Egy temetkezési vállalkozó szalonjában vagyunk; a gyászhuszárok főnöke épp begyújtja pöpec gázlámpáját, hogy megfelelő hangulatvilágítás közepette bombázhassa válogatott közhelyekkel a nagymamáját gyászoló klienst. Például, hogy "nem halt meg, csak alszik". A felvilágosult unoka természetesen nem hiszi ezt el, de a nagymama  a jelek szerint igen: felül a koporsóban, és fojtogatni kezdi őt. "Na ne, már megint?"-dühöng a temetkezési vállalkozó, és megpróbálja visszanyomni a koporsóba a nagyit, ám az igen jó erőben van: előbb leüti őt, majd hangosan hörögve kiszédeleg a hóra. Mondjuk mi is hörögnénk, ha gömbvillám lenne a szánkban...

Elég csúnya torokgyulladás!

Poros kisvárosban vagyunk Arizonában. Fehér iskolabuszon érkezik egy csapat vallási fanatikus, bevásárolni. Meglehetősen furák, folyton vigyorognak és közben énekelnek. A helyi autószerelő láthatóan nem komálja őket, ezt ki is fejezi némi lökdösődéssel, mire megérkezik a seriff. Lenyugszanak a kedélyek, a kis csoport el is megy a bevásárlással. A papír hátulján, amit a boltosnál hagynak, viszont az áll: „MENTSENEK MEG!”

DeWittnél az új ügyfél egy szenátor. Épp próbálja meggyőzni DeWittet, hogy milyen jó is lenne az, ha ez egyszer a kormánynak dolgoznának. DeWitt tudja, ez nem túl szerencsés, de nincs mit tenni, a szenátor több mint ügyfél: fontos kapcsolat, akire lehet alapozni. Mr. Dominicnek persze erős kétségei vannak, azonban DeWitt leszereli. Saunders irodájában kiderül, hogy Echó agyába ezúttal kamerát szerelnek, amitől legalábbis időlegesen meg fog vakulni. Szuper, de minek?

A fájdalomtól ordító szülő nővel nyitunk, jesszusom, ez meg mi? Hálistennek nem cifrázza túl Whedon mester, Echo a bába, ennyi az egész. Profi módjára motiválja a kismamát, nyugtatja az apukát, meg is születik a gyerek. Huh. Echo fejében a törlésnél visszhangzik a kismama mondata: „Nem akarom elfelejteni!”, utána ébredés a székben, protokollbeszélgetés Topherrel.

Echót ebéd közben látjuk újra viszont, Sierrával és Victorral bandáznak. Megtárgyalják, milyen fontos is a mindennapi testedzés, a babáktól megszokott ovis stílusban, némi agykontrollos beütéssel fűszerezve. „Minden nap egy esély arra, hogy jobbak legyünk.” – hangzik el Victortól. Hurrá. A szemfüles Tophernek is feltűnik azonban a csoportosulás, és fent az irodában Boyd figyelmét is felhívja a jelenségre: a babák nem emlékeznek egymásra, de ösztönös szinten akkor is kialakul a csordaszellem. Nocsak.

Rossi felolvasóestet tart egy könyvesboltban, az első bestsellerének 10 éves jubileumán. Már épp távozna, mikor megállítja egy aprócska vörös hajú lány. Megkérdi Rossi-t, hogy ő vagy a kollégái foglalkoznak-e a Cleveland-ben megnövekedett gyilkosságok okaival. Merthogy az elmúlt negyedévben 11%-kal történt több gyilkosság, miközben az elmúlt 10 évben konstans 5%-os növekedés volt csak, szerinte sorozatgyilkos tevékenykedik a városban. Rossi kérdi, hogy ugye kriminalisztikát tanul, és hogy szólt-e a rendőrségnek. Mindkettőre igen a válasz, de a rendőrség nem volt túl érdeklődő. Pedig egy férfit lelőttek egy parkban, egy prostituáltat nyakon szúrtak, egy párt agyonlőttek a kocsijukban, és egy nő az otthonában közben lett meggyilkolva. Rossi gyorstalpalót tart neki a sorozatgyilkosság definíciójából (viktimológia, elkövetési mód és kézjegy), ami szerint bizony itt szó sincs sorozatgyilkosságról.

Mindamellett okos kislánynak tűnik, ezért ad neki egy névjegyet, mert az FBI szívesen látja az elhivatott fiatalokat. Majd kocsiba ül, és búcsúzóul azt mondja neki: Tanuljon csak, és sose adja fel, amíg választ nem kap a kérdéseire.