A szokásos vicceskedő hangvétel helyett kicsit komolyabbra vett epizódot kaptunk ezúttal, de pörgőset és a raktár múltjából újabb infókat feltárót, lássunk is neki. 1961-ben kezdünk Wisconsin államban, ahol a Green Bay nevű kisváros egyik utcáján vörös ruhás szőke nő, Roxanne menekül valakik elől. Hirtelen egy csuklyás alak állja el a nő útját és hasba szúrja valamivel, amitől a szőke teste üveggé változik. A merénylő a járdára löki a testet, ami széttörik. A nő nyomában rohanó két ügynök, Jack Secord és Rebecca Sinclair későn érkezik, a gyilkosnak sikerül elmenekülnie.
Vissza a jelenbe, a panzióban Artie továbbra sem tudja megemészteni, hogy a Régensek visszaengedték Helenát az ügynökök közé. A feszült hangulatot az idős Rebecca Sinclair, nyugdíjas ügynök belépése szakítja meg (vele először az 1x06 Burnout c. részben találkoztunk), aki hírt hoz St. Louisból: meghalt Jonah Raitt, aki a 60-as években újságkiadóként működött és aki után ő is nyomozott annak idején Jack-kel. Raitt többszörös gyilkosság gyanúsítottja volt, három titkárnőjét és a feleségét is megölték – és mindegyik áldozat üvegszoborrá változott. Bizonyítékot azonban nem sikerült találni Raitt ellen, akinek nem sokkal azután nyoma is veszett. Artie máris indul St. Louisba, hogy átkutassa Raitt lakását, így aztán lemarad Rebecca következő kijelentéséről. Eszerint nyomozásuk utolsó napján Rebecca és Jack valamitől elvesztette az eszméletét és mindketten öntudatlanok voltak 22 órán és 19 percen át. Ezt hallva Helena felkapja a fejét: 22 óra 19 perc, azt mondja? Akkor ez azt jelenti, hogy valaki használta az időgépemet!, jelenti ki általános megdöbbenést keltve. Főcím.
Helena elvezeti az ügynököket a raktár H.G. Wells részlegébe és megmutatja az általa készített időgépet. Az ő megoldása az volt, hogy nem magát az embert utaztatta vissza az időbe, hanem csak a tudatát, ami egy tetszőleges múltbeli ember testébe települt. A „gazdatest” 22 óra 19 percre elveszti saját tudatát, és a betelepült másik ember tudata irányítja ezalatt. Hogy miért pont 22 óra 19 percig tart ez az állapot, azt nem sikerült Helenának sem kiderítenie. Claudia közben a polcok közt talál egy filmtekercset, mellette kísérőlevél: „Charlie, tegye ezt a H.G.Wells részlegbe! Üdv: Jack” Rebecca is megnézi a szöveget: De ez nem is Jack kézírása! Nem hát, mert az enyém, válaszolja Pete. Na, kezdenek bonyolódni a szálak.
Lejátsszák a filmfelvételt, amin a fiatal Jack és Rebecca beszél 1961-ből, pontosabban az ő testükből Pete és Myka. A szalag persze pont akkor fut ki, amikor a nagy magyarázatban éppen ott tartanak, hogy milyen lelet okozta az áldozatok üveggé válását. Pete marha izgatott lesz, máris indulna a múltba, Myka azonban kevésbé lelkes. Ne csináld már, kinyomozzuk ’61-ben, hogy milyen lelet okozta az üvegesedést és hogy hová került, aztán visszajövünk a jelenbe és megtaláljuk, egyszerű!, győzködi Pete. Rebecca még elmondja, hogy ő és Jack a város széli gyümölcsös kertben tértek magukhoz, ott csókolták meg először egymást és lettek szerelmesek egymásba. Helena a gépen beállítja az időt 1961.augusztus 20-ra, az ügynökök fejére ráteszi az érzékelőket (tisztára mintha a Mátrix előképét látnánk), és visszaküldi a tudatukat a múltba.
És itt is vagyunk 1961-ben, Pete és Myka sikeresen bekerül az éppen a főnökkel beszélgető Jack és Rebecca testébe. A raktár akkori vezetője Charlie Martin (aha, tehát neki szólt az előbbi levél), aki éppen arról beszél, hogy Mrs Frederic utasítására leveszi a két ügynököt az „üveglány esetről”, és Calcuttába küldi őket Man Ray fényképezőgének keresésére (ez volt a 2x04 Age Before Beuty c. részben keresett lelet, mint tudjuk). Myka 24 óra haladékot kér, szerinte annyi idő alatt lezárják a Jonah Raitt-ügyet. Charlie beleegyezik (meggyőzhető főnök, ilyen is van?) és az ügynökök máris indulnak, Ez az egész teljességgel hihetetlen, mondja út közben Myka. Igen, nézd csak, egy dolcsiért adnak egy adag steaket, mutatja a prózai Pete a táblát, miközben a háttérben szól a Will You Love Me Tomorrow a Shirelles-től.
Pete felkeresi Raitt feleségét, Beth-t, a nő kissé csodálkozik a titkosszolgálat jelenlétén: Örülök, hogy így figyelnek Kennedy elnökre, én is rá szavaztam, mert Nixon valamiért nekem nem tűnt megbízhatónak. Jó a megérzése, reagál Pete, a beszélgetés során azonban nem sikerül semmi terhelőt megtudnia Raitt-ról. Közben Myka állásra jelentkezik Raitt szerkesztőségébe, ahol hamarosan találkozik a nyitó jelenetben látott Roxanne-nal, aki itt még javában él. Előkerül Jonah Raitt is (többek között az Alias és a 24 geciemberét is játszó David Anders), és a jó szemű Myka hamarosan észre is veszi, hogy kettőjük között több van, mint a szokásos főnök-beosztott viszony. (Bár kinek mi a szokásos, ugye.)
A jelenben ezalatt Helena folyamatosan ellenőrzi a hálózati feszültséget, merthogy az időgép meglehetősen sok energiát fogyaszt. Artie visszaérkezik St. Louisból, nem járt eredménnyel, mert Raitt lakásában nem talált semmilyen leletet. Az időgépes akcióról persze nem tájékoztatják, sőt Rebecca még egy rosszullétet is bedob a figyelemelterelés fokozása érdekében. Rebeccát visszakísérik a panzióba, ahol a szemfüles Artie az idős nő táskájában rák kezelésre szolgáló gyógyszert talál. Rebecca bevallja, hogy az orvosok szerint alig pár hete van hátra, és addig még szeretné előkeríteni a titokzatos leletet és bebizonyítani, hogy Raitt volt a gyilkos. Segítek ebben, ahogy tudok, érzékenyül el Artie.
A raktárban Claudia arról faggatja Helenát, hogyan fedezte fel az időgépet. Megtudjuk, hogy 1899-ben, amikor nyári vakációra párizsi unokatestvérénél hagyta kislányát, Christinát, rablók törtek be a házba. Sophie, a házvezetőnő ellenállt, de végül sikertelenül, mert a kislányt brutálisan megölték. Később kiderült, hogy Sophie kempo harcművészettel küzdött a betörök ellen, amit akkoriban Helena gyakorolt. Helena rájött, hogy a tudata valahogy átkerült Sophie testébe és így akarta megvédeni a kislányt. Ezt a felismerést továbbfejlesztve alkotta meg az időgépet. A gyilkosokon aztán saját kezűleg álltam bosszút, akik így biztosan többet szenvedtek, mint Christina, fejezi be az elbeszélést Helena sötét pillantással.
Vissza ’61-be, amíg Myka a szerkesztőségben tovább küzd a szalagos magnóval és a nagy mennyiségű papírmunkával, addig Pete követi Raitt-et a klubba és beszélgetésbe elegyedik vele. A főszerkesztő eleinte zárkózott, aztán némileg megnyílik és előadja, hogy ő nagyon becsüli a nőket és úgy tekint rájuk, mint értékes műtárgyakra. (Na persze, mint valami faragott üvegszobrokra, suhan át agyunkon a leleplező gondolat Lattimer ügynökkel egyetemben.) Raitt hamarosan távozik, ekkor Pete-hez Myka lép oda, helyes kis cigarettaárus lány-szerkóban. Tájékozatják egymást arról, ki mit végzett, majd videohívón felhívják Charlie-t. A főügynök közli velük, hogy Raitt-nek saját apartmanján kívül van egy bérelt lakása is a Hoover Streeten. Ott halt meg Roxanne, gyerünk oda!, döntik el Mykáék.
Az utcán hamarosan utol is érik: Álljon meg, veszélyben van, kiáltják neki, de a szőke megrémül és elfut. Lejátszódik a nyitó képsorokon látott jelenet, Roxanne-t leszúrják, a teste megüvegesedik, a tettes elmenekül - és ekkor autójával megérkezik Raitt! Tehát mégsem ő a gyilkos! Az ügynökök faggatni kezdik és kiderül, hogy Raitt nem is tudott a másik két titkárnő haláláról, sőt üzenetet kapott tőlük, hogy Los Angelesbe mentek. Egyikőjükkel sem volt viszonya, minden energiáját arra fordította, hogy az újságot tovább fejlessze és növelje a példányszámot. Akkor most gyerünk a lakására, a felesége lehet a következő áldozat!, figyelmeztetik Mykáék.
A lakásban éri aztán az igazi meglepetés őket: Beth féltékenységében azt hiszi, hogy Myka (pontosabban Rebecca) a férje legújabb szeretője. Dühében egy vázával leüti Raitt-et majd egy üvegpengéjű késsel rátámad az ügynökökre. A dulakodás során Pete kezét átszúrja a késsel, mire Lattimer karja üvegesedni kezd. Ez hát a keresett lelet és a feleség a sorozatgyilkos! A Pete segítségére siető Mykának sikerül kirántania a sebből a kést, így a folyamat szerencsére visszafordul. Beth erre rátámad Mykára és egy rövid, de heves catfight során magát szúrja le a késsel. Miközben a teste üvegesedni kezd, Raitt magához tér, de Beth-t már nem tudja megmenteni. Bárcsak jobban szerettél volna, búcsúzik tőle utolsó szavaival Beth. Bárcsak kevésbé szerettél volna, mondja erre Raitt.
A jelenben is fokozódik a helyzet, Artie ugyanis észreveszi a feszültségingadozást a raktár rendszerében és elektromos impulzust küld rá, hogy helyreállítsa az egyensúlyt. Az impulzus azonban túlterhelést okoz, ami tönkrevágja az időgép egyik vezetékét, pont azt, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az idő lejártával az ügynökök tudata épségben visszatérjen. Artie dühös: Mi ez itt, ki engedte meg? Helena dühös: Hagyja, hogy megoldjuk az esetet, különben Myka és Pete nem tér vissza! Rebecca nem dühös, inkább ijedt és bevallja, hogy ő biztatta fel az ügynököket az akcióra. Végül közösen nekilátnak a szerkezet javításának, versenyt futva az idővel.
1961-ben még hátravan a filmfelvétel elkészítése, a tekercset Pete borítékba teszi, megírja a pár soros levelet Charlie Martinnak és megkéri Raitt-ot, adja postára: Aztán tűnjön el maga is, mert maga lesz a fő gyanúsítottja a haláleseteknek, kezdjen új életet St. Louisban, tanácsolja Myka. Aztán Pete-tel kocsiba szállnak, hogy a kést a raktárba vigyék, merthogy leletet veszélyes postán küldeni. Az idő azonban vészesen fogy, hiába száguldanak, már nem fognak időben odaérni. Egy út menti gyümölcsös kert mellett elhaladva rájönnek, hogy Rebecca erről mesélt, itt tértek magukhoz Jack-kel a 22 óra és 19 perces eszméletvesztés után. Pete gyorsan elássa a kést, és a jelenben pont ekkorra sikerül megjavítani az időgépet (Artie-ék együttes erővel nagyot csapnak a tetejére), így Pete és Myka sikeresen visszatérnek saját testükbe. Pete a jelenben kimegy a mezőre és előássa az ötven évvel azelőtt eltemetett kést (tiszta szerencse, hogy nem arrafelé kezdték el építeni a négyes metrót), amit aztán elhelyeznek a raktárban. Rebecca arra kéri Helenát, hogy még egyszer az életben hadd találkozzon Jack-kel, ezért küldje vissza őt az időben. Helena figyelmezteti, hogy a gép majdnem teljesen tönkrement, ezért visszahozni már nem fogja tudni, de a halálos beteg Rebecca ezt egyáltalán nem bánja. Az utazás sikeres, és amikor 1961-ben a gyümölcsfák alatt Jack Secord és Rebecca Sinclair ügynökök magukhoz térnek, Rebecca boldog mosollyal csókolja meg társát.
Kíváncsi vagy Sixx exkluzív videóira, ajánlóira, kritikáira? Csatlakozz a UPC Magyarország Facebook-oldalához!
Facebook kommentek