Kedvenc Tony Curtisünk eltávozása miatt ez a cím akár mementónak is tekinthető; ezúton is köszönjük a sok vidám percet, amit filmjeivel és személyiségével adott nekünk. Ezt a hogyvoltot az ő emlékének ajánlom.

A fenti cím amúgy az egyik legnépszerűbb/legelcsépeltebb a különböző műfajokban, a lista meglehetősen hosszú Raymond Chandlertől a Procol Harumon át a West Wingig, hogy csak néhány ismert példát említsünk; lássuk, kedvenc sorozatunk esetében milyen tartalmat sikerült a cím mögé rittyenteni Roger Moore rendezésében.

Skóciában vagyunk, hőseink ember által alig járt erdős részen bolyonganak Joe nevű angol szetterük társaságában. Danny szerint eltévedtek, de Brett ezt hevesen tagadja: a térképet forgatva határozottan állítja, hogy Skóciában vannak... Joe hirtelen előreszalad és hangos ugatással jelez valamit. (A szinkronban a kutya a Jojó nevet kapta, gondolom azért, hogy el lehessen sütni az eredetiben nem hallható Danny-féle beszólást: „Jojó, hol vagy?... Jó, jó, jövünk már.”) A fák között egy rég lezuhant kisrepülőre bukkannak, a pilóta is alaposan lesoványodott: nem csont és bőr, hanem már csak csont. A kezében szorongatott papír azonban ép és olvasható: „Aki megtalálja, égesse el a képletet.” A pilótafülkében találnak még egy dobozt is, benne egy lezárt boríték és egy Brian Wilkes névre szóló útlevél. Az útlevél kiléptető pecsétjének dátuma szerint a gép 12 éve zuhant le. Főcím.

Londonba ugrunk, egy Trafalgar tér mögötti utcában parkol a BS1 rendszámú Aston Martin, barátaink Fulton bíró lakásán tárgyalnak az esetről. A bíró jobb lábán hatalmas kötés, köszvényes lábát felpolcolva pihenteti. Persze Danny nem állja meg, hogy ki ne próbálja, tényleg a legkisebb érintés is fáj-e Fultonnak: lazán megpöccinti a kötést, és az üvöltő reakció végül is meggyőzi. A beszélgetés során kiderül: a bíró tudott a lezuhant gépről és Wilkes titkos kutatásairól is. A tudós valami saját találmányon dolgozott teljes titokban, és egy héttel a végzetes repülőútja előtt egy ismert kommunista ügynökkel látták. Ráadásul Fulton szerint a gép nem műszaki hiba, hanem szándékos merénylet miatt zuhant le. Természetesen a fiúkra vár a nyomozás, amiben serkentheti őket az a tény, hogy Wilkes-nek van egy Carla nevű lánya is, aki most 20 év körül lehet. Tehát eyecandy is belógatva, indulás!

 Azaz csak indulnának, de az Aston Martin két kerekét a megbeszélés alatt egy titokzatos keménykalapos fazon kilyukasztotta. Szerencsére pont akkor fékez mellettük egy taxi, a krumpliorrú sofőr ajánlkozik, hogy elviszi őket. Így szokott kuncsaftot szerezni? – szellemeskedik Brett, de aztán lefagy arcáról a mosoly: az utastérből a keménykalapos pisztolyt szegezve rájuk utasítja őket, hogy szálljanak be. A vonakodó Dannyt a sofőr leüti, majd indít. A lord beszélgetéssel próbálja oldani a hangulatot, de Keménykalap és Krumpliorr (Csukás István rulez!) meglehetősen hallgatag. Egy hirtelen fékezésnél Brettnek sikerül kiugrania a kocsiból, de az emberrablók nem üldözik, inkább továbbhajtanak az eszméletlen Dannyvel. A szökevény valami használható járművet keresve néz szét az utcán és kiszúr egy rakétaformájú reklámautót, benne egy csinos barnával. Bepattan mellé, pár szóval elmagyarázza a szitut és indul a taxi után. Az egyik piros lámpánál azonban nyomát veszti, vigasztalásul a csajtól kap egy Space Queen márkájú szappant: a rakétaautó ezt a kitűnő terméket reklámozza.

Danny eközben magához tér, de Keménykalap nem engedi felülni, így az amerikai a padlólemezen fekve nézeget kifelé, persze csak háztetőket, templomtornyokat és toronydarukat lát. Az út végén még a szemét is bekötik, így vezetik be egy elhagyatott házba. Itt erős fényű vallatólámpával kezdik faggatni arról, mit tud az iratokról. Danny rutinosan Brettre hárít mindent, javasolva, hogy elrablói hívják fel a lordot. Így is lesz, és a telefonban Sinclairt megfenyegetik, ha nem adja át a dokumenteket, kinyírják a barátját. De Brett ellenajánlattal él: nyugodtan nyírják ki Wilde-ot, attól még nem kapják meg az áhított képletet. Ha viszont szabadon engedik, akkor hajlandó velük tárgyalni. A taktika beválik, Dannyt elengedik.

A sikeres szabadulást Brett lakásán ünnepelnék, ahol borítékba rejtett meghívó fogadja őket: Sir Hugo Chalmers szívesen látja őket vendégül üzleti tárgyalásra. Who the fuck is Hugo? Kérem szépen, nagyhatalmú businessman, aki olajban utazik és komoly ajánlatot tesz barátainknak: ha átadják a képletet, 20 évre beválasztják őket Chalmers cégének igazgatóságába zsíros fizetésért, de bejárniuk nem kell; vagy kapnak fejenként egyszeri 5-5 millát dollárban. A keresett képlet ugyanis valami szintetikus üzemanyag rendkívül olcsón történő előállítására alkalmas, amivel kiváltható lenne a kőolaj, ez viszont az olajcégeknek természetesen egyáltalán nem érdeke.

Ugrunk Brett csodakék apartmanjába, a lord tesz-vesz, ügyezik, amikor csengetnek: vöröshajú baba érkezik, és Carla Wilkes néven mutatkozik be. Brett örömmel üdvözli, és elhívja egy étterembe, ahol jó barátjával találkozhatnak és mindent megbeszélhetnek. Bizony, Danny már ott ücsörög az asztalnál barátját várva, amikor egy szőke baba érkezik hozzá és Carla Wilkes néven bemutatkozik. Befut Brett is a vörössel, és Dannyvel jót szórakoznak azon, hirtelen hogy megszaporodott az egy négyzetlábra eső Carla Wilkes-ek száma. A csajok persze nem értékelik a gúnyos célzásokat, és dúlva-fúlva elhúzzák a csíkot. A meglepetéseknek azonban még nincs vége, elektromos kerekesszékben egy Andreas Theopolos nevezetű idős fazon gurul asztalukhoz, aki anno Wilkes kutatótársa volt. Ő is jó pénzt kínálna a képletért és elhívja a fiúkat másnapra a lakására egy komoly megbeszélésre.

Vissza Brett kérójához, hazaérkező barátainkat két szlávos arcberendezésű faszi fogadja. Amíg Borisz, a főnök pisztollyal tartja sakkban Wilde-ékat, az Aleksz nevű samesz átkutatja a lakást és az egyik polcon meg is találja a lezárt borítékot a könyvek mögött eldugva. Borisz szerint Wilkes is azt akarta, hogy az ő népéé legyen a képlet, tehát igényük jogos és megalapozott, ezzel elvonulnak. Everybody wants to rule the world, ahogy a Tears for Fears énekli. Danny pattog, miért nem lehetett egy kis bunyó, miért hagyta Brett elmenni az oroszokat, de a lord megnyugtatja: amit elvittek, az csak egy általa készített hamisítvány, amiből tuti, hogy nem lehet szuperbenzint előállítani. Az eredeti dokument rejtekhelyét viszont még barátjának sem árulja el.

Eközben a lépcsőházban egy filigrán barna nézegeti a névtáblákat, ám a kapun beront Keménykalap és Krumpliorr, és kloroformmal elkábítják a csajt. Tevékenységüket a Brett-től távozó Danny zavarja meg, a fickókat lepofozza, a barnát fel, majd Brett kanapéján helyezi (nem örök) nyugalomba. És vajon hogy híjják a kicsikét? Úgy bizony, Carla Wilkes-nek, a helyes megfejtők ihatnak egy sört. Papírjai alapján ő azonban már tényleg az igazi. Carla elmondása szerint apja hátrahagyott neki egy levelet, amelyben kijelenti, nem dezertálás céljából szökött el a képlettel, hanem azért, hogy az egész világ javára használhassa fel a találmányt, és nem csak egy ország érdekében. Hüpp-hüpp.

Másnap megbeszélés Theopolosnál, Brett Carlát is viszi magával. A görög hatalmas összeget kínál a csajnak, a teljes profit 25%-át. Érkezik az olajos Chalmers is, hívatlanul, és igyekszik lebeszélni Carlát, hogy bármit is aláírjon, ráadásul szerinte Theopolos volt az, aki megölette a lány apját. A két rivális egy darabig még anyázza egymást, végül Carla gondolkodási időt kér, és Brett-tel elhúz.

Mindeközben Danny taxival próbál az elrablása során bejárt úton végigmenni, felidézve a háztetőket, darukat és az útközben hallott utcai zajokat. Tudjuk róla, hogy ügyes gyerek, sötétben is megérzi a fingszagot, ha szabad ezzel a népiesch fordulattal élnem, és magánnyomozása sikerrel is zárul: a fuvar végén megérkezik az ominózus házhoz. Ami még mindig elhagyatott, de szerencsére a telefon működik, úgyhogy Danny idehívja Brettet, hogy nézzenek szét együtt. Amíg várakozik, nyílik az ajtó és a gyanútlan tulaj, Mr. Piper érkezik. Igyekszik meggyőzni Wilde-ot arról, hogy ő semmiről sem tud, egy hétig el volt utazva. Dannynk már-már elhiszi a sztorit, amikor csengetnek: wazze, Keménykalap az! Ketten lefogják az amerikait, aki újból rab madárként ücsörög a vallatószobában. Ám csendben érkezik Brett barátunk, az ablakon belesve felméri a szitut, majd segítség után néz. Hoppá, az utcán épp leparkol egy ismerős jármű, a Space Queen rakétaautója. A lord lecsap a csajra, aki eleinte húzódozik, de miután Brett erőből lesmárolja, csak a műszempilláit rezegteti és odaadóan hallgatja a főúr tervét. (I have a cunning plan, idézhetnénk ehelyt Baldrick halhatatlan szavait.)

Piper épp bevallja, hogy anno ő helyezte el a robbanószert Wilkes gépében, amikor csengetnek. Piper ajtót nyit, és kissé zavartan hallgatja műszempillás barátnőnk reklámajánlatát a Space Queen dezodorszappannal kapcsolatban. Végül elhajtja a csajt és visszatér a szobába, ahol viszont az időközben az ablakon bemászó cseles Sinclair már ártalmatlanná tette Keménykalapot. Újabb csengetés, az olajos Chalmers érkezik, tehát ő volt Keménykalapék megbízója. Dannyéket meglátva menekülőre fogja a dolgot, de az utcára kiérve a nagy rohanásban elfelejti, hogy Londonban először jobbra kell nézni, aztán balra, így egy arra haladó jármű szerencsésen elgázolja. Egy érdekelt féllel kevesebb.

Záró helyszínünk Fulton lakása, itt van Borisz, Theopolos és Carla is. A bíró előhúzza az eredeti képletet rejtő borítékot a lábára pólyált kötésből és átadja Carlának, mint jogos örökösnek. A lány közli, hogy úgy döntött, végrehajtja apja utolsó kívánságát, és meggyújtja a lapokat. Miközben a lángokat figyelik, Brett a pilótafülkében talált papírról felolvassa Wilkes utolsó sorait: „Aki megtalálja, égesse el a képletet. A világ még nincs felkészülve rá.”

És azóta?...