szex sztorikon. Jocasta a széjjelkínzott rabszolgagyerek látványától kidobja a taccsot és menekülne, csak Atia nem engedi el, mert kell egy pártatlan tanú, hogy ha majd Serviliát elkapja és megöli, akkor azzal védekezhessen, hogy önvédelem volt, Ruttner Gyuri tutira kikapná a szarból, akár még színészekkel, élethűen is eljátszatná a kínzásos részt szerintem.
Atia csak egy nevet akar, és meg is kapja: Servilia küldte rá Durót. Habár azt ígérte neki, hogy szabadon engedi, ha beköpi, ugyanakkor egy percig se gondolta komolyan, Timonnak köll majd végeznie vele, aki láthatóan kezd önállóan gondolkozni, nem igazán tetszik neki a dolog, megértem – hosszú órákig kínozni valakit nagy erőfeszítés. Azért csak kinyírja Durót, de az előtte próbálja meggyőzni, hogy Servilia, szerelmes belé, de hiába, Timon bedobja a csatornába. Atia közben totál nyugodtan kér valami kaját, elvégre kimaradt neki a vacsora, de Castor bezavar, aki nem szívesen halna meg. Az úrnő megszabadítaná a pöcsétől, ha az eunuchok nem mentek volna ki a divatból, így Castor megússza azzal, hogy legközelebb gondolkozzon, és ne az utcáról szedjen fel mindenféle fiút, ott van arra a piac.
Timon hazamegy Duro hemoglobinjainak maradékával a ruháján, a családja nincs túlzottan elragadtatva ettől, Levi egyenesen lebassza, hát mégis hogy nézel már ki, testvírem. Némi szövegelés folyik a zsidó patriotizmusról, nem vagy te római, hiába próbálsz úgy csinálni. Timon kést szegez a torkának, most már ő az erősebb, ne packázzon vele mint gyerekkorukban, csakhogy Yesh, Timon egyik gyereke kileste a vitát, Timon gyorsan lehűti magát.
Róma Szellő Istvánja ismerteti a híreket: Hirtius és Pansa megütköznek Antoniusszal Mutinánál. Mire Pullo odaér, addigra a csatának vége, nagytotálban láthatjuk a füstöt, tüzeket, meg rengeteg megcsonkított hullát, azt hiszem Peter Jackson is elégedetten bólogatna a wetás srácok felé egy ilyen digitális munkára. Pullo a szokott optimizmusával nekikezd a keresgéléshez, hátha megtalálja Vorenust, de elég reménytelen a helyzete, sok a megcsonkított hulla, itt-ott néhány gazdátlan végtag vár új gazdára. Egy parancsnok rászól, nahát, ez Octavianus Caesar! Pontosabban Octavianus Caesar 2.0v, Max Pirkis helyett már Simon Woods alakítja a sorozat végéig, figyelmeztetek mindenkit, hogy ezerszer gecibb, és bicskanyitogatóbb lett a stílusa, csoda hogy nem vágta valaki agyon, amíg Augustus nem lett, onnan meg már mindegy volt. Pullo örömmel üdvözli, jó haverok ők régről, és az ifjú Caesar nem is feledte el a barátságát: rögvest átkutatják a csatamezőt Vorenus után, és ha ott nincs meg, akkor Antonius seregében keresse, ad neki egy lepecsételt levelet, lóbálja ezt meg mindenki előtt, ha sokat hepciáskodik – és említse meg, hogy Caesar győzött Mutinánál.
Vissza Octavianus táborhelyére, itt megismerkedünk az egész évad során a semmit művészien mívelő Gaius Maecenasszal, illetve a régi ismerős Agrippával is találkozunk. Caesar ír két levelet is, egyiket Octaviának, a másikat Cicerónak, hogy ő győzött, és a seregével megy Rómába. Agrippa készséggel elviszi a leveleket, jobb is, ha ő adja át, Ciceróra nagyobb hatással lesz a dolog (meg Octaviara is, gondolja Agrippa), és muszáj Octavia levelét Octavia kezébe nyomni, mert Atia képes rá, és meglovasítja a levelet. Maecenas nyavalyog, mert kürtölnek kint, és bántja a más muzsikához szokott fülit – összegyűltek a katonák, és beszédet várnak az egyetlen élő parancsnoktól, mivel Hirtius és Pansa is meghótt, felettébb kényelmes ez Caesarnak, mert övé a dicsőség. Caesar kimegy, és egy remek beszédet tart, aminek a témája a légiók zsoldja, ők is nagy örömmel menetelnek Rómába, hogy egy kis nyomást helyezzenek a szenátusra a jussukat illetően.
Pullo megtalálja Vorenust Antonius seregében, nem kertel, a gyerekek életben vannak. Antonius nem hajlandó tudomást venni a sanyarú helyzetéről, még a tribunusnak is mosolyogva kell bejelentenie, hogy 8 ezer katonájuk halt meg a csatában, valóban óriási szám (az ókorban ritka volt a több ezer fős veszteségek). Posca is hüledezik, és azonnali kiegyezést sürget, mert amíg még hasonlítanak egy normális hadseregre, addig tárgyalóképes félnek tűnnek. Antonius inkább a hegyekbe megy, Posca a nevéhez méltóan élcelődik, hogy akkor mi lesz, egymást fogják megenni tán, vagy majd a fakéregből főznek levest? Antonius jól lebassza az eltávot kérő Vorenust is, de értékeli, hogy nem éjszaka szökik meg tőle, mint a többi katona, továbbá üzeni minden rómainak, hogy kitekeri a nyakát Octavianusnak, mert ő ilyen csaknorisz.
Asia provincia, Brutus és Cassius örülnek, mert elég nagy haderőt sikerült összeszedniük, kb 25 ezer embert, hűha. Brutus pöcsplasztikát végez, és harci mezben páváskodik, de inkább nem festeti le magát, az már mégis prosztó dolog lenne. Eközben anyját, Serviliát ima közben raboltatja el Atia, hogy megkínozza, és kinyírja. Servilia szerint Atia retteg, a helyzethez képest bátran viselkedik, megemelem a kalapom előtte kivételesen. Az egész ház zeng a nemi erőszak hangjaitól, a superbitch mindezt nyugodtan, sőt némi perverz élvezettel végignézi, Servilia arca már vérben úszik, kinyírási process kb 50%-on lehet. Atia Timonnal kínzatná még egy darabig a nőt, mittomén pl vágja le az arcát, az úgyis elég durván hangzik. Timon megembereli magát, fojtogatni kezdi a nőt, hogy ő nem állat, na mégis hatott rá Levi szövegelése. Szépen kitámogatja Serviliát, aki egész Róma szeme láttára, véresen, megalázva vánszorog haza.
Vorenus és Pullo lovagolnak valahol Itáliában, a vörös egy szóra se méltatta a melákot. De csak sikerül kibékülniük, mert Pullónak mégsem volt meg Niobe, ugyanakkor Vorenus meg érthető módon provokálta őt, szóval szent a béke. Pullo próbálja felkészíteni a rabszolgatelep látványára a barátját, türelemre inti Vorenáékkal szemben, gyerekként tutira látott néhányan belülről, hótzíher, hogy nem turistaként, biztosan megszökött. Pullo firtatja, hogy mi legyen a kicsi Luciusszal, Vorenus végezne vele, mert a becsület így kívánja meg, nekem elég furcsa dolog, bár biztosan az okosabbak majd elmagyarázzák, miért. Servilia rezidenciájában a nő elég durva sokkban van még mindig, betegesen retteg mindenkitől, nem irigylem igazán.
Agrippa megérkezik Atiához, és Octavianak rögtön átadja a levelét, majd közli, hogy az öccse győzött Mutinánál, és kissé bénácskán tolmácsolja az öcs szavait. Még szerelmet is makogna Octaviának, aki Octavianus táplálkozásával szereli le, elég húzós, de muszáj, nehogy probléma legyen a vallomásból, pedig bejönnek egymásnak láthatóan. Atia is befut, mindjárt jajveszékelésbe is kezdene, hogy valamelyik szerette meghalt, de végül megnyugszik, hogy mind Antonius, mind Octavianus életben van. Agrippa a szenátus épületében meglátogatja Cicerót is, aki már nem annyira örül, hogy az egész sereggel jön Róma felé Octavianus. Kioktatja Agrippát, hogy fiatalon ő is a köztársaság hívője volt, de ebből már kigyógyult, gondolom ő is belátta, hogy döglődik az egész, pedig egész életében a reformer néppártiak ellen ágált (Lucius Catilina, Caesar, és Octavianus). Nincs ütőkártya a kezében, ezért tétlenül nézheti, ahogy Caesar Rómába jön, és megkapja a pénzét.
Pullo és Vorenus az egyik rabszolgatelepre érkeznek rabszolgavadász álcában, ahol részben kőfejtőként dolgoztatják brutálisan a rabszolgákat. Az egyik felügyelővel elbeszélgetnek, hogy merre kell a procurator házát keresni pár szökött rabszolga ügyében, beszédük van vele. Vorenus borzasztóan feszült, hónapok óta nem látta a gyerekeit, ne tartóztassák fel, mert robban, aztán röpülnek a belek, én szóltam. A procurator tovább baszakszik velük, először képtelen felismerni egy nyomorult szfinxet, még a pecsét anyagával is baja van, Mutina sara az, he. Végül sikerül meggyőzni, hogy Octavianus kedvenc rabszolgáiról van szó, ráadásul ő nyert kopaszkám. Nagy nehezen kereshetik a rabszolgákat, és hamar meg is találják Luciust, meg a kisebbik Vorenát – Vorenusnál itt eltörik a mécses. A procurator nagy nehezen feltűnik, hogy nem rabszolgavadászok, azok nem ilyen érzelgős alakok, hogy a rabok sanyarú sorsán szipogjanak. Tovább megy a kamera a satyeszos trvtkói alapossággal bemutatott nyomorgáson, Vorenus megtalálja az idősebbik Vorenát is, akit prostitúcióra kényszerítettek, és egy ügyfél szerette volna kiélni a vágyait rajta. Talán ez volt az utolsó csepp a pohárban Vorenusnak, a következő snittben a procurator hátából szedi ki a kést Pullo, és a gyerekeket felpakolva mennek haza. Végefőcím.
Facebook kommentek