St. Louis, Missouri, robbanás történt az egyik helyi rendőrőrsön, tűzoltók és rendőrök hemzsegnek a helyszínen, természetesen Bering és Lattimer ügynökök is érdeklődve vizslatják a környéket. A rendőrök hat megégett holttestet találtak az alagsorban, a jó humorú Pete szerint mindegyik olyan, mint az extra ropogósra sütött Kentucky Fried Chicken. A helyi rendőrfőnöknek, Powell kapitánynak azonban nem tetszik, hogy a titkosszolgálat is itt szimatol. Nem történt itt semmi különös, közli kissé arrogánsan, csak egy földalatti gázvezeték robbant fel, na bumm, volt már ilyen, viszlát. Mykáékat persze nem lehet ilyen könnyen lerázni, leóvatoskodnak az alagsorba, hogy egy kicsit szétnézzenek „raktáros szemmel”. Nem is hiába, mert az egyik oldalhelyiségben, aminek fém ajtaját a robbanás feltépte, egy, már bomlásnak indult holttestet találnak, ami különös meglepetéssel szolgál: egyik zsebéből titkosszolgálati jelvény kerül elő, míg a másikból egy Tesla-féle sokkoló, szakasztott olyan, amilyennel ügynökeink is dolgoznak. Basszus, ez a szerencsétlen is raktáros ügynök volt, néz egymásra döbbenten Myka és Pete. Főcím.
Videohívón tájékoztatják Artie-t, aki máris intézkedik, hogy a halott ügynököt elszállíttassa a raktárba azonosítás céljából, merthogy a tűz miatt igazolványt nem találtak nála. Kéri Mykát, hogy fotózzon le mindent a helyszínen és küldje át neki. Pete szerint az a kérdés, hogy egy titokzatos lelet okozta-e a robbanást, vagy a robbanás szabadította-e el a leletet? Jó kérdés, pontosan ezt kell kideríteniük, na viszlát, búcsúzik Artie és nekilát, hogy a friss munkatárs Claudiával átnézze a raktár irattárában található ügynökdossziékat. Itt vannak az elmúlt 200 év dossziéi, mutatja a csinos hackernek, sajnos nincs felvive számítógépre, egyenként kell átnézni őket. (Hopp, itt az első utalás arra, hogy a raktár milyen régen működik. De valszeg nem tévedünk nagyot, ha ez alapján arra tippelünk, hogy esetleg még 200 évnél is régebb óta.) Claudia csak úgy hobbiból összeszerelt egy holokivetítőt a Bell-féle spektroszkóp felhasználásával, a kütyünek az a tulajdonsága, hogy térbeli képet készít és vetít ki bármilyen fényképről. Így aztán Myka számítógépre érkező felvételeit ezzel az elmés szerkezettel kezdik elemezni. A holttestről készült képeken felfedeznek valami tetkómaradványt: sas, horgony és földgömb, a tengerészgyalogosok jele, így már könnyebb lesz keresni a dossziék között.
Eközben Pete és Myka az elhunytak személyes holmijait vizsgálgatva rájön, hogy a hat tetemhez hét csomag tartozik, ez alapján viszont az egyik áldozat, Reggie Hinton igazolványához nincs holttest. Akkor ő csak eltűnt, lehet, hogy valahol rejtőzik, hátha nála van a sütögetős lelet vagy legalábbis tudhat róla, nyomás utána! És már itt is van Reggie, meglehetősen rosszarcú az istenadta, éppen a hasonszőrű haverjait figyelmezteti, akik az egyik sikátorban hédereznek: Gyertek, el kell tűnnünk innen gyorsan, mert jön! Mifasz van, haggyá má!, reagálnak a bandatagok, de több ilyen udvarias formula már nem hagyja el szájukat, mert villanások és sercegő hang kíséretében érkezik valami, ami sorra kicsinálja az antipatikus fiatalokat.
Érkeznek a zsaruk helyszínelni, az áldozatok itt is ugyanúgy megégtek, mint a rendőrőrsön, csakhogy itt nem volt gázrobbanás. A rendőrök kissé értetlenül állnak a dolog előtt, én mondjuk nem zárnám ki valami agresszív ELMŰ-közeli behajtócég közreműködését. Myka és Pete a látszat kedvéért bedobja a bandák közti háború elméletét, Powell látszólag kap is az elméleten. Az ilyen ügyek Clark őrmester illetékességében tartoznak, de ő most szabadságon van, ha előkerül, elküldöm magukhoz, mondja a kapitány és lelép. Azt hiszem, kezd megkedvelni minket, súgja az örök optimista Pete Mykának. Majd a videohívón felcsörgetik Artie-t a valódi infóval: az egyik áldozaton kézlenyomatot találtak, az az egyetlen hely a testén, ahol nem égett meg. Jól van, nyomozzanak tovább, zárja rövidre Artie a beszélgetést, mert még mindig ideges, hogy nem jut előbbre a halott ügynök azonosításában. Belehaltál volna, ha hátrahagytál volna valami kis üzenetet?, kérdezi mérgesen a hologramtól.
De azért lassacskán történik némi előrelépés, Claudia kivetítője ugyanis nemcsak térhatású képet készít, hanem a koponya alapján megrajzolja a halott ügynök arcképét is, így aztán bingó: Artie diadalmasan lobogtatja az egyik dossziéban talált fényképet. Az áldozat Jack Secord, aki 1955-ben lépett be a raktár ügynökeinek sorába, hát az nem mostanában volt. Artie magával viszi Claudiát a raktár egy eddig még nem látott, titkos kóddal nyíló részlegébe, ahová belépés után valami titokzatos lift vagy mi a fene elviszi őket Secord ügynök lakására. Pontosabban annak hasonmására, mert amint megtudjuk, minden eltűnt ügynök lakását és az ott talált személyes holmikat ilyen különleges helyen tárolják. Hajhálóban, kesztyűben lépnek be a helyiségbe és a kutatás során találnak is egy kis noteszt, benne Secord jegyzeteivel. A klasszikus „a notesz legfelső lapját satírozd be” módszerrel pedig Artie előcsalogat egy nevet, akinek köze lehetett az ügynökhöz: Rebecca St. Clair, St. Louis.
Ügynökeink már csöngetnek is Rebecca ajtaján. Idősödő nő nyit ajtót: igen, ismertem Jacket, de a munkájáról nem beszélt nekem, talán van valami kapcsolat Jack eltűnése és a rendőrőrsön történt robbanás között? Nincs, vágja rá Myka; van, vágja rá Pete. Az ellentétes infók miatt kissé zavartan folytatják a beszélgetést, a hangulat oldása érdekében Rebecca megkérdezi: Kérnek egy kis sütit? Nem, vágja rá Myka, igen, vágja rá Pete. (Ez ám az igazi összhang, ami alapfeltétele a sikeres nyomozásnak!) Myka mobilja megcsörren: Újra megtörtént, indulnunk kell, mondja Pete-nek. Lattimer fájdalmas arccal nézi a sütiket, majd hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan a zsebébe gyömöszöli őket. Ne mindet!, figyelmezteti Myka, mire Pete egy darabot nehéz szívvel visszatesz a tálcára.
Ezúttal is egy banda tagjai voltak az áldozatok, az egyik túlélő szerint egy rendőr vagy rendőrnek tűnő tárgy volt az elkövető. Hogy is van ez, Clark őrmester az illetékes bandaügyben, de ő nem elérhető, viszont a bandatagok meg sülnek megfele?! Nézzünk csak el hozzá, mondja Pete és már indulnak is. Az őrmi nem nyit ajtót, viszont a lakásból sercegő hangok hallatszanak, de a szaga után ez tutira nem szalonnás tojás! Ügynökeink betörik az ajtót, és még látják Clarkot, amint egy fém homárhoz hasonló valamivel a hátán kiugrik az ablakon és elmenekül. Az egyik mellékutcában érik utol, de a rendőr addigra már feldobta a bakancsot. A hátán viszont nincs semmilyen szerkezet, csak pont alakú égésnyomok.
Mykáék azonnal tárcsázzák Artie-t: Az a homárhoz hasonló valami elektromosságot fejleszt, és biztos, hogy áramütéssel öli meg az áldozatokat, de honnan a fenéből szerzi ehhez az energiát? Artie és Claudia a holokivetítővel megvizsgálják Secord tetemét, és bingó: a képalkotó kimutatja, hogy a halott ügynök hátán is hasonló égésnyomok vannak! Úgy tűnik, ha a test meghal, ez az izé elhagyja, vonja le a következtetést Artie. Mykának hirtelen bevillan, hogy az áramütés kifejezést Rebeccától hallották, pedig akkor még ők sem tudták, hogy így haltak meg az áldozatok. Ez remek, gyerünk hozzá, még több sütit látok a jövőmben, dörzsöli a markát elégedetten Pete.
Újra Rebeccánál, aki azonban süti helyett egy váratlan bejelentéssel kínálja meg Pete-et és Mykát: ő is raktáros ügynök volt, Jack Secord-dal dolgozott együtt. A mostani ügy kiindulópontja egy XI. századi történelmi témájú múzeumi kiállítás volt, a titokzatos halálesetek a kiállítás bezárása után kezdődtek. Jack nyomozni kezdett, de egy idő után nyomtalanul eltűnt. Rebecca egy darabig próbálta megtalálni, de nem sikerült neki, és a kudarc annyira megviselte, hogy kilépett a raktár kötelékéből. A raktár emlegetésére ismét becsörög Artie, Claudiával nyomra bukkantak egy ősrégi kódexben. A szerkezet „a szaracén gerinc”, a XI. századi keresztesháborúk idejéből származik. (Itt kicsit elkezdtem röhögni, mert beugrott a „Mi a szar-, mi a szar-, mi a szaracénok serege vagyunk” kezdetű tréfás gyermekdalocska.) Azt a harcost, akire ráteszik, ellenállhatatlan erővel ruházza fel, aki a csatatéren legyőzhetetlen lesz. Artie szerint valószínű, hogy a kütyüt Secord magával együtt bezárta a rendőrőrs alagsorába, és onnan csak a robbanás szabadította ki. Pete és Myka máris indul a szerkezet után, még mielőtt az másik gazdatestet talál.
Abban az utcában kezdik, ahol Clark őrmester meghalt, amikor egyszer csak lövés dörren: egy megrémült háziasszony lő rá az ex-férjére, aki tántorgó léptekkel közeledik, hátán a szaracén gerinccel! Serceg, szikrázik, majd összeesik és meghal, a szerkezet viszont nyomtalanul eltűnik. Ügynökeink pisztolyt szegezve köröznek, de hiába: a gerinc a semmiből hirtelen ráveti magát Pete-re, aki ordítozni kezd. Myka megpróbálja levenni róla a kütyüt, de áramütés éri és eszméletlenül összeesik, Pete szikrázva eltámolyog.
Miután magához tér, Myka felhívja Artie-t, akinek újabb hírei vannak. A gerinc a gazdatestet gyilkológéppé változtatja, és a test energiáját akkumulátorként használja, egészen a végsőkig. Ez nagy baj, mert a szerkezet most Pete hátán van, motyogja Myka. De hogy a fenébe lehetne kikapcsolni?, merül fel újra a kérdés, amire ismét Claudiának van válasza. Nagyfeszültségű energiát kell belevezetni, ami valószínűleg kisüti a cuccost, Artie szerint más megoldás híján próbálják meg ezt. (Abba most ne menjünk bele, hogy a nagyfeszültség magát a gazdatestet miért nem ölné meg.) Időközben Rebecca is csatlakozik Mykához, és együtt hallgatják Powell kapitány tájékoztatását, aki szerint Pete-et a rendőrőrsre látták bemenni. A pincében nagyteljesítményű generátorok vannak, kapcsol Myka, gyerünk oda!
Odabentről szikrázás, villódzás, Myka és Rebecca óvatosan megközelíti Pete-et, akiben még van annyi erő, hogy nem támad rájuk, hanem arra kéri őket, csatlakoztassák a generátor csipeszeit a hátán lévő gerincre. Myka habozik, de Rebecca határozott mozdulatokkal intézkedik. Szikraeső, ívfény, tűzijáték, Pete üvölt, de végül a kütyü leesik a hátáról, amit Rebecca a poroltóval szétver. Pár feszült másodperc után Pete is magához tér, amiben nem kis szerep jut Myka szájból-szájba lélegeztetésének. Mission completed, back to the Warehouse!
Amíg Claudia átveszi, hogy biztos helyre zárja el a szaracén gerinc maradványait, addig Artie hálából elviszi Rebeccát Jack lakására. Azt hiszem, ez itt a magáé, nyújt át egy kis dobozt, amiben egy eljegyzési gyűrű van „Rebecca & Jack – together forever” felirattal. Látja, Jack mégis inkább magát választotta volna a raktár helyett, mosolyog Myka. A meghatódott Rebecca ennek hatására viszont azt tanácsolja Mykának, hogy inkább ő is hagyja ott a raktárat, amíg megteheti, mert az pont olyan, mint a szaracén gerinc: csak felhasználja az ügynököket. Myka borongó arccal hallgat, én meg a magam részéről remélem, hogy nem fogadja meg a tanácsot, mert akkor idejekorán véget érne a sorozat.
Facebook kommentek