Remélem, mindenkinek a retinájába égett az általános iskola negyedik osztályos farsangi báljára sziú indiánlánynak öltözött Lilu a piros kis balerinájában, azt vártam, mikor ütögeti össze a sarkát és rikkantja el magát, hipp-hopp, ott vagyok, ahol akarok. Andy Warhol elmehet a búsba, nem jött össze a tizenöt perc hírnév, a levelünk nem került adásba, tán a Villába se került be, lenyomtak minket a szerelmet vallók és a szívhez szóló levelet írók, de fel a fejjel, az élet megy tovább, az a lényeg, hogy mi jót szórakoztunk, imádok bennetek mindent. Az első reggel Olivér nélkül, Alekosz bámul a semmibe, Anikó sír, hiányzik, felülök az ágyban és keresem. Ökörségeket csinálok, a párnájával meg a pólójával alszom, mint valami szerelmes izé. Tök gáz. Béci a riportszobában beszél a hangulatról, mindenki el van kámpicsorodva, hogy én jöttem vissza. Olivér csapatából mindenki megrottyant. Elvesztették azt, aki vezette az egész brigádot. Jobban vagy, kérdezi Éva Anikót. Nagyon nem, alig bírom visszatartani, hogy ne sírjak, lebegteti öklömnyi fülbevalóját az összetört szívű. Nem gondoltam, hogy ilyen dolgok fognak hiányozni, hogy elmegy mögöttem és megsimogat. Ne is beszéljünk róla. Szólni kéne Anikónak, hogy Olivér él és boldog, nem arról volt szó, hogy Anikó akkor boldog, ha Olivér is az?

A konyhában a testvérpár beszélget. Akik neked szurkoltunk, úgy feltöltődtünk most egy hónapra! Tök nyugi lesz, élvezni fogjuk a játékokat, nem lesz anyázás, tök jó lesz, vigyorog Gigi. Anikó közeledik, jobban vagy, kérdi tőle Béci, mi a baj? Semmi, most keltem fel, suttog Anikó. Béci a tenyerébe temeti az arcát, nem szeretem az emberek búvalbaszott képét, nagyon nem! Hogy vagy Alekinnyó? Furcsán. Hiányérzeted van, mi, ropogtatja a chipset Szandika. Nem, nem kifejezetten, ez más. Az is van benne, persze. Nem is olyan jó már itt lenni? Lehet, hogy jobb, feleli Alekosz. De nem azért, mert ő elment. Nagyobb kihívás, nagyobb erőbedobást igényel az ittlét. Kezdetét vette a középjáték. A sakkban van három rész, a megnyitás, a középjáték és a végjáték. Most kezdődik a középjáték, elkezdődik az agyalás, az iszonyatos bonyodalmak. Le merem fogadni, hogy Szandika előjátékot értett, de hogy egy kukkot sem értett az egészből, az is biztos.

Egy elhagyott üzemcsarnokban két kamasz éppen túl van szexen, mikor a srác romantikusan közli, hogy folyó ügyeket kell intéznie és már szalad is a kinti medencéhez. Ahol aztán először az rémiszti meg, hogy annak tartalma lilára színeződik ahogy belecsurrant, majd az, hogy oszlásnak indult testrészek bukkannak fel benne. Sweets eközben kihelyezett ülést tart Zacknél a gyogyiban, de nem sokra jut, mert a srác ugyan azzal a tudom, hogy okosabb vagyok hozzáállással viseltetik iránta, mint amivel ő szokott Boothékhoz. Az ipartelepen az FBI időközben kihalászta a fej nélkül is tizenkét darabba vágott áldozatot, Bones szerint azonban inkább csak a lila víz a rendkívüli az ügyben, amiből végül mégsem elég a minta, biztos, ami biztos kiszivattyúztatja az egész medencét. Boothnak mellesleg fáj a háta, ezért nyűgös, és túlteng benne a védelmező ösztön.

Mivel fej hiányában még Angela sem tud arcot rajzolni, így most az ismeretlen egyedileg gyártott 41-es gyerekcipőjét nyomozta le. Aktuális gyakornokként Brennan legokosabb diákja, a szokatlan módon teljesen normális embernek tűnő Wendell Bray van soron, aki meg is állapítja, hogy az egyébként férfi áldozatnak, valami ortopédiai rendellenessége volt. Hodgins is előkerül, és elmondja, hogy a víz nem a srác vizeletétől lilult be, hanem valami algától, amit utóbbi felkavart. Booth tényleg szarul van, mert hagyja, hogy Bones vezessen, miközben az orvosán keresztül azonosított áldozat anyjához mennek. Az áldozat a sikeres scifi író, Jared Addison, aki nyilván nem szerette a változatosságot, mert a szekrényében csak ugyan azon ruhadarab és cipő több példánya található.

Felszisszenek, nem Lilut vártam, férjem rápillant a képernyőre, „na, ez a szerencsétlen vászoncseléd holnap is megkapja a magáét”, aztán tovább rendezgeti a Juve zászló redőit, én vihogok, hogyne kapná, a kinyúlt szürke kardigán, körömcipő, halottrózsaszín muszlinsál kombóról a negyvenes reklámháziasszonyok jutnak eszembe, akik karácsony este még leszaladnak egy Rámáért, vagy porból főznek levest, mert a másik olyan lapos lett, „ha levered a zászlóval a szobrot, holnap azzal fogok felmosni, csak szólok”. Ébredezés, a tesók ugrabugrálnak a nappaliban, Olivér egyedül ébred a nyugiban, hát nem a határtalan életöröm jut róla eszembe. Lacinak sem. Jobban vagy? Nem. Kérsz valamit? Nem, tesó, köszönöm. Mindjárt elveszem az ágyneműt az ágyadról. Maradhat ott is felőlem. Csak, hogy le tudjál feküdni. Nem akarok lefeküdni, el akarok húzni a büdös picsába, fordul vissza Olivér a konyhába. Megáll egy pillanatra, átöleli Bécit, megveregeti a vállát. Figyelj, Bécike, bocs a vérszívásokért. Nem akartam. Szerettem volna játszani a játékomat, de egy három hete eltörött bennem valami és már nem bírom. Ezért is választottalak téged. Megpróbálom összeszedni magam a párbajra. Össze fogod szedni magad, tudom.

Béci szerint Olivér nagyon kókadt volt reggel, tényleg így hullámzott a lelke. Nagyon mélyen érintette, hogy a barátnőjétől kapott videót és ez kicsit meg is törte. Olivér csendesen hajtogatja a ruháit a hálóban. Fontos neked most pakolni, basszus? Itt alszanak többen is. Fontos és nem érdekel, hagyjál már Alekosz, leszarom. Gombi és Olivér ölelkeznek a nappaliban, Gombi sír. Örülök, hogy megismertelek, testvér. Én is nagyon Gombika. Kurvára fogsz hiányozni. Te is. Egy ravatalozóban vidámabb a hangulat, mint a Villában. A volt Hatok csipet-csapata ülésezik a hálóban. Laci szerint ezt a csatát nem a Béci nyerte meg, hanem az Olivér vesztette el. Béci meg mond egy olyat, hogy ő így nem szeretne csatába menni. Csak úgy megyek, ha tudom, hogy méltó ellenféllel megyek és az ellenfelet nem szabad lebecsülni. Ha kimegyünk és meglátja a szerelmét, a szeretteit, egy teljesen más Olivér fog visszatérni. Béci csak annyit készült fejben, hogy tudja, mi lesz a bejövetele.