Az évadzáró égszakadás-földindulása után nekünk szerencsére nem kell nyolc és fél hónapig izgulnunk hőseink sorsa miatt, mint szerencsétlen amerikai nézőtársainknak anno, mert a Viasat kihagyás nélkül folytatja a sorozatot a második évaddal.
A robbanás után Myka és Pete rohangál a romok között Artie-t keresve, eközben újra látjuk a kellemesen manikűrözött kezet, amint a Bronz Szektorban ismét a „Folyamat visszafordítása” gombot piszkálja. A kézről már tudjuk, hogy Leenáé, mit akarhat már megint a kis bongyorhajú? Újabb valakit szabadít ki a fogságból: Nincs sok időnk, mondja neki, és már tuszkolja is valami vészkijárat felé. A berobbantott folyosó alatt kavargó porfelhő lassacskán leülepszik, és mindnyájunk megdöbbenésére Artie bukkan fel belőle! Szóval így történik, motyogja magában. De hát őt elnyelte a robbanás tüze, hogyhogy mégis túlélte? Ez a kérdés merül fel ügynökeinkben is, akik hangos örömködéssel lapogatják Artie hátát és húzogatják őszes szakállát. Erre Artie szerény mosollyal előhúzza zsebéből a Főnixet: Ó, hát magánál volt, milyen szerencse, könnyezik az örömtől Myka. Igen, de ha a maga életét megmentette a medál, akkor valaki más fog meghalni!, döbben rá Pete.
Pete hirtelen erősen köhögni kezd, az aukción is így kezdődött a két testőrnél, és milyen szomorú végük lett. Myka és Artie rémülten odaugrik hozzá, köhhe-ehhe, semmi bajom, csak félrenyeltem, nyugtatja meg őket Pete. Váltunk Mrs. Fredericre, akitől úgy váltunk el az utolsó részben, hogy rossz előérzettől vezérelve utasította sofőrjét, forduljon vissza a raktárhoz. Alighogy Pete köhögése abbamaradt, a sofőr kezdi rá, és ő már nem olyan szerencsés, mint baltaarcú barátunk. A limuzin nekicsapódik a raktár külső falának és kigyullad, ügynökeink a nagy csattanásra kirohannak az épületből. (Azt sajnos nem tudjuk meg, hogyan sikerült kijutniuk a leszakadt folyosón át, a forgatókönyvírók erre nem adnak magyarázatot. Kijutottak, mert ügyesek, oszt jóvan.) Mrs. Frederic még időben kiugrott vagy kiesett a kocsiból, és kissé távolabb ott fekszik a homokban. A raktár vészkijárata mellől MacPherson elégedett arccal szemléli a balesetet, ekkor feltűnik Leena az általa kiszabadított alannyal, akire barna csuklyát húzott. Amíg Leena visszamegy a raktárba, MacPherson betuszkolja a csuklyást a kocsijába: Isten hozott a jövőben, amit majd jól megváltoztatunk!, köszönti diadalmas mosollyal. Főcím.
Mrs. F-t az Ellsworth Katonai Kórházban ápolják, ágya mellett Artie bóbiskol. Találja meg Claudiát és Joshuát, és védje meg őket MacPersontól!, véli hallani Artie az eszméletlenül fekvő főnöknéni hangját. A raktárban eközben Pete, Myka és Leena azt a felvételt nézi, amin MacPherson kiszabadítása után Claudia integet a biztonsági kamerába. Mi tudjuk, hogy az valójában Leena volt, az ügynökök persze nem. Bűnös vagy nem bűnös, de ha nem, akkor miért menekült el?, töprengenek, a háttérben Leena persze nagyokat hallgat. Érkezik Artie: Claudia biztosan a bátyjához ment Genfbe, utánuk megyek. Én szereztem Joshuának állást a CERN-ben, Claudiának senkije sincs rajta kívül. Maguk meg nyomozzanak tovább itt a raktárban, hátha találnak valami MacPhersonhoz vezető nyomot. Artie elhúz, Mykáék pedig a Bronz Szektorban kezdenek kutatni. A panelen két visszafordítási folyamat rekordját hívják elő, az egyik MacPherson, de ki lehet a másik? Pár pillanat feszült várakozás után a képernyőn megjelenik egy név: H.G. Wells! Höjj, mi lesz itt: Világok harca Dr Moreau szigetén, ahol A láthatatlan ember lesz Az istenek eledele?
A könyvmoly Myka be is veti magát a raktár könyvtárába, és sorra hozza elő a kitűnő író műveit. Leena szerint a könyvárban valamennyi napvilágot látott könyv első kiadása megvan. A képregényeké is?, kérdezi Pete reménykedve. Amúgy meglepő módon képben van Wellsről: Milyen frankó volt már A világok harca!, lelkesedik. Myka csak néz: Micsoda, te olvastad? Nem, a filmet láttam, Tom Cruise állat volt benne, mondja a baltaarcú. A neten rákeresnek az íróra, és az első hír, amit találnak, arról szól, hogy ismeretlenek betörtek a londoni Wells Múzeumba, és bár nem vittek el semmit, az incidens felkelti ügynökeink gyanakvását. Fel Londonba!
Ugrunk Genfbe, ahol a CERN egyik irodájában Joshua skype-ol Claudiával. Emlékszel még Reynolds profra az egyetemről, kérdezi kedvenc vörös hackerünk, ha esetleg újra megkeresne, vigyázz vele, mert nem az, akinek mondja magát. A többit majd szóban, hamarosan érkezem! Az irodába ekkor belép dr. LeFevre, Joshua kollégája és főnöke, és megkéri, hogy hozzon el valamit a laborból. A doki távozik, és a folyosó túlvégén megpillantja saját hasonmását, mi van? Majd lehúzza ujjáról a Tubman-féle gyűszűt, és vazze, MacPherson az, a geciember már a spájzban van!! Claudia erről mit sem sejtve megérkezik vonattal a genfi pályaudvarra, és gyalog indul bátyja munkahelyére. Útközben gyanút fog, mintha valaki követné, cselesen egy zsákutcába navigálja magát, és egy erős doronggal csapást mér az őt követőre. Az áldozat a földre hanyatlik, Claudia rémülten a szája elé kapja a kezét: Jaj, maga az Artie, ne haragudjon! Ki vagy rúgva, Claudia!, válaszol a szakállas, fejét tapogatva.
Váltunk Londonba, gördülnek a doubledeckerek, hömpölyög a tömeg a Picadillyn, szól a punkzene, Myka és Pete megérkezik a H.G. Wells Múzeumba. A látogatókönyvet átlapozva Myka szeme megakad egy számára ismerős néven: Edward Prendick. Tudod ki ez, ugye?, kérdezi Pete-től. Ööö, hát mi tagadás..., motyog Lattimer. Jaj, ne már, ő a narrátor a Dr. Moreau szigetében, mondja Myka, nyomon vagyunk! A múzeumba lépve megpillantanak egy bajszos embert, aki a H.G. Wells szerepét játszva éppen vicces történeteket mesél a látogatóknak. Köztük egy ismerős arcot is látunk, Dexter fekete hajú nőjét a 2. évadból. Pete egyből rányomul, úgy tűnik, a szimpátia kölcsönös, de további léhaságokra egyelőre nincs idő. Pete ugyanis hamar megelégeli a bajszos dumáját, és abban a meggyőződésben, hogy ő a raktárból kiszabadított szökevény, véget vet a vidám anekdotázásnak. Maga csak itt áll, ez a bajusz meg ál, mondja diadalmasan, magát letartóztatom, a bajuszt meg letépem! A múzeum igazgatónője tiltakozik, ezért Myka jobbnak látja, ha pár szóval tisztázza vele a helyzetet.
A látogatóktól elnézést kérve mindenkit kiterelnek a múzeumból, és az ügynökök nekilátnak szétnézni a helyszínen. Egyszer csak kopognak, Pete megy ajtót nyitni, a küszöbön Dexter nője: Bocsi, azt hiszem, a nagy rohanásban itt felejtettem a notebookomat. Persze, jöjjön csak be, segítek megkeresni, így Pete, és miután ezt ilyen jól megbeszélték, pár perc múlva már ezerrel smárolnak. Egyébként a nevem Pete, jut Lattimer eszébe kicsit késve bemutatkozni. Helena, mondja erre a fekete démon széles mosollyal. A genfi zsákutcában ezalatt Artie sajgó fejére illeszti kalapját és közli Claudiával, hogy MacPherson tutira a CERN-be tart, Joshua tehát veszélyben van, siessünk! A kórházi ágyon Mrs. Frederic is kezd magához térni, hangokat hall, képzeletében arcok, események vonulnak el, majd a kavargásból egyszer csak Leena arca jelenik meg lelki szemei előtt.
Artie megcsörgeti Mykát a videohívón: Hol vannak, Londonban?! De hát mondtam, hogy maradjanak a raktárban! De nyomra bukkantunk, MacPherson ugyanis kiszabadított még valakit, HG Wellst, tájékoztatja Myka. Artie megdöbben, majd pár szóval felvilágosítja kedvenc ügynöknőnket, aki máris rohan Pete-hez a hírrel: Te figyu, ez a Wells valójában nő! De elkésett, mert partnerét addigra már a sokkolóval sakkban tartja a fekete démon, vége a romantikázásnak! Vigyázzon, ez halálos fegyver is lehet, figyelmezteti Pete, de a nő csak gúnyosan mosolyog: Tudom, 1893-ban találkoztam Nikola Teslával, ennek a kütyünek a feltalálójával, és utána a 12-es raktárban is dolgoztam, ad meglepő magyarázatot. Szerencsére ügynökeinknek a mobiltelefon csörgésével sikerül egy pillanatra elvonniuk Helena figyelmét, és egy székhez megbilincselik. Kiderül, hogy a nő egy különleges mellényért jött ide a múzeumba, aminek a rejtekhelyét meg is mutatja az ügynököknek. Pete véletlenül megpiszkál valami rejtett kapcsolót, ami egy bizonyos területen belül megfordítja a gravitációt, és Mykáék egy pillanat alatt felzuhannak a plafonra. Oh, what a feeling, when we’re dancing on the ceiling, jut eszükbe a 80-as évek ismert slágere, de az ő helyzetük közel sem olyan könnyed, mint a táncosoknak Lionel Richie klipjében, ugyanis alig tudnak megmozdulni. Még megtudjuk Helenától, hogy rajta speciális bakancs van, azért nem hat rá az ellengravitáció, és hogy valójában ő adta az ötleteket bátyjának a könyvek megírásához. Kiszabadítja magát a bilincsből, felveszi a mellényt és távozik.
Nézzünk át a CERN-be, ahová Artie és Claudia érkezik. Hamarosan megpillantják az emeleti folyosón LeFevre-t és Joshuát, utóbbi kezében „Antianyag” feliratú táska. Claudia rohan a bátyjához, ekkor Artie a prof ujján észreveszi a Tubman-féle gyűszűt: Vigyázz, MacPherson az!, de a figyelmeztetés elkésik, a sötét ügynök elragadja Joshuától a táskát és lelép. Artie azonnal csörgeti Mykáékat, akiknek időközben sikerült megszabadulniuk kényszerű fogságukból, miután Pete a sokkolóval belelőtt az egyik lámpába és így megszakította a fordított gravitációs mezőt. Gyors brainstorming után mindenkinek összeáll a kép: MacPherson az antianyagért jött a CERN-be, mert az lenne a meghajtója annak a különleges mellénynek, amit Helena vitt el a múzeumból. A mellénynek ugyanis az a tulajdonsága, hogy szemmel nem követhető gyorsasággal ruházza fel viselőjét, amit MacPherson arra akar felhasználni, hogy behatoljon a raktár Escher Kamra nevű részlegébe. És mi követtük MacPhersont, miközben őrizetlenül hagytuk a raktárat, ó, én hülye, hogy erre nem gondoltam!, ütögeti fejét a falba Artie.
A gyógyult Mrs. Frederic felkeresi Leenát a panzióban: Hol voltál a robbanáskor, mit csináltál akkor, és most miért nézel ki ilyen szarul?, sorolja a keresztkérdéseket, majd elkapja a bongyorhajú nyakát és szorítja, mit csinál, megöli?! De nem, csak elkábítja, és nem sokkal később Leena füléből kigurul egy kis gyöngy. Mrs. F. magához téríti a csajt és felvilágosítja: Látod, ezzel a gyönggyel manipulált téged MacPherson, de most már jóság van. A panzióban igen, a raktárban viszont nem, ott ugyanis éppen most nyitja ki MacPherson az Escher Kamra ajtaját: az antianyag betöltve a mellénybe, így Helena már indul is befelé. Időközben barátaink is megérkeznek, két csapatra oszolva igyekeznek a Kamrához, Pete Mykával a drótkötél csúszdán, Artie Claudiával a polcok között. Artie-éknak folyamatosan kerülgetniük kell a MacPherson által elhelyezett aknákat, robbanószereket, tisztára mint a partizánok támadása a Négy páncélos és a kutyában, közben azért Artie-tól még azt is megtudjuk, hogy a Kamrában őrzik a bronzosításon átesettek személyes tárgyait.
A Kamra előtt MacPherson üdvözli a visszaérkező Helenát, de meglepetés! Valójában Myka az, ujján a Tubman-féle gyűszűvel, és az időközben befutó társai segítségével ártalmatlanná teszi a sötét erők ügynökét. MacPherson nem esik kétségbe: Ha elengedtek, elmondom a teljes tervet, mondja Artie-nak, de erre már nem marad ideje. Megjelenik ugyanis az igazi Helena, egy gyors mozdulattal leszakítja MacPherson nyakából a védő kristálynyakláncot és elmenekül. Mindenki tudja, ez mit jelent: MacPherson vére savasodni kezd, alig fél perce van hátra, néhány bűnbánó szót még elmond majd meghal. Győzelmi ünneplés a panzióban, Claudia végre megkapja saját távhívóját, eközben Mrs. Frederic és Artie valami különleges védőszemüvegben behatol a Kamrába, hogy megnézze, mit vitt magával Helena. Eltűnt a csaj nyakbavaló medálja, a gyűrűje és a púderdoboza. Ezek vajon mire kellenek neki, most agyalhatunk ezen egy hétig, néz egymásra a két tapasztalt főügynök.
Kíváncsi vagy Sixx exkluzív videóira, ajánlóira, kritikáira? Csatlakozz a UPC Magyarország Facebook-oldalához!
Facebook kommentek