Egy temetkezési vállalkozó szalonjában vagyunk; a gyászhuszárok főnöke épp begyújtja pöpec gázlámpáját, hogy megfelelő hangulatvilágítás közepette bombázhassa válogatott közhelyekkel a nagymamáját gyászoló klienst. Például, hogy "nem halt meg, csak alszik". A felvilágosult unoka természetesen nem hiszi ezt el, de a nagymama  a jelek szerint igen: felül a koporsóban, és fojtogatni kezdi őt. "Na ne, már megint?"-dühöng a temetkezési vállalkozó, és megpróbálja visszanyomni a koporsóba a nagyit, ám az igen jó erőben van: előbb leüti őt, majd hangosan hörögve kiszédeleg a hóra. Mondjuk mi is hörögnénk, ha gömbvillám lenne a szánkban...

Elég csúnya torokgyulladás!

Míg a temetkezési vállalkozó látnoki képességekkel bíró szolgálólányával a halott nagyi nyomába ered, egy színházi öltözőben a teljesen kiégett Charles Dickenst láthatjuk, amint lelkesedést próbál magába önteni fellépés előtt - nem sok sikerrel. Eközben a Doktor Nápollyal szeretné lenyűgözni Rose-t, így aztán kikötnek... Cardiffban, 1869-ben. Végülis egy bolygó oldalára is felkenődhettek volna, szóval ez csak félig kudarc. Bár nem is annyira izgalmas! Már épp kezdenék elunni magukat, amikor sikoltozást hallanak a színház felől. Ez jó programnak ígérkezik, felvillanyozódva rohannak a hangok irányába. Mint kiderül, a halott nagyi elment megnézni Dickens fellépését, csak közben világítani kezdett a feje, ezzel némileg megzavarva a műsort. Ráadásul még egy szellem is kirepült a fejéből!

Sikoltozás, rémület... Fannntasztikus!

A nagy kavarodás közepette a temetkezési vállalkozó ellopja a szellem nélkül ismét gazdátlanná vált holttestet, majd Rose-t is, mert meglátta őt és a cselédlányt a nagyi földi maradványaival. A Doktort eközben teljesen leköti a felismerés, hogy a szellem a gázvilágítás csöveibe menekült, épp csak észreveszi a gyászbogár hulla- és Rose-szállító kocsiját. Azonnal követni kezdené, de üldözésre alkalmas járművet csak annak gazdájával együtt tud lopni, a gazda pedig ebben az esetben maga a híres író. Persze csak útközben derül ki, hogy ki is a dühös öregúr, aki csak akkor enyhül meg, amikor az időutazó egy olyan rajongói jelenetet rendez neki, mint amikor az egyszeri tinilány meglátja a Twilightos Robert Pattinsont.

Az britek általában hűvösek - ez az úr a háttérben pedig egészen kihűlt

Az üldözésbe belelkesült Dickens szinte rárúgja az ajtót a gyászbogár cselédjére, és csak emiatt a rámenősség miatt sikerül Rose-t megmenteni a nagyitól és unokájától, akik már megint begömbvillámosodtak. Ha már épp arra jár, a Doktor megkérdezi a két zombit, kikkel is áll szemben, de csak annyi választ kap, hogy "nem sokáig bírjuk ebben a testben, hhhhőőőő".

Hát... tényleg nem bírták sokáig!

A nagy ijedtséget követő teázás során kiderül, hogy a ház, ahol vannak, mindig is rossz hírű volt, a közelmúltban pedig már-már ipari méreteket öltött a sétára induló halottak mennyisége. Az egyikük például majdnem elment a saját gyászszertartására! A Doktor rögtön előáll egy teóriával, miszerint a ház a tér-idő szövetén tátongó résre épült, ott mindig ilyesmik történnek. Ez rossz az ingatlankereskedőknek, de jó a temetkezési vállalkozóknak, a hangulat miatt. Dickens gyomra nem veszi be az ilyesmit, ő inkább drótokat keres, amikkel a testeket mozgatják, ami teljesen logikus, hiszen ő még nem hallhatott számítógépes animációról. Ezért aztán a Doktor által rendezett szellemidézésen sem akar résztvenni.

A szolgálólányról kiderül, hogy titokban mentalista

A szeánsz nem indul túl jól, de aztán a szolgálólánynak sikerül csatlakoznia a szellem-Torrentre. A kép nem túl éles, de a hang jó minőségű: a fény-alakok elmondják, hogy az Időháborúban megsemmisült gelth faj utolsó képviselői, akik szeretnének átjutni erre a világra. A Doktor népe is ebben a háborúban pusztult el, ezért megszánja őket, azt gondolván, pár gázlény biztos elfér a Földön feleslegessé vált hullákban. Rose szerint ez kegyeletsértő, a Doktor szerint viszont csak a szervdonorság magasabb foka, egyfajta recycling. Megkeresik a tér-idő rés legszélesebb részét - mely persze a halottaskamrában van (Rose: "Nem mondhatta volna a verandát, mi?") -, és a szolgálólányt csillagkapuként használva elkezdik átengedni a geltheket a Földre.

Csakhogy kiderül, nem csak pár gelth jönne, hanem mindenki hoz magával még valakit. Ráadásul az a céljuk - mind a néhány milliárdnak -, hogy sajátjukká tegyék a bolygót, mindenki mást kiirtva. A tér-idő rés eddigre akkorára tágult, hogy a szolgálólány nem tudja visszazárni - ráadásul eközben meg is hal, bár ezt még ő sem veszi észre. Szerencsére Dickensnek ötlete támad: nyissák ki a gázlámpák csapjait, a gáz nyomása kiszorítja a hullákból a gázlényeket! A szolgálólány továbbfejleszti az ötletet: amikor megtelik a ház a robbanó eleggyel, ő begyújtja azt - a gázzal együtt a gázlények is elégnek, médium nélkül pedig nem tud több gelth átjutni a tér-idő résen. És lőn, a lány utolsó utáni tettével a Doktort is megmenti.

"Egy pincében kell meghalnom... CARDIFFBAN?!"

Rose szomorú, sajnálja a lányt, Dickens viszont lelkes; elhatározza, hogy regényt ír a történtekből. A Doktor meglepő módon nem tiltakozik, de csak azért, mert tudja, hogy nemsokára úgyis meghal. Már hogy Dickens, mert a Doktor nem halhat meg, hiszen a sorozatnak folytatódnia kell :)