Na, újabb utazás vár Karlra, a kerek fejű angol hangmérnökre, akit két állítólagos barátja szopat már hónapok óta azzal, hogy a világ legszebb tájaira viszi el, de szántszándékkal csak a legótvarabb helyeken hajlandók elszállásolni és a legidétlenebb idegenvezetőkre bízni - és Karl meg tűr, mert egy birkatermészetű ember, akit kiválóan megfizetnek, hogy ne szakítsa le a két, magát nagyon viccesnek képzelő haver fejit.

Ma Peru a cél, pontosabban Machu Picchu, amiről Karl persze nem hallott semmit, de egy kép alapján azt mondja, hogy szar lehet itt lakni, mert vele úgy is perlekednek a szállítók, hogy a másodikon lakik, MP-t meg 11 órás gyaloglás után lehet csak elérni. A pakolás is erre a gyaloglásra van kihegyezve, mert Karl az egészet kempingezésnek tekinti, így a hátizsákba sok hasznos holmit hajigál bele, de a központ kérdés most is a szarás, érthetően, nekem is bajom lenne a guggantós megoldásokkal. Karl a mostani útra egy kempingszéket visz, lyukkal a közepén, angol zászlós mintával megtámogatva. Király.

Az éjszaka közepén, ahogy bárki más is tenné, Nóra és Claudia az irodában beszélgetnek. Nórának sok a baja: az Attila-ügy szarul áll, holnap meg üzleti megbeszélés lesz egy potenciális svéd partnerrel, amiből milliárdos biznic is lehet, ha jól sül el. Nóra, minő botor, egy étteremben foglalt svédasztalt a fontos mítingre. Clau kioktatja, nem elég a két fogmosás közötti svéd; hajó kell, ha jó tárgyalást akarsz. Mondd le a zabáldát, én majd intézek neked Titanicot jégheggyel, attól majd elájulnak az északi népek. Kinga az előző rész utolsó jelenetéből hazaért Laci és Gizi vacsoráját is taccsra vágni. Laci kételkedik a sztoriban, én együtt lakom Gézával, de sose vettem észre, hogy a fürdőszobában egy melltartós Aliz lakik. Ahogyan az várható, Géza becsönget, magyarázkodik, borfolt, satöbbi. Ahogyan szintén várható, Kinga nem hisz, hazudsz, ajtót csap.

Reggeli közben Vili és Gizi egymást oltják, amiért a másik beleszól Géza életébe. Linda a Rózsába menekül Gizi reggelije elől, Pletykafészek úr és asszony pedig kisvártatva kikövetkezteti agyilag, hogy a kavarás folytán talán az éjjel egyszerre két nő támadta le szerencsétlen Gézut, hűha! A Rózsa pultjánál Aliz folytatja a győzködést a borfoltról, de Kinga szerint amúgy is tökmindegy, Géza megcsalta régen, ezért váltak el, szóval nincs értelme újrakezdeni. A kompúternél pedig Balázs és Peti nyáladzanak Szeléna, a kincsvadász képein, merthogy ez az a bizonyos játék, ami majd várhatóan kibillenti lelki egyensúlyából a mufurc netkávézós tagot.

Harmadik döntő, és rockest az előzetes ígéretek szerint, ez utóbbit fenntartásokkal kezelem a múlt heti „szerelmes dalok” után. DevilNóri mai külseje egyenesen sokkolja a teljes stúdióközönséget, zavart összesúgásokat és „húbazdmeg”-tekinteteket látok amerre csak nézek, ami engem illet, szóhoz sem jutok a megdöbbenéstől. Jó, a nagyanyáink úszósapkáira emlékeztető mintázatú narancsszínű ruhát mondjuk egy retro esten még odaillőnek is érezném (pláne a fülbe aggatott narancssárga hullahoppkarikákkal), de hogy miért pont a rockestre került elő a gardróbból, arra nincs magyarázat. Na de az a haj, hát az kéremszépen minden képzeletet felülmúl. A fodrász célja valószínűleg Grace Jones hommage lehetett, a végeredmény ellenben maximálisan Bart Simpson lett, szegény Nóri leginkább úgy fest benne, mint akinek egy gyeptéglát erősítettek a fejére, és nem hiszem el, hogy nem kapott sikítófrászt, amikor ez a látvány nézett vissza rá a fodrász tükréből. A magam részéről visszasírom a padlizsánszínű kanárit, de ha jobban belegondolok, talán még a tavalyi szartaposó csizmákat is.

Mentorok egységes fekete-fehérben feszítenek, arra viszont hogy nem jött még rá Ildi fodrásza, hogy ez a zsíros hatású, hátratupírozott fazon a lehető legelőnytelenebb hajviselet neki, nem is értem. Hogy a kezdeti sokkból felocsúdjunk, Nóri máris indítja a műsort, Baricz Gergővel kezdünk, aki a múlt héten nagy Drámát élt át, olyan 90%-ban erről szól a kisfilmje, a maradék 10%-ot természetesen a táblagép kapta. Színpadon Gergő csupa tűz és erő, saját bevallása szerint elvérzett barátjáért, Demes Tomiért is énekel, ez mind szép és jó, és át is jön, csak ez a szám vacak. Vikidál dalt hozott amúgy, és most mér végképp nem értem, ki választ neki és milyen alapon, mert mintha tűnne el belőle minden, ami odaszegezte a nézőt a képernyő elé a Wicked Game alatt, és félreértés ne essék, én azt is szeretem, amikor táncol, de nem lenne rossz, ha megint a hangjához passzoló dalokat kapna. Mentoroknak amúgy bejött, Miki kivételével. Nóri még felhívja a figyelmet a lemosható tetkókra, amivel rockosították a mai imidzset, és röhög rajta, pedig ez közel sem annyira nevetséges, mint teszemazt fejen drótkefét hordani.

Hogy őszinte legyek, miket beszélek, szóval, hogy megmondjam az őszintét, utána kellett néznem annak, mi a frász az a selyemsonka, aztán még inkább nem értettem az egészet. Kezdjük ott, hogy nálunk, a tanyán sonkája a disznónak van, szándékosan nem írtam sertést, mer’ az disznó. Hogy egy vákuumcsomagolt felvágottat, ami ráadásul pulykábúl van, egyáltalán miért kell megenni, az legyen az én bajom, parasztgyomrom van, abált szalonna kenyér nélkül, ecetes macskapöcse paprikával bármikor. Két szelet selyemsonka baszki, Shadikám, veled se ülnék egy asztalhoz, arra már ki sem térek, milyen szellemi-testi erőfeszítéseknek lehetnek tudtunkon kívül kitéve a Villában, hogy állandóan energiaitalt isznak, egy laza fröccsel többre menne mindenki, a cukortartalmat meg sem említem, Kinga segge nem véletlenül akkora pár hét után, mint a tanyasi lavór.

Szóval két darab ipari hústermék miatt tört ki a VV5 első sonkabotránya, mert Shadi azt akar reggelizni, Seriék meg a múltkor is megzabálták az egészet. Shadi a cirkusz végén már attól fél, hogy felzabálódik magától a sonka. A lányok jézusomoznak meg bazmegelnek, Péternek van egyedül esze, kaján mosollyal figyeli, a kis hülyegyerek a kiválasztás előtt hogyan gyűjti magának a jeleket. Hogy végül kapott-e két szeletet abból a kurva selyemsonkából, nem derült ki, de legalább eltelt jó tíz perc a műsoridőből, és láthattuk megint Serit kapálózni, a cséphadaró kutyafasza ehhez a nőhöz, ha próbálja megjátszani, mennyire fel van háborodva. De még ha egy jamón serrano lett, volna, könyörgöm, na jó, befejeztem.

Mike-kal nyitunk, aki kinyúlt seggű mackójában nyomorultul ténfereg a lakásban a nyakmeretívőjével. Vinny és Pauly ki is figurázzák, persze korrektül csak a háta mögött, de a kritika jogos. Ron arra kéri Sammit, hogy beszéljenek később, mert ő szereti, bármi van. Ha az álmos nyöszörgés beleegyezésnek számít, a lány igent mond. Már nagyon várom, hogy mikor hangzik fel a következő végeztünk.

A csajok együtt reggeliznek, ahol még mindig Mike és Ron bunyóján csámcsognak. Szerintük A Helyzet csak szimulál, nem lehet ilyen nagy a baj. Jenni felveti a frankót: Hogyan sajnálhatná egy olyan sérülés miatt, amit ő okozott magának? Segítek, sehogy.

A világ legjobb rakott krumplija után – természetesen én, ki más - csak pupillareflexre vagyok képes, hogy posztot sikerül-e írnom, rövidesen kiderül. A többi inszomniásnak szeretettel üzenem, ma óraállítás, számunkra örömünnep, egy órával többet nem alszunk ma. Dya bezzeg tudna, nem hiszi el. A legmélyebb álmából! Dya büntiben van, a katonai rádiót cipeli a hátán és meghatározott időközönként jelentenie kell. Végigcsattog a Villán, Dyatizedes jelenti a főhadiszállásnak, hogy még mindenki nagyon álmos. A fiúk a kertben röhögnek rajta, Gergő szerint, ha Dya katona lenne, őt lőnék le először, de nem az ellenség, hanem a saját felettese. A tizedes viszont úgy gondolja, ő egy hisztis, de kitartó katona lenne, és egyszerűen kivolt már attól a hülye rádiótól. Tényleg. Juj, lejárt a bünti, Dya annyira örül, hogy még a jelentés szövegét is elfelejti, hogy kinek a negyvennégyes papucsát húzta fel félálomban, rejtély. Ja még az történt, hogy az összes ágyat lehúzták, reggeliztek Kingán és most éppen játszottak a szavakkal. Rámeredek az órára, fertályóra ezzel el is telt.

Nem sokkal később tébolyult sikolt hallattok, mától a Villában is lesz Busifa, hogy Veronika az elmúlt napokban átélt lelki kínokat könnyebben tudja feldolgozni. Mivel a Lakóknak halványlila segédfogalma nincs arról, mi az a Busifa, mesélje el neki. Veron elmeséli, a Busifán nőtt fel. Ja, nem, az utcában, ahol a Busifa állt. Ha szomorú, vagy megbántja egy fiú, felmászik rá és gondolkodik. Ahogy most is, pink köntösben, Zizi lenyúzott bőréből készült kiscocás szobamamuszkában, jó, nekem volt macis meg nyuszis is. A rózsaszín masnisat kidobtam, abban estem akkorát a fürdőben, mint az ólajtó. Veronika nagyon akarja utálni Kriszt és kattog. Tudja, hogy néha hülye volt a Kubai, de hiányzik neki nagyon. Veronika, nekem is.

Fekete-fehérben nyitunk megint, ezúttal 1944-be ugrunk vissza, valami katonai kísérleti bázisra Wichitában. A kapuhoz gyors tempóban érkezik Mendell ügynök a 13-as raktárból, aki a posztoló őröknek igazolja magát és a Gemini kísérlet azonnali leállítását követeli. Szavai azonban elkésnek, mert a bázis főépületét hatalmas robbanás rázza meg belülről, földre döntve az ügynököt és az őrséget.

 Váltunk a jelenbe, a panzióba Mrs. Frederic érkezik Leena hívására, aki a múltkori részben tapasztalt furcsa rosszullétei miatt hívta fel a félelmetes arcú főnöknénit. Mrs. F-t elkísérte Valda főügynök, az egyik Régens is, aki szerint lehet, hogy MacPherson piszkálta meg a bongyorhajú tudattalanját, amíg a befolyása alatt tartotta az első évad során. A vizsgálatban mindenesetre segítségükre lesz egy Taka nevű japán nő is, az is tiszta bányarém, Mrs. F-fel együtt igazán hátborzongató páros. A raktárban ezalatt Claudia igyekszik kicsit felturbózni újonnan kapott videohívóját, Artie figyelmeztetése ellenére. Kedvenc hackerünk csak akkor hagy fel a buherálással, amikor a Farnsworth furcsa sípoló hangot ad ki.

Aztán kiderül, mégis itthon a doktor úr. Csak ép igen depressziós, vallási és politikai alapon is megkapta a MUSZ behívóját, holnapra. Mindegy, segít, telefonál, virágnyelven atyai barátjának, egy idős orvosnak, hogy ezen túl közvetlen hozzá mennek majd.

Veráról nincs neki sem híre, hetek óta nem látta. Illetve, egyvalamit mégis tud, tervezve van ma estére valami akció a városban, lehet hogy Vera is ott lesz! Vince örül, és örömében felajánlja a doktor úrnak, menjen le vele elbújva a szénben, a partizánok közé!

A Mátyás tér udvarán éppen kitörni készül a proletárforradalom, a munkások Laci irodájának ajtaján verik a ritmust. Ő viszont valahol azt olvasta, hogy ilyenkor a budin a legbiztonságosabb, ezért a retyón rejtőzik el tehetséges asszisztensével együtt, hogy átvészeljék a népharagot. Azért ezt sem gondoltuk volna, hogy az összes szereplő közül Laci testesíti majd meg a nagy Kapitalista Elnyomót, aki ellen fellázad a munkásosztály. Naná, mert a Berényiek sokkal pofátlanabbul nyúlnak le mindenkit, csak ők nem buknak le. Vagy ha igen, a család megbocsát. A Rózsába is behallik a ribillió, Gizi alig tudja leadni a rendelését egy szívószálas kólára. Géza meg egy kávét kér, de Kinga nem bír magával, és grátiszba egy sütit is bedob az eszpresszó mellé. Na és miért? Hát persze, mer megmentette a kis ízirájdert a lökhárító csókjától. Ugyanmár, ne lihegjük túl, még egy-két ingyen sört bevállalok, de aztán elég legyen. Gizi kagylóz, antennát növeszt és közli Gézuval a diagnózist: megvan a hullámhossz! Mi az, a szívószállal befogod az emerkettőt? Nem, rátok értettem, hogy a Kingával olyan jól kijöttök, te kávét kérsz, ő sütit ad, hát mi ez, ha nem összhang? Hívjad el randira, amíg nem késő! Ne csak az ingyen piára használd a Máté-ügyet, hanem mozdulj rá az exedre, amíg hősként ünnepel. Ilyenkor hajlamosabb megbocsátani, hogy régen naponta átverted.

A biztos jó munkásemberek épp faltörő kossal készülnek a pocakos diktátor megdöntésére, amikor befut az iroda bérlőinek maradék 50 százaléka, Claudia. Rutinosan kussra inti a csürhét, elvégre nem az állatkertben vagyunk, hadd menjek már be. Mint amikor bejön az osztályfőnök, úgy szeppennek meg a nagysasszonytól a zajongó melósok és engedélyt kérnek meghunyászkodni. A főnöknő odabent Alizt kérdi, mégis mit keresnek itt a csepeli munkások. Aliz a függöny résén át leskelődve mondja, valami dühödt szakik, de az egyik nagyon jóképű. Ez a lány a forradalmat is úgy értelmezi, mint alkalmat a bepasizásra, lett volna csak ott a Pilvax kávéházban anno, talán máshogy alakul a történelem. Claudia szerint persze nem ilyen humoros a helyzet, Laci kidugja a fejét a klotyóból, ugye bezártad az ajtót, nehogy bejöjjenek, mert elfogyott a vécépapír. Gabi is előbújik a vécétartályból, bevallja a bűnét: elkúrtam, nem kicsit, nagyon. Rossz helyre küldtem egy számlát, ezért jöttek Lacit lincselni és most para van. Laci taktikát alkalmaz: szerinte ha sokáig nem jön ki, majd azt hiszik, hogy alagutat fúrt a Rózsába és feladják az ostromot. Légy férfi, állj ki eléjük, mert erre nekem nincs időm, a kuncsaftjaimat még elijeszti a hónaljszagú csőcselék. Ki is megy a főnökasszony, beszédet intéz. Kedves egybegyűltek, nemsokára itt lesznek az illetékesek, és elsimítják az ügyet. Hogy kik? Hát a kommandós osztag, akiket kihívtam garázdaság gyanúja miatt. A vezérforradalmár visszavonulót fúj, a tömeg elhalad, Aliz pedig utánuk szalad, hogy a jóképű kiszemelt melós ne felejtse el elkérni a telószámát.

Végre úgy kezdődött az öfi, hogy a saját gondolataim hallhattam vissza: „óbazmeg, Aréna, nem hiszem el!” Dya gyorsan pisilt is, hát, néha én is majd’ összehugyozom magam, mondjuk én kínomban. Tegnap egyébként is túlléptem saját határaimon, mert belenéztem az Összeesküvőkbe – Marcsa kedvéért, akit innen is köszöntök a 29. születésnapja alkalmából és igen, megteszem azt, amit még sose: :DDD – és csak akkor jöttem rá, milyen szerencsés vagyok, hogy a ValóVilágot hogyvoltozom, mikor egy hatvanas nő azt óbégatta: „ha én egyszer azt mondom, hogy szeláví, akkor szeláví!” (vö. Gombi, ha én egyszer, azt mondom, hogy kuss!) Szóval, Aréna, magvas gondolatok és rokibálboá tekintetek, különösen Dyáé.

Balázsnak rögtön javasolnám azt a szösztelenítő hengert, amivel én ugyan nem tudtam leszedni a Péter Papiról rám ragadt negyvenezer darab kutyaszőrt, mikor a kis gyökér úgy döntött, márpedig ő az ölemben utazik, kicsit később némi elégtételt éreztem, mikor véletlenül rálépett az ablakemelőre és csak én röhögtem üvöltve az önlefejezésen, mint kutyaöngyilkossági kísérleten, Anna nem. Szerintem azt sem hiszi el, hogy nem én voltam, hagyjuk, ami történt, megtörtént. Ja, igen, sötétbarna ruhában voltam. Péter Papi szőre fehér, csak úgy mondom. Még elmesélném azt is, hogy a Sarki Fűszereshez igyekezvén felfedeztünk az utcán egy „ujjazás 100 Ft!” táblát is, de szorít az idő. Igen, visszamentünk kétszer megnézni, nahh, Aréna.